Tolnai Népújság, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-03 / 129. szám
1995. június 3., szombat Hétvégi Magazin Rejtett értékeink Ozorai Imre vitairata „Virágillat és madárdal” „A halálos ítélet kimondatott?” - kérdezi Kolta László Bátaapáti című könyvének fejezetcíme. A település történetének, a svábok és a betelepítettek sorsfordulóinak számbavétele után a szerzó' a népesedési adatokat elemzi. Ebből kiderül, hogy 1890-ben több, mint ezerötszáz ember lakott a faluban, a háború alatt 1099, a kitelepítés után 719. Az 1990-es statisztika szerint 430. Az elmúlt évtizedekben csökkent a falu megtartó ereje. A közigazgatási ösz- szevonások, majd az iskolák körzetesítése elnéptelení- tette a kistelepüléseket. Lelkileg is nyomasztólag hatott a faluban élőkre, hogy azt a nem fejlesztendő települések kategóriájába sorolták. „A vegetálásra ítélt Bátaapáti azonban nem hagyta magát: küszködött, s még sikerekre is telt az erejéből” - írja Kolta László, majd megemlíti a napközis óvoda megszervezését és az ivó- vízhálózat megépítését. A megkapaszkodás lehetőségei között említi, hogy Bátaapáti az 1989-90-es rendszerváltás nyomán ismét önálló településsé vált. Az önkormányzat erőfeszítéseit patronálja a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság, amely a faluban tájékoztatási irodát működtet, és amely a könyv kiadását is segítette. A bor is nagy lehetőség lehet a falu számára, 1990-ben a Völgység Népe Termelőszövetkezet - magántőke bevonásával - társulást hozott létre. Közben a tsz a résztulajdonát eladta, a társaság jelenleg Európai Bortermelő Kft. néven működik és húsz országba szállít borokat. A Bonyhádtól keletre fekvő öt települést - Grábó- cot, Cikót, Mőcsényt Mórá- gyot és Bátaapátit - völgy- ségi Svájc néven is szokták emlegetni. Bátaapátiban is lenne lehetőség az idegen- forgalom fellendítésére. A könyv befejező soraiban így ír a szerző: „A tavaszi riigyfakadás, a virágillat és a madárdal, a nyári séták és gyalogtúrák az ózondús erdei levegőben, az ó'szi vadászatok, továbbá a helyi búcsú szokásainak felújítása, a téli szánkótúrák után a tájjellegű borok kóstolgatása - ez Bátaapáti kínálata ...” A könyv pedig érdekes, hasznos és tanulságos olvasmány. Hangyái Tolna megyében is meglepően kevesen tudják és tartják számon, hogy az első eredeti (tehát nem fordított) magyar nyelvű könyv szerzője itt született, Ozora mezővárosában. Pedig, ha valamire, erre igazán joggal lehetnénk büszkék, mert az éppen 460 éve, 1535. júniusában megjelent mű mind a magyar szépirodalomnak, mind a hazai értekező prózának tulajdonképpen első alkotása. Az évszázadok viharai a művet éppúgy megviselték, mint a szerzőről tudott ismereteket. A nevezetes könyvből az egész világon mindössze négy csonka példány maradt fenn, így még pontos címét sem tudjuk, ezért első épen maradt fejezetének latin címéből szoktál kreálni a magyart: Krisztusról és egyházáról, hasonlóképp az antikrisz- tusról és egyházáról; 1961-ben azonban, a mű hasonmás kiadásakor a jelen írás címét kapta. (Senki nem gondolt még arra, hogy a népszerűségen és olvasottságon kívül más ok miatt is elveszhetett a címlap: minden bizonnyal kezdetben üldözték - főleg katolikus körökben, így célszerűbb volt címlap nélkül elrejteni. Aki azután titokban megkapta és végigolvasta, úgyis tudta már, miként értékelje. Az üldözéssel magyarázható egyébként a kevés fennmaradt példány is .. .) A szerzőről nevéből tudjuk születése helyét, mert humanistaként szűkebb hazáját jelölte meg. Apjának családi neve Gál volt (bár akoriban ez keresztnév is!), Imre valószínűleg 1505-1510 táján született, írni-olvasni minden bizonnyal a szülőhelyén lévő ferences barátoktól tanult, 1530-ban Krakkóba, félév múlva Witten- bergbe ment, ahol csak ketten jártak még előtte a magyarok közül az egyetemre. Ot év múlva Békés megyében találjuk, innen intézhette Perényi Gábomé Frangepán Katalin anyagi támogatásával könyve megjelenését. A krakkói Vietor Jeromos műhelyében nyerte el végső formáját. Az eltelt tizenöt emberöltő ellenére is megejtően élvezetes és eleven olvasmány Ozorai Imre könyve. Tulajdonképpen az első magyar protestáns szellemben íródott munka, amely jól tükrözi a reformáció új igényeit. „Valamely pap a kössé- get nem tanittya ... hát az eféle pap nem külömböz a tehen pásztoriul, kinek sem szeme, sem lába nincsen, mert miképpen ez illyen pásztor nem őrzi a csordát, azonképpen eféle pap nem őrzi a Krisztusnak ju- hát.. . fő dolga ennek e féle papnak ez, hogy harangoz, öszve híja a kösséget, feláll, deákul (latinul) nagy sokat énekel, avagy beszél, kiben (kiből) a kösség semmit nem ért, mert akár a kű falnak szóljanak deákul, akár a paraszt embernek, egyaránt értik mindketten ...” E pár sorban már benne rejlik a reformáció művelődési programja: minél szélesebb körre hatni, tanítani és formálni, mégpedig magyar nyelven. Hiába hozzák fel Ozorai szerint, „hogy nem lehetőnk mindnyájan baclariusok (kisebb doktori fokozattal rendelkezők)”, mert attól még taníthatnának, de a másik oldalról hangzó kifogás: „mongyák, hogy nincs kivel (miből) könyvet venniek”, ez szintén hamis érv, mert „vagyon inniok a korcsomén, maga vagyon mivel hátsubát vagy purpián köntöst venniek”. Ez is fontos - mondja a szerző, -„de először amannak kellene meg lenni”. Szavaiból az is kiderül, hogy szenvedélyesen képviseli és védi a feltörekvő mezővárosi polgárság érdekeit, látja, hogy az egyházi élet megtisztulásának is ez lehet legfőbb bázisa. Ki-ki saját tapasztalatából ítélhette meg azokat a visszásságokat, amelyeket szóvá tett. Ma már meglepő nyíltsággal és szabadszá- júsággal mondja: „ha valamely papnak két vagy három kurvája volna, de ha oly bűne volna, kit ember csak nevezni sem mer, sem tartanák olyan bűnösnek, mint ha jámborul Istennek szerzése szerént megházasodnék”. Furcsa, különös világ tárul elénk e lapokról, s az olvasás közben szinte azt is elfelejtjük, hogy hiszen kilenc évvel a mohácsi vész után vagyunk .. . Ozorai Imre műve megérdemelné nagyobb figyelmünket, érdemes lenne részleteit széles körben megismertetni. Dr. Töttó's Gábor TÉVÉNÉZŐ ________________________________ írta: Hangyái János T éves diagnózis Nekem nem tetszett a 720 óra című akármicsoda. Unalmas volt. A szó szoros értelmében elaludtam rajta. Gyanús volt már nekem előre - még a TVR Hét sem méltatta egy előzetesre sem - szóval biztos, ami biztos, benyomtam a videó gombját, hátha elalszom. A műsor alcíme: tévés diagnózis volt. Most már mondhatom: ékezetfelesleggel. Az „Egyhavi tévéműsor 60 percben” magyarázó cím „vételekor” valami másra számítottam: izgalmas, humoros, frics- kázó darabokra. Ehelyett kaptam Híradó-paródiát - volt már sokkal jobb is - majd „reklám” és egy „koncert” következett, ez utóbbi rettenetesen erőltetetten. Talán jelzi a műsor humorának erejét, hogy a legvelősebb mondat egy Sam nevű fickóról szólt, imigyen : Sam nem marad szárazon .. . „A hetvenhét baromi ronda népmese” és a Nagyvárad téri „közvetítés” után ért engem a trauma, merthogy ekkor aludtam el. Mentségemre legyen mondva, azóta sem éreztem késztetést, hogy a műsor „hátsó” felét videóról megtekintsem. Lehet, hogy az én humorérzékemmel van baj, de azt gondolom, hogy ilyen összeállításokkal még hétfő éjjel tizenegykor sem illik kábítani a nézőket. Unalmas poénok, izzadságszagú humor és dögunalom. Ellentétben az előtte vetített A simlis és a szendével. Ismeretségi körömben nagy megelégedéssel nyugtázták, hogy a Magyar „Királyi” Televízió negyvenkét újabb epizódot vett meg a Bruce Willis és Cybill Shepherd főszereplésével készült szériából. Nálunk most kezdődnek a a nyári szabadságolások, a Kék Hold Magánnyomozó Irodába pedig épp a vakációról térnek vissza a munkatársak. Bájosak, kedvesek, derűsek, utálatosak és kötekedők. Akárcsak a mi környezetünkben. Ettől jó a sorozat, no meg persze az izgalmaktól, amelyek ezúttal nem bűnügyi eredetűek. Dave apja feleségül készül venni egy meglehetősen könnyűvérű nőszemélyt, akivel a fiának korábban volt egy kis kalandja. A végén persze mindenki boldog lesz, de azért nem ússzuk meg némi botrány meg persze kacagás nélkül. Ez a sorozat - a maga korlátáival is - pontosabb diagnózist ad az amerikai társadalomról, mint a 720 óra a mienkről. Kár. Merthogy elkelne valami jó kis közérzeti barométer, ami segíthetne „bokros” teendőinket elviselni. 11. oldal Tisztelt Tolna Megyei Pedagógusok! Június elsó' vasárnapja ebben az évben kétszeresen is ünnep. Úgy hiszem, hogy a pünkösd és a pedagógusnap egybeesése méginkább alkalmat teremt a felt öltődésre, lehetőséget nyújt arra, hogy kilépjük a munkanapok egyhangúságából és gondoljunk azokra, akiknek oktató-nevelő' munkája nélkülözhetetlen az élet minden területén, s akik nélkül szegényesebb lenne az ünnepi forgatag. ők azok a pedagógusok, akik nem felejtik, hogy hivatásuk a gyermekek és a fiatalok szolgálata, ők azok, akik feledve még a nehéz körülményeket is, nap mint nap megújulva lépnek be az óvódák, iskolák és főiskolák kapuin, hogy tudásukat átadják, emberségüket példaképpen állítsák a felnövekvő' nemzedékeknek. Tisztelem őket, mert amint Arisztotelész mondta „ . . . nem akárki képes ám arra, hogy az embereket, illetve azt, akit rábíztak, jó erkölcsökre nevelje; s ha egyáltalában valaki, akkor csak az lehet erre képes, aki ért is hozzá...” Kívánom, hogy szakértelmükért, kitartó, gyermekszerető munkájukért ne csak a pedagógusnapon, hanem az év minden napján érezzék a szüleik, gyermekek, az egész társadalom megbecsülését! Bach József a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke A hónap műtárgya Szatmári Juhos László alkotásai Grafikus, festő, szobrász? Kivel van dolga a belépőnek amikor Szekszárdon az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájának ez alkalommal bemutatott alkotásaira pillant? E három műfajban áll elő Szatmári Juhos László. A Szekszárdon élő, alkotó művész nevét az utóbbi években azzal a művészteleppel együtt hallani, melyet ő és családja alapított szobrászok részére. E helyszínről több alkalommal szóltunk kiállítások, szimpóziumok kapcsán is. A művész sem ismeretlen. A porta galéria-beli bemutatkozása tűnik rendhagyónak. Az ember és a legközelebb álló tárgyak jelennek meg rajzain és festményen. Ezek mondandója alakítja az ember életét. Nehezen viselheti a magányt, akár embert, akár állatot ábrázol, mindig párosán, csoportosan láttatja. Az egymáshoz való szoros kapcsolódás, az egymásra figyelés, a másikhoz való ragaszkodás - talán hűségnek is nevezhetjük ebben az esetben - ezek erősödnek föl rajzain. Vonalai, foltjai dramatizáltam pontosan komponálva helyezkednek el a fehér lapon. Könnyed, játékos vezetésben idomulnak egymáshoz. Nem hiányzik az emberi kapcsolatból a szerelem érzésének megjelenítése sem. Ebben is sajátos módon szól a felszabadult, minden gátat, szemérmet legyőző erőről ami az embert összeköti a természettel. Az ösztönök bujasága ugyancsak könnyen felfedezhető egyik-másik rajzán, szobrában is, amelyet most nem láthatunk a hónap műtárgyaként. Szatmári Juhos László az erdélyi alapiskolákban, középfokú intézményekben és főiskolai tanulmányokban, majd azt követően magyarországi oktatásban olyan ismeretekre tett szert, melyek jobban hangsúlyozzák tehetségének gyökereit. Mindaz, ami a szerzett és veleszületett belső értékek hordozója, adja egyéni törekvéseinek célját. A hónap műtárgyaiként ösz- szefogott tárlat a grafikai és festői gondolatiság érettségét tanúsítja, s ezt csak fokozza a térbe függesztett két kisplasztika eredetisége. Mindenképpen érdemes lenne ezeket kivitelezni, felnagyított méretben. Könnyen olvasható jelenet szemlélői lehetünk, és ezért kedveltek Szatmári Juhos László alkotásai, melyekből az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájában láthatunk néhányat. Decsi Kiss János A Bartina első CD-je A napokban jelent meg a Bartina zenekar - Szabó József, Szabó László, Vén Attila - első CD-je, „Tavaszi szél” címmel. A rajta található tíz zeneszám a Kárpát-medence több tájegységének népzenéjét vonultatja fel, igen változatos hangszerelésben. A teljesen autentikus hangzásvilágtól a remek feldolgozásokig terjed a Tolna megyei együttes repertoárja. A hanganyag kiadója a bonyhádi „ER” BT. maga is debütál, hiszen ez az első lemez, amely kikerül a stúdiójukból. Elejétől a végéig ők (Kovács Gábor és Gál József) gondozták az anyagot, és a stúdiómunkán kívül a terjesztést is vállalták. Az anyag hangkazettán is megjelent. A Bartinának az együttes zenészbarátai segítettek az anyag elkészítésében: Csicsó József cimbalmos, Kör- tés Zsolt fuvolás, Kovács Gábor fúvós hangszereken. Gáncs Tünde pedig énekelt. A CD Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban, valamint a 160 lakásos alatti és a bonyhádi könyvesboltban kapható. m. r. A kocsolai fafaragó A kocsolai Kerpács János - a falu csak művész Kerpácsnak hívja - sebtében összeállított kiállításon mutatja be kész munkáit. Igaz, már egyik sincs az ő birtokában, mind a másé. A fafaragást nem tanulta, s nem is örökölte senkitől, úgy mondja, jött magától. Igaz, kell hozzá egy kis arányérzék, sok-sok türelem, idő, no és speciális szerszámok. Az is sokat nyom a latba, hogy a Magyar Hitelbank Művészeti Alapítványától és a helyi ön- kormányzattól nagyon sok segítséget kap munkájához. Először tizenöt évvel ezelőtt vett kezébe fadarabot, s vésőt. Hogy mit alkot, azt mindig a fantáziájára bízza. De a téma adja is magát: könyvekből, történetekből menti alakjait. A kidolgozás inkább faszobrászatnak nevezhető, nem látszik a kés nyoma. A szigorúan csak körtefából készült kisplasztikái, beltéri szobrai szépen kimunkáltak, csiszoltak, mindnek egyénisége van. Munkáiból jónéhány külföldre is kikerült. Hogy mennyi idő alatt készül el egy szobor? A ráhangolódáshoz 2-3 órára van szüksége. Elképzeli a szobrot, aztán „nekifekszik”. Akkor nincs ember, aki a munkában feltartóztathatná. Jelenleg Diana istennő alakján dolgozik, amit több darabból kell összeállítani. Ekkora szobrot ugyanis nem lehet egy darabból kifaragni. A karokat, a szárnyakat külön faragja, majd csapolja, illeszti azokat. A szobor még nem egészen kész, finomítások lesznek rajta. A közeljövőben Budapestre készül, ahol kiállításon - a Képzőművészeti Lektorátus rendezi - mutatják majd be munkáit.- p. téri -
