Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-25 / 278. szám
4 »ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. november 25., péntek Megőrzött hagyományok A Forrás Népi Együttes nagy sikert aratott Bonyhádon is Bonyhádi jelöltek A bonyhádi választási bizottság adatai alapján közöljük a városban induló jelölteket. A többi völgységi település aspiránasait egy hét múlva közöljük. Polgármester-jelöltek 1. Maros Endre (független). 2. Oroszki István (MDF). 3. Pogátsa Alajos (MSZP). 4. Tóth József (MIÉP). Kisebbségi önkormányzati képviselő-jelöltek (német) 1. Bajor László, 2. Deck- mann Katalin, 3. Fetzer Gábor, 4. Helfenbein Péter, 5. Jenei József, 6. Krähling Dániel, 7. Ohnmacht György, 8. Rittin- ger Antal, 9. Vaszariné Horváth Klára (valamennyi független). Önkormányzati képviselő-jelöltek I. választókerület I. Dr. Ábrahám János (MSZP). 2. Bogdán Sándor (cigány). 3. Csábrák János (SZDSZ-Agrárszövetség). 4. Genzler József (KDNP). 5. Hofmeister Lajos (német). 6. Dr. Soczó Lászlóné (független). 7. Tóth József (MIÉP). II. választókerület 1. Dr. Acsádi Marianna (német). 2. Balaskó János (MSZP). 3. Domokos József (Munkáspárt). 4. Krähling Dániel (MDF). 5. Tóth Ferenc (Agrárszövetség-SZDSZ). 6. Varga Orbán (FKgP). III. választókerület 1. Fetzer Gábor (német). 2. Kajtár László (független). 3. Dr. Kiss T. Mária (MDF). 4. Dr. Kovács Katalin (MSZP). 5. Martin János (SZDSZ-Agrár- szövétség). 6; Dr. Schuler Zoltán (független). IV. választókerület 1. Antal Boldizsár (SZDSZ-Agrárszövetség). 2. Fetzer Márton (MDF). 3. Köllő Gábor (MSZP). 4. Maros Endre (független). 5. Vaszariné Horváth Klára (német). V. választókerület 1. Baranyai Andrásné (független). 2. Horog György (Munkáspárt). 3. Kővári Zoltán (MDF). 4. Rittinger Antal (német). 5. Szarvady Egon (MIÉP). 6. Szekerczés Szilárd (SZDSZ-Agrárszövetség). 7. Szentes Antal (MSZP). VT. választókerület 1. Borsos István (MSZP). 2. Frajda Mihály (német). 3. Kiszler Ferenc (független). 4. Papp Zoltán (független). 5. Potápi Árpád (SZDSZ-Agrár- szövetség). 6. Prikk Imre (MDF). VZT. választókerület r 1. Antal Géza (MSZP). 2. Ábrahám Géza (MDF). 3. Barabás András (SZDSZ-Agrár- szövetség). 4. Oláh Miklós (MIÉP). VIII. választókerület 1. Jenei József (német). 2. Klein Konrád (MIÉP). 3. Krähling László (Munkáspárt). 4. Mosonyi Gyula (MSZP). 5. Ónodi Szabolcs (MDF). IX. választókerület 1. Bőte Gergely (KDNP). 2. Hahner Ferenc (Agrárszövetség-SZDSZ).'!3. Till János (német). 4. Várszegi Imre (FKgP). X. választókerület 1. Bolbach János (SZDSZ-Agrárszövetség). 2. Fábián Ferenc (független). 3. Läufer Antal (FKgP). 4. Nagy Ferenc (Munkáspárt). 5. Szőts Miklós (független). Jó fodrász szeretett volna lenni Telt ház előtt, nagy sikerrel lépett fel Bonyhádon a művelődési ház színpadán a csík- madarasi Forrás Népi Együttes múlt hét szombaton. A Székely Szövetség meghívására nem csak Bonyhádon, hanem Zombán is fellépő együttes másfél órás műsorát nagy szeretettel fogadták a völgységi székelyek, akik a táncokat, népdalokat, népi hagyományokat felelevenítő előadás végén az együttes tagjaival együtt, mély átérzéssel énekelték a székely himnuszt. Az együttes alapító-vezetője Gergely Márton, aki a fellépés után éppúgy rengeteg gratulációt fogadott, mint az együttes minden tagja. Vele beszélgettünk, mielőtt a szoros program szerint haza indult csoportjával a Hargita megyei Csíkmadarasra, a Hargita legmagasabb csúcsa lábánál elterülő faluba.- Milyen múltra tekinthet vissza a Forrás Népi Együttes?- Jómagam csíkmadarasi születésű tanító vagyok. A főiskola elvégzése után azonban nem kerültem haza falumba, máshová helyeztek. Aztán 1963-ban hazatérhettem faZsúfolásig megtelt nézőtér fogadta „A csúnya lányt" Bonyhádon a művelődési központban kedden este. A mindössze hat szereplős zenés bohózat kellemes szórakozást nyújtott az érdeklődőknek. A Pécsi Nemzeti Színház művészeiből alakult kis társulat öt esztendővel ezelőtt nem kevesebbet vállalt magára, mint azt, hogy a kisebb települések, apróbb falvak lakóit színházi élményhez juttatja. N. Szabó Sándor a dolog értelmi szerzője a fél évtized minden előadásának minden részletére emlékszik. — Mi késztette önöket arra, hogy ezt a missziót vállalják? — A nagy színházak, köztük a mienk is, nem tudják vállalni a tájolással járó többletköltségeket. Egy falu kicsi színpadára más díszlet, más megoldások kellenek, mint a kőszínházakban. A művelődési házak, különösen a kisebb településeken nem tudják megfizetni a nagy színházi előadásokat, s feltételeik sem olyanok, hogy fogadni tudják azokat. Nekünk, színészeknek viszont nagyon fontos, hogy minél több emberhez jussunk el. Ezek a gondok hozták az ötletet, hogy egy kisebb csoporttal járva az országot ünnepet vihetünk az ott élőknek. — Hogy tudják ezt olcsóbban „előállítani", hiszen ezekhez az előadásokhoz is szükségesek díszletek, kellékek, s minden másnak is együtt kell lennie? — Mi hatan oldunk meg mindent. A darabokat mi írlumba, ahol egy esztendő múltán megalakítottam az együttest. Kezdetben az iskolai énekkarra alapozva, de felnőttekkel kiegészülve dolgoztunk, s meglepő volt számomra, hogy milyen gyorsan és könnyedén sajátítják el az együttes tagjai a dalokon kívül a táncokat is. Akkoriban vendég tánctanárok segítették munkánkat, most már van saját koreográfusunk Antal Zsolt személyében, aki egyébként a Hargita Táncegyüttesben is táncol.- Milyen céllal alakult meg az együttes?- Elsősorban a fellelhető népdalok megtanulása volt a célunk, s ezt segítette az a háromnapos gyűjtés, amit Sárosi Bálinttal és Kallós Zoltánnal együtt végeztem. Jelenleg már 120 népdalból álló kéziratom van, aminek megjelenésére hajdan nem is számíthattam, ma pedig ha lektoráltatnám sem volna sok esély a megjelentetésére, hiszen annak költségeit képtelenek volnánk fedezni.- A népdalokon kívül azonban még sok más is repertoárjukba tartozik.- Valóban így van. Véleményem szerint sok népdalt csak úgy lehet megtanítani, ha témákhoz kötődnek. így az együttessel feldolgoztuk, s dramatizálva színre vittük a székely lakodalmat, a székelyfonót, a felcsíki leányszökte- tést, Kádár Kata balladáját, s repertoárunkban szerepel a találkozó a Hargita lábánál című táncjáték is.- Mennyiben változott létezésük, munkájuk a romániai rendszerváltozás után?- A rendszerváltás előtt nagy nyomás nehezedett az együttesre. Igyekeztek bennünket is asszimilálni, kedvezményeket, segítséget soha nem kaptunk munkánkhoz. juk, elsősorban Unger Pálma. Közülünk kerül ki a rendező, díszleteinket magunk készítjük, mi állítjuk fel azokat előadás előtt, mi vagyunk a fodrászok, az öltöztetők, a technikusok, s mi adjuk elő a darabot. Ettől lesz olcsóbb a produkció. Ezen kívül minden évadban sikerült szponzorokat találnunk, s ez is költség- csökkentő tényező. Mivel ösz- szesen hatan vagyunk, közös megegyezéssel a gázsinkat is a településekhez tudjuk igazítani. — Repertoárjukat végignézve, az úgynevezett „könnyebb" műfaj szerepel csak. Van ennek valami oka? — Igen. Úgy érzékeljük, a könnyedebb szórakozást jobban igénylik a kisebb helyeken, de manapság talán máshol is. Ez tapasztalat, hiszen az ország szinte minden szegletében megfordulunk, sőt a Vajdaságban és Újvidéken is rendszeresen fellépünk. — Nemrégiben On egy igen értékes díjat vehetett át a Pécsi Nemzeti Színházban. — Nagyon boldog vagyok, hogy kollégáim titkos szavazataikkal nekem adták az idei Szendrő József-díjat. Ez egy olyan elismerés, amelyet a Pécsről elszármazott művészek alapítottak, s minden évben a társulat tagjai választják ki maguk közül az arra méltónak tartott művészt. Kollégáim kitüntetését nagyon nagyra tartom, hiszen az szakmai és emberi megbecsülést egyaránt jelent.- Pál Szereplési lehetőségünk mindig volt, de az együttest az önkéntesség, a közös munka öröme éltette. Persze a kapcsolatok révén el lehetett érni kerülő utakon, hogy ruhákat vehessünk. Egy alkalommal pedig - még 1975-ben - olyan sikerrel szerepeltünk egy fesztiválon, hogy a román nyelvű televízió 15 perces anyagot készített, és sugárzott rólunk, ami bizony nem kis szó volt akkoriban. A rendszerváltás óta azért érezhetően könnyebb a dolgunk.- Gondolom nem először járnak Magyarországon.- Magyarország nagyon kedvelt úticélunk, az ide szóló meghívásoknak nem lehet ellenállni. Felléptünk már több magyar városban, és kisebb településeken is. Ha már itt tarAz 504-es választéka Nem tartanak pályaválasztási nyüt napot a bonyhádi szakmunkásképző intézetben - kereste mag lapunkat az intézmény vezetője -, célszerűbbnek tartják, ha a szülők, illetve a tanulók személyesen érdeklődnek az iskolában folyó munkáról. Az 504-es szakmunkásképzőben a következő szakmákra képezik ki a diákokat: hegesztő, esztergályos, géplakatos, mezőgazdasági gépszerelő, autószerelő, könnyűszerkezet-lakatos, épületasztalos, cipőkészítő, cipőfelsőrész készítő, ruhakészítő, kőműves, szobafestő és mázoló, ács-állványozó, bádogos. A szakközépiskolai képzési formában cipőkészítői és ruhakészítői oklevelet lehet szerezni. A részletekről az iskolában lehet érdeklődni Fetzer Márton igazgatónál, vagy Balaskó Jánosnál, az intézmény gyakorlati oktatásának vezetőjénél. UFO-klub Bonyhádon Bonyhádon is megalakult az UFO-klub. Az első foglalkozáson huszonhatan vettek részt. A tervek szerint havonta kétszer találkoznak a klub tagjai, tervezik, hogy meghívnak olyan szakembereket, akik foglalkoznak a témával, hívnak más UFO-csoportokat. Legközelebb december 7-én, este 6-kor találkoznak. Surján József, a klub vezetője tart előadást. Az előadás címe a következő: Atlantisztól a Bermuda háromszögig. tunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy két éve Svájc fővárosában is adtunk műsort, ahol a magyarországi nagykövet gratulált nekünk, vagyis - az ő megszólításával élve - székely testvéreinek.- Hogy érezték magukat ezúttal Bonyhádon, illetve Zombán?- Nagyon nagy melegséggel, szeretettel fogadtak bennünket mindkét településen, s ez természetesen nagyon jól esett az együttes tagjainak. Igaz a Forrás 45 tagú, de ezúttal csak huszonketten jöhettünk el Tolnába. Az otthonmaradóknak sajnos meg kell elégedniük azzal, amit majd tőlünk hallhatnak visszautazásunk után. Pedig bizonyos, hogy számukra is maradandó emlék lett volna az itteni fellépés, a bennünket övező meleg szeretet. -Nagy-DegréAz NB II-ből Párizsba Gébért István néven látta meg a napvilágot. Aztán családi döntés alapján Bonyhádira magyarosítottak. Ma már Etienne Bonyhádi, a Meilerus Ouvriers de Franca (MOF, ez a nagy vonalakban Aranykoszorús Mestert jelent, a szakmai versenyek legnagyobb kitüntetése) cím büszke tulajdonosa, fodrászatban. A régi bonyhádi lakosok talán még emlékeznek rá az asztalitenisz berkeiből - elismert játékosa volt a Katolikus Legényegyletnek, az NB II-be is feljutottak. Emellett ő volt az Asztalitenisz Szövetség megyei titkára három évig. — Nem felvágás, de a négy meccsből 3-4-et mindig megnyertem. Remek felszerelést sikerült beszereznem, volt egy vastag szivacsütőm, amivel szinte minden labdát „megöltem". Egyszer NB II-ben negyedikek lettünk a ranglistán, de akkor egyik legjobb játékosunkat át kellett adnunk a Tolnának, ezért nem jutottunk be az NB I-be. Aztán 1957-ben három erőssége is elment a csapatnak, hát én sem maradtam itt tovább. Azóta sincs igazi asztalitenisz-élet Bonyhádon - mondja nevetve. - Máig sem szakadtam el teljesen a sporttól. Párizsban hetente egy órát ma is asztaliteniszezem. — Hogyan került Franciaországba? — Először Jugoszláviába mentem, de ott heccelődtek velem, hogy én vagyok az első fodrász ... ha az állomás felől jönnek. Gondoltam, elmegyek Párizsba, jó fodrász szeretnék lenni. Még 1957-ben el is indultam. Eleinte nagyon nehéz Gébért István volt Franciaországban, minden este mentem trenírozni a fodrászegyletbe. Itt voltak edzők, akik elbírálták a munkánkat, ebből lehetett tanulni. Első mesterem, akinél dolgoztam, 10 hónap múlva bezárta a boltot, aztán fodrászatot tanítottam 2 évig az iskolában. Majd a barátommal alapítottunk egy üzletet, utána négy évig törlesztettük a kölcsönöket. — Hogyan tud egy magyar emberi érvényesülni Párizsban? Milyen nyelvtudással rendelkezett? — Németül jól beszéltem, a francia gyengébben ment. Eleinte bizony nagyon rá kellett hajtani a munkára, a sült galamb senkinek nem repül a szájába. Ráadásul akkor már 38 éves voltam. Jól tudtam alkalmazkodni, így hamar megszerettek az egyletben, és főleg becsültek is. Akkoriban eljártam a versenyekre még Németországba is, lefényképezni az új modelleket, kopí- rozni. Már úgy mondták: itt jön a kém! Természetesen jómagam is versenyeztem. A nappali frizura elkészítésében kicsit lassúbb voltam, de az estélyi, a gála frizurában verhetetlennek bizonyultam. Mindenemet a fodrászatra költöttem - fotók, hajkefék, utazás és erőpróbákra. Mondom is sokszor: pénzem nincs, de élményem van bőven! — Manapság már zsűrizni jár francia fodrászversenyekre. — Bíráskodást csak Párizson kívül vállalok, hiszen ott saját tanítványaimat kéne esetleg kiselejteznem, ami nem lenne túl hálás feladat, így a fővárosban csak versenyrendezői feladatot vállalok el. Csak magyar mester- vizsgám volt egy darabig, aztán 1968-ban francia állampolgár lettem, és négy évre rá sikerült megszereznem az ottani mestervizsgát is. Hozzám jártak rendre frizurakészítésre a magyar nagykövetek és feleségeik. Egyikük, a Palotás úr minden alkalommal hozott nekem egy üveg bort. Mondtam, hogy ne zsenírozzon, mire ő: talán egy üveggel nem elég? - meséli nevetve a magát 3-szor 25 évesnek valló fodrászmester. Párizsban a negyvenéves felszabadulási évforduló ünnepségére csak három magyar származású ember volt meginvitálva: Victor Vasarely, Mi- chell Gyarmathy, és Etienne Bonyhádi. Máté Réka F aluj árók Egy misszióról A csúnya lány ürügyén
