Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-01 / 77. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1995. április 1., szombat Ne vedd magad túl komolyan! Hiseman and Co. a BS-ben Amikor először láttam a metróállomásokon a plakátot, alig hittem a szememnek: Colosseum Live Budapest Sportcsarnok, 1995. má­jus 13, Hogy kerül az egyik legeredetibb zenét játszó legendás progresszív társaság feloszlása után több, mint két évtizeddel ma­gyar színpadra? Egyszerűen: a Csonkics Garage és a BS „lecsa­pott” a 24 év után egy koncertturné erejéig összeá111 Colosseum L.-re, ráadásul olyan .,keresztapákat” sikerült szerezniük, hogy egy belépő hatvan forinttal kerül többe egy F.dda-koncertnéUMi­csoda aránytévesztés!) ,|gpP A Colosseum akármelyik kortárs csapat mellett kakukktojás, hangzásvilágát nem lehet egy lapon említeni egyetlen progresszív zenét, bluest, jázz-rockot játszó nagy nevű, vagy kisebb hírű, de éppolyan kitűnő együttesekével. Egyedülállóságuk titka, hogy ze­néjükben példa nélkül tudták egyesíteni a jazzt, a rockot és a rhythm and bluest, s emellett mindhármat külön műfajként is kivá­lóan művelték. A Cream bluesos alapú progresszív-zenéjét Clapton gitárjátéka határozta meg, a Yest Jon Anderson, ha a későbbi jazz-rockot néz­zük, a Mahavishnu Orehestrát McLaughlin és Cobham, a King Crimsont Robert Fripp, John Mayall zenekarait mindig Mayall ál­tal kiválasztott szupersztár, csak néhány esetleges összehasonlí­tást téve. .§[" , ’' ^ f A Colosseum azonban egytől egyig meghatározó egyéniségek tökéletes egysége, ahol a virtuozitás harmonikusan alá van ren­delve a kompozíciónak. Ebben talán az ELP-hez lehet hasonlítani, de a jellegzetes hangzásban már nincs párja. Ha minden igaz, má­jus 13-án élőben lesznek hallhatóak a legutóbb három éve CD-n megjelent nevezetes ColoSseum-számok, a Take Me back, az I Can Live Without You, a Bolero -feldolgozás és társai. Azoknak, akik ismerik a Colosseumot, még ennyi bemutatás is sok volt. Akiknek viszont kevésbé ismerős, álljon itt az együttes éle­tének néhány mozzanata. A mindössze három albumot megjelentető Colosseumot a dobos Jón Hiseman alapította 1968-ban Dick Heckstall-Smith szaxofo­nossal. Hiseman erdetileg jazzmuzsikus volt, de Graham Bond rhythm and hlues-csapatához csatlakozott, itt találkozott Hecks- tall-Smith-szel. Bond zenekarában Hiseman a Creamben híressé vált Ginger Baker helyét foglalta el. A Graham Bond Organization feloszlása után a dobos és a szaxofonista John Mayall Bluesbrea- kersébe állt be, közreműködésükkel született meg Mayall legjobb lemeze a hatvanas években, a Bare Wires. Hiseman ezután hozta létre a Colosseumot. A felállás: dob, basszus, orgona, gitár, szaxofon, később az angyalhangú Chris Farlow személyében szólóénekes is csatlakozott. Kritikusok szerint a két igazi Colosseum lemez az első album, az 1968-as Those Who Are About To Die Salute You, és a második, egy évvel későbbi Va- lentyne Suite, amely a zenéjük csúcsa. Az 1970-ben kiadott Daugh­ter Of Time-on már érezhető a zenei stílus változása, az 1971-es Live című kocertalbum azonban ismét a régi. Nem ígérkezik kisebb csemegének a két előzenekar sem, a David Brown And The Blueshawks és a The Otis Watkins Band. David Brown és Otis Watkins a legjobb Hendrix-imitátornak tartott fia­talon elhunyt Steve Ray Vaughan zenésztársai (Otis Watkins ki- owa, Brown sziú indián származású). A két együttes Steve Ray Va­ughan-szerzeményekkel jön a BS-be.-tf­A Colosseum színpadra lépő tagjai: Jon Hiseman - dob, Dick Heckstall-Smith - szaxofon, Dave Greenslade - orgona, Dave Clempson - gitár, Mark Clarke - basszusgitár, Chris Farlowe - ének. Előjáték egy Hungária koncerthez „Amikor Elton Dzsoaaan koncerten voltam ...” Csak tudnám, miért érzik néhányan állandóan azt a kényszert, hogy pofavi­zitnek tekintsenek sajtótájékoztatókat. Mert ha nem éreznék így, akkor úgy beszélnének, mint otthon a konyhában, ahol minden bizonnyal megelégszenek egy egyszerű Dzsonnal is. Végre indul a sajtótáj. Meg­lepő fordulat: kérdezzetek - szól a zenekar a vele szemben ülő újságíróhadnak. Arcpirító csend, a hátsó sorokban némi méltatlankodással fűszerezve: itt dolgozni is kell?! Aztán ol­dódik a feszültség, néhányan nekidurálják magukat, így az­tán szépen lassan összeáll a kép. „Eddig is szerettük egymást, csak nem akartuk nyilvános­ságra hozni” (Szikora), „rock­történeti esemény” (Fenyő), „pozitív sokkterápia akarunk lenni” (Fekete), „nem hívtuk Na de hát itt egy Hungária saj­tótájékoztató kezdődik, ahol il­lik valamit produkálni. Miköz­ben a videoprojektor löki a régi klipeket, a Fenyő meg még tö­rülközővel a fején szaladgál, a rutinosabbja már teszteli is a kaja-pia felhozatalt. Oké - bic­centenek, aztán szép csendben lenyúlják a kikészített mentolos Pali Mail-eket. meg a koncertre se Tina Tur- nert, se a Sex Pistolst” (Szi­kora) , jegyek ezertől-kettőeze- rötig” (Lapis-producer) „egy­millióba kerül nekem, hogy a PolyGram elengedjen” (Szi­kora) „az új lemezt nem egy szerző írja, mindenki hozza a saját dolgait” (Dolly) „hogy lesz-e folytatás, az még ben­nünk is egy kérdőjel” (Fenyő), „éhesek vagytok már?” (Szi­kora). Sajtótáj. vége, kezdődik az egyéni élveboncolás, az exklu­zív interjúk sorozata, ahol tátott szájjal hallgatjuk a legfrissebb információkat: „rocktörténeti esemény lesz”, „pozitív sokkte­rápia ...”. Hungaria-menetrend: stúdió (április), új lemez (május 24., kiadó Hungária Dream Team-EMI Quint), koncert a Népstadionban (szeptember 16.), koncertlemez (csak tip­pünk van: karácsony). „Te, amikor Nyúúú Jork és Lösz Ándzselesz között végig­vezettem a 66-os úton ...” Micsoda buli.-krasznai- Fotó: Degré Gábor Sok parittya (mint címek) Rengeteg parittya Nem is régen eme remek ne­vettető emberek Pécsen szere­peltek s nem kevesek ezt nézve székeken fetrengtek .., a röhögéstől. Ilyen és ennél még sokkalta nagyobb, de nem kisebb mélyenszántó gondola­tokat közvetítünk - mondta volna talán magyarázatképpen Nagy Natália, a Laár pour l’art társulat egyetlen hölgy­tagja. (A a többiek: Dolák- Saly Róbert, Galla Miklós, Laár András.) Ezen felül még igen sok tanulságos és ritka dolgot hallhatott a tisztelt pub­A bombanő likum. Többek közt Petőfi Sándor egyetlen posztumusz versét és hogy miért is kezdő­dik minden állat neve ,,Z”-vel mint például: zoroszlán, zo- rángután. Láthattunk bomba­nőt, kinek hajlataiban gomba nő, s kendőevő embert. Bele­pillanthattunk az átlagpolgá­rok életébe - Besenyő család - s megtudhattuk, hogy a zokni­leves akkor jó, ha a belevaló már kellően érett és zsírfoltok úszkálnak a felszínén. Valóban , jóízzel fogyasztható” - a mű­sor. -DéGé­Fia és apa Gondolkodó A Besenyő család fotó: degré Gábor Játssz velünk! Nyerhetsz! Kedves gyerekek! Akik az ábra 6 alkalommal megjelenő darabjait . összeragasztva, levelezőlapon j beküldik címünkre, azok között/O fi húsvétra 1 db élő nyulat + 20 db Kinder-tojást és még 3x10 db Kinder-tojást sorsolunk ki április 10-én. A nyertesek nevét 11-i számunkban olvashatjátok. Címünk: Tolnai Népújság Szekszárd Pf.: 71. A levelezőlapra írjátok rá: HÚSVÉT. Játékunk támogatói: BácskaKft. MBff A szekszárdi Lala CD és Hifi Center márciusi eladási listája: 1. Patika 2. Mark’ Oh 3. Republic 4. Rednex 5. Sípos F. Tamás A szekszárdi Videovilág márciusi kölcsönzési listája: 1. Lángoló jég 2. Robotzsaru 3. 3. Schindler listája 4. A zűr bajjal jár 5. Top Secret Philip: Amerika az emberért van Az ember sokszor úgy van vele, nem érdekli, hogy ki mit csi­nált Amerikában, végül is az is csak egy olyan ország, mint a többi. Aztán amikor hazajön a potenciális interjúalany, valami elkezdi piszkálni, aztán már dugja is a diktafont az illető - ez esetben Philip, a POP TV riportere - orra alá. — Engem személy szerint na­gyon érdekelt Amerika, amiről mindenki annyit tud - legaláb­bis a filmekből, olvasmányai­ból. És ha már kimentünk, nem tudtuk megállni azt sem, hogy ne vigyünk ki kamerát, így ter­mészetesen rengeteg anyagot is forgattunk. — Merre jártatok? — Las Vegasban töltöttünk néhány napot, ami számomra egy mesebirodalomnak tűnt, ahol nem látsz órát. Talán nem véletlenül, hiszen még én is, aki sohasem játszottam játékgépe­ken, hajnali ötig nyomkodtam a félkarú rablókat. Hawai nagyon érdekes volt a gyönyörűszép trópusi tengerpartjával, esőer­dőivel, változatos időjárásával. Itt természetesen Pearl Harbo- urt sem hagytuk ki. Los Ange­lesben a Universal stúdiót tud­nám kiemelni, na és hogy eb­ben a városban - teljesen vélet­lenül - lencsevégre tudtuk kapni egy autóban Sylvester Stallonet is. — Film- és olvasmányélmé­nyeiddel összevetve, mit kaptál Amerikától? — Azt szokták mondani, hogy Amerika nagyon mű­anyag. Véleményem szerint, akik így gondolják, talán nem fogták fel ennek a országnak az üzenetét, amit én röviden úgy jellemeznék: Amerika az embe­rért van. Szándékosan úgy lett megalkotva, hogy mindenki jól érezhesse magát a saját igénye­ihez, lehetőségeihez képest. — Térjünk vissza Ameriká­ból. Köztudott, hogy elő-show- man vagy a Szerencsekeréknél, a Mindent vagy semmit! című vetélkedőnél, illetve januártól a Friderikusz show-ban. Mit je­lent ez számodra ? — Elsősorban óriási lehető­séget a tanulásra, és azt hiszem, ez most a legfontosabb. — Friderikusszal milyen a kapcsolatod? — Korrekt munkakapcso­latnak mondanám, -krasznai-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom