Tolnai Népújság, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. június 17., szombat Hermes alapítvány: Van jobb program a csellengésnél Tolna megyében mintegy 3500 16-20 év közötti munkanélküli fiatal van, akiknek egy jelentős része - némileg érthetően - céltalanul lézeng a világban. A dr. Nádori László országgyű­lési képviselő kezdeményezé­sére létrehozott Hermes alapít­vány azzal a céllal jött létre, hogy ezeknek a „csellengő” fiataloknak valamilyen értel­mes, rendszeres, lakóhelyhez közeli programot biztosítson. A sport látszik a legkézenfek­vőbb eszköznek e cél elérésére, ám az alapítvány - a remények szerint - legalább a megye vá­rosaiban megalakuló, részben önszerveződő csoportok ré­szére egyéb hasznos ismerete­ket (bűnmegelőzés, egészség- védelem, állásbörze, elhelyez­kedési tanácsadás, stb.) is kí­ván közvetíteni segítő szerve­zetek - rendőr-főkapitányság, munkaügyi központ, stb. - közreműködésével. A csopor­tok egyfajta, az alapítvány által elképzelt tematika alapján, az arra alkalmas szakemberek ve­zetésével működnének. A ter­vek szerint augusztusban indul az első csoport munkája, Szek- szárdon, mintegy kísérleti jel­leggel. A helyszín a Szekszárdi Sport- és Szabadidő Központ lesz. A Hermes Alapítvány - kö­szönhetően a számos alapító és a támogató anyagi felajánlásá­nak - jelenleg 750 ezer forint­tal rendelkezik. Az alapítvány első „akciója” a közelmúltban zajlott, (mint arról lapunkban beszámoltunk) Domboriban töltött egy hetet mintegy 30 munkanélküli, 8 osztályt vég­zett, 18-20 éves fiatal, akik a megye különböző részéből ér­keztek. A tábor vezetője Kuhl Mihály, a GYIVI igazgatóhe­lyettese volt. Őt kérdeztük a táborban szerzett benyomásai­ról, tapasztalatairól. — Mit kínáltak Önök a fia­talok számára? — A tábor programjai so­rán bemutatkoztak azok a szervezetek, amelyek segítik az alapítványt illetve a tábort. A rendőrfőkapitányság a drog­ról tartott egy nagyon érdekes tájékoztatást, a megyei sport- hivatal elvitte a fiatalokat ka­jakozni, kenuzni, a megyei munkaügyi központ egy na­gyon színes, játékos vetélkedőt csinált, amely kapcsolódott a munkábaállás témájához. A szekszárdi sportcsarnok ren­delkezésünkre bocsájtotta az összes ott levő sportolási lehe­tőségeket, ezen kívül a fiatalok ingyen mehettek be a Hobo- koncertre. Nádori professzor az egészségmegőrzésről tartott előadást, és az egész tábor ideje alatt zajlottak a sportfog­lalkozások, ezen belül másfél napig tartott a táborolimpia, amelyen mindenki részt vett. Más támogatók is szerettek volna bemutatkozni, de ez már egyszerűen nem fért bele a 4 napos tábor programjába. — Az alapítvány munkájá­nak alapfeltétele, hogy a fiata­lok hajlandóak legyenek együttműködni. Mit tapasztalt ezzel kapcsolatban a táborozás során? — Különösebb gond nem volt, a hozzáállásukkal sem, egy-két embert kivéve érdek­lődést tanúsítottak minden egyes általunk felajánlott prog­ram iránt, sőt, tetszettek is ne­kik ezek. — Tisztában voltak-e a tá­borlakók azzal, miért hívták meg óikét? — Természetesen. A mun­kaügyi központ először levél­ben értesítette őket a tábor cél­járól, ezt követően lehetett je­lentkezni. A táborvezetőség egyébként úgy értékelt, hogy a tábor el­érte a célját, azaz egy kicsit „belelkesítettük” a fiatalokat. Volt néhány fiatal, aki megje­gyezte, hogy nem is gondolták volna, hogy a munkaügyi köz­ponton kívül más is foglalko­zik az ő gondjaikkal. — Mit gondol, mi az oka, miért csak 47-en jelentkeztek az ingyenes táborra, amikor Önök 260 fő részére küldtek ki papírt? — Az ok egyrészt a kö­zömbösség, az eddigi kudar­cok, de volt, aki azért nem jött el, mert nem tudta kifizetni az útiköltséget. — Hogyan tovább? — A fiatalok szinte egyön­tetűen úgy nyilatkoztak, - hogy mi valósul meg belőle, azt majd meglátjuk - hogy ők szívesen kapcsolódnak az álta­lunk szervezett csoportok munkájába, szinte mindegyi­kük megígérte, hogy a saját ismerősei körében népszerűsí­teni fogja és szervezője lesz a csoportnak. sk Kamatozó Kincstárj egy 1996/VI. Erős és biztonságos Ha megtakarított pénzét biz­tonságban, magas kamat­tal szeretné gyarapítani, de nem kívánja hosszabb időre lekötni, az Ön befektetése a Kamatozó Kincstárjegy. Kamatozó Kincstárjegy Egy éves futamidejű érték­papír, amely mostantól meg­emelt, évi 29,5%-os ka­matot nyújt, amely erre az időszakra kiemelkedően ked­vező. Természetesen, mint minden Magyar Állampapír, a Kamatozó Kincstárjegy tel­jes biztonságát is az állami garancia nyújtja. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1995. június 19-23-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1995. június 23. Megemelt évi bruttó kamata 29,5%. A Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül, így a tőzsdén a futamidő alatt napi árfolyamon ad­ható és vehető. Ugyanak­kor Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt vissza is vált­ható, de ekkor csak a névér­téket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan szá­míthat, hiszen a Kamatozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. További aktuális informá­ciók: 266-6044 A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 7101 Szekszárd, Mártírok tere 5-7., Paks, Tamási, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Tolna • MNB Tolna Megyei Igazgatóság 7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 13. • Cooptourist Rt. 7100 Szekszárd, Kölcsey Itp. 160. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) • Kereskedelmi Bank Rt. (K&H) 7100 Szekszárd, Augusz I. 5-7., Bonyhád, Paks (a K&H Brókerház ügynökeként) A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Apámhoz fordulok Évtizedénél több már, amikor meg kellett fogalmaznom, hogy ki is vagyok. Akkor született meg a mondat apámról, hogy ő „Szépben gondolkodó, szépbeszédű, mindig mai parasztember!” Anyám szorgalmáról több alkalommal volt módom szólni. Leginkább anyák napja, meg a nőnap kínált ilyen lehetőséget. Apámról most eshet szó, mert kiderült, szükség van az apáknak is egy olyan napra, ami. . . Mindig tiltakozom az egy-egy napos ünneplések el­len. Végül kénytelen vagyok a többség akaratának engedni. Szóval, Apám! Azok közé tartozik, akik többször megélték a rendszerváltások embert próbáló éveit. Meg azok közé is, akikre gyakorta idézik Arany János szavait: „Szép öcsém, be nagy kár, hogy apád is paraszt volt, s te is az maradtál”. Tény, hogy abban a korban született, amikor tanulni vágyása nem elégülhetett ki. Ma­rasztalta, visszahúzta az a föld, ami csak arra volt elég, hogy eltart­son egy családot, ahol nem túlzottak az igények. Apropó, igények! Ez az, amiben különbözik apám a kortársaitól. Igénye van a szép gondolatokra, a szép beszédre! Ezt leginkább abból a könyvből mentette és teszi a mai napig is, amit a könyvek könyvének szokás nevezni: a Bibliából. így aztán beszéde mindig is árulója volt egyéniségének. Az új és új formák megjelenése a ház körüli kert­ben, ez is jelzi a változatosság gyönyörködtetésébe vetett hitét. Mindig alakította, formálta környezetét és teszi ezt olyan erővel, ami immár az unokákon is láttatja dolgait. Olyan erő veszi körül, árad belőle, amitől a mellette álló megváltozik. Ragaszkodik a tár­saságához, mert közben átjárja a hallgatót is valami nehezen meg­fogalmazható jó érzés. Ezt az igényességét jó volna sokszorosítani! Van ereje ahhoz, hogy például a televízió legutóbbi karmester ver­senyét végig izgulja, dúdolva egy-egy számára ismerős dallamot a komolyzene világából. Az is hozzátartozik, hogy kemény kritiká­val illeti az Élet és Irodalom című hetilap változásait. Lehetne so­rolni tetteit, amivel naponta megállíthatná a világot! Nem ezt teszi, hanem él benne! Azon a helyen, ami születésével kijelöltetett szá­mára és ahol élete delét megjárva a délután derűs perceit, óráit, he­teit, reményeink szerint még hosszú éveit fogja számlálni.. . Közben munkálkodik és megtalálja azokat az alkalmakat, hogy a környezetének ízlést formáló szakaszaiban újra és újra előálljon öt­letekkel, amiket legutóbb már fiammal közösen oldottak meg! Nem tudom, hogy kiben miként él az örök körforgás, a szüle­tünk, élünk, meghalunk, aztán vérünk valaki másban tovább örö­kítve piezsdül, mozdul és újra feltámadva élnek tulajdonságaink ... Mondom, nem tudom, másnak mit jelent nagyapát és unokát együtt látni, amint közös célra, közös örömmel, egy akarattal végeznek munkát, ültetnek fát, építenek házat... Borzongatóan szép ez számomra, mert köztük van az én vérem cseppje is! Apámtól fia­mig élek ma még, de feszít a vágy, látni egy születendő újabb éle­tet, aki unokaként jelenik meg életrajzomban! Túlzott ez a remény, mert a Teremtő szándéka csak a nagyon erős hitűekkel tudatik és bennem ez néha csak borsszemnyi? Mondják, valamire ez is ele­gendő! Legszűkebb családomban nem volt szokás a férfiak naponkénti összeölelkezése, csókolózása. Ritka, különös alkalomnak kell len­nie, hogy ez megtörténjen. Olyankor valami óriási hála érzése járja át lelkem. Ezt teszem most, amikor Apák napján Apámhoz fordu­lok és ölelésre tárom karom. Decsi Kiss János Ki miért felelős Králl Csaba, az Új Exodus fele­lős szerkesztője az alábbi faxot juttatta el szerkesztőségünkhöz: 1995. május 27-én a Tolnai Népújságban „Vissza oda, ahol a dolgok elvesztek” címmel in- teíjú jelent meg Vígh Mihály- lyal. Jelen írásomban reagálnék a cikkben elhangzott kijelenté­sekre, mivel azok durván tá­madják személyemet, valamint a Hit Gyülekezetét. Vígh ugyan tragédiának ál­lítja a Hit Gyülekezetéhez való átmeneti csatlakozását, én azonban saját és nagyszámú ba­ráti köröm sorsáról szólva en­nek kizárólag az ellenkezőjét tudom elmondani. Nyolc éve vagyok a Hit Gyülekezete tagja barátaimmal együtt. Mindany- nyian közel egy évtizede ta­pasztaljuk azt a csodasorozatot, melynek során egzaltált, anar­chista kábítószeresekből, elme­osztályok klienseiből több gyermekes családapákká, üz­letemberekké, tanárokká, krea­tív isten- és emberszerető sze­mélyekké váltunk. Vígh nyilatkozatában elfe­lejti elmondani, hogy felesége megrendítő halála nem a Hit Gyülekezetéhez való csatlako­zás ára volt [...] Rágalom ezt annak a közösségnek a számlá­jára írni, melytől ő és családja csak támogatást kapott [...] Pajor Tamás A szerk. megjegyzése: Pajor Tamás levelének Víg Mihályhoz szóló, személyes vonatkozású üzenetét javasoljuk közvetlenül eljuttatni Víg Mihálynak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom