Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

1995. január 10., kedd Tájoló 5. oldal TévéNéző Kovács Kati hiányos portréja Régebben, tíz-húsz évvel ezelőtt, általában olyan kritikák szü­lettek a különféle műsoroktól, amelyek megmondták a kedves olvasónak, hallgatónak, nézőnek, hogy mi volt a, ki volt a jó és rossz az adott darabban, filmben, produkcióban. Nem hagyták meg számára az esetleges másképpen gondolás lehetőségét. Akkor én elhatároztam, hogy ha egyszer műbírálatra adom a fe­jemet, igen gyakran fogom használni a „szerintem” szócskát. Lesz véleményem az előadásról, de nem kívánok az egyedül he­lyes, egyedül mértékadó kritikát közlő, nagyagyú Jóskapista szerepében tetszelegni. Megfogalmazom a mondandómat - mely remélhetőleg egyezik a többség észrevételeivel -, és kész. Szóval szerintem ez a szombati Kovács Kati-portré a tévé­ben, nem volt valami nagy eresztés. Mert én azt várnám egy ilyen műsortól, hogy utána többet tudjunk a sztárról, mint előtte. Ami jelen esetben nem „forog fenn”. A riporter, Juszt László jól ismerte az énekesnőt, s talán épp ez volt a baj. Mert én nem ismertem jól, s hiába néztem meg az őt bemutatni szándékozó filmet, a helyzet mit sem változott. A dalai, azok igen. Fűződik a nevéhez már vagy ötszáz, s kö­zülük legalább száz ismert szám. Meg is tűzdelték velük az adást rendesen. Szinte a slágerek közé ékelődtek a beszélgeté­sek - s nem fordítva, ahogy egy „klasszikus” portrétól elvárná az ember. Kovács Kati gyorsbeszédű hölgy. Nem szeret hátra tekinteni, csak előre. Nem gyűjtöget, ruhákat sem, lemezeket sem. És ér­deklődik a Földön túli világ, főleg az ufók iránt. Ez az, ami biz­tosan kiderült az egyórás műsorból. Bizonytalan információkat is kaphatott a tévéző, mégpedig a következőkről. Katinak legalább egy férje volt. (Hogy többször is férjhez ment-e, illetve most párkapcsolatban él-e vagy sem, azt nem firtatta a riporter.) Kati most valami olyasmivel foglal­kozik, hogy pályatársai hangját utánozza, például a Szandiét. (Hogy még kiét, és mi is ez az egész, és még min dolgozik, mire készül, arról nem volt szó.) Mindenesetre meghívott egy ven­déget, akit nemes egyszerűséggel St. Martinnak neveznek, és szoprán szaxofonja van - ami egyenes, mint a klarinét, és vas­tag, mint az oboa -, és játszott rajta. (De hogy e kapcsolat hol is gyökeredzik, mi is a lényege, az titok maradt a művésznő hét­köznapjait kevéssé ismerő, de érdeklődő publikum előtt.) S egyáltalán nem említődön meg az, hogy van-e gyermeke, hány országban járt, melyik a kedvenc dala, hogyan él, szereti-e a pattogatott kukoricát, stb. Meglehetősen hézagosra sikeredett ez a portré. Aki a médiákban folyó munkát belülről ismeri, az tudja, hogy ennek két oka lehet. Vagy a riporter időhiánya - nem tud felkészülni, egyik felvételből a másikba zuhan -, vagy az alany bizonytalansága - később jön rá, hogy erről-ar- ról-amarról mégsem akar beszélni, és a kész anyagból kihú­zatja, kivágatja a „legizgalmasabb” részeket. Szerintem nem ez volt se Juszt László, se Kovács Kati legsi­kerültebb produkciója. Wessely Tippett Berlinben Szigorodnak az esketés szabályai A templomi esküvő a hívőkért van A Szépművészeti Főiskola meghívására a hét végén Ber­linbe érkezett a 90 éves Sir Mi­chael Tippett. Az 1905. január 2-án Londonban született, nagy nemzetközi tekintélynek ör­vendő brit zeneszerző és paci­fista 1944 előtt keletkezett anti­fasiszta oratóriumát, az „A Child of Our Time„-et (Ko­runk gyermeke) ugyanis most első ízben mutatták be Berlin­ben. Tippett az oratóriumban a hírhedt németországi „kristály­éjszaka” - amikor 1938. no­vember 10-re virradóan a nácik uszítására országszerte zsina­gógákat bontottak lángba és zsidó üzleteket dúltak fel - előzményeit dolgozta fel. Mű­vét időtlennek nevezte, mivel az az emberek egymásközti brutalitásának régóta ismert tör­ténetét eleveníti fel. A Berlini Filharmonikusok koncerttermében szombaton és vasárnap előadott oratórium - újdonságként - spirituálék kísé­retében hangzott el. A Tippett- oratórium berlini bemutatása kezdetét jelentette a második világháború befejeződésének 50. évfordulója alkalmából Németországban megrende­zésre kerülő hangversenysoro­zatnak. Nemrégiben mutatták be az Esztergom-Budapesti Főegy­házmegye belső életét szabá­lyozó, belső használatra készült kötetet, amely az első magyar- országi főegyházmegyei zsinat dokumentumaira támaszkodik. A könyvet éppen csak megkap­ták a püspökök, majd a plébá­nosok, máris vita tárgyát ké­pezi. Felröppentek olyan hírek, miszerint az új előírások szerint a katolikus egyházi esketéshez visszamenőleg, többedíziglen igazolni kell a keresztséget. Paskai László bíboros hang­súlyozta, hogy e kötet a fel­ügyelete alá tartozó egyházme­gye „belügye”, de hozzátette, nem kizárt, hogy a későbbiek­ben más egyházmegyékben tar­tandó szinódusok is átvegyenek bizonyos elemeket a fent emlí­tett könyvből. A könyv tartal­máról kérdeztük Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspö­A tiltott gyümölcs mindig éde­sebb, az első emberpár megkí­sérlése óta tisztában lehet ezzel mindenki. Ezért volt érthetet­len, miért kellett betiltani a Magyar Televízióban a már műsorra tűzött, Krisztus utolsó megkísértése című amerikai filmet, amit ráadásul már bemu­tattak a mozikban. Igaz, a Ni- kos Kazantzakis könyve alap­ján készült produkció nem az evangéliumokon alapszik, mondhatnánk szakadár nézete­ket vall, az írói képzelet segít­ségével igyekszik vizsgálni, fel­tárni a zsidók királya, a názáreti Jézus szellemi lényét. „Krisztus kettős lényege, a vágytól égő, mélyen emberi és az istenséget elérő, emberfeletti ember mindig is mély, kifür­készhetetlen rejtély volt szá­momra. Ifjú koromtól fogva a test és szellem közti szakadat­Nemzetközi környezetvédelmi fotópályázatot hirdetett meg több támogatóval közösen a szolnoki Jászkun Fotóklub. A nyolcadik alkalommal kiírt pá­lyázat célja változatlan: a fotó­művészet eszközeivel bemu­tatni az ember és környezeté­nek kapcsolatát, a környezetvé­delmi ártalmakat, és a környe­zetvédelem érdekében tett erő­feszítéseket. A pályázat kiírói több témára is felhívják a fotó­sok figyelmét, például az ember köt. A katolikus püspök el­mondta, hogy az ő egyházme­gyéjében ez év júniusában tart­ják majd egyhetes zsinati ülé­süket, amelyen saját belső éle­tüket szabályozzák majd, de még nem döntöttek arról, mi­ben és miként követik az Esz­tergom-Budapesti Főegyház­megye útmutatásait. Gyulai Endre - bár teljes egészében még maga sem is­meri a szóbanforgó kötetet - biztosra veszi, hogy nem tar­talmaz semmilyen olyan pasz- szust, amely ellentmondana a katolikus egyház általános előí­rásainak. Ezek szerint a szent­ségi házasság a keresztény hí­vőknek szól, s nem azoknak, akik csak a pompára vágynak, jelentette ki a püspök. Eddig is bizonyos feltételekhez kötötték az egyházi esketést, de Gyulai Endre tudomása szerint az esz­tergomi zsinat nem hozott lan, kíméletlen harc okozza leg­főbb gyötrelmeimet és ez min­den örömöm és bánatom for­rása is. A csatatér pedig, ahol ez és a város kapcsolatára, az ur­banizációs és közlekedési ár­talmakra, a környezetvédelem településfejlesztési vonatkozá­sára, az ember és a természet viszonyára, a természetkárosí­tásra valamint a természeti ér­tékek védelmére. A pályázaton részt vehet a világ bármely amatőr és hivatásos fotósa. A szerzők legfeljebb 4 darab kasí- rozatlan monokróm és ugyan­csak 4 darab kasírozatlan színes képet küldhetnek be 1995. már­olyan határozatot, amely alap­ján a házasulandók családjának visszamenőleg is igazolnia kel­lene a keresztséget. Az általá­nos előírások szerint csak a há­zasulandóknak maguknak kell hívőknek lenniük. Ehhez kapcsolódik a keresz­telés feltételeinek módosítása, s ezzel kapcsolatban a püspök is úgy véli, indokolt lenne a szi­gorítás. Volt olyan időszak, amikor a keresztség életet men­tett, akkoriban természetesen enyhített a hazai katolikus egy­ház a keresztelés hagyományos feltételein. Elég volt, ha egy nagyszülő titokban elvitte uno­káját megkereszteltetni. Ma azonban más korban élünk: ezért legalább az egyik szülő­nek is tudnia és vállalnia kell gyermeke megkeresztelését. - vélte Gyulai Endre püspök. Szalóky Eszter a két hadsereg megütközik, a lelkem”, - írja Kazantzakis könyvében. Hasonló gondolat motiválta az 1988-ban készült, 163 perces film rendezőjét, Martin Scor- sese-t is. „Azokhoz az embe­rekhez szeretnék eljutni, akik kétségbeesettek, mint néha én is, főleg azokhoz, akik képte­lennek tartják magukat arra, hogy Istennel beszéljenek, vagy kirekesztettnek érzik magukat. Az igazi bűn annak a gondolat­nak a gyötrelme, hogy Isten nem fog meghallgatni. Ezért készítettem ezt a filmet. Ez számomra a hit és remény megerősítése.” A Krisztus utolsó megkísér­tése című színes, szinkronizált amerikai film a Tolna Megyei Könyvtár Videoklubjában ta­lálható. /. kováts cius 10-ig a Jászkun Fotóklub­hoz. (A képek hosszabbik ol­dala 24 és 40 centiméter közötti legyen.) A beérkezett pálya­munkákat neves fotóművé­szekből álló nemzetközi zsűri bírálja el. A legjobb fotókat bemutató tárlat 1995. május 19-én nyílik Szolnokon. A ne­vezési lap a Jászkun Fotoklub- nál (H-5001 Szolnok, Pf.: 208 Hungary) igényelhető, és a fel­tételekkel kapcsolatban részle­tes információt is ott adnak. Könyvajánlat Heller Ágnes: Általános ■ etika. Tanulmányok. Bronzkori magyar írás­beliség. írástörténeti tanul­mányok. Telkes József: Karrier­könyv. Segédkönyv a meg­érdemelt érvényesülés kiví­vásához. Konrad Lorenz: Az ag­resszió. Tanulmányok az embernek és az állatnak a saját fajtája ellen irányuló ösztöneiről. Kalóriatáblázatok. Ás­ványi sók, vitaminok, fehér­jék, zsírok, szénhidrátok. Rauch: A balti államok története. Bútorkészítés sajátkezű- leg. A könyv sok ábrával és rövid magyarázatokkal ad gyakorlati útmutatást búto­rok készítéséhez. Vernon-Foster: Az új kezdet. A betegségmegelő­zés és gyógyítás bibliai alapelveinek gyakorlati al­kalmazása. Potok: Vándorlások. A zsidó nép története. Váradi-Gaál: Erdély- Székelyföld és Korond vi­déke. Képes album. Komárik: Feszi Frigyes. A magyar romantika legna­gyobb építészének monog­ráfiája. Balczy-Somogyi: Ma­gyar huszárok. Történelmi áttekintés gazdag kép­anyaggal. Fáy Aladár: A magyar­ság díszítő ösztöne. Tanul­mányok a magyar népi dí­szítő művészetről. (A felsorolt könyvek Szekszárdon, a Garay téri Kossuth Könyvesbolt és Antikváriumban megvásá­rolhatók.) Reklámfotó El Lissitzky, Herbert Bayer, Sasha Stone, Helmut Newton felvételei láthatók mások mel­lett a Német reklámfotó 1925- 1988 címmel, a Budapest Galé­riában csütörtökön nyíló tárla­ton. A kiállítást közösen szer­vezte a stuttgarti Külföldi Kap­csolatok Intézete, a budapesti Goethe Intézet, valamint a Sza­badsajtó úti intézmény. A rek­lámfotókat január 29-éig lát­hatják az érdeklődők a belvá­rosi gyűjteményben. A portéka dicsérete nem szá­zadunk „találmánya”, de a rek­lámok tömegesen a XX. szá­zadban váltak általánossá. A kiállítás ajánló sorai szerint az áruhirdetések sok esetben ál­mokat kergetnek, naivak és túl­zók vagy akár hamisak, de mindezek ellenére hatásuk vi­tathatatlan. Pályázat: az ember és környezete Krisztus utolsó megkísértése Túl az elviselhetőség küszöbén Van-e felelősségük és milyen fajta a könyvkiadóknak, rádió­nak, televíziónak? Kell-e vala­milyen jó értelemben vett cen­zúra? Szükséges-e a művek előzetes válogatása, vagy ele­gendő egy könyv kiadása kap­csán csupán a gazdasági meg­fontolás? Bármi legyen is egy mű tartalma, ha biztosított a profit, akkor bármi kiadható? A kérdés a világraszóló bot­rányt kavart Amerikai psycho című könyv hazai könyvpiacon való megjelenése kapcsán me­rült fel ismételten bennem. Bret Easton Ellis könyve ugyanis nagy jóakarattal sem nevezhető irodalmi alkotásnak, inkább va­lami végtelenül gonosz, torz, csak a brutalitásra épülő sza­dista műnek. Amit az író a könyvben elmond, az megha­ladja a normális gondolkodású ember erkölcsi érzékét, mély­séges felháborodást, megdöb­benést kelt. Nem is annyira a téma az, ami ezt kiváltja az ol­vasóban, - a főszereplő, egy 26 éves gazdag, intelligens, jó­képű, elegáns Wall Street-i yuppie, aki szórakozásból soro­zatban gyilkol, férfiakat, nőket kínoz halálra, hullákat gyaláz, trancsíroz és eszik, - hiszen ilyenfajta pszichopata szörnye­tegekkel már találkoztunk kor­társ szerzők műveiben. De míg például A bárányok hallgatnak című hasonló témájú vérfa­gyasztó krimi mégis irodalmi alkotásnak tekinthető, mert a szerző nem egyedül a brutális gyilkosságok anatómiai precizi­tású leírásában „merül ki”, ad­dig Bret Easton Ellis csakis és kizárólag erre helyezi hang­súlyt. Az ő könyvében aztán nincs semmi irodalmi, olyan ez a csaknem hatszáz oldalas alko­tás, mint egy szadista kábító- szeres lidérces, sötét álma. Nincs benne semmi emberi. Nincs bevezetés, nincs befeje­zés, nincs előzmény és nincs megoldás. Van viszont a New York-i felső tízezer fogyasztói társadalmát elandalító, de szá­munkra ismeretlen termékek végnélküli felsorolása, sosem hallott éttermek, márkanevek végnélküli emlegetése. Amit ebben a kötetben a harminc éves Los Angeles-i író papírra vetett, az átlépi az elvi­selhetőség küszöbét és felveti a kiadó felelősségét. Hogy nem­csak e sorok írója gondolkodhat így, azt mutatja az a tény, hogy a szabadelvűnek kikiáltott Amerikai Egyesült Államokban csak nagy nehezen sikerült megjelentetni a könyvet, kia­dók tucatjai, melyek már szer­ződést kötöttek a mű megjelen­tetésére és előlegképpen súlyos összegeket fizettek ki Ellisnek, visszaléptek és elálltak a publi­kálástól. Csoda-e, ha ezek után nálunk, ahol hosszú éveket, ne­tán évtizedet kell várni igazi vi­lágirodalmi remekek megjele­nésére, villámgyorsan kiadták az irányt vesztett, erőszakban tobzódó, kiutat nem mutató, negatív értékeket közvetítő művet? /. kováts _______Pályázati Figyelő_______ 1 . A gödöllői Damjanich Általános Iskola fennállásának 100. évfordulója tiszteletére rajzpályázatot hirdetnek 7-14 éves ta­nulók részére. A pályázat témája: A ma, vagy jövő iskolája. Beküldési határidő: február 15. 2. A Magyar Posta rajzpályázatot hirdet gyermekeknek azzal a céllal, hogy a legjobb munkákból 1995. karácsonyára bélyeg készülhessen. A pályázat beküldésének határideje: január 31. 3. A Jövőkép Alapítvány pályázatot hirdet a számítástechnikai kultúra fejlesztésére. A pályázatot a kiírók önálló szellemi alko­tásnak tekintik és így az abban foglaltak hasznosításával a pá­lyázókat további anyagi javakhoz is juttathatják. Pályázni lehet: minden olyan ötlettel, amely a számítástechnika alkalmazását igényli; minden olyan software megoldási javaslattal, amely a pályázó véleménye szerint újdonság; minden olyan hardware koncepcióval, amely a megoldandó probléma szempontjából a már meglévő eszközök más csoportosítása miatt újdonság; ter­mészetesen lehet a témára, a software-re és a hardware-re kom­bináltan is pályázni. A pályázat beadási határideje: 1995. feb­ruár 15. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjú­sági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tar­tás: hétfőtől péntekig 14-20 óráig. A Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Információs-Szolgál­tató Irodában. Szekszárd, Béla tér 6. Tel: 74/311-928. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 13-17 óráig. Videovilág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom