Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06 / 105. szám
1995. május 6., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Sebestyén Gyula munkássága TÉVÉNÉZŐ ____________________________ L élekmelengető világbajnokok Bűn a középszerűség. Tán nem középszerű, ha ezzel az „elhasznált” de nem elégszer hangoztatott belépővel hívom az ol- vasót/nézőt egy kis kalandra: kukkantson a saját leikébe. Néha bátorság kell hozzá, de érdemes. A Meghökkentő Mesék sorozat szerzőjét ezúttal új oldaláról ismerhettük meg. A Danny a világbajnok, melyet május elsején láthattunk a tévében, éppen olyan volt, akárcsak a népmesék: a jó elnyerte jutalmát, a rossz meglakolt. Lélekmelegítő volt ez a Roal Dahl film, talán valamivel né- zettebb időpontra is „befért” volna. Danny az autószerelésben világbajnok, legalábbis a kilenc évesek között. Apja, William egyedül neveli, aki mindenre képes a fiáért. Mindketten gyűlölik Hazzell-t, a telekspekulánst. O már felvásárolta a környéket, Anglia legjobb fácánosát, már csak William benzinkútja meg háza kellene neki, hogy ott építkezésbe foghasson. Minden eszközzel megpróbálja apját és fiát kitúrni a birtokából. Természetesen nem sikerül neki. A történet nagyjából ennyi, mondhatni banális, mégis figyelemre méltó, hiszen arról - is - szól, hogy mindenki lehet világbajnok, csak tudnia kell, miben érdemes „indulnia”. Shirley Valentine tudja. Az ő történetét is hétfőn láthattuk a tévében. A főhős, Shirley Valentine - Pauline Collins remekül alakította a figurát - negyven felett járó háziasszony, aki jobb híján a fallal beszélget. Féijének ugyanis csak az a fontos, hogy a megszokott időben, a megszokott menü ott gőzölögjön az asztalon. A lányáról annyit tudunk meg, hogy megunta a barátját, és hazaköltözne, no meg cukorral szereti a kakaót és lehetőleg az ágyba. Egy véletlen folytán Shirley-nek alkalma nyílik a férje nélkül Görögországba utaznia, s ez megváltoztatja az életét. Nagy kalandban lehet része: felfedezi önmagát. Rájön, hogy amit eddig csinált, az pusztán szerep volt, olyan, amilyet a többiek elvártak tőle. Belényilall: kinek hiányozna, ha nem menne haza. Rájön, hogy senkinek. Végül nem is oly meghökkentő, hogy úgy dönt, nem jön haza a csoporttal, amellyel a kirándulásra érkezett, ott marad, dolgozik. Arra már hamarabb rájön, hogy az álmok nem feltétlenül olyan formában teljesülnek, ahogyan azokat elképzeljük. Megvalósul a régi ábrándja: ül a tengerparton, bort szopogat, miközben a nap lenyugszik. Idilli kép, mégsem érez szinte semmit, illetve mást érez mint amit elképzelt. Ha erőltetné, boldogtalanságra lenne ítélve. Nem teszi. Ő ugyanis tudja, hogy ő a szabadságkeresésben és az önfelfedezésben lehet világbajnok. Hangyái János Videovilág By, by Baby Megmentett szerelem Amikor felgördült a függöny a bonyhádi művelődési központ színháztermében a nagyérdemű szeme elé egy szoba tárult, tengerpartra nyíló ablakkal. Ekkor még nem lehetett a végtelen víz hullámzásának diszkrét moraját hallani a díszleteken túlról, de abban mindenki biztos lehetett, hogy elkezdődött a Veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka, a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc vígjáték. A játék valóban víg volt, s nem csak a színészek, hanem a publikum is jó érzéssel távozhatott előadás után. A vígjátéki bonyodalom megoldója Túrái, a híres szövegíró a megcsalt szerelmes zeneszerzőt, állandóan aggályoskodó szerzőtársát, sőt még a lángoló szívű ifjú bűnbánatot tanúsító választottját is megnyugtatta. Túrái - szerepében Szilágyi Tibor - csak az Almády nevezetű családos, ám bohém színészt tanította móresre, s arra, hogy a hamvas barackba nem illik mindenkinek beleharapni. A primadonnát - Költi Helga alakításában - a szövegíró mentette meg a negyedik felvonás végére szerelmesének, Adámnak. A többször hangos bőgésbe kezdő fiú (Ilyés Róbert) arcán végül a mennyei boldogság tükröződött, holott már a pokolban érezte magát. Mindezt egy francia egyfel- vonásosnak álcázott, ám éjszaka - a megcsalatás félreérthetetlen hangjainak elhalása után - megírt és a csin- talankodókkal nappal beta- nultatott darabbal érte el Túrái. Hála zsenialitásának! A zsenge ifjú visszakapta szerelmét, a pökhendi színész (Trokán Péter) pedig borzas hajjal, megalázva fogadta el a malőr helyrehozását. A közönség pedig hálásan, értőn fogadta a poénokat, a jó színészi teljesítményeket. Itt nem csak Trokán Pétert és Szilágyi Tibort, hanem az állandó alváshiánnyal küzdő lakájt alakító Bősze Györgyöt is meg kell említeni. A sikerhez pedig hozzájárult a rendező is, akit Koltai Róbertnek hívnak. A játék nemcsak a kastélyban, azaz a színpadon folyt, hanem a közönség tudatában is. Mert a közönség a szép nyárias estén talán nem is vágyott másra, mint a nevetés lehetőségére. Ezt megkapta, s élt is vele. Függöny. - nagy Valamikor a múlt század derekán kezdődött nagy méretekben az a munka, amelynek végeredménye, célja a művelt magyar értelmiség lett. Ezen az alapon indult első honi tudósnemzedékünk, amely külföldön nemcsak szaktudásával, hanem széleskörű általános műveltségével is feltűnést keltett. Eredményeik mögött olyan jelentős pedagógus-író egyéniségek húzódtak meg, mint a gyönki születésű híres tankönyvíró, Sebestyén Gyula. Az 1848-as forradalom napjait élő mezővárosban november 13-án született a gimnázium tanárának fia. Atyjáról, Sebestyén Jánosról Tolnai Lajos is illő szavakkal emlékezik: „rendszeretőbb, igazságosabb tanárt én soha nem láttam..., az első és második latin osztályt tanította”, s természetes volt, hogy Ödön és Gyula fiát is a pedagógiai pályára nevelte. Korai halála után a család Losoncra költözött, majd a szegény, de tehetséges Gyula Pesten tanult a gimnáziumban, majd 1866-tól az egyetemen. Az ókor, az irodalom, később a földrajz és a történelem iránt érdeklődött leginkább, de megélhetését mégis nagyszámú tanítványa biztosította. Ideiglenes tanár lett 1874-ben, három év múlva pedig a VI. kerületi polgári iskolai tanítóképző intézet rendes tanára. Ekkortól hagyott fel komolytalannak ítélt irodalmi kísérleteivel, s ahogy Szinnyei József lexikonában olvashatjuk: „Mióta a tanári pályára lépett, kizárólag történeti és paedagógiai tanulmányokkal foglalkozott”. Műveiből sugárzik az a romantikától sem idegenkedő magyarságtudat, amely a dualizmus két emberöltőjében teljesedett ki. Ezért írta már első könyvét Zrínyi Miklósról, a szigetvári hősről, de ilyen szellemben született a Világtörténet, a Vámbéry Ármin szerkesztette angol nyelvű magyar történet, később a tankönyvül húsz évig használt A magyar nemzet története, amely három változatban is közkézen forgott a népiskolák, polgári fiúiskolák és gimnáziumok tanulói körében. Száz éve, 1895. május 5-én ismertette a Vasárnapi Újság Az Árpádok története című, frissen megjelent művét. A 272 oldalas könyvbe belelapozva ezt látta fontosnak a korabeli szemléző: „Sebestyén Gyula, ki komoly munkát végzett e könyv megírásakor, az előszóban azt a törekvését emeli ki, hogy közepes terjedelmű munkát nyújtson a művelt laikus közönségnek. Azért csak a legszükségesebb történeti anyagra kívánt szorítkozni, arra, amit minden művelt magyarnak tudnia kell. Kerülte, ami kétes és vitás, s nem engedte zavartatni a történelem elbeszélésének folyását a tudományos világ vitatkozásainak és poros kérdéseinek fejtegetéseivel..., a minden kétséget kizáró eredményekkel számol be; az így kiszabott méretben vonzó előadással ismerteti meg az Ár- pád-házbeli királyok korát, mindenütt szem előtt tartva, hogy olvasmányt kíván a közönség kezébe adni”. S ha ez ma kissé lenézett feladat is, attól még nem lebecsülendő munkával és eredménnyel is jár. .. Tizenhat könyve számos kiadást ért meg, s a legtöbb jól szolgált nemes egyszerűségével az adatokban terpeszkedő korban. Legalább ennyire fontos azonban Sebestyén pedagógiai tevékenysége: 1894-től a vidéki tanítónőképzők miniszteri biztosa, de már nyolc évvel előbb az országos közoktatási tanács tagja, 1896-tól tíz évig titkára. A millennium évében éppen a ma is aktuális kérdésről, az állam és az iskola kapcsolatáról referált. Mind felettesei, mind kollégái elismerését kivívta, a királyi tanácsosi címmel 1899-ben jutalmazták az előbbiek, az utóbbiak pedig 1906-tól mint szakfelügyelőhöz fordulhattak bizalommal. Élete 63. évében halt meg Budapesten 1911. július 11-én, az imént idézett Vasárnapi Újság rövid nekrológban búcsúztatta. Emlékét őrizhetné szülőhelye és megyéje is, de nem őrzi.. . Brigitte Nielsennek nemcsak figyelemreméltó keblei vannak, hanem izmos feneke is, a szőke, svéd filmcsillag nem fukarkodik bájainak közszemlére tételében a By, by Baby című, színes, szinkronizált olasz filmvígjátékban. Persze miért is lenne szemérmes, mikor a vígjáték másik női főszereplője, a vetélytárs feleség - amúgy szerepét tekintve orvosnő - is akár egy egészségügyi felvilágosító filmben, megmutat mindent, amit a kandi kamera látni enged. A férfi főszereplőnek, Carl Alt, szintén nincsenek gátlásai, ezért aztán a szemérmesebb nézőknek nem ajánlható a produkció. A film egyébként szokvány sztorit dolgoz fel. Paolo és Sandra tíz éve házasok, szerelmük a hétköznapok rohanásában megkopott, a fásult kapcsolatból mindketten szabadulni akarnak. Paolo élvezni szeretné az életet, szenvedélyes viszonyt kezd egy hivatásos biliárd-játé- kosnővel, Brigitte Nielsennel. Egy idő után a házaspár ismét találkozik. Új kapcsolataikat ezúttal egymással csalják meg, titkos szerelmi viszonyt kezdenek. Visszatér-e a régi szerelem, megmenthető-e a házasság? A történet pergő, nem szűkölködik kacagtató fordulatokban. A film megtalálható a a megyei könyvtár videoklubjában. /. kováts Dr. Töttó's Gábor A kis gézengúzok forralnak valamit Néhányon, az ötezerből Az utcákon csatangolnak, és nem félnek semmitől. Saját törvényeik szerint élnek. Ott vannak mindenhol, mindig forralnak valamit, titkos üzeneteket váltanak, elhagyott, roskadozó épületekben találkoznak. És nem ők keresik a bajt - a baj követi őket, mintha az árnyékuk lenne. Ők a színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték kis gézengúzai. Az országos tehetségkutatás során több, mint ötezer gyereket hallgattak és néztek meg. így sikerült ösz- szehozni a bandát, amelyben a tagok életkora négytől kilenc évig terjed. Hogy a 13 „fő” és a több, mint egy tucat környékbeli gézengúzból álló csapattal hogyan sikerült megoldani a filmkészítés feladatát, arról a Tolna megyei nézők is meggyőződhetnek: így például Pakson, a művelődési központban május 21-én, Szekszárdon, a Panoráma kistermében május 10-ig, a tamási művelődési központban pedig május 24-én. Véget ért a zenetanárok országos zongoraversenye 1870-ben Liszt Ferenc avatta zenei fesztiválvárossá Szekszárdot, amikor seregestül követték városunkba a Mestert kitűnő pályatársai és tanítványai. Liszt városában a Mester csillagzata alatt indult el egy olyan sorozat 1972-ben, amely immár 23 év óta országos példa. Szekszárd ad otthont a zenetanárok országos zongoraversenyének, amelynek sokféle szép célkitűzése együttesen mindig gazdagította városunk jó hírét. Ézen a rendezvényen találkozik a szekszárdi Liszt kultusz, a hagyományok ápolása az élő zenével, a művészettel és a pedagógiával. Ez a hely az, ahol fórumot kapnak a fejlődni akaró, magukat továbbképző zenetanárok és ez a hely az, ahol a szakma országos tekintélyeitől bátorítást kapnak a még jobb, még elmélyültebb munkájukhoz. A folyamatosság ápolásának szép példája, hogy a nyitó hangversenyen az a Laskay Edit adta elő Haydn D-dur zongoraversenyét remekül, aki az előző versenyt megnyerte. A kíséretet ellátó Szekszárd Városi Kamarazenekart Lányi Péter vezényelte, precízen, érzékenyen, muzikálisan. Erre a kilencedik találkozóra 25 zenetanár nevezett be. Az első fordulóban 20 perc játékidő jutott személyenként minden résztvevőre, amely alapján eldőlt, ki az a 13 versenyző, aki a vasárnapi második fordulóba, vagyis a döntőbe jutott. Nagyon tanulságos volt a zsűri értékelése. Egy mesterkurzus színvonalával ért fel az az elemzés, ahol minden résztvevő produkcióit elemezte Lantos István zongoraművész, a Zene- akadémia rektora és Fal- vay Sándor tanszékvezető tanár. Az elhangzott művek technikai, formálási problémát éppúgy megtárgyalták, mint a pedálozási és a stílust, az előadás kérdéseit. A vasárnap délutáni gálaműsor előtt hirdették ki az eredményt. E szerint: a Zeneiskolák Országos Szövetsége által felajánlott 10.000-10.000 forintot Bajic Ágnes pécsi és Szélné Ángyán Krisztina budapesti versenyzőnek ítélte a zsűri. A IV. helyezést Pap József solymári zenetanár nyerte. III. díjat Balázs Ferenc pásztói és Bartai Ariadne budapesti versenyző kapott. II. díjas lett Korányi Judit miskolci és Szabó Katalin budapesti résztvevő. Az I. díjat ugyancsak megosztva Kollonay Zoltán nyíregyházi és Sigmondné Erős Andrea szegedi tanár nyerte el. Külön ki kell emelni a rendezés gondos, profi színvonalú munkáját, amely a Szily Lajos vezette zeneiskola és Lányi Péter versenytitkár érdeme. Nagy segítőtársra találtak a Baky Péter vezette Művészetek Háza munkatársaiban, de segítette, a gördülékeny lebonyolítást a „Zenetanárok Országos Zongoraversenye Alapítvány” és Tolna megye zeneiskolái is. Végül köszönet jár az áldozatkész szponzoroknak, akik lehetővé tették a verseny megrendezését. A város zenei életében e négynapos esemény igazi ünnep volt. A versenyzők és hallgatóik egyformán gazdagodtak élményekben. Bízunk benne, hogy három év múlva újra tapsolhatunk a X. verseny résztvevőinek. E gondolatokkal zárta a sikeres rendezvényt a város polgár- mestere, Kocsis Imre Antal. Húr