Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-24 / 303. szám

1994. december 24., szombat Sport 7. oldal Külföldi kosarasok karácsonya Karácsony a család és a szeretet ünnepe. Mi több, nekünk ez a legnagyobb ünnep az ajándékokkal, a csillagszórós, gyertyafé­nyes fenyő illatával. És vajon nekik, a kenyerüket Tolna me­gyében kereső, a szeretteiktől gyakorta több ezer kilométer tá­volságban élő hét kosárlabdás idegenlégiósnak? Ők hogyan várják, s miként ünnepük a karácsonyt? így szavaztak a sportújságírók Az idei év legjobb magyar sportolói Rózsa Norbert dombóvári díszpolgárrá választásakor. 1958 óta tartó hagyomány, hogy a magyar sportújságírók minden évben megválasztják az adott esztendő legjobb sportolóit. Az idei, 37. válasz­tás a vízisportok nagy sikerét hozta, hiszen úszók, vízilab­dázók és kajakozok kerültek a legelőkelőbb helyekre sorol­tak közé. 1994 legjobb férfi versenyzője Rózsa Norbert lett, aki idén két világbajnoki aranyérmet szerzett. Rózsa ko­rábban többször volt helyezett, például 1990-ben második, 1991-ben pedig harmadik he­lyen végzett. A nőknél Kőbán Rita fölényesen győzött, a 111 szavazó közül 103 őt sorolta az első helyre. Kő­bán 1985-ben Fórián Éva mö­gött második volt, 1992-ben pedig csapattagként vehetett át első díjat. A csapatoknál új győztest hozott a 37. választás: a világ- bajnoki címet kiérdemelt női vízilabda válogatott lett az év csapata. Az edzőknél 1990 után is­mét Széchy Tamás a legjobb. 1994. legjobb magyar női sportolói: 1. Kőbán Rita ka­jakozó 760 (103, 7, 1), 2. Ináncsi Rita többpróbázó 304 ( 2, 38, 25), 3. Egerszegi Krisztina úszó 189 ( 1, 22, 18), 4. Bátorfi Csilla asztali­teniszező 188, 5. Kovácsné Grampseh Ágota tekéző 112, 6. Polgár Zsófia sakkozó 53 ponttal. 1994. legjobb magyar férfi sportolói: 1. Rózsa Norbert úszó 697 (85, 18, 3) 2. Borhi Zsombor kajakozó 545 (18, 75, 11), 3. Güttler Károly úszó 107 ( 0, 3, 23), 4. Feri Attila súlyemelő 96, 5. Puhl Sándor labdarúgó játékve­zető 64, 6. Savanya Norbert búvárúszó 62 ponttal. 1994. legjobb magyar csa­patai: 1. Női vízilabda válo­gatott 709 (44, 30,17), 2. Új­pesti TE-Primavera vízi­labda csapata 387 (42,9,12), 3. Női kajaknégyes 152 (5, 20, 3), 4. Öttusa válogatott 134, 5. Női kézilabda váloga­tott 106, 6. Statisztika női asztalitenisz csapata 93 ponttal. 1994. legjobb magyar edzői: 1. Széchy Tamás (úszás) 427 (38, 25, 9), 2. Ko­vács István (Újpesti TE vízi­labda csapata) 256 (20, 16, 9), 3. Vajda Vilmos (ka­jak-kenu) 204 (16, 12, 8), 4. Tóth Gyula (női vízi­labda-válogatott) 204, 5. Fá­biánná Rozsnyói Katalin (kajak) 199, 6. Garami Jó­zsef (Újpesti TE labdarúgó- csapata) 127 ponttal. Kőbán Rita autogramokat oszt Domboriban. FOTO: gottvald A csillagszóró fényében Mihai Sinevici: — A kará­csony nálunk is a család, a sze­retet ünnepe. Szülővárosom, Arad pedig csudaszép ilyenkor. Egy nagy parkban valóságos kis várost, amolyan Disney Land-szerűt építenek, kivilá­gítva, feldíszítve. Az emberek elviszik ide gyerekeiket, majd este otthon, szűk családi körben ünnepelnek. Én az idén itt Pak­son töltöm a karácsonyt. Saj­nos, rövid a bajnoki szünet ah­hoz, hogy hazautazzak. Azért nem leszek magányos, me- nyassszonyom átjön Romániá­ból. A családias hangulat is adott lesz, hiszen az itt futbal­lozó, ugyancsak Romániából érkezett Jenei családdal közö­sen ünnepeljük a karácsonyt. Natália Badics: — Szek­szárdi játékosként ez lesz a ne­gyedik karácsonyom. Csupán az első évben utaztam haza, azóta szívesen töltöm itt az ün­nepeket. Annál is inkább hiszen tudom, hogy ez a magyarok egyik legnagyobb ünnepe. Ná­lunk, oroszoknál a pravoszláv vallás szerint január 7-én van karácsony. Nos, tavaly Elena Sklamál, a Szigma-Szekszárd kézilabdázójánál gyűlt össze az „orosz idegenlégiós kólónia”. Elena férje csodálatosan főz, felvonultatta az orosz konyha specialitásait. Nekem a laká­somban minden évben volt, s most is lesz szépen feldíszített karácsonyfa. Az már biztos, hogy Gabidullinával kiegé­szülve immár négyen tartjuk együtt az ünnepet. December 21-én játszottuk az utolsó baj­noki meccset, rövid lesz a szü­net, s mint megtudtam a két ün­nep között is naponta edzünk. Szüleim irdatlan messzeségben élnek, így a hazautazást akkor is meggondolnám, ha mehet­nénk. Ok jönnek majd hozzám január 7-én. Olga Szeliversztova: -Igen, mindhárman itt maradunk ka­Sportvilág Becs. Ausztriában Petra Fichtingert, az Union Oberndorf 21 esztendős és Wemer Schlagert, az SV Schwechat 24 éves játékosát választották az év asztalite­niszezőjének. Maria Enzersdorf. De­cember 27-29. között Zlin- ben lép pályára az ötszörös női kézilabda BEK-győztes Hypo Niederösterreich. Az osztrák együttes, amely a közelmúltban elhódította az európai trófeavédők szá­mára kiírt Szuper Kupát, a Milena Foltynova-emlék- tomán játszik három csapat­tal. New York. Az amerikai profi kosárlabda bajnokság­ban (NBA): Utah Jazz-At­lanta Hawks 103-94, Char­lotte Homets-Philadelphia 76ers 103-91, Cleveland Cavaliers-New York Knicks 93:90, Houston Rockets-Phoenix Suns 114-106, Seattle SuperSo- nics-Dallas Mavericks 103— 101, Golden State Warri- ors-Washington Bullets 107-87, Sacramento Kings- Minnesota Timberwolves 109-89. Buenos Aires. A labda­rúgó Omar Sivori Kupáért játszott mérkőzésen: Juven­tus (olasz)-San Lorenzo (argentin) 2-2 (1-1). Tizen­egyesekkel 5-3. Gólszer­zők: Vialli, Conte, illetve Biaggio, Netto. rácsonykor. Tavaly Sklaréknál ünnepeltünk, az idén még nem dőlt el, hogy ki lesz a házi­gazda. Persze, ebben a kérdés­ben nem utolsó szempont, hogy kinek van a legnagyobb lakása. Sokáig úgy volt, hogy nővérem is eljön Szekszárdra, aztán vé­gül megváltoztatta uticélját és Lengyelországba megy. Az vi­szont nem kizárt, hogy a közeli barátaim közül néhányan meg­látogatnak. Az elmúlt évhez ha­sonlóan most is lesz ajándé­kosztás. Ez úgy történik, hogy felírjuk a neveket a cetlikre, az­tán mindenki kihúz egyet és őt ajándékozza meg a kölcsönös­ség jegyében. En már hozzá- kezdtem egy ajándék sísapka kötéséhez, jól haladok, az ün­nepre készen lesz. Hogy szá­momra mi lenne a legszebb ajándék? Nos, egy kicsivel több sikert szeretnék az életben. Ilmira Gabidullina: - Má­sodik éve játszom a magyar bajnokságban. A tavalyi kará­csonyt szeretteim körében töl­töttem, hiszen Diósgyőrből ha­zautaztam. Most viszont alkal­mam lesz megismerkedni a magyar karácsonnyal, az ün­nepi szokásokkal. Ahogy azt már Olgáék mondták, a kézi- labdás Elena és férje társaságá­ban töltjük az ünnepet. Különö­sebb ajándékra nem számítok, ha pedig mindenképpen kíván­hatnék valamit, akkor az sok-sok boldogság lenne. Alekszej Erupkin: — Ne­kem a harmadik dombóvári ka­rácsonyom következik, s csalá­dos emberként feleségem és kislányom társaságában töltöm az ünnepet. Most is szépen fel­díszítjük majd a fenyőfát, s alá kerülnek az ajándékok. Kátja lányomnak, áld egyébként ma­gyar óvodába jár egy divatos ruhát veszünk, de feleségem is megtalálja majd ajándékát a fa alatt. Ötezer kilométeres távol­ság választ el szüleimtől, fel A „technika ördöge” jóvoltából kapcsolódtam harmadikként Tímár Géza, az ASE ka­jak-kenu szakosztályi elnöke és Hajba Antal kenu világbajnok telefonbeszélgetésébe. Tónió, a paksiak korábbi mestere a nyá­ron utazott el Hongkongba, hogy megtanítsa a helybéli ifjú­ságot a kajak és kenusport tu­dományára. Szóval, éltem a jó­szerencsém kínálta lehetőség­gel és villáminterjút kértem tőle. — Minek köszönhetjük ezt telefonos találkozást? — Annak, hogy itt Hong­kongban éppen este fél tíz van, most jöttem meg az esti edzés­ről és kedvem szottyant egy kis beszélgetésre régi barátommal, Tímár Gézával. — Hogy érzed magad oda­kint a közelgő karácsonyi ün­nepek előtt? — Köszönöm, jól. Igaz, hi­ányzik az otthoni karácsonyi készülődés hangulata, varázsa, de nemsokára itt a tavasz, és ha minden összejön, akkor elme­gyünk edzőtáborozni Paksra, vagy Dunavarsányba. Hong­kongban megfelelő ellátásban részesülünk, ám kicsit más kö­rülmények között élnek és spor­tolnak az emberek, mint Ma­gyarországon. Reggel ötkor ke­lünk, hattól nyolcig van a reg­geli edzése a fiúknak. Itt nin­csenek profik, rendesen dol­goznak tanítványaim. Ezért a sem merült a hazautazás kér­dése. Hogy a DVMSE csapata milyen ajándékot tesz a klub karácsonyfája alá? Nézze, egy biztos, a Miskolcon és Budafo­kon elszenvedett két utóbbi vá­ratlan vereség „bemaszatolta” az összkép tónusát. A magam részéről mindent megteszek to­vábbra is, hogy sikerüljön a kö­zös vágyunk: a Dombóvár jö­vőre A-csoportos legyen. Allan Wright: — A kará­csony természetesen Ameriká­ban is a szeretet, a békesség ünnepe. Dombóvári és Virginia államot azonban négyezer mér- földes távolság választja el, így aztán honvágyam ellenére sem utazom, ráadásul rövid a baj­noki szünet. Huszonnégy évem során először fordul elő, hogy egyedül töltöm a karácsonyt. Már két hete elpostáztam az ünnepi jókívánságaimat édesa­nyámnak és a menyasszo­nyomnak. ők is gyorsak voltak, hiszen megérkeztek karácsonyi lapjaik. Az ünnepek alatt ezeket kirakom a falra, s így talán enyhül majd a magányom. Szorgalmasan tanulom a ma­gyar nyelvet, az októberi dom­bóvári bemutatkozó mérkőzé­sem óta már 35-50 szót sikerült elsajátítanom. Úgy vélem a dombóvári együttes tele van jobbnál-jobb játékosokkal, ám időnként phszichés okok miatt nem sikerül kihozni magukból a legjobb teljesítményt. Majd a folytatásban... Djurica Stan: — Három éve kosarazom külföldön, de eddig még minden karácsonyt otthon, Zrenjaninban családi körben töltöttem. így lesz ez most is, mert ha csak rövid időre is, de hazamegyek az ün­nepekre. Várnak a szüleim, a rokonok és a közeli barátok. Mindig is fontos volt szá­munkra a közös ünneplés, ami­óta pedig távol élek, azóta még- inkább az. Megvettem már az ajándékokat jó előre, hiszen nem állíthatok be üres kézzel. Van köztük egy - úgy hiszem - nagyon várt baba is, amelyet a háborúban elesett unokabátyám kislányának viszek. (fekete-medgyesy) délutáni edzésekre este fél hét­től kentünk sort. Nagyon szor­galmasak és ügyesek a srácok, igaz eddigi eredményeik még elmaradnak a nemzetközi élvo­naltól. Erőnlétileg javultak, mire lejár a hároméves edzős- ködésem náluk, addigra már mérhető eredményeik lesznek. — Sikerült már teljesen ak- limatizálódni? — Igen, jól érzem magam. Az időjárás is kedvezően hat rám. Ma délben 23 Celsius fok volt, az otthoni mínuszokhoz képest csodálatos a klíma. A kondícióm ismét a régi, a meg­tartott edzések után 10-15 per­cet úszom és a parton elég sokat kerékpározom. Rendkívül so­kat segített nekem Bárók József paksi doki, aki csodálatos or­vos, külön is üdvözlöm. — Eljutnak hozzád volt klu­bod hírei? — Igen. Végtelenül örültem Sziklenka Laci levelének, ami­ből megtudtam, hogy az ASE kajak-kenu szakosztálya jól szerepelt, előrelépett az 1994. évi egyesületi rangsorban. Gra­tulálok a lányoknak és fiúknak, szorítok a további sikereikért. Megtudtam azt is, hogy Szabó József lett az új vezérigazgató, neki is minden jót, sok sikert a munkájához. Kellemes kará­csonyt, boldog új évet Tolna megye sportolóinak! — Köszönjük, hasonló jókat kívánva búcsúzunk. (sípos) A készülődés, az ünnepvárás finisében kéréssel fordultunk megyénk néhány reprezen­táns sportolójához. Arról faggatóztunk, hogy az 1994. évi eredményeik közül melyi­ket emelnék ki, amelyet aztán szenteste a legbecsesebb ajándékként szívesen helyez­nének szűkebb pátriánk sportcsaládjának karácsony­fája alá. CZANKA ATTILA, a Hús­ipari SE súlyemelője: — Si­keres esztendőt zárok 1994- ben, annak ellenére is, hogy a sérüléshullám tartósan mellém szegődött. Úgy érzem, két eredményem is értékes ajándék lehet megyénk sportjának kará­csonyfája alatt. Szívesen emlé­kezem az augusztusban Szek- szárdon rendezett Húsos Világ Kupára, ahol szakításban 146 kg-ra javítottam a világcsúcsot. Hazai környezetben, a szek­szárdi publikum szívét sikerült megdobogtatnom győzelmem­mel. Isztambulba azzal az eltö­kélt szándékkal utaztam a vi­lágbajnokságra, hogy a rendkí­vül erős mezőnyben dobogós helyen végezzek. Éremért men­tem, s kettő lett belőle. Ezek ér­tékét növelte, hogy nekem sike­rült megtörni a magyar súlye­melősport hét szűk esztendejét: Barsi 1987-ben nyert vb-érme után az enyém volt az első. HERMÉSZ ÉVA, az Atom­erőmű SE kajakosa: — Én is két győzelmet tennék az ünnepi fenyőfa alá ajándékként, bár más-más ok miatt. Augusztus elején az utánpótlás bajnoksá­gon 500 méteren Kuruczleki Olgával párban sikerült végre nyernünk az „ősi” ellenfél, a Kovács-Horváth duó ellen. Nagy elégtétel volt számunkra, ezért emlékszem rá szívesen. A másik az egyéni siker, a hollan­diai maratoni junior Grand Prix-en elért első helyem. Nem akármilyen verseny volt, hiszen öt kilométernél felborultam, egyúttal pedig visszaestem a nyolcadik helyre. Edzőm, Mak­rai Csaba ott átkozódott, rohan­gált tehetetlenül a parton. A vé­gére aztán csak-csak felkapasz­kodtam, sikerült győznöm és már együtt örültünk a „sírból” visszahozott elsőségnek. KOVÁCS ANTAL, az Atom erőmű SE dzsúdósa: — Küzdelmes évem volt, sok küszködéssel és nincs igazán olyan eredményem az idén, amely méltó a közös fa alá. Ta­lán a japán Világ Kupa győ­zelmemet adhatnám. Igaz, ép­pen csak ez évben volt, január­ban. De mellé tenném még ki­egészítésnek az itthoni Hungá­ria Kupa első helyemet. Mind­kétszer végig ipponokkal nyer­tem, szóval ezt a tíz ippont ajánlanám fel ajándékul. Remé­lem jövő ilyenkor már gazda­gabb ajándékokkal kedvesked­hetek majd a megye sportsze­rető közönségének. VARGA ZSUZSA, a Víz­mű SE Szekszárd triatlonosa: — A karácsonyfa fényénél is szeretném megköszönni Né­meth Gyula edzőm munkáját. Az egyik eredmény a kaposvári EB-hez kapcsolódik, amelyen én nem indultam, de a délelőtti ranglistaversenyen jobb ered­ményt értem el, mint délután az Európa-bajnok. Erkölcsi siker volt ez számomra, hiszen nem titkoltan arra számítottam, hogy tagja leszek a magyar váloga­tottnak. Nem így történt, s egy­fajta dac, a csak azért is dik­tálta, hogy bizonyítsak. Máso­dikként a nantesi főiskolás vb. ezüstérmét emelném ki. Hatal­mas küzdelem volt, egyetlen perc választott el a győztestől. Mégis elégedett voltam, hiszen a 8. helyről küzdöttem fel ma­gam a dobogóra. TILL BARBARA dzsúdós, az Atomerőmű SE verseny­zője: — Az idén a júniusi Sto- kerau-i győzelem volt szá­momra a legkedvesebb ered­ményem, így én ezt ajánlom a képzeletbeli karácsonyfa alá. Szerepeltem a junior EB-n és a világbajnokságon is, de ezek nem sikerültek túl jól. Legszí­vesebben tehát az ausztriai ara­nyérmemre gondolok vissza. Négy lányt győztem le az erős mezőnyben és nagyon boldog voltam az eredményhirdetéskor a dobogó tetején. FARKAS ZOLTÁN súly­emelő, a Húsipari SE sporto­lója: — Szentestén is eszembe jut majd, hogy a 20. szülina- pomon az isztambuli vb. zsűri­elnöke megfosztott egy ünnepi ajándéktól. Miután szakításban 127.5 kilóval beállítottam a ju­nior világcsúcsot, szerettem volna azt fél kilóval megjaví­tani. Éreztem, hogy bennem volt, ám a „főnők” a szabályok téves értelmezése folytán el­ütött a csúcsjavítás lehetőségé­től. Júliusban Dzsakartában a junior világbajnokságon sem fogta a kezem Fortuna. Ráadá­sul a bizonyítás kötelessége időnként rettenetes béklyókat rak az ember vállára. Két ezüs­térmet szereztem, mindössze 15 dekás testsúly különbséggel szorultam le a dobogó legtete­jéről. Ez a két medálom azért úgy érzem, szépen csillog a fe­nyőfa alatt. (fekete - medgyesy) Hongkongi interjú

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom