Tolnai Népújság, 1995. március (6. évfolyam, 52-76. szám)
1995-03-18 / 65. szám
Halat akarnak Miszlán A Miszlát északi irányban elhagyó földes útnak egykor komoly jelentősége volt, Pincehellyel kötötte össze a falut. Forgalma mára meggyérült, inkább csak a halastóig veszik igénybe. A tó maga tiszta vizűnek mondott, festői fekvésű. Hét és fél hektár, a Báni-árok táplálja. Benne néhány mázsa hal, a Gyönki Horgászegyesület hatvan tagja folyton vesztükön fáradozik. A víz felszíne nyugodt, a tó körül dúló viták nem vernek valóságos hullámokat, bár - ha nem lenne orbitális képzavar -, azt mondhatnánk, hogy a halak is örömest eveznének nyugodtabb vizekre. A közelmúltban levelet kapott a Gyönki Horgászegyesület a miszlai önkormányzattól, melyben Baksa János polgár- mester közli az egyesület elnökével, hogy az egyesület jogcím nélkül használja a halastavat, s amennyiben nem hajlandó bérleti díjat fizetni az ön- kormányzatnak, az bírósági úton érvényesíti jogait. A levél tartalma nem érte váratlanul a horgászokat, a felek vitája nem előzmények nélküli, és a halastó múltjában is vannak homályos foltok. A tó a hetvenes években épült, a miszlai téesz és valószínűleg az állam közreműködésével. A téeszt felszámolták, a tó a regölyi szövetkezet használatába, majd 1981-ben a Gyönki Horgászegyesület kezelésébe került. A földprivatizáció során területe állami földként nem kelt el az első árverésen, s a miszlai önkormányzat tulajdona lett 1994. május 30-án. Ettől az időponttól datálható a nevezett követelés. A horgászok persze másképp gondolkodnak a jogcímekről.- Az egyesületünk 1981-ben alakult - mondja az előzményekről Lönhárd Ferenc, az egyesület elnöke -, működésünket a volt miszlai halastóra alapoztuk, amely akkor hat-hét éve víz nélkül állt. A tó annak idején állami támogatásból is épült. Amikor mi kezelésbe vettük, füzes volt a helyén, mi tisztítottuk ki, egy hektáron nem is tudtuk kiirtani a fákat. Ha nem takarítjuk ki a tó medrét, akkor ma ott használhatatlan erdő van, és tönkre ment volna a töltés és a zsilip is. Szerettük volna megvásárolni a kárpótlás keretében, de mivel állami földdé lett nyilvánítva, nem volt módunk rá. Annak idején vállaltuk, hogy horgászati tevékenységet folytatunk a tavon, a halászati jogot, amely a magyar állam tulajdona, a Mohoszon keresztül több mint tíz éve kaptuk meg, s 1993-ban meg is újítottuk.- Nem tudom, hogy miért kellene bérleti dijat fizetnünk - véli a követelésről az egyesület elnöke -, hiszen amíg a halászati jogban nincsen változás, addig mi jogfolytonosak vagyunk. Baksa János szerint nagy nyomás nehezedik rá a falu részéről halastó-ügyben.- Az embereket egy kicsit vissza kell tartanom - mondja a polgármester. - Ezt a tavat a miszlaiak építették, és ma idegen emberek bitorolják. A horgászok ezért a tóért nem tettek semmit, nem ők, hanem a regölyi téesz hozta rendbe. A hetvenes években az emberek a tó építése miatt nem kaptak száz százalékos fizetést, és most érdeklődnek, hogy miért nem kerül már a falu tulajdonába. De mit is kér Miszla a horgászoktól?- Az itt élők nem igen érnek rá szórakozni - így Baksa János. - Először azt szerettük volna, ha lenne a tó mellett a miszlaiaknak halárusítás, mert Baksa János az egészséges életmódhoz hozzátartozik a hal is. Az egyesület azt mondta, hogy ez nem fér össze a horgászetikával. Baksa János tovább is menne: szeretnének haltenyésztésbe fogni, halfeldolgozót, üdülőtelepet kialakítani a tónál. A haltenyésztés márpedig a horgászszövetség szerint - mondja erről Lönhárd Ferenc -, kizárja a horgászatot. A halárusításra tett javaslat meg ott nem stimmel, hogy egyrészt a tilosba viszi a horgászokat - nem megengedett piacra vinni a fogott halat - másrészt esetleges, mert ha a tóban nincs kapás, akkor a halasbódéban sincs. Baksa János egyébként nem nevezte meg összegszerűen a követelést. Az egyesület több variációt el tud képzelni: fizethetik azt, amit eddig az államnak fizetnek, vagy bérleti díjat az aranykorona-érték után (Nem kizárt, hogy a tó földje nulla Ak-értékű.) Ha haltenyésztést akar a tulaj, kártérítést követelnek. Miszla azonban a vízért kér bérleti díjat, ami még mindig törvény szerint állami tulajdon. A víz tehát az államé, a föld az önkormányzaté, a halászati jog az egyesületé, a vízjog megint a falué. A levegőt mindenki szívhatja. Igazi fegyver a miszlaiak kezében van: elvághatják a tó vízutánpótlását, ezt viszont Baksa János nem akarja.- A kecske és a káposzta dialektikája alapján bízom a megegyezésben - mondja a polgármester.- Mi a jó kapcsolatban vagyunk érdekeltek - így Lönhárd Ferenc -, nem zárkózunk el a megegyezéstől, de a jogainkról nem mondunk le. Tóth Ferenc Ki van birtokon belül? fotó: degré Hamvazószerda után - feltámadás előtt Lélekben megtisztulva készüljünk az ünnepre Esztergomi beszélgetés Paskai László bíboros prímással Immár másfél esztendeje átrendeződtek az egyházmegyei határok. Azóta kevesebbet látni Paskai László bíboros prímást, esztergom-budapesti érseket az ősi székhelyen. Vajon miért? Érintik-e a változások azt a tervet, hogy Észtergomban telepedne le a hittudományi egyetem jogi kara? Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk Paskai Lászlóval Esztergomban, a prímási palotában lévő magánlakosztály fogadószobájában. — Tényleg hűtlen lett Esztergomhoz? Amikor átalakultak a magyar egyházmegyei határok, azt nyilatkozta: az érseki székhely továbbra is ebben a városban marad. — Nem látok ellentmondást. Az egyházmegyei határok rendezése megtörtént, és ennek következtében Budapest is ehhez az egyházmegyéhez tartozik. Az ősi prímási székhely Esztergom maradt. A címbe Budapest is bekerült, de második helyen szerepel, éppen Esztergom kiemelése miatt. Hadd említsem meg itt, hogy Európa minden fővárosában van püspök, érsek. Magyarország fővárosa egyszerűen nem szerepelt ilyen értelemben egyházi elnevezésben. A székesegyház továbbra is az esztergomi bazilika. — Igazolta az idő' az új egyházmegyei határvonalakat? — Egyházmegyei határváltozások azelőtt is voltak. A Szent István alapítású egyházmegyéhez hozzátartozott a jelenlegi Szlovákia kétharmad része. Ebből jött létre a nyitrai egyházmegye a XII. században, Mária Terézia uralkodása alatt a besztercebányai, a rozsnyói, a szepesi egyházmegye. Az I. világháború után az egyházmegye szlovákiai részét innen már nem lehetett irányítani, tehát apostoli kormányzó volt Nagyszombatban, és mintegy negyedszázada vált önálló egységgé a nagyszombati egyházmegye. Mindszenty hercegprímás is foglalkozott a határváltozásokkal, például a kaposvári, a kecskeméti és a debreceni püspökség felállításával. — Ez tehát nem egészen új kezdeményezés. — Időközben maga az élet, a lélekszám is módosult, a lakosság vándorlása világjelenség. Tulajdonképpen követnie kellett az új jelenségeket annak az alapelvnek a jegyében, hogy az egyházmegye egységes, összefüggő terület legyen. Ez természetesen egyfajta szervezeti átalakítást is kíván. — Beváltotta-e reményeiket az ésszerűbb elrendezés? — A magam részéről azt mondom, hogy igen. Ugyanakkor természetes dolog, hogy ilyenkor érzelmi vonatkozásokkal is számolni kell. Egyébként a közigazgatási megyék sem maradtak érintetlenül az országban, a körülmények hatásától függően. Például Keszthely hol ehhez, hol ahhoz a megyéhez tartozott. — Vagyis ily módon átfog- hatóbbá vált az egyház intézményrendszere? — A főváros eddig különböző egyházmegyékhez tartozott, az utca egyik oldala Esztergomhoz, a másik Váchoz. Ugyanazt többféleképpen irányítani viszont kicsit nehéz. — Hogyan alakulnak a protokolláris kötelezettségek? — Amikor Mitterrand francia köztársasági elnök hazánkban járt, találkozni akart velem, de csak 20 perce volt, mert már mennie kellett a következő programra. Ha nem Budapest a helyszín, akkor nincs találkozás. No de Kohl német kancellár járt Esztergomban. Azt sem szabad elfelejteni, ha valaki egyházi diplomáciai kapcsolatot akar felvenni, akkor a prímási palotába jön. Akik ebben az utcában laknak, azért az egyház- megyei határok változása óta is láthatják, amikor biztonságra vigyázó rendőrkocsik sokasága vonul fel. Elég említenem II. Alexij moszkvai pátriárka látogatását, mely 1994. márciusában volt, vagy a Máltai Köztársaság elnökének érkezését tavaly februárban. Szóval, valami mindig történik ebben a házban. — Mi lesz a sorsa annak a tervnek, amely szerint a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem jogi kart telepítene Esztergomba, több mint ezer hallgatóval? — Jövendőmondó nem vagyok. Tárgyalások indultak ezzel kapcsolatban az egyetem és a polgármester között. Egyelőre kezdeti szakaszról beszélhetünk. Már két évvel ezelőtt is tárgyaltak, de a feltételek nem voltak eléggé kedvezőek. Piliscsaba vonzóbbnak bizonyult, ott mindjárt telket adtak az egyetemnek, és több millió forintot is fel tudtak ajánlani. — Valószínűleg az egyetem jogtudományi karának telepítése is összefügg az egyházi ingatlanok további visszaadásával. Hol tartanak? — A kérdésnek állami költségvetési összefüggése és kihatása is van. A költségvetés annak idején 4 milliárdot szavazott meg, de a kiváltások részletekben történhettek, s az idei évre csak 180 millió maradt. A többi, előzőleg odaítélt összeg fölött már nem lehet diszponálni. Eddig a miniszterelnöki államtitkárság intézte az ügyeket, de ezt megszüntették. Pillanatnyilag még nincs gazdája a végrehajtásnak. Törvénymódosítást fognak a parlament elé terjeszteni, mert hiányzik az a szerv, amelyik intézkedhet. — Mit üzen az interjú alkalmából a hívőknek? — A nagyböjt kezdetén vagyunk, amikor a kereszténység legnagyobb ünnepére, Krisztus halálára és a föltámadására készülünk. Az ősi hagyományoknak megfelelően is úgy illik, hogy a jó keresztény hívő ezt az időszakot belső összeszedettségen töltse el, lelkében megtisztulva, bűnbánatban tudjon készülni az ünnepre, hogy minél több lelki gyümölcsöt és lelkierőt kapjon a keresztény élethez. Sztrapák Ferenc Madocsai füstölgő Nem egy ősi, népi kultúra valamely ágának fogalmai közé tartozó jelző áll a címben Ma- docsa hagyományaira utalva. Viszont mégis kell kapcsolatot keresni e község életében meghatározó szerepet játszó népi együttes és a füstölgés között. Jövőre, vagyis 1996-ban lesz fél évszázada, hogy Ma- docsán megalakult a közösség, mely azt tűzte célul és emelte zászlajára, hogy dallal, tánccal állít emléket elődeinek. Akkor - és több évtizeden keresztül - Földesi János mozdította tánclépésekhez az egyébként is mozdulni vágyók lábait. Az elmúlt 49 évben több generáció váltott tagságot. Szerencsére ma is szép számmal vannak, akik az egykori divatos viseletét örömmel öltik magukra. Bújukat, bajukat feledve viszik hírét szerte a világban ennek a Tolna megyei községnek. Legutóbbi összejövetelükre a polgármestert, Szabó Józsefet is meghívták, mert „füstöt kellett oltani”. Fölszállt az a kormos hír, hogy ’’megszűnik a népi együttes”, „a koreográfusnak, Münsch Lászlónak - aki 1989 óta tanítja a táncosokat, el kell hagyni ezt a csoportot”, hogy „a művelődési ház új, (még ki sem nevezett vezetője) nem vállalja a nyugdíjba vonuló elődjének teljeskörű feladatait”, mert.. . Szóval füstölgőit a falu, míg végre megtalálták a pontot, hogy a legilleté- a népi együttes múltjáról és jövőjéről kesebbek elmondják egetrázó gondjaikat. Ez megtörtént! A gondok nem tipikusan mado- csaiak és a füstölgés sem az. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ha nem is világ-, de európai jelenség. A megromlott gazdasági helyzetben bekövetkezett egy személyi változás. Mindehhez párosult valamilyen racionálisnak tűnő megoldás, hogy a két munkakört (a köny vtár és a művelődési ház vezetést) vonják össze. Ez aztán elegendő ahhoz, hogy füst kerekedjék. Az egy körben ülők között a kiskorúak voltak fölényben. Ők a felnőttek beszélgetéséből keveset értettek. Örömmel járnak szüleik, nagyszüleik léptei nyomában. Az aggodalmaskodó felnőttebbek a beszélgetés kezdetén dárdát szegezve ültek az önkormányzatot képviselő polgármesterrel szemben. Ez a helyzet az őszinte szavak hallatán lassan megváltozott. Együtt kezdtek gondolkodni és igyekeztek a közös terheket együtt felemelni. Általános jelenségnek számít az ilyen jellegű magatartás. Megfogalmazódott ezek után, vajon miért egyszerűbb a pletykák terjesztése, élesztőse, mint azok megelőzése? Miért nem könnyebb a célok együttes átgondolása, megfogalmazása, aztán annak közös elérése? Nem volt mindenki jelen ebben a körben. A bajok egyik oka ez is lehet? Kicsit! Az együttes jövőjéről volt szó. Arról, hogy mit, mikor, kinek kell tenni! Hazai fellépések elmaradásának okait kutatva a külföldi utazások és viszontláto- gatások fogadása volt a beszédtéma. Franciaország, Belgium, Németország, Dánia egy-egy településén fellépett már a madocsai együttes különböző nemzetközi fesztiválok kapcsán. Lesz-e mód a jövőben hasonlóakra? A kérdések között ez is ott volt. A községnek a beszélgetés idején nem volt elfogadott költségvetése. A polgármester tehát nem ígérhetett semmit. Viszont szeretne az együttesért mindent megtenni ő is és ezt mondhatja a jelenlegi testület nevében. Azt azonban elvárják, hogy a fennmaradást mindenki segítse. Próbáljanak kezdeményező ötletekkel előállni, amelyek például a szponzoráláshoz vezetnek. Legyenek önállóak olyan mértékben, hogy ők is segítsék a község költségvetési terheinek az elviselését. Ne részletezzük tovább! Az estet bezáró kézfogásokban érezni lehetett a megbékélés szorítását, ami sejtetni engedte, hogy a madocsai füst alatt ott a parázs! Ebből tüzet lehet lobbantam és annak melege, fénye által közelebb kerülhetnek nem csupán a község lakói egymáshoz, de a madocsai dalok, táncok ívelésével más népek, nemzetek fiait, leányait is bevonhatják a mindannyiunk békevágyának körébe. Decsi Kiss János
