Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-05 / 261. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. november 5., szombat Az EGÉSZ-SÉG Hónap 2. heti programja November 8. kedd 17 órakor a tolnai művelődési ház könyvtárában „Terápia - zenével" címmel dr. Vértes László gerontológus orvos (Budapest) tart előadást. November 9. szerda Délelőtt 10 órakor a művelődési házban az Időskorúak Klubja keretében „Egészségesen túl az élet delén is" címmel hangzik el előadás dr. Vértes Lászlótól. 15 órakor szintén a műv- házban újra dr. Vértes László ad elő gerontológiai témában, melynek címe: „Idősek a családban és azon kívül". November 11. péntek 17 órakor a Zeneiskolában dr. Czakó Kálmán Dániel tanácsos (művelődési minisztérium) „A függőséghez vezető eltérések megelőzése"-ről beszél. Ezt követően, kb. 18.30 -kor a „Segíts magadon agykont- rollal" című előadás hangzik el, Mészárosné Fodor Klára tanár (Dombóvár) részéről. November 13. vasárnap 9-12-ig, a tolnai I-es iskola sportcsarnokában „Játssz velünk" címmel családi sport- délelőttre várják a mozogni vágyó famíliákat. Kampányoló Az SZDSZ Tolnán Indul a kampány, holnaptól kezdik az ajánlók gyűjtését azok (számára), akik fel szeretnének kerülni a szavazócédulákra. Tolnán ehhez, az egyes választási körzetek képviselőjelöltjeinek 27-30, a polgármester-jelölteknek 280-300 ajánlás szükséges. A kisebbségi önkormányzatok (német, cigány) aspiránsainak neve pedig már 5 ajánlás esetén is ott lesz a listán. (A megyei közgyűlés tagjainak névsora nem településenként, hanem pártonként alakul ki.) Idő van. November 21-ig gyűjthetők ajánlók az ívekre. A választás időpontja, mint ismeretes, december 11. Itt, a Tolna és környéke oldalon, szombatonként e kistérségben zajló kampány egyes mozzanatairól számolunk be. Először a tolnai jelöltek névsorát közöljük, pártonként. SZDSZ „rajtlista" Tolnán: Polgármesterjelölt: Törkőné Ulrich Mária (textilgyári igazgató, önkormányzati képviselő). Képviselőjelöltek, körzetenként: 1. Rózsa Sándor, 2. Ke- nessei Istvánná, 3. Barina József, 4. Törkőné Ulrich Mária, 5. Takács János, 6. Illés Sándor, 7. Szalai János, 8. Pilisi Istvánná, 9. Letenyei Róbert, 10. Bauer Ferenc. „Törvénytelen" vadászat Szegény Hófehérkét söréttel? Trófeák között Gyermekkorom óta tervezem, hogy rákérdezek egy „jog- utód"-ra Hófehérkével kapcsolatosan. Nem jött zavarba Kocsner Antal megyei vadászmester, amidőn felkerestem faddi otthonában, és a mese-krimiről faggattam, hanem érdekes csattanóval felelt: — Való igaz: az emberek hivatásunkról az ominózus mesében hallanak először. Talán ez is közrejátszik feladatkörünk sokszor téves megközelítésében. Sok laikusban él a puskával erdőt-mezőt járó kollegáimról az állatokat kedvtelésből lövöldöző gyü- kos téveszméje. Pedig rendkívül fontos munkát végzünk, melynek lényege a vadon élő állatok arányának megfelelő szinten tartása, az egyes fajállományok minőségének megőrzése. Ez nemcsak a veszélyes mértékben elszaporodó populációk ritkítását, hanem az időlegesen kedvezőtlenebb helyzetbe került fajok életlehetőségeinek javítását is jelenti. A minőséget előtérbe helyező szelektálás végső soron az emberi környezetet védi. Aki valamüyen szinten ismeri - akár iskolai tanulmányaiból is - a biológia alaptörvényeit, nem lepődik meg, ha valahol a környezetvédelemmel is azonosítom ténykedésünket. Bizonyítja ezt - helyi példával élve - a faddi általános iskola szakköröseivel kialakított jó kapcsolatunk. De a kérdésre stílusában megfelelve: fiatalabb évjáratú férfitársaim szívesen kivinnének egy-egy Hófehérkét tavasz táján az erdőbe - nyilván nem a mesében foglalt küldetéssel. — A fegyveres testületeknél elég merev függőségi viszonyok uralkodnak. Mi például az ön rangja, kik a főnökök, illetve a beosztottak? — Abból, hogy a fegyver- tartást hazánkban (igen helyesen) korlátozzák, nem szabad arra következtetni, hogy szigorú hierarchia uralkodik. Megyénk, a fluktuációt is figyelembe véve, 60-70 főállású vadásszal látható el. A vadászmester megszólítás nem rang, inkább szűkebb pátriánk vezető beosztása. Az önkormányzaton keresztül az FM irányítja munkánkat, feladatom elsősorban koordinációs jellegű, állandó területbejárást igényel. A faddi vadásztársaságban fővadászként dolgozom, természetesen itt sem főnököt látnak személyemben. Irodám nincs, az adminisztrációt a lakásomon intézem. Egyébként vadász bárkiből lehet, aki megfelel a jogszabályi követelményeknek - azaz a szükséges ismereteket megszerzi, azokból vizsgát is tesz. Persze vannak bizonyos - többségükben íratlan - alapvető etikai normák is, melynek legmegbízhatóbb kontrollja a közösség. Van pénzügyi vonatkozása is a dolognak, de szerintem inkább felszerelésre kerüljön pénz, ne a kocsmapultra. Nem az elit hobbija a vadászat. Minden társadalmi réteg képviselteti magát. Hölgyek kisebb arányban, de ennek talán lélektani okai vannak. — Lejárt az elvtársi vadászga- tások kora ? — Azért nem járt le, mert nem is volt üyen. Egy kezemen megszámolható az illusztris politikusok látogatása. Hangulatkeltők agyszüleménye a politikai felhangú torzítás. Nem hovatartozásuk alapján soroljuk be a vendégeinket. — Milyen Tolna megye a vadász szemszögéből ? — Igen jónak tekinthető. Gemenc és Tamási igen kedvező terepet nyújt a vadgazdálkodáshoz. Külhonban is ismertek adottságaink, ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne növelni a vadász-idegenforgalmat. Határainkon túli vadásztársaságokkal cserekapcsolatban állunk, ami költségkímélő tapasztalatcserékre is módot nyújt. Persze sokkal kedvezőbb helyzetben van Nyugat-Magyarország, elsősorban Zala megye. Hadd említsek egy tőlünk indult, országosan is példaértékű kezdeményezést, amire büszkék lehetünk. A rendőrséggel együttműködve közös akciókba kezdtünk nemrégiben, az orvvadászat visszaszorítására. — Tehát panaszra nincs okunk. — Ezt azért nem erősíteném meg. Egyre égetőbb szükség lenne a jogi szabályozók aktualizálására. Nagyon hiányzik egy átfogó vadászati törvény, mely nélkül például az előbb említett orvvadászat ellen sem lehet kellő eréllyel fellépni. Gondokat okoz az erdők tulajdonosváltozása is. Néha elkeserítő pusztítást tapasztalunk a csak a mában gondolkodó új gazdák részéről. Tisztázatlan a vadásztársaságok és a privatizált területek viszonya. Kaotikus állapotok uralkodnak. — Nemcsak az erdőt járja, a helyi, faddi közéletben is részt vesz . . . — Igen, sok emberrel tartok kapcsolatot. Feleségem a falu egyik háziorvosa, a lakosság problémáinak nagy része eljut valamilyen úton hozzám is. Amiben tudok, szívesen segítek községünkben bárkinek. Ódry Károly Utolsó vacsora? Nem sugárzott a testület Tóth Ferenc faddi polgár- mester megadta a módját a négy éves testületi ciklus zárásának. Tegnapelőtt a képviselőket a paksi atomerőmű primérkörébe invitálta, ahol a szó szoros értelmében vett „áramforrás"-nak centiméterekben mérhető közelségébe kerültek. Fura volt védőruhában látni az eleddig javarészt csak öltönyben feszítő urakat. Cukkolták is egymást rendesen, amíg kizsilipelésre vártak. A mérőautomaták kijelzőjének szennyeződésmentes minősítése a képviselői múltra is vonatkozhat állította egyikük. Az összesen háromórás, szakértő előadásokkal tarkított látogatást a teljeskörű technológia bemutatása tette teljessé. A vendéglátók kö- szönetüket fejezték ki a faluvezetésnek a lakosság objektív tájékoztatásában tanúsított kiemelkedő együttműködésért. A vendégek kérdései elsősorban a térségbeli Duna-hol- tágak vízutánpótlására vonatkoztak. A bevezethető hűtővizet radioaktivitással már a laikusok sem hozhatják összefüggésbe. Az úgynevezett termikus terhelés pedig szinte kimutathatatlanul alacsony mértékben növelheti a természeti vizek hőmérsékletét. Az estét záró közös vacsora nem csak a résztvevők számában idézett bibliai időket. A polgármester a még reménykedőknek is kedvét szegte kijelentésével, mely szerint biztosnak látszik, hogy elbúcsúzik a közéleti szerepléstől. Ódry Károly Zentárói Kistormásra Beszélgetés Pósa Ede festőművésszel Régi adósságom volt, hogy Pósa Ede festőművésszel találkozzam, de ezidáig nem jött létre a randevú. A művész még szeptemberben állította ki képeit a kölesdi galériában. A kiállítás megnyitóján hallottam, hogy a szomszéd országbéli Zentárói települt át Szegedre, majd Kistormásra. Kölesd lakossága már 72 kiállítást tekinthetett meg, sok művész járt, alkotott itt, de még egy sem telepedett le. Az idei tavasz óta e tekintetben is megváltozott a helyzet. Látogatásom alkalmával arról kérdeztem először Pósa Edét, miként került végül is Kistormásra? — A vajdasági Zentárói el kellett jönnöm, mert a magyaroknak kilátástalanná vált a helyzetük. 1947-ben születtem és úgy éreztem, hogy lépnem kell, mert egy újrakezdéshez a legutolsó pillanatban vagyok. Kistormáson ismeretlenül is nagy szeretettel fogadtak. Bár először furcsállották, hogy nem a számukra ismert kétkezi munkával, hanem képek festésével keresi meg az ember a megélhetését. Úgy tapasztaltam, hogy megkedvelték képeimet és festés közben is gyakran meglátogatnak. Különben meg nálunk úgy mondják, hogy ahol a kenyerünk, ott a hazánk. — Feltűnt, hogy a falusi szokással ellentétben nincs kapuval zárva a porta. — Én nem félek, azért nincs kapu, mert bízok az emberekben. Különben is számomra a nyitott kapu szimbólum és olyan világot szeretnék, ahol újra mindenhol kinyílnának a kapuk. Igyekszem megrögzötten nyitni a „kapukat". Keresem a kapcsolatot a megye művészeivel, értelmiségével és lakosságával. Nehéz a helyzetem, mert rengeteget kell utaznom a kapcsolatok megteremtéséért. A rengeteg utazás mellett a munkára is oda kell figyelnem, mert egyetlen jövedelemforrásunk a képeim értékesítése. Januárban Pakson nyitok egy kis galériát, amely az állandó kiállítási lehetőség mellett megoldást jelent a feleségem munkahelyi gondjára is. — Hallottam, hogy a színekkel problémái vannak? — Igen. Nekem nagyon furcsa volt Zenta után az a telezőid, ami itt Kistormáson fogadott. Itt az ég kékje a fű zöldje egészen másként hat. Mire megszoktam a nyári színeket, rámszakadt az ősz sárgásbarna színvilága. Azért jól elvagyok a színekkel, hiszen minden napra jut egy felfedezés. —Milyen tervei vannak? — Pakson mutatkozom be december 1-én, Szentendrén az Y galériában is kapok lehetőséget. Tavasszal Budapesten szeretnék kiállítani. Terveim között szerepel még a közeljövőben egy soproni kiállítás is. Varga András Tolnai rock-szeglet III. A Green Hell Létai Péter (basszusgitár, vokál), Pál Attila (gitár), Pá- mer Jakab (gitár, vokál), Szűcs Gábor (dob, ének), Talpas Gábor (ének, harmonika) jelenti ma a Green Hell-t. Idekívánkozik még Mármarosi Zoltán neve is, aki néhány hónapig az együttes dobosa volt. '93 márciusában alakult a banda, első fellépésük tavaly augusztusban volt. Játszottak a TOVÁBB Napokon, blues kocsmákban, idén március 15-én a szekszárdi Gyermekek Házában, és a Csörge Napokon is. ‘ A névválasztással sokat bajlódtak. Az első időkben Blues Rt. néven is felbukkantak itt-ott. Végül a Green Hell (Zöld Pokol) nevet vették fel, amellyel nem a katonaságra akartak utalni. A név egy Metallica szám címe, és nem több. A metálzenéhez már régen nincs köze az együttesnek. Akadnak alternatív „bu- lizós" számaik, a „legvadabb dolgaik" pedig punk jellegű nóták. Az alap azonban náluk is a rhythm and blues. Népújság (NÚ.): — Megalakulás? Green Hell (G.H.): — Egyszer közösen megnéztük a Doors-filmet. Aznap este nem tudtunk aludni. Másnap bóklásztunk egyet, aztán összeszedtük a bandát. Először kölcsönkértünk hangszereket, aztán szépen lassan vettünk sajátokat. Egyikünk sincs ugyanis olyan helyzetben, hogy kérjen a szüleitől 60 ezret gitárra. A következő gond a próbaterem volt. Olykor a Kommersz Blues próbáinak a szünetében bekéredzkedtünk, hadd játsszunk egy kicsit. NÚ.: — Az első próba? G.H.: — Nagyon nagyot veszekedtünk. Már a behango- lásnál adódtak problémák. Hangológép híján fél óráig tartott a három gitár behangolása. Mire ez megvolt, addigra meg már olyan ideges lett mindenki, hogy összevissza játszottunk. Egy nagy hangzavar volt az egész. Volt olyan, hogy úgy megsértődtünk egymásra, hogy mindenki elment haza. Később szép lassan megtanultunk alkalmazkodni egymáshoz, tolerálni egymás hibáit. Mióta a Gábor nálunk is dobol, szóval az ő személye is hozzájárult ahhoz, hogy komolyabbak legyenek a próbák. NÚ.: — Fanatizmus? G.H.: — A mi zenélésünkre nem illik igazából a fanatizmus. Azért csináljuk, mert élvezzük, és hiányozna, ha nem csinálnánk. Emellett szeretnénk a tolnai közönségnek, a barátainknak örömet szerezni a zenénkkel. Persze a tudásunk még elég gyér, tisztelet a kivételnek. Viszont fiatalok vagyunk, van még időnk fejlődni, van esélyünk. NU.: — Színpad? G.H.: — Nem a magamutogatás a lényeg. Kell az ösztönző erő, hogy tudjuk, hogy ez másoknak is tetszik. Ez nagyon sokat dob a mi hangulatunkon is. Ha van egy buli, ahol nincs hangulat, az nagyon letör mindenkit. De ha jó a hangulat akkor, megtáltosodunk. NÚ.: — Ha ez nem lenne? G.H.: — Akkor bevennénk magunkat a próbaterembe, és addig nem jönnénk ki, míg olyan minőséget nem produkálnánk, amit ki lehet vinni a közönség elé. Nem tartunk még ott, hogy végleg fel kellene adnunk. NU.: — Siker? G.H.: — Az emberek táncolnak, velünk éneklik a dalokat. Koncerten kívül felismernek, például a vécében. Általában a budiban szoktak felismerni bennünket, ez érdeNÚ.: — A jövő? G.H.: — Hobbiként biztos fogunk zenélni mindig. Álmodozás szinten el tudjuk képzelni, hogy befutunk valami szuper bandával. NÚ.: — Együtt? G.H.: — Nem feltétlenül. Én csak így tudom elképzelni. Én ebben az együttesben vagyok boldog, és ezt jó csinálni. NÚ.: — Tolna? G.H.: — Ha az egész csapat máshová születik, jobb esélyek, lehetőségek adódnak. De azért itt is jó. Akármilyen kis elszigetelt porfészek is Tolna. Van egy jó banda itt, akikért megéri itt. Megpróbálni és küzdeni. sk—Fotó: Pámer
