Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

1995. március 4., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Könyvekről Ambrus Zoltán: Midas Király Egy majd százéves könyv számíthat-e a mai gyorsol­vasó érdeklődésére? Ha igen, vajon mi kötheti le eb­ben az egyszer ráérősen hömpölygő, máskor patto­gósán friss, gúnyosan ön- mardosó eseménysorozat­ban, amely a millenniumi évtized keserédes világát idézi fel, hol egy síron túl is élő szerelem történetén me­reng, hol pedig egy század­végi magyar művész drámá­ját festi, aki előbb szerel­mét, s ezzel együtt életked­vét veszíti el, később híre, szerencséje, s milliói elle­nére az önbecsülését épp­úgy, mint önmagában való hitét? Mert ez a regény három rétegből fonódott. Az első réteg két házasság története: az egyik rövid volt, szép, felejthetetlen, a másik a szánalomra, a közönyre, a nagylelkűségre épült, s ön- gyilkossággal végződött. A második réteg a fejlődő, si- hederkorát élő főváros ábrá­zolása: a harmadik a kor művészetének pályaképe a divat, a szerencse, a közön­ség és a koráramok százféle szeszélye tükrében. A Szép Magyar Könyv versenyen díjat nyert soro­zat tagja. Rosamunde Pilcher: Tengerparti románc Prue Shackleton intelligens, művészhajlamú, független • gondolkodású lány, de va­lami hiányzik az életéből. Firenzében tanul festészetet, majd egy londoni galériában helyezkedik el. Anyja kon­vencionális, unalmas házas­ságot szorgalmaz a számára. Hogy megszabaduljon jó modorú, jó családból szár­mazó, de nagyon régimódi és unalmas barátja udvarlá­sától, örömmel fogadja el Cornwallban élő excentri­kus és bohém apai nagy­nénje meghívását, aki karját törte, segítségre szorul. Vé­letlenül találkozik a tenger­parton egy vonzó fiatal mű­vésszel. Egy-két idilli napot tölte­nek együtt, de valami nyug­talanítja Dánielt. Prue, aki­nek már csöppet sem kö­zömbös a férfi, megpróbálja felderíteni a rejtélyt... A szabadsága idejére tervezett látogatás végül jócskán meghosszabbodik, és Prue élete is új fordulatot vesz. (144 oldal, kötve.) Magyar Könyvklub Az „szörnyeteg” író és vágyálma 1929-ben született, dédapjának a testvére Görgey Artúr volt. Egyetemi tanulmányait nem fe­jezhette be, első verseskötete 1956-ban jelent meg. Görgey Gábor, József Attila-díjas író, költő, műfordító, (dramaturg és publicista). Közkeletű titulusa a magyar abszurd irodalom atyja.- Lehet, hogy unja már a kérdést: miért nem Artúr?- Amikor az ember a nyil­vánosság elé lép, akkor nyilván nem foglalt névvel teszi, és en­gem figyelmeztetett is életem első szerkesztője Sík Sándor - akkor még Artúr néven jelentek meg írásaim a Vigíliában -, hogy változtassak nevet. Én ez­zel egyet is értek, nemhogy tör­ténelmi nevet nem illik dupli­káltként használni, de szerin­tem a közönséggel szemben is nagyfokú figyelmetlenség.- Befolyásolta életét negatí­van a származása ?- Egy időben nagyon erő­sen. Először is nem tudtam el­végezni az egyetemet, aztán apámékkal együtt kitelepítet­tek. Amikor kezdtem visszaszi­várogni 1955-56-ban az iro­dalmi életbe, akkorra én és csa­ládom minden tekintetben, tár­sadalmilag, politikailag, erköl­csileg mindenünket elvesztet­tük.- Arra is gondoltam, hogy szabadságharcos ősének meg­ítélése nem mindig volt ilyen árnyalt. ..- Enyhén szólva nem. Az a késleltetett politikai per, amely Görgey Artúr nevét beárnyé­kolta, és amelyet a pillanatnyi Görgey Gábor fotó: gottvald hatalom ízlése és ideológiája szerint felhasznált főleg 1948 után, nem tett túlzottan jót ne­kem. De elég volt az is, hogy az ember egy történelmi család nevét viseli, apám magas rangú katonatiszt volt, úgyhogy nem is kellett Görgey Artúr ahhoz, hogy ne igazán jó helyzetben kezdjem el a pályámat.- A Homár páncélban című regényében talán elsőként nyúlt az 1989-ben kialakult törté­nelmi szituációhoz, a rendszer- változáshoz. Ilyen könnyen fel­dolgozta?- Nekem szerencsém volt, mert ezt a regényciklust, - arról van szó -, még 1986-ban kezd­tem el írni, és hosszú, tíz éves vajúdás után alakítottam ki, hogy milyen formában készül­jön el. A történelem úgy hozta, hogy amikor a ciklusban elju­tottam a saját történetemben a rendszerváltás idejéig, akkor valóban le is zajlott egy rend­szerváltás, a jelenkori történe­lem automatikusan „beleú­szott” a regénybe. Az utolsó kö­tetben egyébként benne lesz a boszniai katasztrófa, amit én egész Európa katasztrófájának érzek. Az író egy ilyen szörnye­teg, mert a világ katasztrófái­ból, emberek és népek tragédiá­iból bányássza ki a maga anya­gát, és szomorúan azt kell mondanom, hogy jól jött ez a boszniai tragédia, mert körülbe­lül azt tudom kifejezni általa konkrétan, ami a véleményem egyébként az európai folyama­tokról.- Revansvágy nem volt ön­ben?- Nem. Erről egyébként ír­tam annak idején 1990-ben egy tárcát, és ebből nagy polémia is keletkezett. Egyrészt támadtak olyanok, akik szememre vetet­ték, hogy miért vagyok én ilyen megbocsájtó, másrészt helyeslő reagálásokat is kaptam. Én ez­zel számot vetettem. A vélemé­nyem az, hogy jó lenne egyszer egy olyan rendszerváltás, egy olyan új világ felépítésének kezdetét létrehozni, amit nem bosszúállással, és megtorlással kezdünk. Egyszer jó lenne ezt a mindig nemtelen eszközökkel megkezdett váltást egyfajta tár­sadalmi és lelki eleganciával elkezdeni. De úgy látszik, ez csak vágyálom marad. Tóth Ferenc TÉVÉNÉZŐ A számkivetés Napóleon Bonaparte 1812-ben nem volt ott Waterloonál, a franciák nélküle kaptak ki. Ő épp akkor partra száll Alaszkában - miképpen Egyiptom homokját is tapodta csizmás lába és meg sem állt Cicelyig. Legalább is Cicelyben így gondolják, megta­lálták ugyanis a városka lakói Napóleon katonájának Jean-Pi- erre-nek a holttestét. (Érdekes lehet, ezek után hogy mit gon­dolnak Alaszkában a történelem más fejezeteiről). Mindez per­sze nem a való, a magyar szappanopera rajongónak talán kide­rült a Nothem Exposure, azaz szerencsés magyar fordításban a Miért éppen Alaszka című 29 részes amerikai sorozat 19. epi­zódjának alapproblémája. Az angol cím - szó szerint északi számkivetés - a főhősre Joel Fleischman zsidó orvosra utal, aki New Yorkot maga mögött hagyva vállalta a praktizálást a távoli Alaszkában. S bár zord száműzetéséből folyton szabadulna, úgy tűnik a befejező részig erre nem lesz lehetősége, Cicely nem engedi és nem engedi látens végzetes szerelme Maggie O’Connel aki arról nevezetes, hogy összes féltucat vőlegénye elhalálozott mellőle, ezért aztán hajadon maradt. Egyébként meg ha Fleischman elmenne, megbomlana a mese egysége, amely arra épül, hogy Joel személyében pellen­gérre állíttatik a magát nagyon komolyan vevő Amerika, a lát­szólag komikusán naiv Isten háta mögötti alaszkaiak valódi komolyságával szemben. Mert ezeknek a néha a debilitás hatá­rát súroló játékosan problémázó figuráknak néha komoly filo­zófiájuk van, kezdve az őslakos indián kultúra bűntudattól átha­tott tiszteletétől, az előbőr lemetélés értelmének keresésén át a lét körkörösségének, vagy célirányosságának dilemmájáig. A Napóleon kérdésben például a város lakói népgyűlés után arra a következtetésre jutottak, hogy nem érdemes a világ elé tárni szenzációs felfedezésüket, mert ezzel csak megzavarnák az emberiség történelmi tudatát, és a kételkedés megállíthatatlan lavináját indítanák el. Chris Cicely legműveltebb rétora úgy ér­velt, mintha mi azt kérdeznénk: tényleg elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt ott az esőben, vagy csak Jókai emlékezett így. De elvégre mindegy, ha kisülne, hogy nem így volt, egy mesével szegényebbek lennénk. A zsidó Fleischman - származását a film minduntalan hangsúlyozza - az új igazság világgá kürtö­lése mellett van, a népek azonban bölcsen leszavaznák. A Notherm Exposuret állítólag a tengeren túl is népszerű. Ta­lán az első, magyar TV-ben futó amerikai sorozat deltás nyo­mozók szilikonos szőke bombázók, és amerikai szlogenek a keep smiling, takeiteasy nélkül. Lám, a nagy Amerika filmipara tud emberléptékű lenni a szórakoztató műfajban is. T. F. / Az Árnyék, a legendás bűnvadász A legendás bűnvadászok közül ő volt az első és a legnagyobb. Ponyvaregényekben és sokáig futó hangjátéksorozatokban, színházi matinékon és képregény füzetekben. Az Árnyék nemzedékeket tartott izgalomban. Az Árnyék című akció-kalandfilm is hű marad a ponyva- és hangjátékgyökerekhez, ugyanakkor mai fordulatot visz az eredeti legemlékezetesebb mozdulataiba. Ilyen például Az Árnyék azon tit­kos képessége, hogy „megzavarja az emberek tisztánlátását”, s így láthatatlanná váljon - kivéve persze az árulkodó árnyékot, melyről a figura a nevét is kapta. De ilyen mai „fordulat” Lamont Cranston, Áz Árnyék playboyalteregója. A film­ben az „ügynökök” hada is kulcsszerepet játszik: ők segítik Az Árnyékot a bűn elleni harcban. Az Árnyék cselekménye Tibetben kezdődik, ahol Cranston - mint Ying Ko - egy bűnbiroda­lom véreskezű császára. Aztán Cranstont túszul ejti egy kortalan misztikus bölcs - akit csak úgy emlegetnek, hogy a Tulku -, és higgadtan közli vele: „Nincs választásod, meg leszel váltva.” A kiképzés hosszú és kemény évei alatt Cranston magáévá teszi a szellem titkos erőit, és ő lesz a gonosz szörnyű nemezise: Az Árnyék. A sodró lendületű izgalmat és stílusosan meg­csinált akciójeleneteket - melyek általában a ren­dező, Russel Mulcahy munkáit fémjelzik - Az Árnyékban a történet szereplői irányítják. A fil­mesek egy tehetséges, kreatív csoportot hívtak segítségül a képzeletbeli világ életre keltéséhez, s leleményes trükkök egész sorát vonultatták föl. (A fűmet a Művelődési Minisztérium ajánlása szerint 10 éven aluliak szülői kísérettel nézzék meg - e különleges korhatár-kategóriára csak a Jurassic Park esetében volt példa. Többek között e hó 16-án a bonyhádi moziban vetítik.) Videovilág Szamurájok fejedelme Japán és az ott élő emberek hosszú évszázadokig elszige­telve élték a maguk mindennap­jait. Ebben a külvilágtól, főleg Európától szinte hermetikusan elzárt társadalomban kora feu­dális viszonyok uralkodtak. A hűbéres-hűbérúr sógun-szamu- ráj kapcsolat a feltétlen hűség és engedelmesség képezte alap­ját a japán társadalomnak. Mintha megkövült volna az élet a Felkelő Nap országában, még a 17. században is a leg­főbb fegyver a kard, az íj volt, jóllehet Európában már régen ágyúkkal, puskákkal lőtték egymás hadát a fejedelmek. Ezzel a korszakkal, a 17. századi Japánnal foglalkozik a Szamurájok fejedelme című színes, szinkronizált amerikai film. Hogy miért forgatnak olyan sok japán témájú filmet az amerikaiak? Talán így pró­bálják megérteni a távol-keleti emberek gondolkodását, ele­mezni a gazdasági életben je­lenleg legnagyobb potenciális ellenfelük gondolatait. A minden idők egyik legjobb monumentális történelmi szu­perprodukciója a japán császár fiának és szamuráj kísérőjének a 17. századi Európában átélt kalandjairól szól. A két japán és kísérőik kalandokkal kísért, lé­legzetelállító utazást tettek az akkor fejlett államnak számító, erős katonai hatalommal ren­delkező Spanyolországban a fegyverekért. Á rendező a főszerepeket olyan sztárokra osztotta, mint a ninja-filmekből jól ismert Sho Koshugi és fia, Kané Koshugi. A 114 perces produkció min­den nézőt csalogató trükköt tar­talmaz, vannak veszélyes ka­landok, véres csaták, kalóztá­madás, romantikus szerelmi történet. A filmet a Tolna Me­gyei Könyvtár Videoklubjában találják. -f.kováts­Rejtett értékeink: A Styrum-Lymburg család és alapítványa j A török elleni felszabadító há- i borúkban szerte Európából vet- 1 tek részt szerencsét próbáló i nemesifjak, akiknek a Nyugat • prózai tere a másodszülöttség 1 szomorú sorsán kívül alig tar- i togatott valamit, főleg nem va- ' gyónt és boldogulást. Néhá- nyan - kiemelkedő haditetteik révén - hazánkban is birtokot, ! nevet szereztek, s így szá­munkra, Tolna megyeiek szá­mára a leghíresebb közülük az a család, amely nem az életében i véghezvitt tettekkel, hanem in- 1 kább alapítványával tette emlé­kezetessé magát. Dr. Kiss István, Simontomya krónikása - akinek a családdal kapcsolatban a legtöbb adatot köszönhetjük - elmondja, hogy az 1400-as évek második feléig vezet az a másfél méteres csa­ládfa, amelyet az ő korában a levéltár őrzött. Hozzánk a török elleni 1686-os hadjáratban ve­tődött el Styrum Miksa Vilmos, akinek 295 éve, 1700. március 13-án adta Lipót császár 40.000 forintért Simontomyát, jóllehet azért versenybe szállt Eszter- házy Pál nádor is, akinek már szintén volt birtoka megyénk­ben. Az indokok közt szerepel, hogy „töretlen hűségével..., kiváló érdemeivel, hűséges szolgálataival, melyekkel ő kü­lönböző időkben és helyzetek­ben, valamint alkalmakkor a legváltozatosabb katonai és po­litikai hivatalokban és megbí­zásokban .. . dicséretre mél­tóan . .. immár 28 éve folyto­nosan izzadva” tüntette ki ma­gát a birtokszerző. Az őt követő négy nemzedékben találunk könnyelmű, megyénkben soha nem járt neveket éppúgy, mint komoly katonákat, eredménye­sen iparosító, gyűjtögető, a me­gyében az első komolyzenét játszó zenekart életre hívó ta­gokat. A családot még a Simon- tornyát megszerző ős érdemeire való tekintettel honfiúsította a magyar országgyűlés az 1741. évi 70. törvénycikkben. Többen berzenkedhettek a hírüket illető nem éppen kedvező jelenségek és események miatt: Miksa Vilmosnak éppen az a Petrasch Miksa volt simontomyai vár­kapitánya, aki elfogta Béri Ba­logh Ádámot, a család maga pedig az ellenreformáció egyik zászlóvivője, s a célból, hogy a rebellis magyarokat megszelí­dítse, német, cseh és morva csa­ládokat telepítettek hozzánk. A birtokadományozástól még nem telt el száz év, amikor II. Styrum-Lymburg Károly gróf látta, hogy meghalt fia után unokája is hamarosan ál­dozatul fog esni a családot sújtó tüdőbetegségnek, ezért 1798-ban ő, majd 1800-ban még az évben meghalt felesége is vagyonát „nemesi családból származó szegények, szám sze­rint hat részére, akik a kegya­dományt aj tóról-aj tóra járva ké- regetni is szégyenlenek és a munkára testi gyengeség vagy öregség miatt alkalmatlanok”, két megyebeli templom építé­sére, valamint gimnáziumba és egyetemre járó szegény neme­sifjak segélyezésére hagyta. A férj 112.000 és a feleség 20.000 forintos alapítványához még jött is a kintlévőségekből, s 1818-ban a maga 240.000 fo­rintjával az ország harmadik legjelentősebb alapítványa volt. Noha csak katolikus vallásúa- kat támogatott, ezzel is páratlan munkát végzett - 1825-től vármegyei bizottság irányításá­val -, mert az ösztöndíjban ré­szesült tanulók között ott talál­juk Garay Jánost éppúgy, mint Babits Mihályt. Általában nem támogatták azt, akinek már nem ténylegesen tanulmányait szol­gálta a segély (például Garayt, amikor elvégzett szakja után újra akart beiratkozni), vagy 1888-ban Borsitzky Imrét, aki szigorlatának idejére is szerette volna elnyerni a támogatást. Ezzel együtt is nagy szolgálatot tett a magyar művelődés ügyé­nek megyénkben az egykori nemesúr. Az említett 1888-as eszten­dőben Simontsits Béla alispán vezetésével megszemlélték a simontomyai menházat. Szo­morú kép tárult elébük: „Tisztá­talan, egészségtelen levegőjű kisebb szobákban találtam a menházban elhelyezetteket” - írja Simontsits -, „az élelmiszer és ruházat kiszolgáltatása nem megfelelő”. Az alispán szerint olyan a rászomló öregek hely­zete, hogy „boldog időkben az agaraknak is jobb dolga volt”. Bizottságot hoztak létre, gond­nokot fogadtak tisztes juttatás­sal, s így a végakaratnak megfe­lelően teljesítette hivatását a menház az első világháború végéig. Utolsó lakója, Egerer László, már a paksi szegényott­honban fejezte be életét... Dr. Töttó's Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom