Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-29 / 306. szám

1994. december 29., csütörtök Gazdaság Házunk Tája 5. oldal Bugáéról, a gulyából hozták Pálfára Szilaj és Vezér, a két erős magyar szürke marha Leggyakoribb gyomnövényeink A betyárkóró (juhfarkkóró, rókafark) Nem mindennapi vállalkozásba kezdett Pálfán Harsányi József, aki a Dózsa György utcában la­kik és közel egy éve vásárolt két magyar szürke marhát. Egyetlen cél vezérelte: a két izmos állat segítséget nyújtson a föld megművelésében. — Miért vett ilyen manap­ság már ritkaság számba menő állatot? A magyar szürke mar­hát lassan csak a nemzeti par­kokban látni. — Az ötlet onnan jött - kezdte- a beszélgetést Harsányi József hogy a rendszerváltás után azzal bíztattak bennünket, hogy visszakapjuk az elvett földjeinket. Nekünk közel húsz hektár földünk volt Pálfa kör­nyékén, elszórtan, több helyen. Arra gondoltunk a feleségem­mel, hogyha kedvünk, egészsé­günk és energiánk még megen­gedi, a visszakapott földet sze­retnénk megművelni. Szegé­nyek vagyunk, tudtuk, hogy nem telik majd a drága mező- gazdasági gépekre. Ekkor vető­dött fel az a kérdés, hogy akkor mi legyen? Mivel fogjuk meg­dolgozni a földet? Számolgat­tunk: ha traktort veszünk, ah­hoz egy sereg kiegészítő mun­kagép is kell, csak úgy lehet vele kimenni a földre dolgozni. Ráadásul nem is tudnánk meg­fizetni, még a gép bérköltségét sem. — Innen nem hiszem, hogy egyenesen a magyar szürke marhához vezetett az út. — Márpedig mi azt gondol­tuk: ha régen, a földesúri, grófi uradalmakban tudtak vele dol­gozni, akkor most sem lehet ez másként, mi is tudjuk a marhá­kat hajtani. Nekünk ez megfe­lel, már csak azért is, mivel a kiegészítő eszközök, az eke, a fogas, a henger és a vetőgép itt állt bent az udvarban. — Hogyan sikerült felku­tatni a marhákat? — Hát, bevallom nem volt egyszerű dolog. Végigtelefo­náltam az egész országot, mire megtudtam, hogy Bugacon van egy gulya. Elmentünk a felesé­gemmel együtt, és amikor meg­láttuk a marhákat, rögtön bele­szerettünk ezekbe a hatalmas állatokba. Éppen deleltek, ami­kor odaértünk. — Az egyik szürke marha szinte vezérként állt, délcegen, a többiek csak feküdtek. Hatá­rozottan azt mondtam a gulyás­nak: nekem az a marha kell, azt szeretném megvásárolni, ame­lyik olyan büszkén áll. És tény­leg sikerült elhozni. Ő lett a Vezér. Egy hozzá hasonló ter­metű és szarvú párt választot­tunk ki. Ahogy a filmeken látni, úgy fogták be őket lasszóval, már ez is egy hatalmas élmény volt számunkra, mert ilyen soha nem láttunk az életben. — Hogy hozták el őket Pál­fára? — Hát ez még egy nagy gond volt. Bár akkor csak hét hónaposak és közel 300 kilósak voltak, de iszonyatos erő tom­bolt bennük, nehéz volt bánni a két jószággal. Nagyon vadak és elevenek voltak, alig tudtuk be­terelni őket az udvarba. Fan­tasztikus, hogy milyen erő volt bennük, nehéz volt lefogni, ve­zetni, pedig heten próbálkoz­tunk vele. Karácsonykor hoztuk ki őket először az istállóból, bár ez a kifejezés nem egészen jó, hiszen csak egy kukoricaszá­rakból összetákolt építmény az otthonuk. Ez az igazi ridegtar­tás. — Hogyan barátkoztak meg a marhákkal? — Először csak félve köze­lítettük meg őket, de a félelem egyre jobban elmúlt, kezdtük megszeretni őket. Bár a sétálga- tással, a járom szoktatásával iszonyatosan sokat szenved­tünk. Idén májusra sikerült úgy megszelídíteni őket, hogy szé­pen húzták a szekeret is. Ilyen­kor büszkén feltartják a fejüket és a két izmos állat játszi kön­nyedséggel húzza a megrakott kocsit. Most már folyamatosan dolgoztatom őket, minden nap kint vagyunk a földeken, vagy ha mégsem, akkor sétálni me­gyünk. Ezt nagyon igénylik. Egyszer áthajtottam Sárszentlő- rincre is. Olyan nézőközönsé­gem támadt a 63-as út közelé­ben, mintha egy Mercedesszel közlekedtem volna. — A két állat közül melyik milyen? — Mindkettőt a nevén szó­lítjuk. A kisebb testű a Szilaj, a másikat Vezérnek hívjuk, hi­szen ő volt az, aki Bugacon a tekintélyességével a többiek fölé emelkedett. Egyébként na­gyon barátságosak, a többi há­ziállatot is társként tisztelik. Sokszor játszanak” a csibék­kel, a kecskével és a kutyával is. Ha megunják a csipkelődést, a játékot, akkor oda vágnak, de ilyenkor is nagyon vigyáznak a játszótársa, nehogy megsérül­jön a rúgástól. Garay Előd 20-120 cm magas, egyéves nö­vény. Szára felálló, szőrös, felső részén erősen ágas, alul sűrűn leveles. Levelei is szőrö­sek, általában hosszúkás-lán- dzsás alakúak, hegyesek. Az al­sók nyelesek, szélükön tompa fogakkal, a felsők ülők, szélük fűrészes, vagy ép. Virágai sár­gás-, vagy pirosló-fehérek, apró (5-7 mm-es) fészkekben he­lyezkednek el, melylek buga vi­rágzatot alkotnak. Júniustól no­vemberig virágzik. Magjai - ha megfelelő mennyiségű nedvességet kap­nak - kora tavasztól késő őszig csíráznak. Az ősszel kelt növé­nyek áttelelnek. A nyáron kicsí­rázott példányok az aszályos időjárást csak más fajok árnyé­kában képesek átvészelni, egyébként könnyen elpusztul­nak. Minden talajtípuson előfor­dul, a homokos talajokat külö­nösen kedveli. Kártétele jelen­tős lehet, mert zárt állományo­kat képezve a kultúrnövényt teljesen elnyomhatja. A betyárkórót egyesek sep- rencének is nevezik, azaz ösz- szetévesztik a seprence nevű - a betyárkóróra virágzásig való­ban hasonlító - gyomfajjal. A seprence virágai nagyobbak (15-20 mm), a belső, csöves vi­rágok sárgák, a külső szirmok kékes ámyalatúak. Az alsó le­velei kerekdedebbek, ritkás -szőrösek. Nedves talajokon, évelő pillangósokban, kertek­ben, parlagokon, parkokban, gyümölcsösök szélén, mezs­gyéken, csemetekertekben - gyakran a betyárkóróval együtt - fordul elő. A betyárkóró jelentőségének megítélése az elmúlt évtizedek során sokat változott. Szántó­földön már egyre ritkábban okoz gondot, ugyanakkor az ül­tetvényekben, a nem művelt te­rületeken, a házak környékén egyre tömegesebb. A 60-70-es években hazánkban is jelentős mennyiségű triazin típusú (pl. atrazin) gyomirtószer ható­anyagot használtak fel. Ennek eredményeként a betyárkóró- nak is kialakult a rezisztens bio­típusa. Kukoricában az atrazin ható­anyagú szerek, lucernában a Sencor* és az Etazin készítmé­nyek, szőlőben, gyümölcsösben szintén az atrazin tartós alkal­mazása miatt fejlődött ki rezisz­tencia. Szőlőben helyenként az általános perzselő hatású Gra- moxone-nal szemben is ellenál­lóvá vált. (A Gramoxone és az Etazin jelenleg már nincsenek forgalomban.) Építkezéseken, gyárudvaro­kon és egyéb, nem művelt terü­leteken - ahol korábban a gyommentesség érdekében nagy atrazin (pl. Buvinol) dózi­sokat alkalmaztak - különösen szembetűnő volt a betyárkóró gyomirtó szerekkel szembeni ellenálló képességének kialaku­lása. (Az ilyen gyomirtott terü­leten egyedüli túlélő fajjá vált és az addig konkurens gyomok helyét elfoglalva nagy tömeg­ben felszaporodott.) A betyárkóró ellen kertek­ben, kisebb területeken a kapá­lás a leghatékonyabb gyomir­tási módszer. A szántóföldön - kapásokban és a kalászosok tar­lóján egyaránt - gyakori talaj­műveléssel, illetve vegyszerek­kel lehet elpusztítani. Laza, homokos talajokon különösen nehéz a védekezés, mert eleve kevesebb talajmunkát végeznek és emellett a vegyszerek hasz­nálata is - szelektivitási okok­ból - nehézségekbe ütközik. Kukoricában elsősorban ál­lománykezeléssel irtható ered­ményesen. A hormonhatású ké­szítmények - Dezormon*, Di- kamin*, Banvel 480*, Garto- xin* a leghatásoabbak. A gabonákban a kultúrnö­vény védelmében tömegesen csírázik, majd az aratást köve­tően gyorsan növekszik és ma­got hoz. Csak a tőhiányos terü­leteken tud a kultúra fölé nőni. Atrazin hatóanyag-maradvány miatt kipusztult foltokon, tábla­széleken gyakran megjelenik. Ha gyomirtásra a Mecomom*, Jambol*, Dezormon*, U-46 M Fluid* szereket használjuk, azokkal a betyárkóró ellen is eredményesen védekezünk. A gyümölcsösökben, sző­lőkben a Finale, Ronstar, Luce- nit, Aresin, Monolinuron, a né­gyévesnél idősebb telepítések­ben a Geonter, a Casoron G, va­lamint a Maloran, Afalon nagy dózisai és - ha nem alakult még ki rezisztencia ellenük - az at­razin hatóanyagú szerek* is ha­tékonyan irtják. Lucernában a Lucenit-tel vé­dekezhetünk sikeresen ellene. Egy-egy kaszálással nem pusz­títható el, mert képes újrahaj­tani. Különösen a maglucema területeken okozott korábban szinte megoldhatatlan problé­mát. A nem művelt területeken mechanikai gyomirtással, szük­ség esetén a Finale, Glistar, Glialka készítmények többszöri kijuttatásával is visszaszoríthat­juk a betyárkóró fertőzést. Ahol tartós gyommentességet kívá­nunk fenntartani az Arsenal* is használható. Ahol a vegyszeres gyomirtás valamilyen ok miatt nem vé­gezhető el, (pl. települések bel­területein) ott a magérés meg­akadályozása érdekében virág­zás előtt le kell kaszálni. *. I. forgalmi kategóriába so­rolt szerek. ** II forgalmi kate­góriába sorolt szerek. Dr. Varga László Tolna Megyei Növény egészségügyi és Talajvédelmi Állomás Már most készüljünk a tavaszra Házi praktika Savanyított káposzta - házilag Nem véletlen, hogy a tőlünk északabbra és keletre fekvő, hi­degebb éghajlatú tájakon élő népek a hidegtűrőbb káposzta- félékből télen át hatalmas mennyiséget fogyasztanak. Mint annyi városlakónak, ne­kem sincs módom az egész téli szükséglet fadézsában, hordó­ban való klasszikus elkészíté­sére, főként tárolására, így de­cembertől heti, általában tíz na­pos rotációban állítom elő a sa­vanyított káposztát a családnak. Hogyan? Az eszközigénye a művelet­nek minimális: kettő darab 1,5 vagy 2 literes befőttes üveg alá egy mély tányér, tetejére egy kistányér és egy éles konyhai uborkagyalu. A sérült, vagy esetleg szennyezett fedőlevele­ket lefejtem a káposztafejről, négy felé vágom és a kis ubor­kaszeletelővel vékony csíkokra gyalulon), bele a torzsát is, mert ennek az igen magas cukortar­talma kell az eqedéshez. A gya- lulékot az üvegbe rétegezem. Műanyag vagy fakanállal az üveg által eltűrhető legjobban „döngölt” 5 cm-es rétegenként sózom, úgy, hogy az 1 kg ká­posztára számított sómennyiség ne haladja meg a 3 dkg-ot. Ré­tegenként, egyéni ízlés szerint fűszerezhető babérlevéllel, fe­keteborssal, köménymaggal, korianderrel, kis tormakarikák­kal. Mivel egy üvegben nem le­het olyan mértékben döngölni, leszorítani a berétegezett ká­posztát, mint egy dézsában, vagy hordóban, hogy saját leve megjelenjen a tetején, én a tele­rakott üveget felforralt, majd hűtött vízzel töltöm fel a hi­ányzó saját lé erejéig, majd ke­nyérdarabkát helyezve a tete­jére, lefedve, a 20 C fok körüli hőmérsékletű konyha valame­lyik zugában egy mély tányérra helyezem. Erre azért van szük­ség, mert a 2.-3. napon, amikor a tejsavas erjedés a tetőfokára hág, felhabzik, a térfogat meg­növekszik és a lé kibuggyanhat az üveg száján. A negyedik na­pon a kenyeret leveszem a tete­jéről és a téli csemege máris fo­gyasztható. Tapasztalatom sze­rint minősége csúcsára a 7-10. napon ér el. Mire elfogy, már ott a másik üveggel, készen. Tessék kipróbálni! Szakái L. Az elmúlt néhány év negatív tapasztalatai íratják velem ezt a kis figyelemfelhívást, elsősor­ban a nagy létszámú kiskert tu­lajdonosok részére. A rendkí­vüli időjárási periódus, a keres­kedelem óvatosabb készletre rendelése, a rohamosan emel­kedő árak mind-mind indokol­ják, hogy a kistermelő, ha csak saját szükségletére is teszi azt, előre gondoljon. Az 1994. év nem volt a leg­sikeresebb a zöldségnövények vetőmagtermesztése szempont­jából. A vetőmagkikészítéssel foglalkozók szakmai és köz- gazdasági meggondolásokból korán, .már ez év utolsó hetei­ben piacra dobták a tavaszi ve­tőmagféleségeket is, mert szük­ség van az azokból befolyó összegekre a jövő évi termelés megalapozásához. Jó, ha mi is időben papírra vetjük jövő évi elképzeléseinket és már most beszerezzük a megvalósításhoz szükséges vetőmagvakat. Ami ezek fajtáit illeti, csak egyetlen tanácsot adok e helyen a szemé­lyes tapasztalataim alapján. Gyökérzöldségekből a félhosz- szú fajtákat keressék, mert a vi­dékünkön jellemző talaj félesé­geken legnagyobb sikerrel ezek termeszthetők. Sok kertészkedőnek okoz bosszúságot az úgynevezett „őszi fokhagyma” korai tönk- remenése, aminek egyértelmű oka a korán rajzó hagymalégy lárvájának kártétele, amely szétrágva a szárrész rostjait, szállítószöveteit, furakodik le­felé. A korán elduggatott vö­röshagyma sem mentes ettől a kártételtől, tehát ellene korán, rovarirtó permetezésre kell fel­készülni. Célszerű tehát az el­készített kiskerti vetésterv, a gyümölcs és szőlőültetvény összetétele és nagysága alapján a szükséges növényvédőszerek­ről már most, időben gondos­kodni. A téli hónapok talán több le­hetőséget adnak arra, hogy a szakirodalmat tanulmányozva a kistermelők is elkerüljék a ha­tékonyságot romboló - vagy teljesen megsemmisítő - vegy­szerek keverését. Sajnos, a ke- verhetőségi tanácsokat sokan figyelmen kívül hagyják és ez­zel felesleges kiadást, munkát okoznak maguknak a cél el­érése nélkül. Kiemelten a kon­takt réztartalmú szerekre hívom fel a figyelmet. Szakái László Betyárkóró és Seprence

Next

/
Oldalképek
Tartalom