Tolnai Népújság, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-23 / 197. szám

4. oldal Dombóvár És Környéke 1995. augusztus 23., szerda Megyei Körkép — A nevét emléktábla őrzi „Nem tudjuk hol, mikor szü­letett, mikor halt meg, de tud­juk a számunkra legfontosab­bat, hogy ez a település, Új­dombóvár nélküle talán jóval később jött volna létre, talán nem is ilyen lenne, vagy nem itt létesült volna.” Kővári László, a Dombó­vári Városszépítő Egyesület szekcióvezetője kezdte így beszédét az elmúlt héten, amikor az újdombóvári római katolikus templomnál ünnepi szentmisét követően Saguly Károly emlékére márványtáb­lát avattak. Ki is volt, mit tett Újdom­bóvár létrehozásáért Saguly Károly? Talán Dombóváron is kevesen vannak, akik isme­rik még a nevét, pedig tett, s nem is keveset a városért, s elsősorban az újdombóvári városrészért. Vasúti osztály mérnök volt, akit az első világháború ide­jén helyeztek Dombóvárra, abban az időben, amikor ha­talmas lendülettel fejlődött a vasút. Ezt jelzi az is, hogy 1911-ben már körülbelül 1000 vasutas élt Dombóvá­ron, s ezt követően számuk egyre növekedett. Nekik lakás kellett, hiszen nem tudtak esőben, hóban gyalog a pusz­tából bejárva dolgozni. Am a környéken minden föld Esz- terházy Pál hercegé volt, s a dombóvári parasztok Pula felé eső kicsiny parcelláikat nem adták el. Lévén a vasuta­soktól megkövetelték, hogy tiszták, jól öltözöttek, ponto­sak legyenek, egy részük kényszerből a munkahelyhez közeli vagonokban lakott. Sa­guly Károly pedig éppen azt tekintette szívügyének, hogy a vasutasokat véglegesen le tudják telepíteni. Vezetésével küldöttség indult hát a fővá­rosba a herceghez, hogy rábír­ják adja oda a mai Újdombó­vár területén lévő szántóföld­jét. Az üzlet nyélbe üttetett 1918-ban, s a szerződést a vevő, a vasút részéről Saguly Károly írta alá. Ezután meg­tervezte a vasutas telepet, az utcákat, tereket, meghatározta a középületek helyét, kimérte a temetőt is. így jutottak a vasutasok 591 építési telek­hez a mai Újdombóváron, ahol jellegzetesen szabályos párhuzamban futnak az utcák, s ez is a tervszerű munkát mu­tatja. Saguly Károly neve azóta homályba veszett, s az egy­szerű, lelkes vasúti mérnök neve már senkinek sem mond semmit. Róla - tartják a Dombóvári Városszépítő Egyesület vezetői - méltán elnevezhetnék legalább az új­dombóvári templomteret, ahol emléktábláját felavatták. Azért pedig, hogy a méltat­lanul elfeledett Saguly Károly nevét mind többen megismer­jék, s tudják róla, hogy ki is volt, az egyesület tervezi, hogy minden esztendőben hagyományosan megkoszo­rúzzák az emléktáblát, amit az ünnepélyes avató alkalmával dr. Szőke Sándor, az egyesü­let elnöke leplezett le, s amit Szalay Bognár József plébá­nos áldott meg. - nagy ­Szeptemberben elkészül. Legalább is remény szerint befejeződik a Dombóvárt Tamásival összekötő 61-es számú főút immár harmadik éve tartó útrehabilitációja. A rehabilitá­ció során az úttestet 8 méternyire szélesítik meg, s a teljes fel­újításon túl az út környékét is rendbe teszik. Bár augusztus 15- e volt a kivitelezés határideje, ám ez a nyár eleji nagy esőzések miatt, a jelenleg folyó szerződés módosítások után szeptember közepénél nem tolódik el jobban. fotó: bakó jenő Ösvényt vágtak a Zemplénben A táborozok kőzeteket is gyűjtöttek A dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola elsős tanulói, a világbanki osztály 15 tagja vett részt abban a tábor­ban, amit a Zemplén hegység egy kevéssé feltárt részén, kom- lóskai központtal rendeztek meg a közelmúltban. A tábort talán természeti, természet-védelminek nevez­hetnénk, s a táborozó diákok programja több részből tevő­dött össze. A debreceni Kos­suth Lajos Tudomány Egyetem munkatársainak irányításával folyt itt a munka, amit joggal nevezhetünk keménynek is. Az egyetem munkatársa, Kiss Gá­bor határozta meg a táborozok szakmai programjait, bár a dombóvári diákoknak a tanulás, a tapasztalatszerzés mellett módjuk volt szabad foglalkozá­sokon is részt venni. Igaz, a természetvédők e programok keretében is főként túráztak a számukra is ismeretlen hegy­ségben. Lévén fő tevékenységük, vagyis a tábor kötött szakmai programjának keretében egy teljesen új túraútvonalat jártak végig. Ezt az útvonalat pedig meg is festették. Az útvonal vadonatúj, megléte a diákoknak köszönhető. Ezen, a Szkalka és a Pusztavár elnevezésű hegy­csúcsokat érintő útvonalon bo­tanikai, kőzettani érdekességek láthatóak, s Pusztaváron él­ményt jelenthet a középkori várrom látványa is. Eddig mindkét csúcs csak nagyon ne­hezen volt megközelíthető, így a gyerekek valóban úttörő munkát végeztek nem kis fá­radtsággal, no meg baltával, kapával. Ha valakinek épp Komlóska felé visz az útja, s megpillantja a tanösvényt jelző fehér körbe foglalt piros T betűt - tudtuk meg Szabó Lorándtól, a fiatalok dombóvári földrajz­tanárától -, akkor egy térképen egyelőre még nem jelzett 9 ki­lométeres útvonalat járhat vé­gig. Hasonló tanösvények egyébként már vannak az or­szágban, s Debrecenből igye­keznek az így jelzett útvonala­kat országos hálózattá alakítani. A Zemplénben hegymászást is kipróbáló gyerekek pedig - akik egyik útjuk során kétszer is láttak kihaló félben lévő fe­kete viperát - ehhez járultak hozzá kemény munkájukkal. Az ásványgyűjtést is végző apáczaisok munkájának azon­ban akkor lesz igazán értelme, ha a tanösvényt nem kell éven­ként tisztítani, hiszen az azt je­lenti, hogy az „ő ösvényükön” mások is járnak. - nagy ­Nem kallódhatnak el a tehetségek (Folytatás az 1. oldalról.) — Valószínűleg a 35 százalékos változatot fogadjuk el bizonyos finomításokkal. Mára mindkét minisztériumnak el kellett végezni a döntéshez szükséges háttérszámításokat, s ezek ismeretében szeretnénk úgy dönteni, hogy az ön- kormányzatok minél jobban járjanak. Célunk, hogy ne hátrányba kerüljenek, hanem előnyhöz jussanak. Igaz, bizonyos tiltakozások voltak az önkormányzatok részéről. Bokros miniszter úr eredeti előterjesztése szerint csak Budapest és az ötszáz lakosnál kevesebbet számláló települések jártak volna csak rosszabbul, míg a többi önkor­mányzat jobb feltételek között működhetett volna a koncepció szerint. E kérdésnek politikai színezetet adtak az ellenzéki pártok, s az önkor­mányzatok téves információk alapján viszonyul­tak a finanszírozási koncepcióhoz. — Elképzelhető, hogy ez is hozzájárult a kor­mány népszerűségének csökkenéséhez? — Ez teljesen biztos. Sajnos, a torz informá­ciók terjesztésében szerepe van a sajtónak is, pe­dig pénzügyekről csakis szigorú számítások alap­ján lehet véleményt formálni. — Az oktatási munkacsoportnak is tagja frak­ciójában. A mai magyar politikának és a társa­dalmi életnek egyaránt neuralgikus pontja a köz­oktatás. Ezen a téren mi várható? — A nyáron lényegi elmozdulás történt e kér­désben, hiszen a miniszterelnök úr döntést hozott arról, hogy a felsőfokú oktatást előnyben kell ré­szesíteni a jövő évi költségvetésben. Vélemé­nyem szerint felfokozott ez a dolog, hiszen azt nagyon ritkán közük, hogy egy hallgatóra átlago­san 8500 forint támogatás jut. Igaz, hogy az át­lagtól jelentős eltérések is mutatkoznak. Ezt a jut­tatást szociális helyzettől függetlenül kapják meg a hallgatók. Itt arra kell törekedni, hogy a külön­böző intézmények között meglévő, hallgatói tel­jesítményektől függő juttatások közti - sokszor igazságtalan - különbségek megszűnjenek, s a valós teljesítmények, illetve a szociális rászorult­ság határozza meg, hogy ki mennyi juttatásban részesüljön. Azt nem szabad semmiképp megen­gedni, hogy tehetséges fiatalok szociális helyze­tük miatt kiszoruljanak a felsőfokú oktatásból. — Az MSZP frakció mennyire lép fel egysége­sen Ön szerint ősztől a parlamentben? — Sokszor hallani, hogy széthúzás jellemzi frakciónkat. Úgy érzékelem, hogy a pártombéli képviselők nem irányzatokat képviselnek, hanem igyekeznek saját körzetükben kialakuló vélemé­nyüket képviselni. — Ön milyen speciálisan a körzetét jellemző gondok megoldását szeretné keresztül vinni? — Dombóvár, mint vasúti közlekedési köz­pont fontos szerepet játszik. Évek óta foglalko­zom ennek kérdésével, s most már a legfelső pártvezetésig jutottam ezzel kapcsolatban. Sze­retném elérni, hogy Dombóváron is létesüljön vámudvar, s így felgyorsuljon az áruforgalom. Ebben már partnerekre is találtam, hiszen ötven százalékban a MÁV, s ötven százalékban egy vállalkozó „vevő” az elképzelésre. — Képviselő úr, pihenten tud neki kezdeni honatyai feladatainak ellátásába? — Igen, azt hiszem kipihenten kezdhetem a parlamenti munkát. Három éve nem voltam sza­badságon, idén megfelelő pihenést nyújtott az a kétszer egy hét, amit sikerült a Balatonon tölte­nem. Nagy László Hírmondó Legközelebbi képviselő testületi ülését augusztus 28-án, délután három órai kezdettel tartja Dombóvár Város Önkormányzata a vá­rosháza nyár elején felújított nagytermében. A képvise­lők egyebek mellett megtár­gyalják az önkormányzat 1996/98-as középtávú cse­lekvési programját, a város munkaerő-foglalkoztatási helyzetét, amin belül a köz­hasznú és közösségi mun­kavégzésről szerzett tapasz­talatokat is megvitatják. A testületi ülés fő napirendi pontjai közé tartozik még az önkormányzat 1995. évi költségvetésének első félévi tapasztalatainak megvita­tása, a város intézményei­nek átvilágításáról szóló be­számoló tárgyalása, a városi tűzoltóság működésének témája, valamint a fogorvosi ellátás további működteté­sének lehetőségeiről is tár­gyalnak majd a képviselők. Önkéntes véradást tarta­nak holnap reggel nyolc órá­tól, délután kettőig a Vörös- kereszt szervezésében a dombóvári Városi Kórház véradó állomásán, melyre minden önkéntes véradót szeretettel várnak. Másfél órás fárasztással és némi segítséggel élete leg­nagyobb fogását könyvel­hette el a közelmúltban egy dombóvári horgász. Á nyugdíjas Bognár Gyula a tüskei tavon akasztotta meg, s fogta ki azt a harcsát, ami kis híján negyven kilo­grammot nyomott. Munkanélkülieknek a dombóvári munkaügyi ki- rendeltség a következő szakmákban kínál álláslehe­tőséget: autófényező, ka- rosz­széria lakatos, lakatos, he­gesztő, gázvezeték szerelő, pályakezdő gépész üzem­mérnök, nehéz gépkezelő (T 130-ra), kőműves, tégla­gyártó, villanyszerelő, érett­ségizett figuráns, útépítő technikus, pályakezdő állat- tenyésztő üzemmérnök, szintén pályakezdő növény- termesztő üzemmérnök, fel­sőfokú végzettséggel ren­delkező közgazdász, elle­tőnő, ostyasütőnő, műanyagipari gépkezelő, varrónő, betanított varrónő, gépi varró, vendéglátó-ipari eladónő, szakács, konyhai kisegítő, biztosítási ügynök, fegyveres őr. Az álláshe­lyekről felvilágosítást adnak a munkaügyi kirendeltségen munkaidőben, vagy a 466-338-as telefonszámon. Lebilincselő A dombóvári rendőrkapitány­ság májustól több esetben ren­delt egy nyomozást ismeretlen tettesek ellen, akik különböző telefonkábeleket tulajdonítottak el a városban és annak környé­kén. Úgy tűnik, hogy kézre ke­rültek 3-4 ilyen eset elkövetői, akik heten voltak mint, a gono­szok. Mindegyiküket őrizetbe vették, s hárman közülük előze­tes letartóztatásban várják, hogy a bírósági szakaszban lévő ügyekben ítéletet mondja­nak. Emlékezetes, hogy több íz­ben német nyaralóvendégeket loptak meg a nyár elején Guna- rasban. A sorozatos lopások egyik feltételezett elkövetőjét is előzetes letartóztatásba vették a dombóvári rendőrségen. A rendőrkézre került gyanúsított ellen az eljárás tovább folytató­dik. E mellett azonban az elmúlt hét sem volt eseménytelen a vá­rosban és környékén. Az elmúlt hét csütörtökén például egy ka- posszekcsői ház garázsába tör­tek be, ahonnan - míg a tulaj­donos nyaralt - különböző gé­peket, flexet, fúrógépet, vala­mint jármű alkatrészeket vittek el. Az így okozott anyagi kár 70 ezer forintra tehető. A Béka tó mellett egy mé­hésznek okoztak hozzávetőleg negyedmillió forintos kárt a múlt hét pénteken. Tizenöt méhcsaládját irtotta ki valaki azzal, hogy a méhkaptárakba mérgező anyagot fújt be. Az ál­latorvos egyértelműen megál­lapította, hogy szándékos mér­gezésről van szó. Az eset döb­benetes, s igen nehéz volna rosszul sikerült csínytevésnek minősíteni. A rendőrök ez ügy­ben is nyomozást kezdtek. Távhő a nagytemplomig? Mint arról tegnapi számunkban olvashattak Dombóvár Város önkormányzati képviselő-testü­letének gazdasági- és idegen- forgalmi bizottsága e hét hétfő­jén tartott ülést. Ezen nemcsak a város közvilágításának kor­szerűsítési programjáról, ha­nem az energia-felhasználásról is tárgyaltak. Mint a bizottsági ülésen el­hangzott a dombóvári Fűtőmű Kft.-nek jelentős szabad kapa­citása van, amit ésszerű volna kihasználni, hiszen a jobb ki­használás nagyban csökkentené a távhőszolgáltatás fajlagos költségeit. A tartalékok kiaknázását je­lenthetné, ha gerincvezetéket építenének ki a Hunyadi térig, ami hozzávetőleg 20 millió fo­rintos beruházással járna, de a város így újonnan távhőszolgál­tatásra csatlakoztatható intéz­ményeinek jelentősen csökken­tené fűtési költségein, így ez az összeg az intézmények működ­tetésénél megtakarításként je­lentkezne. Szó esett arról is, hogy jövőre a gerincvezeték Arany János térig történő kiépí­tése sem elképzelhetetlen, ám ez további tíz millió forint be­ruházással járna, ami később hasonlóan megtérülne. A bizottság a jövő hét hétfői képviselő-testületi ülésre végül azt a határozati javaslatot fo­galmazta meg, hogy a testület hatalmazza fel a polgármestert a fűtővezeték kiépítésének le­hetőségeit az Arany János térig, valamint ennek bekerülési költ­ségeit és az ezzel járó megtaka­rítás nagyságát az 1996-os költ­ségvetési koncepció tárgyalá­sáig. ni Jegyzet írta: Nagy László Parancsszóra M egdöbbentő volt egy kissé az az érdektelenség, amit az au­gusztus 20-ai, dombóvári ünnepségen lehetett tapasztalni. Egy-egy bálás ruhavásáron ugyanis sokszor többen vannak egy­szerre jelen a városi művelődési házban, mint az ünnepségen vol­tak az épület előtt. Persze egy állami ünnep - kiváltképp vasárnap, amikor amúgy is munkaszüneti nap van - nem sok hasznot hoz a je­len lévőknek, ellentétben a kilóra vásárolt, sokszor valóban szép „turista” ruhákkal. Úgy tűnik, hogy sokan, akiknek régen „pa­rancsra” kellett ünnepelniük nem éreznek igazi belső kényszert, hogy részt vegyenek egy augusztus 20-ai ünnepségen. Persze ki-ki maga dönt arról, hogy megy, vagy sem. Ez pedig jól is van így. Azonban az valahogy nem jól van, ami talán az ünneplő kevesek közül „sokaknak" szemet szúrt. M esszehangzóan áradt a művelődési ház előtt felállított hang­szórókból a Himnusz az ünnepség kezdetén. A kristálytiszta hangosításnak köszönhetően pedig még csak össze sem lehetett ke­verni azt valami más zeneművel. Valaki mégis bekevert. A fehér abrosszal letakart, nemzeti színű szalaggal átkötött cipóval díszes asztal, s a mellette, mögötte, előtte egyaránt némán és moccanat­lanul állók közé. Furcsán, meglepetten nézett körbe, majd némi té­továzás után folytatta útját. Nem eszmélt. De ezt már nehéz azzal magyarázni, hogy a cammogó fiatalembernek kisdobos korában külső parancsra kellett vigyázzban hallgatnia nemzete himnuszát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom