Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-28 / 305. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dombóvár És Környéke 1994. december 28., szerda Hospitál alapítvány A dombóvári kórház támogatásáért Nyugodtabb jövőt az embereknek Még néhány nap és az 1994-es esztendőnek bevégeztetik, s kö­vetkezik egy reményteljesebb új év. Ez az a fordulópont, ami­kor megfogadjuk mit, hogyan teszünk másként. Összeállítá­sunk mégsem fogadalomtételekről szól, hanem azokra a kérdé­sekre ad feleletet, hogy kinek mit hozott az idei esztendő örö­mökben, gondokban, és mit vár az 1995-ös évtől. Krimikrónika A krimi rovatunkban hétről hétre bűncselekmények sorairól számoltunk be, betörésektől kezdve a garázdaságokig. A dombóvári városi kapi­tányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője Kapos- völgyiné dr. Hangyái Margit legutóbb egy notóriusan vissza­térő elkövetőről számolt be. B. Gy. 1971-es születésű, dombó­vári fiatalembernek eddig nem sikerült elvégeznie az általános iskola nyolc osztályát, jelenleg is munkanélküli. A dombóvári rendőrkapi­tányságra számtalan névtelen telefon és szóbeli bejelentés ér­kezett a fiatalember személye ellen. A fiatalember neve lassan már fogalommá válik mind a rendőrök mind pedig a lakosság körében. No, nem a jó magavi­seleté miatt, hanem azért, mert „élete egyetlen szenvedélyé­nek” az autóvezetésnek hódol úgy, hogy veszélyezteti a gya­logosok testi épségét. És teszi mindezt vezetői engedély nél­kül. Az elmúlt két év alatt B. Gy. ellen 75 esetben tettek feljelen­tést engedély nélküli vezetés miatt. A kiszabott bírság több százezres nagyságrendű, amit úgy ahogy fizetget. Gyakran vád éri a dombóvári rendőrö­ket, hogy nem hajtanak B. Gy. után, amikor végigszáguld a vá­roson. Nem teszik a saját testi épségük, illetve a közlekedés veszélyeztetése miatt sem. És az engedély nélküli veze­tés csupán töredéke az elköve­tett eseteknek, folytatta tájékoz­tatását Kaposvölgyiné dr. Han­gyái Margit. A feljelentés és a bírság kifizetése között eltelt idő hosszadalmas, és gyakran előfordul, hogy a feljelentett személy újabb bűncselekményt követ el. A feljelentést tárgya­lás nélküli határozat követi - sorolta az ügymenetet Kapos­völgyiné -, amit kifogásolhat a feljelentett. Ezt tárgyalás kö­veti, majd fellebbezés a me­gyéhez. Ekkor jogerős határo­zat születik. A kirótt bírságra részletfizetés kérhető, de ez vissza is vonható, amennyiben két hónapig nem fizetik azt. Harminc nap után felhívás, majd ismét harminc nap eltel­tével ügyészi jóváhagyásra elő­vezetés a következő lépcső. Ami a közvéleményt telefo­nálásra, levélírásra késztette, hogy B. Gy. - mint azt Kapos- völgyinétől is megtudtuk - hi­vatalos iratok felmutatásával kevés időt tölt a „hűvösön”, vagy mentesül a börtöntől. A kérdés csupán annyi, hogy mit kell még B. Gy-nek tennie, ne­tán egy kisgyermeket elütni, vagy valakit egész életére toló­székhez kötni, hogy méltókép­pen „megbűnhődjön”. Mert amit B. Gy. művel, az életve­szélyes egy egész város lakóira nézve. A dombóvári kórház ellátási te­rületéhez tartozó önkormányza­tok 1992 őszén alapítványt hoz­tak létre Hospitál névvel. Az alapító huszonöt önkormány­zathoz később még nyolcán csatlakoztak. Az alapítók a kö­vetkezők voltak: Dombóvár, Attala, Ág, Bakóca, Baranya- jenő, Baranyaszentgyörgy, Bi­kái, Csibrák, Csikóstőttős, Egyházaskozár, Gerényes, Hegyhátmaróc, Jágónak, Ka- pospula, Kaposszekcső, Kisva- szar, Kocsola, Kurd, Kalaznó, Lápafő, Mucsi, Nagykónyi, Nak, Pálé, Szakcs, Szárász, Tarlós, Tékes, Tófű, Tonnás, Várong, Vásárosdombó, Gyu- laj. Az alapítványhoz csatlako­zók vállalták, hogy évente la­kosonként 50 forintot fizetnek az alapítvány számlájára, a kórház támogatására. Az ön- kormányzatok nem egyszeri, hanem évenkénti visszatérő se­gítségnyújtást vállaltak. Jelen­leg harmincnyolc önkormány­zat - az ellátási területhez tar­tozó önkormányzatok mintegy kétharmada - csatlakozott az alapítványhoz. Éölvetődhet a kérdés, hogy a kórháznak miért van szüksége egy ilyen alapítványra, s ez mennyire hasznos a számára? A kórháznak az emberi ellátá­son túl szakmai, műszaki köve­telményei is vannak. Ennek az alapítványnak az a célja, hogy a technikai hiányosságokat pró­bálja - elsősorban lakossági összefogással - valamilyen módon pótolni. Az alapítványra akkora pénzösszeg természete­sen nem érkezik, hogy abból a több milliós műszereket meg tudják vásárolni, de ez mégis komoly segítséget jelent. Az alapítvány kizárólag a kórház ellátását támogatja. A működéséről annyit, hogy 1992-ben jött létre az alapít­vány, a tényleges működését ez évtől kell számítani. A törvé­nyességére mintegy másfél évet kellett várni. Mindenképpen pozitív hozzáállása az alapítók­nak, hogy ebben az átmeneti időszakban is megtették befize­téseiket. Az alapító okirat szel­lemében és a kuratórium dön­tése alapján elsősorban év- ről-évre határozzák meg a fel­használható pénzmennyiséget, kimondva, hogy az alaptőkét növelni kell. A kuratórium ösz- szetételét is az alapító okirat ha­tározta meg. Az alapító önkor­mányzatok a kuratóriumba de­legáltak egy személyt. A kura­tórium jelenlegi létszáma 17, és ez a további jelentkezések so­rán növekedni fog. így termé­szetesen működni nem tudna a kuratórium, ezért választott egy öttagú vezetőséget és meghatá­rozott értékhatárig az alapítvá­nyi pénzek felett rendelkezik. A kuratóriumnak, illetve a veze­tőségnek az elnöke dr. Petz Ádám osztályvezető-főorvos. S mivel az alapítvány a kórházért hivatott létrejönni, a kórházat az üléseken az igazgató képvi­seli és lényeges kérdésekben kikérik az ő véleményét. A kuratórium nemrégiben el­fogadta a szervezeti és műkö­dési szabályzatát. Ez 1995-től úgy működik, hogy az év tava­szán a kórház gyógyító és diag­nosztikai osztályai számára pá­lyázatot írnak ki. Az igény minden bizonnyal több lesz, mint a támogatás összege, ezért körültekintő értékelés, elbírálás után választják ki a legmegfele­lőbbet. A teljességhez tartozik még azt is elmondani, hogy az alapítvány nyitott, vállalkozók­tól kezdve bárki támogathatja azt, akár egyszeri felajánlással is. Teheti ezt úgy is, hogy a be­fizető meghatározza a célt, hogy mire fordítsa az intéz­mény az alapítvány számlájára utalt összeget. Az alapítvány javára ingatlant is örökségül hagyhat az adományozó. Akik szívesen járulnak hozzá az ala­pítványhoz, hogy a kórház cél­jaira fordíthassák, befizetései­ket a Régió Részvénytársaság­nál, illetve a kórház titkárságán tehetik meg. Köszönet a bizalomért Törő Ilona, a kurdi önkormány­zat egyik újdonsült képviselője, a Fókusz Diszkont áruház el­adója: — Nehéz évünk volt. Az emberek anyagi helyzete sokkal nehezebb, mint koráb­ban volt, de ezt a magam bőrén is tapasztalom. El voltunk kese­redve, már az üzlet bezárásának a gondolatával is foglalkoz­tunk. Mert hiába olcsó minden, még azt az olcsót sem tudják megvenni az emberek. Sikerek? Az emberek bizalmat szavaztak a számomra akkor, amikor be­választottak a képviselő-testü­letbe. S ezúton is szeretném megköszönni az emberek tá­mogatását. A jövő esztendő? Nagyon kemény év áll előttünk. Lehet, hogy az üzletben profilváltás is lesz, mert olyannal kell foglal­kozni, amit az emberek meg tudnak venni. Az árainkat sze­retnénk tartani. Nagyon opti­mista vagyok, bízom abban, hogy minden jobbra fordul. Nem kergetek elérhetetlen ál­mokat, a tervek sem nagyok, de szeretném, ha ez a kicsi falu még színesebb lenne. Boldo­gabbak, békésebbek, nyugod- tabbak legyenek az emberek. Többet dolgozni Tilinger Sándor, a dombó­vári Városi Televízió munka­társa: — Másfél év után végre sikerült munkához jutni, olyan­hoz, amit szívesen csináltam és csinálok. A siker kategóriába tartozik, hogy részt vettem a kemeni kerékpáros csapattal szervezett túrán, s ott olyan emberekkel ismerkedhettem meg, kikhez hasonló itthon igen kevés akad. Örömnek, egyfajta sikernek könyvelhetem el, hogy nagyobbik lányom - aki peda­gógus - férjhezment, neki is, férjének is van munkája. Ki­sebbik lányomat sajnos a főis­kolára nem vették fel, de beke­rült az egészségügy vonalára egy másfél éves időtartamú szaktanfolyamra, amit szív- vel-lélekkel csinál. Az örömbe persze némi üröm is vegyül, főként a munka területén. Azt gondoltam itt jó dolgokat lehet csinálni, de másként alakult. És mit szeretnék jövőre? Két hete megromlott az egészségi állapotom, most azt kívánom a legjobban, hogy meggyógyul­jak, és utána arra kell gondol­jak, hogy valamilyen munkát találjak. Olyan jellegűt, mint ami eddig volt. Többet szeret­nék dolgozni* föltárva a hiá­nyosságokat. Nehéz évet zártánk Gilicze Zoltánná, Döbrökö- zön, a főút melletti üzlet veze­tője: — Nagyon nehéz eszten­dőt záiunk az ideivel, és a jövő sem ígér sokkal jobbat. Sőt. Már mondogatják az emberek, drágaság lesz - magam is tisz­tában vagyok ezzel -, amitől nagyon félek. Sok gonddal jár az üzlet fenntartása. Örömömet a családomban találom meg. A kislányom most első osztályos, és jól tanul. Az viszont már el­szomorít, hogy nagyon kevés időt tudok vele eltölteni, mert itt vagyok a boltban. Ahogy a dolgokat látom, ennél sokkal jobbat nem várok a jövő esz­tendőtől sem. Reménykedek abban, hogy ha egy év múlva megkérdezik, hogy milyen esz­tendőt zártam, azt mondhatom, hogy valamivel jobbat, mint az előző volt. Eredményes munkát Vámosiné Farkas Mária, a hőgyészi művelődési ház mb. vezetője: — Bánatot, örömet, re­ményt. Szomorúságot, mert el­vesztettem szeretett édesapá­mat, aki életemben, munkám­ban példaképem. Örömet, hogy családunk egészségben, ered­ményes munkában, nagy fiunk jó tanulásban élte meg az idei esztendőt. Megértő munkatár­sak, barátok, emberek vesznek körül, akik szeretetükkel, kriti­kus segítségükkel bíztatnak újabb megmérettetésre. Örülök, hogy működik a művelődési ház, hogy igénylik az emberek a kikapcsolódást, a szórakozást és ezt elismerő tekintetek, bíz­tató szavak kísérik. Szeretném, hogy családomban, munkahe­lyemen, községünkben a meg­értés, a béke, egymás segítése, a szeretet uralkodnék és ahova állított munkában az élet, be­csületesen helytálljak. Kevesebb rászorultat Váradi Józsefné, a dombó­vári városi és városkörnyéki Vöröskereszt titkára: — Saj­nos az idei évben jóval többen fordultak hozzánk, a vöröske­reszthez segítségért, mint ko­rábban. A segítségkérők között nagyon sok az idős, egyedülálló ember. Hogy mit szeretnék? Minden szociális, segítő szer­vezet, ami a városban működik, összefogottan, egységesen vé­gezné a munkáját. Egy igazi szociális térképet szeretnék, és ennek alapján a valóban rászorulók, a magá­nyosok, a tehetetlen emberek részesülnének a javakból. Mint magánember örömömet a csa­ládomban találom meg, két gyerekem van, az egyik 19, a másik 20 esztendős, mindkettő főiskolás. SzInházlátogató Pécsre A Nemzeti Színházban de­cember 28-án, szerdán este 7 órai kezdettel a Sybill-t mu­tatják be a művészek. De­cember 29-én, csütörtökön 7 órakor a Furcsa pár kerül bemutatásra. December 30-án, pénteken 7-től szintén a Furcsa pár lesz látható a Pécsi Nemzeti Színház szín­padán. Az előadás e napon is 7 órakor kezdődik. December 31-én, szombaton, 7 órakor a Sybillt láthatja a közönség. A Kamaraszínházban de­cember 28-án este fél 8-kor, illetve 29-én csütörtökön este fél 8 órai kezdettel a Sade márkiné-t láthatja a színházat kedvelő közönség. A Bóbita Bábszínház de­cember 30-án 10-12 óra kö­zött a gyermekek számára ját­szóházat szervez. Az olvasó rovata Karácsonyi hangulatban Karácsony előtt alig néhány órával a hőgyészi általános is­kolások levelet küldtek szer­kesztőségünknek. Az ünnepe­ken már túl vagyunk, de a gye­rekek keze nyomán íródott so­rokat közzétesszük: „A karácsonyvárás perceit akarták rövidebbé tenni német tanárnőnk: Folkmann Mónika és a hőgyészi Német Nemzeti­ségi Egyesület, amikor elhatá­rozták, hogy a helyi művelő­dési házban karácsonyi nép­szokást elevenítsünk fel, né­met nyelven. Mi, a 6. b. osztá­lyos tanulók örömmel és kí­váncsian készültünk az elő­adásra. Karácsonyfát díszítet­tünk helyben készített díszekkel. Ahogy készült a fa, közben benépesült a terem: szülők, testvérek, idősek és fi­atal jöttek, várták a műsort. A betlehemes játék mellett hall­hattak hazai német költőktől verseket és karácsonyi éneke­ket. A hangulatot fokozta, hogy a nézők velünk együtt énekelték a karácsonyi éneke­ket, tapssal ünnepeltek ben­nünket. A karácsonyvárás hangulata nem engedte el­menni az embereket. Még be­szélgettek egymással és ve­lünk is egy kicsit, megcsodál­ták a karácsonyfát. Tanár­nőnkről, rólunk, közös fény­kép készült: örök emlékként. Ki tudja, játszunk-e még va­laha együtt mi: Bán Edit, Borbély Cecília, Fazekas Melinda, Frank Be­áta, Gáspár Viktória, Gerbó- vits Zita, János Attila, Mente Erzsébet, Németh Katalin, Ul­rich Krisztián, Wittmayer An­géla. Adventi ünnepségek A Karácsony Jézus születésé­nek ünnepe. Ekkor válik valóra az adventi ígéret: Isten Jézus Krisztusban emberré lesz, hogy szeretete véghezvigye a csodát, a nagy fordulatot, az emberiség megmentését. E gondolatok je­gyében több ünnepségre került sor Dombóváron. Az Apáczai Csere János Szakközépiskola dísztermében a Molnár György Általános Iskola tanulói, az Ál­lami Zeneiskola növendékei, valamint a Kapos Kórus adott színvonalas ünnepi műsort. A városi összefogással létrejött rendezvény Farkasdi András apát esperes-plébános zársza­vával ért véget. Az ünnepség díszvendége Mayer Mihály a Pécsi Egyházmegye püspöke volt, aki külön is méltatta az egyedülálló dombóvári kezde­ményezést. Ugyanebben az in­tézményben az időskorú embe­reket köszöntötte Farkasdi András apát esperes-plébános, majd a hitoktatásban résztvevő tanulók műsorát követően szentmisét szolgáltatott. Az ün­nepségen többszázan vettek részt. A Máltai Szeretet Szolgá­lat a rendezvényt követően vendégül látta a megjelenteket és ajándékcsomagokat osztot­tak ki a családoknak. Az adventi ünnepségsorozat a Kapos Kórus hagyományos karácsonyi hangversenyével zárult. Ä nagymúltú városi énekkar művészi igényességgel összeállított műsorát a közön­ség most is vastapssal jutal­mazta. Méltó befejezése volt ez a program az adventi készülő­désnek. Hauck Erzsébet Egy kuka monológja „Teli van... mindenem itt a buszmegállóban, de se busz, se kukás autó. Különben is miért az - Arany János téri - busz­megállóban töltik belém a sze­metet, bérletem nincs, meg szép se vagyok, sőt az illatom sem a legjobb. Régóta itt va­gyok, ezért kérem a város új vezetőit, segítsenek!.” Mert jó magyar szokás szerint szemete­lünk, s ritka az a jelenség, hogy az eldobott szemét a kukába ke­rül. Ez a kuka telve szeméttel, de sajnos eddig nem volt, aki kiürítse. Felvételünk még nap­sütéses időben készült. Néhány napja azonban a hó kissé elta­karja a kukát és annak környé­két, de mi lesz ha a hó elolvad? A hó eltűnik, s a szemét csak ott marad! Az a bizonyos kuka fotó: tiunger Önkéntes véradónap A Tolna Megyei Önkormány­zat Kórházának Vértranszfú­ziós Állomása az új esztendő első napjaiban önkéntes vér­adónapot tart Csikóstőttősön és Kaposszekcsőn. Csikóstőttősön, az iskolában 1995. január 3-án lesz véradás 9-16 óráig. Két nap múlva, 1995. január 5-én Kaposszek- csőre várják a segíteni szándé­kozó véradókat. A véradás 9-16 óráig, a sportcsarnokban lesz. A kaposszekcsőieken kívül várják a jágónaki véradókat is. Csikóstőttős, valamint Ka­posszekcső és környék telepü­lésein élő önkéntes véradókat sok szeretettel várják a véradás szervezői, a Vöröskereszt, va­lamint a vértranszfúziós állo­más munkatársai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom