Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-06 / 105. szám

1995. május 6., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Sebestyén Gyula munkássága TÉVÉNÉZŐ ____________________________ L élekmelengető világbajnokok Bűn a középszerűség. Tán nem középszerű, ha ezzel az „el­használt” de nem elégszer hangoztatott belépővel hívom az ol- vasót/nézőt egy kis kalandra: kukkantson a saját leikébe. Néha bátorság kell hozzá, de érdemes. A Meghökkentő Mesék sorozat szerzőjét ezúttal új oldaláról ismerhettük meg. A Danny a világbajnok, melyet május elsején láthattunk a tévében, éppen olyan volt, akárcsak a népmesék: a jó elnyerte jutalmát, a rossz meglakolt. Lélekmelegítő volt ez a Roal Dahl film, talán valamivel né- zettebb időpontra is „befért” volna. Danny az autószerelésben világbajnok, legalábbis a kilenc évesek között. Apja, William egyedül neveli, aki mindenre képes a fiáért. Mindketten gyűlö­lik Hazzell-t, a telekspekulánst. O már felvásárolta a környéket, Anglia legjobb fácánosát, már csak William benzinkútja meg háza kellene neki, hogy ott építkezésbe foghasson. Minden esz­közzel megpróbálja apját és fiát kitúrni a birtokából. Természe­tesen nem sikerül neki. A történet nagyjából ennyi, mondhatni banális, mégis figyelemre méltó, hiszen arról - is - szól, hogy mindenki lehet világbajnok, csak tudnia kell, miben érdemes „indulnia”. Shirley Valentine tudja. Az ő történetét is hétfőn láthattuk a tévében. A főhős, Shirley Valentine - Pauline Collins remekül alakította a figurát - negyven felett járó háziasszony, aki jobb híján a fallal beszélget. Féijének ugyanis csak az a fontos, hogy a megszokott időben, a megszokott menü ott gőzölögjön az asz­talon. A lányáról annyit tudunk meg, hogy megunta a barátját, és hazaköltözne, no meg cukorral szereti a kakaót és lehetőleg az ágyba. Egy véletlen folytán Shirley-nek alkalma nyílik a férje nélkül Görögországba utaznia, s ez megváltoztatja az életét. Nagy ka­landban lehet része: felfedezi önmagát. Rájön, hogy amit eddig csinált, az pusztán szerep volt, olyan, amilyet a többiek elvártak tőle. Belényilall: kinek hiányozna, ha nem menne haza. Rájön, hogy senkinek. Végül nem is oly meghökkentő, hogy úgy dönt, nem jön haza a csoporttal, amellyel a kirándulásra érkezett, ott marad, dolgozik. Arra már hamarabb rájön, hogy az álmok nem feltétlenül olyan formában teljesülnek, ahogyan azokat elképzeljük. Meg­valósul a régi ábrándja: ül a tengerparton, bort szopogat, mi­közben a nap lenyugszik. Idilli kép, mégsem érez szinte semmit, illetve mást érez mint amit elképzelt. Ha erőltetné, boldogtalanságra lenne ítélve. Nem teszi. Ő ugyanis tudja, hogy ő a szabadságkeresésben és az önfelfedezésben lehet világbajnok. Hangyái János Videovilág By, by Baby Megmentett szerelem Amikor felgördült a füg­göny a bonyhádi művelő­dési központ színháztermé­ben a nagyérdemű szeme elé egy szoba tárult, tenger­partra nyíló ablakkal. Ekkor még nem lehetett a végtelen víz hullámzásának diszkrét moraját hallani a díszlete­ken túlról, de abban min­denki biztos lehetett, hogy elkezdődött a Veszprémi Petőfi Színház vendégjá­téka, a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc vígjá­ték. A játék valóban víg volt, s nem csak a színészek, ha­nem a publikum is jó érzés­sel távozhatott előadás után. A vígjátéki bonyodalom megoldója Túrái, a híres szövegíró a megcsalt sze­relmes zeneszerzőt, állan­dóan aggályoskodó szerző­társát, sőt még a lángoló szívű ifjú bűnbánatot tanú­sító választottját is meg­nyugtatta. Túrái - szerepé­ben Szilágyi Tibor - csak az Almády nevezetű családos, ám bohém színészt tanította móresre, s arra, hogy a hamvas barackba nem illik mindenkinek beleharapni. A primadonnát - Költi Helga alakításában - a szövegíró mentette meg a negyedik felvonás végére szerelme­sének, Adámnak. A több­ször hangos bőgésbe kezdő fiú (Ilyés Róbert) arcán vé­gül a mennyei boldogság tükröződött, holott már a pokolban érezte magát. Mindezt egy francia egyfel- vonásosnak álcázott, ám éj­szaka - a megcsalatás félre­érthetetlen hangjainak elha­lása után - megírt és a csin- talankodókkal nappal beta- nultatott darabbal érte el Tú­rái. Hála zsenialitásának! A zsenge ifjú visszakapta sze­relmét, a pökhendi színész (Trokán Péter) pedig borzas hajjal, megalázva fogadta el a malőr helyrehozását. A közönség pedig hálá­san, értőn fogadta a poéno­kat, a jó színészi teljesítmé­nyeket. Itt nem csak Trokán Pétert és Szilágyi Tibort, hanem az állandó alváshi­ánnyal küzdő lakájt alakító Bősze Györgyöt is meg kell említeni. A sikerhez pedig hozzájárult a rendező is, akit Koltai Róbertnek hívnak. A játék nemcsak a kas­télyban, azaz a színpadon folyt, hanem a közönség tu­datában is. Mert a közönség a szép nyárias estén talán nem is vágyott másra, mint a nevetés lehetőségére. Ezt megkapta, s élt is vele. Függöny. - nagy ­Valamikor a múlt század dere­kán kezdődött nagy méretekben az a munka, amelynek vég­eredménye, célja a művelt ma­gyar értelmiség lett. Ezen az alapon indult első honi tudós­nemzedékünk, amely külföldön nemcsak szaktudásával, hanem széleskörű általános műveltsé­gével is feltűnést keltett. Ered­ményeik mögött olyan jelentős pedagógus-író egyéniségek hú­zódtak meg, mint a gyönki szü­letésű híres tankönyvíró, Sebes­tyén Gyula. Az 1848-as forradalom nap­jait élő mezővárosban novem­ber 13-án született a gimná­zium tanárának fia. Atyjáról, Sebestyén Jánosról Tolnai La­jos is illő szavakkal emlékezik: „rendszeretőbb, igazságosabb tanárt én soha nem láttam..., az első és második latin osz­tályt tanította”, s természetes volt, hogy Ödön és Gyula fiát is a pedagógiai pályára nevelte. Korai halála után a család Lo­soncra költözött, majd a sze­gény, de tehetséges Gyula Pes­ten tanult a gimnáziumban, majd 1866-tól az egyetemen. Az ókor, az irodalom, később a földrajz és a történelem iránt érdeklődött leginkább, de meg­élhetését mégis nagyszámú ta­nítványa biztosította. Ideigle­nes tanár lett 1874-ben, három év múlva pedig a VI. kerületi polgári iskolai tanítóképző in­tézet rendes tanára. Ekkortól hagyott fel komoly­talannak ítélt irodalmi kísérlete­ivel, s ahogy Szinnyei József lexikonában olvashatjuk: „Mi­óta a tanári pályára lépett, kizá­rólag történeti és paedagógiai tanulmányokkal foglalkozott”. Műveiből sugárzik az a roman­tikától sem idegenkedő ma­gyarságtudat, amely a dualiz­mus két emberöltőjében telje­sedett ki. Ezért írta már első könyvét Zrínyi Miklósról, a szigetvári hősről, de ilyen szel­lemben született a Világtörté­net, a Vámbéry Ármin szer­kesztette angol nyelvű magyar történet, később a tankönyvül húsz évig használt A magyar nemzet története, amely három változatban is közkézen forgott a népiskolák, polgári fiúiskolák és gimnáziumok tanulói köré­ben. Száz éve, 1895. május 5-én ismertette a Vasárnapi Újság Az Árpádok története című, frissen megjelent művét. A 272 oldalas könyvbe belelapozva ezt látta fontosnak a korabeli szemléző: „Sebestyén Gyula, ki komoly munkát végzett e könyv megírásakor, az előszó­ban azt a törekvését emeli ki, hogy közepes terjedelmű mun­kát nyújtson a művelt laikus közönségnek. Azért csak a leg­szükségesebb történeti anyagra kívánt szorítkozni, arra, amit minden művelt magyarnak tud­nia kell. Kerülte, ami kétes és vitás, s nem engedte zavartatni a történelem elbeszélésének fo­lyását a tudományos világ vi­tatkozásainak és poros kérdése­inek fejtegetéseivel..., a min­den kétséget kizáró eredmé­nyekkel számol be; az így ki­szabott méretben vonzó elő­adással ismerteti meg az Ár- pád-házbeli királyok korát, mindenütt szem előtt tartva, hogy olvasmányt kíván a kö­zönség kezébe adni”. S ha ez ma kissé lenézett feladat is, at­tól még nem lebecsülendő munkával és eredménnyel is jár. .. Tizenhat könyve számos ki­adást ért meg, s a legtöbb jól szolgált nemes egyszerűségével az adatokban terpeszkedő kor­ban. Legalább ennyire fontos azonban Sebestyén pedagógiai tevékenysége: 1894-től a vidéki tanítónőképzők miniszteri biz­tosa, de már nyolc évvel előbb az országos közoktatási tanács tagja, 1896-tól tíz évig titkára. A millennium évében éppen a ma is aktuális kérdésről, az ál­lam és az iskola kapcsolatáról referált. Mind felettesei, mind kollégái elismerését kivívta, a királyi tanácsosi címmel 1899-ben jutalmazták az előb­biek, az utóbbiak pedig 1906-tól mint szakfelügyelőhöz fordulhattak bizalommal. Élete 63. évében halt meg Budapesten 1911. július 11-én, az imént idézett Vasárnapi Új­ság rövid nekrológban búcsúz­tatta. Emlékét őrizhetné szülő­helye és megyéje is, de nem őrzi.. . Brigitte Nielsennek nemcsak figyelemreméltó keblei vannak, hanem izmos feneke is, a szőke, svéd filmcsillag nem fu­karkodik bájainak közszemlére tételében a By, by Baby című, színes, szinkronizált olasz filmvígjátékban. Persze miért is lenne szemérmes, mikor a víg­játék másik női főszereplője, a vetélytárs feleség - amúgy sze­repét tekintve orvosnő - is akár egy egészségügyi felvilágosító filmben, megmutat mindent, amit a kandi kamera látni en­ged. A férfi főszereplőnek, Carl Alt, szintén nincsenek gátlásai, ezért aztán a szemérmesebb né­zőknek nem ajánlható a pro­dukció. A film egyébként szokvány sztorit dolgoz fel. Paolo és Sandra tíz éve házasok, szerel­mük a hétköznapok rohanásá­ban megkopott, a fásult kapcso­latból mindketten szabadulni akarnak. Paolo élvezni szeretné az életet, szenvedélyes viszonyt kezd egy hivatásos biliárd-játé- kosnővel, Brigitte Nielsennel. Egy idő után a házaspár ismét találkozik. Új kapcsolataikat ezúttal egymással csalják meg, titkos szerelmi viszonyt kezde­nek. Visszatér-e a régi szere­lem, megmenthető-e a házas­ság? A történet pergő, nem szűkölködik kacagtató fordula­tokban. A film megtalálható a a me­gyei könyvtár videoklubjában. /. kováts Dr. Töttó's Gábor A kis gézengúzok forralnak valamit Néhányon, az ötezerből Az utcákon csatan­golnak, és nem félnek semmitől. Saját tör­vényeik szerint élnek. Ott vannak minden­hol, mindig forralnak valamit, titkos üzene­teket váltanak, elha­gyott, roskadozó épü­letekben találkoznak. És nem ők keresik a bajt - a baj követi őket, mintha az ár­nyékuk lenne. Ők a színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték kis gézengúzai. Az országos tehet­ségkutatás során több, mint ötezer gyereket hallgattak és néztek meg. így sikerült ösz- szehozni a bandát, amelyben a tagok életkora négytől ki­lenc évig terjed. Hogy a 13 „fő” és a több, mint egy tucat környékbeli gézen­gúzból álló csapattal hogyan sikerült meg­oldani a filmkészítés feladatát, arról a Tolna megyei nézők is meggyőződhetnek: így például Pakson, a művelődési központ­ban május 21-én, Szekszárdon, a Pano­ráma kistermében má­jus 10-ig, a tamási művelődési központ­ban pedig május 24-én. Véget ért a zenetanárok országos zongoraversenye 1870-ben Liszt Ferenc avatta zenei fesztiválvá­rossá Szekszárdot, amikor seregestül követték váro­sunkba a Mestert kitűnő pályatársai és tanítványai. Liszt városában a Mester csillagzata alatt indult el egy olyan sorozat 1972-ben, amely immár 23 év óta országos példa. Szekszárd ad otthont a ze­netanárok országos zongo­raversenyének, amelynek sokféle szép célkitűzése együttesen mindig gazda­gította városunk jó hírét. Ézen a rendezvényen ta­lálkozik a szekszárdi Liszt kultusz, a hagyományok ápolása az élő zenével, a művészettel és a pedagó­giával. Ez a hely az, ahol fórumot kapnak a fejlődni akaró, magukat tovább­képző zenetanárok és ez a hely az, ahol a szakma or­szágos tekintélyeitől báto­rítást kapnak a még jobb, még elmélyültebb munká­jukhoz. A folyamatosság ápolá­sának szép példája, hogy a nyitó hangversenyen az a Laskay Edit adta elő Haydn D-dur zongoraver­senyét remekül, aki az előző versenyt megnyerte. A kíséretet ellátó Szek­szárd Városi Kamaraze­nekart Lányi Péter vezé­nyelte, precízen, érzéke­nyen, muzikálisan. Erre a kilencedik talál­kozóra 25 zenetanár neve­zett be. Az első fordulóban 20 perc játékidő jutott személyenként minden résztvevőre, amely alapján eldőlt, ki az a 13 ver­senyző, aki a vasárnapi második fordulóba, vagyis a döntőbe jutott. Nagyon tanulságos volt a zsűri ér­tékelése. Egy mesterkur­zus színvonalával ért fel az az elemzés, ahol min­den résztvevő produkcióit elemezte Lantos István zongoraművész, a Zene- akadémia rektora és Fal- vay Sándor tanszékvezető tanár. Az elhangzott mű­vek technikai, formálási problémát éppúgy meg­tárgyalták, mint a pedálo­zási és a stílust, az előadás kérdéseit. A vasárnap délutáni gá­laműsor előtt hirdették ki az eredményt. E szerint: a Zeneiskolák Országos Szövetsége által felaján­lott 10.000-10.000 forintot Bajic Ágnes pécsi és Szélné Ángyán Krisztina budapesti versenyzőnek ítélte a zsűri. A IV. helye­zést Pap József solymári zenetanár nyerte. III. díjat Balázs Ferenc pásztói és Bartai Ariadne budapesti versenyző kapott. II. díjas lett Korányi Judit miskolci és Szabó Katalin buda­pesti résztvevő. Az I. díjat ugyancsak megosztva Kollonay Zoltán nyíregy­házi és Sigmondné Erős Andrea szegedi tanár nyerte el. Külön ki kell emelni a rendezés gondos, profi színvonalú munkáját, amely a Szily Lajos ve­zette zeneiskola és Lányi Péter versenytitkár ér­deme. Nagy segítőtársra találtak a Baky Péter ve­zette Művészetek Háza munkatársaiban, de segí­tette, a gördülékeny lebo­nyolítást a „Zenetanárok Országos Zongoraverse­nye Alapítvány” és Tolna megye zeneiskolái is. Végül köszönet jár az áldozatkész szponzorok­nak, akik lehetővé tették a verseny megrendezését. A város zenei életében e négynapos esemény igazi ünnep volt. A versenyzők és hallgatóik egyformán gazdagodtak élmények­ben. Bízunk benne, hogy három év múlva újra tap­solhatunk a X. verseny résztvevőinek. E gondola­tokkal zárta a sikeres ren­dezvényt a város polgár- mestere, Kocsis Imre An­tal. Húr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom