Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-09 / 290. szám
1994; december 9., péntek GAZDASÁG «ÚJSÁG 5 Szakoson nem született béke Mi lesz veled pékség?! Lassan már három éve annak, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény (1992-es évi Il-es törvény) szerint át kellett alakulniuk a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. Ez a megyében, és az országban is rendben lezajlott, kivéve egy községet, Szakcsot. A problémát az okozta, hogy az akkori tsz vezetősége (azóta már őket is leváltották) a törvényre fittyet hányva, sajátos kategóriát álh'tott fel: kivihető és nem kivihető vagyont. Amit pedig a kiválni szándékozók, (nem voltak sokan) a vagyonjegyükért megjelöltek, „természetesen" a nem kivihető kategóriába kerültek. A legnagyobb problémát a tsz tulajdonában lévő sütöde és az ott dolgozók egy része jelentette, hiszen ha ők összeadják a vagyonjegyüket, a hét millió forinttal az üzemet is meg tudták volna venni. Három évvel ezelőtt viharos „nem"-et mondtak a sütöde kivásárlására, pedig az épület már akkor is az elhanyagolt, felújításra szoruló kategóriába került. Az érintettek tehetetlenségükben a bírósághoz fordultak, majd a cégbíróságnál is bejelentették fenntartásaikat a vagyoncsoportosítás miatt. Az ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol - két év után - ítélet is született, még sincs semmi megoldva. Szilvási János, a pékség vezetője: — A Legfelsőbb Bíróság a vagyoncsoportosítást nem is vizsgálta, csupán a cégbíróság formai döntését bírálta felül, így most már a tsz be van jegyezve. Mi ezek után polgári peres úton kereshetnénk az igazunkat, amit a Dombóvári Városi Bíróságon még évekkel ezelőtt el is indítottunk, de ott se döntés, se ítélet nem született. Igaz, azóta már újabb bíró foglalkozik az ügyünkkel, mert az „eredetinek" más dolga akadt. A tehetetlenség és a düh már lassan csillapodik bennünk. Már eljutottam odáig, hogy nem érdekel a pékség, nem érdekel, hogy az itt dolgozó 14 embernek lesz-e, és meddig lesz munkája. Fájjon emiatt más feje. Bármit akartunk, mindenbe belekötöttek. Néhány ember az, akinek soha semmi nem elég és uszítja a többieket is. A pékségre költeni kellene, mert elavultak a gépek és a kemence, felújításra szorul az egész épület. így nem vagyunk versenyképesek, pedig körülöttünk sorra alakultak a maszek sütödék, amik gyorsak, rugalmasak, nagy kínálattal rendelkeznek. Az itt dolgozók nem mernek kölcsönt felvenni, mert ki tudja, lesz-e valaha is döntés arról, hogy miénk lesz-e ez az üzem? A tsz pedig semmit nem áldoz rá. A telefont kikötötték, csak helyben tudunk kapcsolatot tartani, képzelheti ez mit jelent egy-egy megrendelésnél. Nem tudunk péket felvenni, mert nem adnak lakást, pedig ott áll üresen a szolgálati lakás. Annyi megvalósítható elképzelésünk volt, kisebb malmot is szerettünk volna építeni, melyben a helybeliek búzáját megőrölve, a gazdálkodók is jól járhattak volna. Sajnos az új vezetéssel sem sikerült egyezségre jutnunk. Fehér János, a szövetkezet jelenlegi elnöke is egyetért azzal, hogy, a sütöde helyzetét rendezni kell. De a .hogyan-ra nincs konkrét elképzelése, azt mondta, mindez egyezség kérdése, de az első lépéseket ők nem kívánják megtenni. Véleménye szerint a tagság nem akarja eladni a pékséget, de a szövetkezet költeni sem tud rá. Tán ha összedőlne, a probléma is megoldódna magától. Cinikus vigasz, de miben lehet még reménykedni?! Dr. Becz Miklós, a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezeti osztályának vezetője: — Egy lehetőséget látok a probléma megoldására, még pedig az 1994. évi szövetkezeti törvény módosítása alkalmat ad arra, ha a tagság 10 százaléka igényli, akkor kezdeményezni lehet a szétválást. Ez egy faluból álló szövetkezet esetében is megvalósítható. A részközgyűlésen, ha a tagság kétharmada elfogadja a szétválást, akkor a szövetkezetét szétváltnak kell tekinteni. Ezután pedig a vagyonmegosztást lehet kezdeményezni. Bízom benne, hogy Szakcson is megérti a tagság, hogy a demokrácia szabályait be kell tartani. A szétválás azért is jó megoldás lehetne ez esetben, mert így az új tagsági formába illeszkedve, reorganizációs hitellel, kedvező kamatokkal újra talpra állhatna a sütöde, és ezzel a falunak terméket, az ott gazdálkodóknak felvásárlási lehetőséget, az alkalmazottaknak pedig munkát biztosítanának. Mauthner Fotó:Degré Hogyan alakulhatnak az árak jövőre? A Központi Statisztikai Hivatal összegzése szerint a fogyasztói árszínvonal októberben szeptemberhez képest 2,1%-kal emelkedett. Tíz hónap alatt az előző év decemberéhez képest csak 17,3%-os a növekedés, szemben a múlt évi 18,9%-kal. A 2,1%-os havi növekedési ütem önmagában nem nevezhető alacsonynak, a felfűtött inflációs várakozásokhoz képest azonban elfogadható mértékű. Az élelmiszerek átlagon felüli (4,6%-os) árnövekedése az utóbbi években „megszokott" őszi áremelési hullámmal áll összefüggésben. A többi termékcsoportban - a ruházati szakmát leszámítva - a várakozásoknak megfelelően alakultak az árak. Kétségtelen, hogy az áremelést a nettó átleg- keresetek idei, viszonylag jelentős növekedése is lehetővé tette. A fogyasztók egy része meg tudta fizetni a magasabbra srófolt árakat. Az árak idei mozgását az is befolyásolta, hogy az eredeti tervhez képest elmaradt a tandíjak emelése, elhalasztották az augusztusra bejelentett energia-áremelést, a lakbéreket is feltehetően a vártnál kisebb mértékben emelik. Ugyanakkor a számítottnál jóval nagyobb mértékben értékelték le a forintot és egy éven belül harmadszor emelték a fogyasztási adókat. Emelkedtek a vámok, és nőtt a környezetvédelmi hozzájárulás. Összességében 1994-ben a fogyasztói árak növekedési üteme az eredeti kormányprognózis keretein belül, 19% körül várható. A jövő évi áralakulást - megítélésem szerint- alapvetően két tényező fogja befolyásolni. Elsősorban is a tervezett központi ár- és pénzügyi intézkedéscsomag. Ezek közül is a legkeményebb lépés a háztartási energiahordozók tarifáinak nagy mérvű emelése lesz, amely mellett a termelői árakat is jelentősen felemelik. A hivatalos kormányprognózis 1995-re 19- 22%-os inflációval számol, bár nem világos, hogy ebben milyen mértékű energia-áremelést vettek figyelembe, hiszen a kormány csak november végén tárgyalja az erre vonatkozó előterjesztést. Amennyiben a nettó átlagkeresetek 1994-ben 25%-kal lesznek magasabbak, mint 1993-ban, úgy - figyelembe véve az áthúzódó hatásokat - jövőre a 7%-os reálbércsökkenés csak akkor valósulhat meg, ha az Érdekegyeztető Tanácsban gyakorlatilag bérstoppban egyeznek meg. Ha viszont jövőre 16-17%-kal növekednek a nettó átlagkeresetek, akkor a reálbérek legfeljebb 3-4%-kal mérséklődhetnek, ami viszont ellentétes az 1995. évi gazdaságpolitikai programban megfogalmazottakkal. 16- 17%-os bérnövekedés mellett a 7%-os reálbér- csökkenés csak akkor érhető el, ha jövőre az árszint a prognózisnál magasabb lesz. Éppen ezért - megítélésem szerint - az energia-árak drasztikus emelése csak akkor nem gyorsítja majd fel az inflációt, ha az érdekegyeztető tárgyalásokon sikerül megállapodni abban, hogy a gazdaságpolitikai programmal összhangban nem álló bérkövetelések teljesíthetetlenek. Mert a fedezet nélkül kiáramló többlet-vásárlóerő igen nagy inflációhoz vezet. Dr. Cinkotai János Ferenczy Europress Új privatizációs lista az ÁVÜ-tól Mintegy 900 állami tulajdonban lévő cég vár még értékesítésre. Ezek közül az Állami Vagyonügynökség hamarosan megkezdi azoknak az eladását, amelyek viszonylag gyorsan privatizálhatok. A befektetők tájékoztatására a Privinfo című lap külön kiadványt bocsátott ki, amelyben az ÁVU lefrissebb kínálatát ismerteti. A kiadvány 104 privatizációra váró cég adatait ismerteti. A társaságok közül néhányat már meghirdetett a privatizációs szervezet, a többire pedig a közeljövőre írják ki a pályázatot. A privatizációs kínálatból kiderül, hogy a cégek mekkora állami tulajdonrészszel rendelkeznek, hány dolgozót foglalkoztatnak, milyen veszteséggel, vagy nyereséggel gazdálkodtak az elmúlt években és mekkora eredménytartalékot gyűjtöttek össze. FIZETETT VÁLASZTÁSI HIRDETÉS MÉG SOK A DOLGUNK, DE JÓ ÚTON JÁRUNK. Szavazzon polg és képviselőjelöltjeinkre! MENJÜNK EGYÜTT TOVÁBB
