Tolnai Népújság, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-31 / 26. szám

1995. január 31., kedd Tájoló 5. oldal Pályázati Figyelő 1./ Marlboro Music Rock-in c/o. Multimédia, Magyaror­szág legtehetségesebb rock­zenekarát keresi! A versenyben minden olyan magyar rockzenekar - alternatív, independent, heavy metal, hardrock stb. - részt vehet, melynek nincs lemez- társasággal szerződése és az együttes tagjai 18. életévüket betöltötték. Pályázati határidő: feb­ruár 24. 2.1 Az Ezredforduló Ala­pítvány pályázata honisme­reti-helytörténeti kutató­munkát folytató gyermek- csoportok, szakkörök, klubok támogatására. A pályázat benyújtásá­nak határideje: február 15. 3. / A Jövőkép Alapítvány pályázatot hirdet a 25 év alatti fiatalok és/vagy ezek csoport­jai részére a számítástechni­kai kultúra fejlesztésére. Beküldési határidő: feb­ruár 15. 4. / Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Kará­csony Sándor emlékére szaka­lapítványának pályázata. Cél­juk a már működő helyi egye­sületek művelődési kezde­ményezéseinek támogatásá­val, az önszerveződő helyi közösségek felkarolásával - a helyi közösségek kulturális hagyományainak ápolása és újraélesztése, - a kulturális örökség mentése érdekében végzett munka támogatása. Az Alapítvány elsősorban a kulturálisan gyengén ellátott, vagy ellátatlan településeken - aprófalvakban, lakótelepe­ken - kívánja az öntevékeny munkát támogatni. A pályázat benyújtásá­nak határideje: február 20. 5./ Zöld Szív Ifjúsági Ter­mészetvédő Mozgalom rajz­pályázata. Tervezzetek ké­peslapokat, amelyeket a jeles napokon elküldhetnénk egy­másnak (pl. Zöld Szív Nap, Föld Napja, Vízvizsgálat, Pa­taktisztítás, Zöldmikulás, Madárkarácsony, stb.) Beküldési határidő: feb­ruár 15. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában, Paks, Ga­garin u. 2. Tel.: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől pénte­kig 14-20 óráig. A Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Információs - Szolgáltató Irodában, Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/311-928. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 13- 17 óráig. Miért éppen Alaszka? A Magyar Televízió most futó sorozatainak egyik legnézettebbje a Miért éppen Alaszka. A fiatal orvos és szerelme története sok-sok részen át kedden este vonzza a nézőket a képernyő elé. Rob Mallow és Janine Turner története, hol szentimentális, hol humoros, de min­denképpen szórakoztató. feb-fotó Könyvajánlat Jonathan Kramer - Diane Dunaway: Miért kevés a szex a férfiaknak - Miért kevés a szerelem a nőknek? Pécs. Studium Effektiv Kiadó. 1994. A legjobb dolog a világon, hogy kétfélék vagyunk. Nem egyszerűen embernek szüle­tünk, hanem nőnek és férfinak. Embrionális állapotunk 6. heté­ben dől el, hogy testünkben férfi vagy női hormonok vál­nak-e dominánssá, amely újabb nyomatékosító dózist kap még serdülőkorunkban. Főképpen ezek hatására lesznek mások a nők és a férfiak. Mit akarnak a nők? Szerel­met. Mély kapcsolatot, gyen­gédséget, intimitást, eszük és szívük egységének tiszteletét, hűséget, biztonságot, stabili­tást. S ha mindezt megkapják, csak akkor vágynak örömteli szeretkezésre. Mit akarnak a férfiak? Sze­xet, szeretetet adni és kapni, csak másképpen. Érzelmi pán­célt viselnek, s feszengenék, ha érzelmeiket - nem szexuális módon - kell/ene/ kifejezniük. Nincsenek kapcsolatban saját érzéseikkel, nincsenek rá sza­vaik, nem tudnak erről be­szélni. Szívesebben lemossák a nők kocsiját, megszerzik a csa­ládi javakat, és legjobban, leg­biztonságosabban akkor érzik magukat, ha érzelmeiket sze­retkezéssel fejezhetik ki. Bár­mennyire is szeretik feleségü­ket, nekik nem annyira fontos a hűség. Sajátosságukhoz tarto­zik a nagyobb térigény, a hódí­tás, a felfedezés, a versengés és a győzelem, amely a nőknek nem olyan fontos. Azt a meg­hittséget, gyengédséget adni és kapni, ami a nők szerelmét megalapozza és szinten tartja, elsősorban szexuális közele­déssel tudják megadni. A férfi frusztrált, elégedetlen és dühös lesz, ha kedvese jelzi, hogy neki ez nem elég, és visszauta­sítja. Ha olyasmit várnak el tő­lünk, amit nem tudunk kife­jezni, akkor nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Elve­szik az odaadó vágy, az önfe­ledt együttlét. Rutinná szürkül az igazgatott simogatás. Elve­szíti hitelességét és „Szeret­lek!” A könyv hangsúlyozza a férfi és nő kapcsolatában /is/ - a különbözőségek azonosságra változtatása helyett - a toleran­cia /másság/ elfogadását, az egymás „színeinek” és egymás méltóságának tiszteletben tartá­sát, az egymás elvárásaihoz való - önkéntes - közelítés szükségességét. Ha a kedves olvasó a „SZ” vitamin után ku­tat, jó hírem van, mert ebben a könyvben megtalálhatja. „Mit ér a néző, ha vidéki?” (Ady után szabadon) Bár nem vagyok szakavatott kritikus, mégis úgy gondolom, érdemes másokkal is megosz­tanom azokat a benyomásai­mat, melyeket a január 16-i „Grease” előadáson szereztem a Babits Mihály Művelődési Központban Szekszárdon. Azt hittem - többedmagammal -, hogy a Grease című musicalt fogom látni és hallani, ehelyett azonban valamiféle reklámmű­sort, a szó szoros értelmében ízelítőt, kivonatot kaptunk a da­rabból. Ugyanis az előadás két musical részleteiből állt össze, ami önmagában még nem lenne baj, de nekünk nem ezt ígérték. Talán nekünk voltak túlzott igényeink? Vagy a fővárosiak gondolták úgy, hogy vidékre „parasztnak” ez is jó lesz? A csalódást még a kétségte­lenül tehetséges színészpalán­ták lelkes játéka sem tudta iga­zán feledtetni. A közönség - melynek jelen­tős része a városkörnyéki isko­lákból érkezett az előadásra - egy híres musical bemutatóját várta, és egy olyan egyveleget kapott helyette, mely technikai­lag sem ütötte meg a közepes szintet. A hangosítás és a szer­vezés csődje élvezhetetlenné és érthetetlenné tette az előadást. (Az aláfestő zene például fül­bemászó sistergésként jutott el hozzánk.) A fiatal művészek játszottak, a publikum tapsolt. Véleményem szerint ez a taps nem is annyira a műsor­nak, mint inkább a nem is olyan ismeretlen előadóknak (Márton Csaba stb.) szólt. Hiszek ők ta­lán nem tudták, hogyan haran­gozták be itt nálunk a társulat produkcióját. A valamivel több, mint egy­órás program kicsengése egy kicsit olyan volt, hogy örülhe­tünk, amiért a híres Budapestről leereszkedtek hozzánk a szí- nésztanoncok. Ezek után csak annyit kérde­zek: tényleg ennyire nem szá­mítunk mi, vidékiek? Bosnyák Péter III. A. osztályos tanuló, és még 56 aláíró Bátaszékról TévéNéző A császárnak, ami a császáré A reklám hatása olyan, mint az időjárás: tökéletesen kiszámít­hatatlan. Profi reklámkampányokra a fülünk botját sem mozdít­juk, néhány vacak, eldugott hirdetésért meg rohanunk a szom­szédba. Mégis ezer meg ezer cég költ sokmilliót reklámra, sőt, a magyar írott és elektronikus sajtó pluralizmusát, sokszínűségét döntően befolyásolja a reklám léte, nem léte, hiszen az olvasó­ból, nézőből, hallgatóból nem lehet megélni, a hirdetési piac vi­szont korlátozott. A reklámbevételre kiéhezett sajtó, jelesül a Magyar Televí­zió igényszintje pedig sebesen kúszik lefelé, talán már elérte a kulturális és erkölcsi mélypontot. És mindez, mitagadás a ver­senyszellem uralta piacgazdaságnak köszönhető. Anno lehetett jópofa reklámot készíteni a vajaskenyérről, a Teavajnak nem volt vetélytársa, ma viszont Teavaj alig van. Vagy, ki gondolta volna az Amodent korában, hogy a legélesebb versenyt a fogk­rémgyártók vívják majd kegyeinkért? A reklámfilmek sok mindenről tudósítanak. Például a nem­zetgazdaság állapotáról. A hirdetések többsége külföldi élvezeti cikkeket, háztartási szereket, banki szolgáltatásokat kínál, a reklámokban ami hazai, az Suchard-receptes csokoládé, filléres magyar Suzuki, vagy Opel Astra, osztrák tőkével tuningolt pénzintézet, rádiótelefon, és a versenyben egy kicsit lemaradt speciális színesruha-mosószer. A régi jó Vasedényhez, Cipő­bolthoz, Köfémhez hasonló vállalatoknak nyoma sincs. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a leghűségesebb hirdető, a leg­nagyobb honi bank szintén tiszta magyar, de általában csak a nagyságát hangsúlyozza. Tudósítanak aztán a hirdető stílusáról, ami ez esetben nem maga az ember, hanem maga cégbiznisz: meri-e vállalni volt keleti tömb-béli múltját, vagy egy az egy­ben hasonlítani akar a nagyokhoz. A Kapuciner csokoládé hir­detője határozottan megtagadta régi önmagát, reklámfilmje New Yorkot igyekszik koppintani, a Biopon-produkció annál is rosszabb: a versenytársak forgatókönyveire épül, a Suzuki-film meg természetszerűleg a tiszta japán minőséggel érvel, a „ma­gyar minőség” még nem az a szlogen, amellyel nyerni lehet. A másik táborban talán jószerivel csak egy termék akad: a Bip mosogatószer reklámja, amelyben egyszer sem történik leke­zelő utalás a fránya hagyományos mosogatószerekre, sőt, a „régi, jól beváltnak” hirdeti magát. Tudósítanak még arról is, hogy milyen műsort nézünk legtöbben - talán ezért nincs hirde­tés a Stúdió ’95 előtt. A reklám szépen csomagolt átvágás. Olyan játék, amit felnőtt emberek játszanak egymással, ők jól tudják, hogy nem feltétel- nül az a fontos, hogy a film igazat mondjon, inkább, hogy el­higgyük. Ezért sérti meg alapvetően a reklám íratlan etikai kó­dexét a jelen gyakorlat, amely vizuálisan éppolyan agresszív hirdetéssel tálalja az esti mesét, mint a talk-show-t, persze nem részvényeket kínál a gyerekeknek, hanem Milky Way, Nagy Va­rázsló meséit, vagy Coccolino macit, ajándékba egy tasak mo­sóporhoz. Tóth Ferenc Megjelent a Somogy A szerkesztőség abban a törek­vésében, hogy a határokon túli magyarság szellemi és irodalmi életéről képet adjon, a vajda­sági, a temesvári és a dráva- szögi összeállítás után most az ausztriai, a burgenlandi magyar népcsoport életét kívánja bemu­tatni. Bár a különféle fölsorolá­sokból a magyar nemzeti ki­sebbségek közül az ausztriai magyarokat ki szokták hagyni, létezésük letagadhatatlan, és az összmagyarság szempontjából nagyon is fontos. Az 1991. évi osztrák népszámlálás adatai szerint a magyar „köznyel- vűek” száma Ausztriában 33.459, és közülük több mint 16 ezren Burgendlandban él­nek. Az ausztriai magyarok éle­téről különféle műfajokban - vers, széppróza, tanulmány, kri­tika segítségével, valamint a Magyarok Ausztriában című összeállítással - ad képet a fo­lyóirat. Itt olvashatjuk először többek között a magyar szár­mazású, de német nyelven író Tárnái Jolán verseit, Szépfa­lusi István naplójának részletét bécsi megérkezéséről, Takács Jenő zeneszerző önvallomását. A folyóirat Kaposváron, a Honvéd u. 5. szám alatt meg­rendelhető. Megyei helytörténeti pályázat A Tolna Megyei Önkormány­zat, az Illyés Gyula Pedagó­giai Főiskola, a Tolna Megyei Ónkormányzat Levéltára, a Magyar Történelmi Társulat Tolna megyei csoportja, Tolna Megyei Honismereti Egyesü­let által meghirdetett helytör­téneti pályázatra beküldhető a megye történetének bármely korszakáról, területéről, hiva­taláról, intézményéről, vállala­táról, üzeméről, jelesebb sze­mélyiségéről stb. írott tanul­mány. Pályázati feltételek: 1./ A pályázat nyilvános, arra kortól, végzettségtől füg­getlenül bárki még nem publi­kált pályaművét benyújthatja. 2.1 Egykori levelezések, ira­tok, cikkek, hitelt érdemlő adatokra épülő visszaemléke­zések, levéltári, irattári vagy személyi tulajdonban lévő do­kumentumok felhasználásával a pályamű hiteles forrásokra épüljön. Az adatokra a pályá­zat jegyzetében a szokásos módon hivatkozni kell. 3./ A tanulmányok teije- delme egy ívnél (22-23 gépelt oldal, oldalanként 30 sor, so­ronként 60 leütéssel) kevesebb nem lehet. 4.1 A pályázatokat jeligével - két példányban - kell bekül­deni a Tolna Megyei Levél­tárba. (Cím: 7101 Szekszárd, Béla tér 1. Pf: 33.) A pályamű mellé zárt borítékban kell el­helyezni a szerző nevét és pontos címét. A pályázat díjai: I. díj 12.000,- Ft, II. díj 8.000,- Ft, III. díj 6.000,- Ft. A pályázatot meghirdető szervek által alakított zsűrinek jogában áll több I., II. és III. díjat kiadni, vagy a pályamű­vek színvonalától függően a díjakat megosztani, esetleg visszatartani. A díjazásban nem részesült műveket a zsűri munkajutalomban részesítheti. A pályaművek benyújtási határideje: 1995. augusztus 31. A pályázatok benyújtott példányai - a szerzői jog fenn­tartása mellett - a levéltár kéz­irattárába kerülnek. A pálya­művek első közlési jogát a ki­író szervek maguknak fenn­tarthatják. Közlés esetén a szokásos szerzői díj is megil­leti az alkotókat. Az eredményhirdetés idő­pontja: 1995. október 23. ___________________Video világ ___________________ F énysugár az éjszakában Megöregedni, elveszíteni a fi­atalságot és mindent, ami az­zal járt, szépséget, reménye­ket, perspektívát, nem éppen vidám dolog. Szép lassacskán elköszönni a régi barátoktól és megrokkant egészséggel azon gondolkodni, hogy vajon meddig lehet fenntartani az önálló életvitelt, szabad-e odaköltözni a különélő gyer­mekek bármelyikéhez akár­mennyire is kérik? Szükség­szerű-e bezárkózni a régmúlt emlékei közé, avagy az utolsó pillanatig nyitottnak kell lenni minden újra? Ezekre a kérdé­sekre, melyek a világ bármely táján elhangozhatnának próbál meg választ találni amerikai rendező, David Jones Fénysu­gár az éjszakában című 94 perces filmjében. Az 1991-ben készült filmdráma ezeket a kérdéskört feszegeti a fősze­replő idős hölgy életének utolsó éveit bemutatva. A megható történetben az idős hölgyet az Oscar-díjas Olym­pia Dukakis alakítja kitűnően, lányát a több amerikai pro­dukcióból ismert Lindsay Wagner. Bár a film nem tartalmaz szenzációt és a rendező sem kínál általános receptet a prob­léma megoldására, azért bát­ran ajánlhatjuk a Megyei Könyvtár Videoklubjában ta­lálható színes, szinkronizált drámát a komolyabb produk­ciókat kedvelő videofilmek nézőinek. /. kováts

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom