Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

A vár, a hétszáz éves jelkép

Magyarország mindig, mindenkinek kellett - sulykolta hajdan történelemtanárom, nem volt másképp ez a simon- tomyai várral, a város jelképével sem. Birtoklása becses kincs volt császárnak, királynak, kuruc brigantinak és végvári vitéznek.

Megépítését bizonyos Simon ispánnak köszönhetjük, aki a XIII. század végén kapott királyi engedélyt hozzá, és a munkához johannitákat hívott segítségül. A vár a századok során többször gazdát cserélt, többek közt a Lackfiak kezén, majd Ozorai Pipo és a Gara- iak birtokaként fejlődött tovább és vált lovagi-főúri lakhellyé, Mátyás alatt pedig igazi reneszánsz várkastéllyá. 1702-ben Bécs elrendelte lerombolását, amelyet - az utókor szerencséjére - nem hajtottak végre. A múlt században már omladozó műemlék. Akkor a helyreállítás talán romantikus lovagvárra emlékeztető castrumot varázsolt volna belőle. Az 1960-ban megindult rekonstrukció azonban a maga sokrétegűségében, hitelesen tárta elénk a vár 700 éves történelmének rétegeit. Ma ebben az egyedi környe„Még talpon vagyok”

Bögyös László, az Aranykoszorús gazda

Bögyös Lászlót nem kell bemutatni a simontornyaiaknak, húsipari vállalkozását 1990-ben kezdte az akkor még nagyközségben. Cégénél ma ötvenen dolgoznak. Nem szereti az öltönyt, nyakkendőt, és tiltakozik a „sikeres”, ,jól menő” jelzők ellen. Tíz nappal ezelőtt a földművelésügyi minisztertől vehette át az Aranykoszorús gazda kitüntetést.

— Tősgyökeres simontor- nyai?

— Nem, sáregresi születésű vagyok, a hetvenes években kerültem Simontomyára.

— Egész életében a húsiparban dolgozott?

— Eredetileg gépészmérnök vagyok. Annak idején a munka mellett - meg kellett élni valamiből - háztájival foglalkoztam, ahogy Magyar- országon szokás volt. Egyszer dolgoztunk, hogy dolgozhassunk, azután megint, hogy megélhessünk. Amikor jött a rendszerváltás, akkor kezdtem el nagyobb keretek között vállalkozni. Hogy belevágtam, talán annak is köszönhető, hogy értek az állatenyésztéshez.

— Ön itt az egyik legjobban menő magáncég tulajdonosa. Mi a titka ?

— Dolgozom. Hogy jól csinálom-e, azt nem tudom, de még talpon vagyok. Ki tudja azt elbírálni, hogy ki a sikeres? Én nem érzem magam annak. Semmi mást nem csinálok, mint teszem a dolgom, szerényen élek, mindent visz- szaforgatok, állandóan fejlesztek. Lehet, hogy ez az alapja az egésznek. Megpróbálok viszonylag olcsón dolgozni. Azt láttam a hetvenes években, hogy bármilyen rosszul megy, enni azért mindig kell, akkor is, ha kevesebb jut. Akkor ez egy hangzatos dolog volt, most már egész más a véleményem, ismerem az élelmiszeripart, nem irigylem a vállalkozásokat.

— Mit mondott dr. Lakos László, amikor átadta a kitüntetést?

— Gratulált, megköszönte a munkámat. Jól esett, megmondom őszintén. Egy jó hangulatú, igazán kellemes - jó meleg időben történt - fogadás volt, ahol az országból tizennyolcán vehettünk át kitüntetést. Sokan, ha nem is találkoztunk, de névről ismernek, és ez valamit jelent.

— Említette, hogy szerényen él.

— Reggeltől estig dolgozom, nyaralni nem tudok elmenni. Három-négy napot voltam szabadságon, ennyi volt a nyári kikapcsolódásom. Nekem nincs szükségem Merce- desre, szerintem az egy millió forint alatti autó is ugyanazt tudja.-h -c

A város első díjazottjai

Simontomya két megbecsült polgára veheti át vasárnap a városavató ünnep keretében a elsőként a Simontomyáért Díjat. Mindketten évtizedeken át dolgoztak a településért, munkájukért a város így mond köszönetét.

Macher Tiborné, a városháza pénzügyi előadójaként megy nyugdíjba októberben. 1940- ben született Budapesten, a hatvanas évek végén került Simontomyára. Először a bőrgyárban dolgozott, majd 1964- ben került a községházára, ahol 31 évet töltött el. „1976-ban tanácsakadémiát végeztem - mondja -, egy szép elismerést is kaptam abban az időben azzal, hogy Tolna megyei tanácsos lettem. A rendszerváltás ezt a címet aztán elvette, de úgy érzem, hogy a díj kárpótol ezért, és értékeli életem munkáját.” Maher Tiborné különösebb indíttatásról nem szól. „A szüleim egészen más vonalon dolgoztak, talán édesapám volt az, aki közvetlen volt az emberekkel. Lehet, hogy frázisnak hangzik, de én hivatásomnak tekintettem a munkámat, és nagyon szerettem dolgozni - ilyen „buta” voltam. Nem azt néztem, ki a főnököm, hanem a község érdekét. Később, ahogy öregedtem, már jól is esett, hogy hallgattak rám. Nagy öröm számomra, hogy mint városi dolgozó mehetek nyugdíjba, és ezt a szép eredményt elértük, amelyért, ha csak részben, én is tettem valamit”.

Ifj. Pillich Ferenc (1876- 1948): Simontomya gyógyszerésze, nemzetközileg elismert botanikus és entomológus, tiszteletére hét rovart és három növényfajt neveztek el. 1914-ben könyve jelent meg Simontor- nya rovarvilágáról.

Beszédes Ferenc (1799-1866): mérnök, a Sió-csatorna szabályozásának egyik kivitelezője. Simontomyán temették el. Csikesz Sándor: 1886-ban született, a Debreceni Hittudományi Kar egykori professzora, 1925-től a Református Lelkészegyesület főtitkára. Simontornyai Schamschula Rezső (1858-1931): katonatiszt, az I. Világháború végén a Monarchia hadseregének főparancsnoka. IV. Károlytól kapott nemességet, és felvette a „SiDr. Zsigmond Tiborné

1965-től töltötte be a Vak Boty- tyán Általános Iskola igazgatói tisztét, több, mint két évtizeden át. Biológia-kémia szakos tanár, pályáját is e területen kezdte a tolnai gimnáziumban. Később elvégezte a kertészeti egyetemet. Iskolás évei folytonos vándorlással teltek míg leérettségizett a szekszárdi Garay gimnáziumban. Valójában orvosnak készült, és a tanári pályára mondhatni véletlenül került, de „nem jártam rosszul, nagyon megszerettem” - mondja erről. „Ötvenötévesen azt kértem, hogy osztályfőnök lehessek, úgy fejezzem be a pályát, ahogy elkezdtem - folytatja. Sok örömet hozott a munkám - teszi hozzá, de a nehézségeket sem hallgatja el. „Simontomyán az volt a gond, hogy közös igazgatású iskola volt, az ipari tanulók, óvodák is idetartoztak, és ezekkel meg kellett ismerkednem. A gimnáziumot örökké fenyegette a megszűnés veszélye.” Az egyik legkellemetlenebb nap életében 1973-ban volt: a gimnázium tíz éves fennállásnak alkalmából rendezett ünnepségre a megyei vezetés el sem jött. Kellemes nap sok volt, azok, amikor a gyerekeknek sikerei voltak, amikor a bejutottak a főiskolára. Úgy tervezi, hogy az iskolában újra meg fogja találni, hol tud segíteni, lehet, hogy óraadóként dolgozik majd. „Ha elölről kezdeném, újra ezt választanám - már tudatosan.”-tfmontomyai” előnevet. Honvédtisztek: dr. Bleich Lajos, zsidó származású orvos, tábori sebész. Ekéchi Berecsk István, huszárhadnagy, később Simontomya jegyzője. Diller Ferenc, honvédtiszt. Jobaházy Döri János, honvédkapitány. Németh István, honvédtiszt. Trajber Kálmán honvéd őrmester.

Illyés Gyula (1902-1983): író, költő, 1912-ben Simontomyán járt iskolába.

Kalános István (1932-): si- montomyai születésű operatőr. 1956-ban Hollandiába emigrált. 1973-ban készített Kisvi- lág, Hollywood című filmjéért Oscar-díjat kapott. Az 1982-es El Salvadort tömeggyilkosságról készült filmje Monaco-ban 1983-ban világdíjas lett.

Meghívó

Simontomyára

Augusztus 27, vasárnap

9.00 óra: Szentmise a római katolikus templomban, Simontomya zászlajának megszentelése.

10.00 óra: Térzene a Vár téren.

11.00 óra: Városavató ünnepség. A Himnusz elhangzása után köszöntőt mond Cserháti Péter polgármester, ünnepi beszédet mond dr. Gál Zoltán, az országgyűlés elnöke, aki átnyújtja a polgármesternek a városi rangot tanúsító okiratot. Ezt követően köszöntők hangzanak el Bach József, a Megyei Közgyűlés elnöke, Jacques Henry, Lanester polgármestere, dr. Szikora Zsolt, a Jegyzők Országos Szövetségének elnöke, valamint Feliinger Károlyné, Tamási polgármestere részéről. Majd Cserháti Péter nyújtja át a Simontomyáért díjakat és köszönti a város első újszülöttjét. Az ünnepet kulturális műsor zárja a Tolna Megyei Tűzoltózenekar és a város Daloskörének közreműködésével. 12.30-14.00: Az önkormányzat vendégül látja a város lakosságát a Vár téren.

14.00 óra: Országos Villamos Napok Kiállítása a Dé- dász kirendeltségén.

Megyei labdarúgó és NB Il-es női és férfi kézilabda mérkőzések kezdődnek a sportpályákon.

17.00 óra: Játékos vetélkedők a strandon, ingyenes strand-diszkó, a folytatásban éjszakai fürdőzés.

20.00 óra: Utcabál.

21.00 óra: Nosztalgia bál a művelődési házban a Pano- fix együttessel.

24.00 óra: Tűzijáték a Vár téren.

Nevezetes simontomyaiak

Tudja-e, Hogy

___

P

elbárt példázata- Simontomya - a leletek szerint - már a csiszolt kőkorszakban, tehát hat-hétezer évvel ezelőtt is lakott hely volt?

*- a bronzkorszakban - úgy három-négyezer évvel ezelőtt - a Mózséhegyen nemcsak település volt, hanem vár is állt?

*- a kelták után a rómaiak foglalták el ezt a vidéket a Kr. utáni I. században?

*- a honfoglalás idején, azaz a Kr. utáni 900-as évek elején a település és környéke az Árpád család birtoka lett?- a török hódoltság idején - a XVI. század elejétől 1686-ig - a simontornyai vár a törökök egyik végvára volt?

*- a vármegyei hivatalok 1737- től 1784-ig * Simontomyán működtek?

*- a település - bár 1883-ban elvesztette mezővárosi rangját- már 1890-ben 3048 lakossal rendelkezett?

*- Simontomya a II. világháború végén, 1944 decemberétől 1945 március végéig állandó harcok színhelye volt?- 1945 után a meghatározó jelentőségű bőrgyár mellett új üzemek létesültek, melyek a foglalkoztatottságban játszottak jelentős szerepet?

*- bár napjainkban nem mutatkoznak egyértelműen a fellendülés jelei, az elmúlt négy-öt évben mégis jelentős beruházásokkal - csatornázás, telefon, kábeltévé, stb. - gyarapodott a település?

*- a régi mezővárosi címert két éve állították vissza, s tavaly született határozat a városi rang visszakéréséről?

(Az Új Városunk - Simontor- nya című kiadvány nyomán)

Dr. Kiss István Simontomya krónikája után kevesen merészkedhetnek újat mondani a több mint hatszáz esztendős mezőváros történetéről. Valamikor 515 éve volt azonban egy apró pillanat, ami valószínűsíthetően kimaradt ebből a munkából: a magyar középkor leghíresebb prédikátora aldco- riban a közeli Ozoráról jártkelt e vidéken, hogy szent beszédeivel híveket és alamizsnát egyaránt szerezzen. Temesváron született és a kisebbik Ferences rendben, a minoritáknál a Pelbárt nevet vette föl. Egyik példázata érzésem szerint ma nagyon illik Simon- tornyára. „Egy szerzetes arra kérte Istent, hogy mutassa meg neki a legkisebb égi örömöt. És íme a könyörgőnek

megjelent egy angyal édesen éneklő madárka képében. Mivel meg akarta fogni, követte az erdőbe és hallgatózva háromszáz éven át állt egy fa alatt, semmi mást nem érzékelve, nem élvezve annak az éneknek az édességén kívül, hanem azt gondolta, hogy alig egy óra hosszat állt ott. Amikor a madár elrepült, visszatért a kolostorba a barátokhoz. Mivel senki sem ismerte meg őt, a szerzetesek elcsodálkoztak. Megkérdezték, melyik apát idején távozott el, és úgy találták, hogy háromszáz év telt el azóta. Mekkora édesség lehet az égi énekszóban, ha olyan nagy volt egyetlen madárkában! Akkor a barát magához véve az oltári szentséget, rögtön elaludt Istenben.”

Simontomyáról sokan állítják, hogy az utóbbi három évszázadban szinte alig mozdult. Kérdés azonban, hogy ama szerzetes, aki ugyanennyi évet állt a fa alatt, meg a város, ahol lepergett tíz emberöltő, nem volt-e boldogabb a rendházban s az életben sürgőforgó halandóknál? Simontor- nyán, ahol a Ferenc rendeiek 1937-ben még külön folyóiratot is kiadtak, bizonyára tudják erre a választ: jobb a boldogság édességében megőrizni valamit a megtartó szellemből, mint beállni a vízfejjel növekvők vagy' a csörtetők közé. Végül úgyis betellik az idők szava s visszamegyünk a közösségbe - legföljebb már nem tudják, kik vagyunk . . .-ős-bor

zetben kap helyet Tolna megye párját ritkító, országos hírű kulturális centruma. - tf -