Tolnai Népújság, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29 / 100. szám
1995. április 29., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Kerékpársportunk kezdetei Tévénéző _____________ írta: Tóth Ferenc Ú tjaink Vannak fogalmak, melynek ázsiója fényévnyi sebességgel zsugorodik, genus és species, ex- és intenzió, mint egy kiürült börtön falai konganak az ürességtói. Ezek közé tartozik Európa fogalma. Az utóbbi öt évben annyian, annyiszor használták, feleslegesen, rossz helyen, rossz, vagy ki tudja milyen célokra, hogy utóbb használhatatlanná vált, magunk se tudjuk micsoda. Állítólag ott voltunk valamikor Mohács előtt, aztán kicsúszott lábunk alól a kontinens szőnyege, mások szerint most is ott vagyunk, így nem kell mozdulnunk egy tapodtat sem, megint mások azt mondják, hogy évszázadok óta folyamatosan a szóban forgó izé felé tendálunk, csak visszavetette kicsi kompországunkat az orosz cár, a Kun Béla, meg Rákosi elvtárs, akik arra jöttek rá, hogy ex Oriente lux a Nyugatnak és punktum. De azért mi mégis megyünk, úton vagyunk. Még egy tévéműsor is szól erről: az Úton című fél órás Európa-magazin kéthetente, szerdán este a kettes csatornán. Tulajdonképpen nagyon aktuális műsor. A Magyar Köztársaság az Atlanti Szövetség és az Európai Közösség kapujában áll, vagy ahogy egy kajánul fogalmazó publicista látta: bebo- csáttatást nyertünk Európa homokozójába. A magazin idő- és tényszerű, ráadásul informatív. Nem isteníti a gazdasági közösséget, híven mutatja a tagországok érdekellentéteit, a periférián lévő kis országok nyomorúságát. Az írek, portugálok gazdasága kiszolgáltatott, a németek nem akarják pénzelni a görög mezőgazdaságot, a brüsszeli központ bürokráciája szépen gyarapodik. Az interjúk, kommentárok objektivitása ellenére is kiderül, hogy az európa-retorika a schen- geni vasfüggönyön túl is megszépíti a valóságot. Az Úton nem nyújt - igaz nem is vállal - többet, mint ízelítőt az úticél egy részéből. Azért csak egy részéből, mert a kiváló külpolitikai újságírók nem foglalkoznak avittas eszmei vonulatokkal, mint az Egyesület Európa gondolatában valamilyen formában benne rejlő internacionalizmus. A fogalom abból a szempontból érdekes, hogy különbséget tesz, határt húz a vágómarha kilójára Lisszabonban, Dániában és Varsóban adott állami támogatások mértéke között. Nem épp felemelő szempont, de legalább nem engedi elrugaszkodni a nézőt a valóságtól. A néző mostanában amúgy sem hajlamos erre. Olvassa az újságot, melyben írva áll, hogy objektív mércével mérve 37 év kellene ahhoz, hogy a magyar GDP elérje azt a szintet, amellyel felvesznek minket a robogóra. Minden korábbi felvétel jóindulat dolga. (Erről a műsor nem készít riportot, bár az ellenkezőjét sem állította.) A nézők többségét a GDP alakulása sem hozza lázba, miután egy szűk réteg kivételével egyre elérhetetlenebbnek látszik a szerény nyugat-európai életszínvonal is, így aztán egyre kevesebben hiszik el, hogy valóban úton vagyunk. Ilyen „apróságokon” is múlik, hogy egy jól elkészített magazin csak érdektelen, vagy már unalmas. A tánc világnapján Babits Mihály és a sztrájk A nemrég lezajlott sztrájk alkalmával többször emlegették, hogy 91 éve nem volt ehhez hasonló vasutas megmozdulás nálunk. E tényen túl az is érdekes, hogy az akkori közlekedési viszonyok között miként hatott a munkabeszüntetés Babits Mihály életére. Tőle a dologról nem tudunk meg semmit, életrajzírói is értetlenül állnak az ekkori tények előtt: az 1903-1904-es egyetemi félévben mindössze két vizsgát tett le, a többi tárgyból vagy csak aláírást szerzett, vagy még azt sem. Belia György Babits Mihály tanulóévei című könyvében megírja, hogy Babits már virágvasámap, 1904. március 27-én Szekszárdon volt, „mert a nagyhéten rendszerint nem voltak egyetemi foglalkozások”. Ekkor írhatta azt a levelét Kosztolányi Dezsőnek, amelyet tévesen kelteznek május végére, mert ebben említi, hogy „embermustrá- lás”, azaz sorozás lesz, „3-án kerül rám a sor, csak 4-én reggel lehetek Pesten”. Ne zárjuk ki azonban, hogy Babits elnézte a dátumot, mert a sorozás április 3-án már meg is volt Szekszárdon, de ezen valószínűleg nem vett részt. Először úgy gondolhatta, megengedhet magának egy hét szabadságot a húsvét utáni héten is. Ezt olvasással töltötte, majd indult volna vissza, de akkor meg szomorú kötelesség marasztotta: meghalt Fránek János felesége. (Fránek polgári iskolai rajztanár volt és Babits nagyanyját is lefestette.) A temetésre el kellett tehát mennie. Amikor 19-én utazni akart, már nem jártak a vonatok, 25-én pedig azért nem indulhatott még, mert csak a fővonalakon indult meg a közlekedés. Különben is - hihette tévesen - 3-án (szerinte május 3-án!) sorozáson kell megjelennie. Kiderült, hogy tévedett, de akkor meg a pünkösd miatt nem utazhatott el. Minden bizonnyal május 24-én jelent meg, persze inkább formálisan a sorozáson, mert rokoni kapcsolatai révén bizonyosan alkalmatlannak nyilvánították. Időközben Kosztolányi aláíratta leckekönyvében, amit tudott, de amit nem, azt töröltette. Két vizsgát pedig május-június fordulóján - az utolsó pillanatban - letett, így mégis érvényes lett féléve. t. g. Manapság a legtermészetesebb dolognak tartjuk, ha valaki kerékpárra ül, túrázni indul, munkahelyre siet vagy éppen sportol. Amikor a hősi kezdetekre tekintünk vissza, még egészen mást látunk, pedig ki hinné, hogy éppen egy évszázada már annak, hogy néhány lelkes elődünk megalapította a Szegzárdi Kerékpár-Egyletet. Száztizenegy éve, 1884. május 11-én írt először a Tolna megyei sajtó arról, hogy a jellegzetes óriás és kis keréken itt hajtott át Igali Szvetozár, a baranyai Bár község szülötte, honi velocipédeseink egyik úttörője. A következő évtizedben egymást érik a hírek arról, hogy ki mindenki kapott kedvet az ilyesfajta testedzéshez. Az 1890-es évektől nagyban elősegítette ezt, hogy a gép egészen a maihoz lett hasonlatos: Dunlop feltalálta a gumitömlős kereket (addig vasalt fakeréken döcögtek!), javítottak az áttételen, megszűnt a kerekek közti különbség is, kényelmes bőrüléseket alkalmaztak. Ami viszont nem változott, az a szemlélet és az út minősége volt. Sportnak előkelőbb társaságban legföljebb a vadászatot tekintették, bár Szekszárdon 1873-ban tűzoltó- és tomászegylet, majd 1890-ben külön tomászegylet is alakult, Tolnán „Csolnakázó Egylet” alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, akadt már országos hírű megyei futónk is, de a sportolás alig hódított. A kerékpározást gátolták az elhanyagolt utak, amelyek közül még makadám is alig volt egyik-másik, helyette otromba kövek veszélyeztették az utazók életét, de olyan is előfordult, hogy vízlevezetés céljából egyszerűen árkot vágtak az útba... Mindez azonban nem szegte kedvét annak a tizenkét férfiúnak, aki elhatározta 1895 tavaszán, hogy szervezeti keretet ad kedvtelésének. Megbízták a jogi és sportügyekben egyaránt járatos dr. Steiner Lajost azzal, hogy dolgozza ki a jövendő egyesület alapszabályait, s éppen száz esztendeje, 1895 áprilisának végén azokat fel is terjesztették a belügyminiszterhez. (Ezt annál könnyebben megtehették, mert ekkor éppen Perczel Dezső, Szekszárd szülötte ült a bársonyszékben.) Dr. Steiner Lajos, aki eleve „a helyi viszonyok tekintetbe vételével dolgozta ki a club alapszabályait”, tudhatta, hogy szerény jövedelmű értelmiségiek és hivatalnokok lesznek a tagok, ezért évi két forint lett a tagdíj, ami azért nem kevés, tekintve, hogy két napszám ára volt. Az új egyesület elnöke Steiner, kapitánya Szedrődy Dénes királyi aljárásbíró lett, rajtuk kívül három igazgató, jegyző és pénztáros vitte az ügyeket. A befolyt tagdíjat okosan használták fel: még az év szeptemberében megrendezték a Pécs-Szekszárd közötti kerékpáros versenytúrát, a Me- csek-kupa őselődjét, s az akkor már országos hírű szomszédvár sportembereit vendégül is látták. Előtte azonban színpompás virágkorzót remekeltek, azaz a kerekekre és a vasparipászokra virágokat kötöztek, így hajtottak végig az akkor még jócskán sáros-poros szekszárdi főutcán. A tagság az ilyen hírverések nyomán is, de a szemlélet változása miatt is szépen gyarapodott: volt bátaszéki, bonyhádi, dunaföldvári kerékpáros is, néha nem is lebecsülendő teljesítménnyel: dr. Schneider János, a későbbi bankelnök egy év alatt 1510 kilométert tett meg kerékpárján! Hamarosan, már 1897-ben sor került az első megyei bajnoki versenyre is, bár még ez év januárjából származó hír szerint „dr. Steiner Lajos, mint a szegzárdi kerékpáregyesület elnöke, panaszt tett a vármegye alispánjánál, hogy a kerékpározókat megdobálják, sőt némelyek a kutyájukat is ráuszítják”. Az utakkal, az értetlenséggel még csak megküzdöttek volna a régi kerékpárosok, mert egyre többen látták be azt is, hogy - autó még nem lévén - ez a leggyorsabb helyi közlekedési eszköz, s ezért gyorsan elterjedt - volna. A következő évben azonban bevezették a kerékpár-adót s ez visszavetette a fejlődést ... Mehéz a táncról beszélnem, pedig tudom, hogy mi a tánc. Bár, ha szavakban kellene megfogalmaznom, csak dadognék vagy bölcsességnek tűnő közhelyeket találnék ki. Néha úgy érzem, a táncról lehet beszélni, gondolkodni, de a tánc lényege mégis megfo- galmazhatatlan. Ha megpróbáljuk leírni a táncot, külsőségekhez jutunk el, valahogy így: A test feszesen áll. Semmi nem mozdul. Majd hirtelen a jobb karja a magasba lendül, közben három lépést hátrál, majd a visszazuhanó kéz meghajtja a fejet, a lábakat hajlításra kényszeríti. A görbült hát egy kis szünetet tart, majd felegyenesedik, a mellkas előrefeszül s ezáltal a test súlypontja elmozdul és a lábak könnyed léptekkel mentik a zuhanást. A léptek néha átváltanak magasívű szökelléssé, mely közben a két láb ellentétes irányba (az egyik előre a másik hátra) a magasba csapódik. És így tovább ... De vajon mi az a plusz, amitől a szemünk rátapad e mozdulatokra, s mi az a csoda, amitől e mozdulatok TÁNC-cá nemesednek? Ez a művészet nagy titka, melyet mégis mindannyian érzünk és értünk, ott és akkor, amikor e csoda megjelenik előttünk. Juronics Tamás a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője Dr. Töttó's Gábor A Camilla egy romantikus vígjáték két nőről. Egyikük élete végefelé jár, a másik most indul neki. Útra kelnek egy klasszikus Volkswagen bogárban. Útjuk három napig tart, és bár a távolság nem nagy, ahhoz elég, hogy rájöjjenek, az ember bármilyen életkorban megvalósíthatja álmait, megteremtheti magának azt a teret, ahol a lelke szabad lehet. Nos, ez Torontótól távol, a Peabo sziget csodálatos partján derül ki, a színes, feliratos kanadai-angol filmben. A jövő héten kezdik vetítem, és hamarosan a Tolna megyei mozinézők is láthatják. Lehet, már csak azért is érdemes megnézni, mert végre egy nem amerikai filmet láthatunk. (Az idősödő Camillát egyébként Jessica Tandy, az amerikai színészvilág egyik királynője alakítja.) Korszakváltás: családfák számítógépen Vándor anyakönyvek nyomában Az adatok hetedíziglen visszakereshetők fotó: Degré Gábor Rudolf László egy roppant érdekes számítógépes programot készített, és nemrégiben - az országos székely találkozón - mutatta be Bonyhádon. A bukovinai Józseffalva anyakönyveit dolgozta fel - ő is onnan származik - , s előadása után a résztvevők - főként az idős emberek - hosz- szasan ostromolták, nézné már meg a családfájukat. Kiderült: nem csalás, nem ámítás, a program működött, Rudolf László mindenkinek korrekt információval tudott szolgálni, sőt a kutatók közül volt, aki korszakosnak nevezte a munkát, hiszen a kutatásban is sokszempontú megközelítést kínál. — Hogyan kerültek a bukovinai anyakönyvek Bátaszékre ? — Ezek úgynevezett vándor anyakönyvek, a kényszerű távozáskor minden község papja hozta magával. Németh Kálmán lelkész Bátaszéken telepedett le a józseffalviak többségével. Ezért vannak ezek itt. — Mit tud ez a program? — Fölvittem számítógépre a jó- zseffalvi plébánián található anyakönyvek adatait. 1820-tól 1944-ig vannak ezekben bejegyezve a halálozások, születések, esküvők. A családfákat automatikusan vissza lehet keresni - hetedíziglen. A kutatók nagyra értékelték a programot és az egyszerű emberek is nagyon örültek, amikor láthatták száz-százötven évvel ezelőtti őseik nevét. — Mi lesz a másik négy bukovinai településsel, ahonnan idetelepültek a székelyek? — Tervezem, hogy az összes falu adatait fölviszem számítógépre, hiszen így együttesen egy roppant értékes adatbázis jön létre, amely az egyetemes magyar kultúra és történelemtudomány szempontjából is értékes adatokat tartalmaz. Ehhez azonban támogatásra lenne szükségem, amely lehetővé tenné, hogy csak ezzel foglalkozzam, hiszen munka mellett ez a feladat több évet venne igénybe, míg esetleg egy ösztöndíjjal talán egy év alatt is tudnék végezni. — Mire gondol? — A találkozón több neves kutató felhívta a figyelmemet különféle pályázatokra, remélem, hogy valamelyiken sikerül támogatást szerezni. — Fazekas Tiborc Hamburgban éló' kutató korszakosnak nevezte az Ön programját. Sokan megkeresték Önt az előadása után . . . — Igen, a kutatók kapásból vagy tizenöt szempontot fel tudtak sorolni, amelyek szerint tudnák használni a programot. Nálunk azonban a legfontosabb az időfaktor, hiszen több hetes, hónapos munkát ki lehet váltani, ha a programot használja a kutató és nem az anyakönyvekben kell böngésznie. Hangyái
