Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-17 / 271. szám

1994. november 17., csütörtök HAZUNK TAJA WÚJSÁG 5 Leggyakoribb gyomnövényeink (7.) Gyakori (kicsiny) gombvirág (paprikagaz) Egyéves, 10-80 cm-es nö­vény, elágazó szárral. Levelei átellenesen állnak, tojásdad alakúak, kihegyezettek, fo- gacskás, vagy hullámos szé- lűek. Virágzata ún. „fészekvi­rágzat", melynek belsejében a virágok sárgák, csövesek, kí­vül, a fészek szélén állók fehér színűek. Május végétől a fagyokig virágzik. Rendkívül szapora faj, magprodukciója a 100.000-et is meghaladhatja. Nagyon hasonlít hozzá - de sokkal ritkább - a borzas gombvirág, melynek szára, levelei bozontos, érdes szőrrel borítottak. A gyakori gombvirág fa­gyérzékeny, melegkedvelő növény. A talaj felmelegedé­sét követően - tömegesen nyár elejétől - kel. Gyorsan fej­lődik, a csírázásától számított 6 hét alatt magot érlelhet. A ta­lajjal szemben igénytelen, de a laza szerkezetű, semleges kémhatású talajokat különö­sen szereti. Magjai a legfelső (1-2 cm) talajrétegből csíráznak ki, az ennél mélyebb rétegekbe ke­rülve csírázóképességüket so­káig megtartják. Elsősorban a kertek, szőlők, gyümölcsösök, kapás növé­nyek gyakori, nagy mennyi­ségben előforduló gyomfaja. Főleg a házikertekben okozhat gondot, ahol a vegyszeres gyomirtás nem elterjedt, s el­húzódó csírázása miatt gya­kori kapálással is nehéz kiir­tani a területről. Vegyszeresen gyomirtott szántóföldeken és ültetvé­nyekben előfordulása általá­ban nem tömeges, mert na­gyon sok gyomirtószer - így a csírázásgátló hatóanyag tar­talmúak is - eredményesen irtja. A művelt területek mel­letti parlagokon, utak mentén, a házak körül igen gyakori és az itt beérő magokkal fertőzi a kultúrterületeket. A legjobb védekezés ellene a gyakori talajmunka. Az őszi kalászosok tarlóhántását, a kapás kultúrák őszi szántását, a kertek felásását követően - az esők után - végzett rend­szeres, sekély talajműveléssel lehet a különböző mélységben található magokat csírázásra serkenteni, majd a csíranövé­nyeket elpusztítani. A gyakori gombvirág vegy­szeres irtásához számos gyo­mirtószer áll rendelkezésre, de cikkünk korlátozott terje­delme miatt természetesen nem ismertethetünk részletes technológiát. Csak azoknál a kultúráknál sorolunk fel né­hány - a gyomfaj ellen is hatá­sos készítményt -, amelyek­ben előfordulhat, hogy véde­kezni kényszerülünk ellene. (Ezt a módszert alkalmazzuk egyébként a többi - soroza­tunkban szereplő - gyomfaj esetében is. Itt jegyezzük meg azt is, hogy igyekszünk első­sorban II.—III. kategóriás sze­reket javasolni, s csak ha nem áll megfelelő hatékonyságú ilyen készítménye rendelke­zésre, akkor sorolunk I. kate­góriásat). Jónéhány, a házikertekben is előszeretettel alkalmazott gyomirtó szer (Olitref, Fluba- lex, Rideon, Stomp) hatástalan a gombvirág ellen. Ezért ne­héz pl. paprikában, paradi­csomban vegyszerrel irtani. A Mielőbb jól működő hegyközségekre lenne szükség A kormány sürgős eljárást kérve terjesztette az Ország- gyűlés elé a hegyközségi szer­vezetekről szóló törvényjavas­latot. Erről beszélgettünk dr. Bálint Györggyel, a neves szak­íróval, országgyűlési képvi­selővel. — A hazai szőlő- és bor­termelés fejlesztésében jelen­tős állomás ez a törvényjavas­lat, mert a magyar borok mi­nőség- és eredetvédelmének szervezeti kereteit teremti meg. A hegyközségeknek nagy múltjuk van: 1949-ig 800 községre kiterjedő szervezetet alkottak. A törvényt most 430 település több mint százezer bortermelőjének érdekében hozzák, hogy végre újjászer­veződjenek a neves borter­melő vidékeink hegyközségei. — Milyen szervezeti keretek között működik majd egy-egy hegyközség? — Ezek tulajdonképpen a minőségi bortermőhelyek szakmai önkormányzatai lesznek. Köztestületi formá­ban működnek majd. A bor­vidéki szervezeteket a hegy­községi tanácsok fogják össze, országos szervezetük pedig a Hegyközségek Nemzeti Taná­csa lesz. Önkormányzati jelle­gükből következően önmaguk döntik el, mit tesznek termé­keik minőségének javításáért, hogyan kívánják védeni a márkájukat. Nem csak dönté­seket hozhatnak, hanem joguk lesz ellenőrizni a végrehajtást is. — Mindez magyar sajátosság, vagy van rá külföldi példa is? — Nemrégen Reimsben jártam, a francia pezsgőgyár­tás fővárosában. Ött már sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek, jól működnek ezek a hegyközségi szerveze­tek. Pontosan meghatározzák, melyik dűlőben, milyen ter­mésmennyiséget lehet az adott évben betakarítani. A többletből nem szabad pezs­gőt, legfeljebb csak kevésbé jövedelmező borpárlatot ké­szíteni. Azzal, hogy maximál­ják a termés mennyiségét, a minőséget és az árszínvonalat védik. A hegyközségeknek jo­guk van meghatározni a bete­lepíthető szőlőfajtákat is. Aki nem aszerint jár el, nem ad­hatja el a hegyközség neve és címkéje feltüntetésével a ter­mését. Sok helyen még a cso­magolást, a palackozás formá­ját és módját is meghatároz­zák. Aki az adott márkanevet kívánja használni, nem térhet el az előírásoktól... — Mikor érjük ezt el Magyar- országon is? — Meggyőződésem, hogy a tapasztalatok és a jó példa átvételéhez nincs szükség év­tizedekre. (koós) Ferenczy Europress rövid hatástartamú és a kon­takt hatású készítmények - elhúzódó csírázása miatt - csak átmeneti megoldást je­lentenek ellene). Kukoricában a vetés után, kelés előtt alkalmazható sze­rek közül az Afalon, Maloran, valamint az atrazin ható­anyagtartalmú Hungazin Ra­pid 41 FW**, Primextra 500 FW**, és Erunit A 530 FW**, valamint a Dual Combi 560 EC készítmények eredménye­sek ellene. A kukorica kelése után - többek között - a Primextra 500 FW**, Clap SC**, Lentag- ran WP**, Bromotril** készít­ményekkel védekezhetünk a gyomfaj ellen. (Az utóbbi há­romnak nincs tartamhatása). Napraforgóban, a Dual Combi 560 EC, Patoran Plus 50 WP, Maloran 50 WP, bur­gonyában - az előbb felsorol­takon kívül - az Aresin, Mo- nolinuron is sikerrel használ­ható. Szamócában a Dual+Adol kombináció, málnában a Ma­loran és a Lucenit használatá­tól várhatunk jó eredményt. Borsóban, vetés után, kelés előtt a Dual Combi, a Patoran Plus, a Maloran, kelés után a kontakt hatású Lentagran WP**, juttatható ki. Paradicsomban, paprikában a Devrinol, dohányban - pa­lántázás előtt kipermetezve - a Patoran és a Patoran Special ad némi hatást ellene. Négy évnél idősebb szőlő­ben, almástermésű gyümöl­csösben a Casoron G, Cara- gard Combi, Lucenit 80 WP, Afalon, Maloran; a csonthéja­sokban - az ültetvények 4 éves korától - a Maloran, Lu­cenit készítményeket alkal­mazhatjuk. (A Finale leper­zseli, de csak többszöri hasz­nálata eredményes). ** II. forgalmi kategóriába sorolt szerek. Dr. Varga László Tolna Megyei Növény égés zségügyi és Talajvédelmi Állomás, Szekszárd Vásár­naptár Országos állat- és ki­rakodóvásár: November 19.: Mo­hács, Sárbogárd. No­vember 23.: Nagyatád. Autóvásár: November 20.: Pécs. November 20: Szászvár. Borhiba vagy bőrbetegség? Egy ilyen, a szőlőtermesztés és borkészítés szempontjából szélsőséges év után mint az 1994-es volt, gyakran forog közszájon ez a két fogalom. Ezt a borosgazdák, főképpen a „műkedvelő" réteg igen le­egyszerűsítve konstatálja és adja szűkebb környezete tud­tára, miszerint „megstichese- dett a szomszédom bora!" Lé­vén, hogy a sajátját nem szíve­sen és ritkán vallja rossznak. Nos, hát a megelőzés, a ki­javítás szempontjából is vétek ezt a két fogalmat egy kalap alá venni, mert míg a borhibá­kat mindig valami külső fizio­lógiai, kémiai ráhatás idézi elő, addig a bőrbetegségek okozói a mikroorganizmusok, baktériumok, gombák. Egyet­lenegy közös vonásuk, hogy gondossággal, odafigyeléssel megelőzhetők, de ha már be­következtek, az ellenük való fellépés módszere más és más lehet. Kezdem talán az olyan bor­hibák megemlítésével, mint a penészíz, a dohosság, a faíz, a poshadt-fülledt íz, ami kivétel nélkül hordókezelési hibára vezethető vissza. A faíz a va­donatúj hordó megfelelő „be­avatásának" a hiányát jelzi. Sokkal problémásabb a fekete­törés, a fehértörés, a fémíz, a petróleumiz, amit a must, az erjedésben lévő bor huzamo­sabb, fémmel, fémes felüle­tekkel való érintkezése, vagy átható szagú vegyi anyagok közelében való tárolása vált­hat ki. Ezért ne használjunk még fejtésnél sem könnyen oxidálódó felületű zománco- zatlan vas, alumínium vagy rézedényeket. A kellemetlen ízhatás mellett még mérgező vegyületek is keletkezhetnek. Penetráns illatú vegyianyagok és a bor közelségének össze­férhetetlensége pedig kézen­fekvő. E hibák javítása elég körülményes és nagy szakér­telmet igényes, tehát jobban járunk az előidéző okok kikü­szöbölésével. A gyakoribb átfejtéssel, szellőztetéssel, feltöltögetés- sel, netán derítéssel, az utolsó permetezések idejének és anyagának gondos megvá­lasztásával, a kén és egyéb, a bortörvényekben is engedé­lyezett javító- és tartósító­anyagoknál a „marokmérle- ges" adagolás kiküszöbölésé­vel, házasítás vagy újraerjesz- tés útján előzhető, illetve szüntethető meg a kénes-, a kocsány-, az öreg-, a lúgos-, a seprő vagy élesztőíz, mint leggyakrabban előforduló borhiba. A beavatkozás mód­ját az éppen előforduló bor­hiba válogatja. A bőrbetegségeknél - nem lebecsülve a borhibák veszé­lyességét - egészen más a helyzet. Ezek fertőzés útján keletkeznek és az okozóik a bor valamely alkotórészét bontják el, alapvetően meg­változtatva annak állagát. Legveszélyesebb az ecetese- dés, amikor a levegőt igénylő ecetsavbaktériumok vagy már az erjesztés folyamatánál, vagy a tárolóedényben az al­koholt ecetsavvá alakítják át. A gyengébb borok túl magas hőmérsékleten való erjesztése, túl meleg pincében tárolása itt a legfőbb bajt okozó, akár a magasabb alkoholtartalmú boroknál is. Az ecetsavbakté- rium a kénre érzékeny, tehát gondos, szakszerű kénezéssel megelőzhető. Ha pedig már bekövetkezett, és a fehér bor 1,2 g/liter, a vörösbor 1,4 g/li- ter ecetsavnál többet tartal­maz, bornak nem tekinthető. Ilyenkor a hasznosítás iránya - ha még időben felfedeztük és leblokkoltuk -, a borpárlat, rosszabb esetben a borecet ké­szítés lehet, ugyanis az ecete- sedés folyamata nem fordít­ható vissza. A másikat, a tejsavas erje­dést - amikor a bor zavarossá, émelyítő savanykás-édessé, szúrós szagúvá válik - ma­napság a túljavítás (cukrozás) miatt elhúzódó erjedés az ide­álisnál melegebb hőmérsékle­ten (25 C° fölött), amikor az alkoholos erjedés elakad, váltja ki. Az ilyen erjedésen átesett bor nem javítható, ezért a korábbi, seprőről való lefejtéssel, kénezéssel és a hi­degebb helyen tárolással a megelőzésre fordítsunk nagy gondot. Főképpen a gyengébb sav- és alkoholtartalmú, netán rot­hadt szőlőt is tartalmazó cse­megéből származó újboroknál léphet fel a barnatörés. Ezt a penészgombák által termelt oxidáz enzim idézheti elő. Le­vegőigényes a folyamat. Ezért az első fejtés előtt kénezzünk, és ezzel a bajt okozó enzimet elpusztítva minél zártabban végezzük el a fejtést. Súlyo­sabb esetben a zselatinos-cser- savas derítés is gyógymód le­het. Gombák okozta virágoso- dás a gyenge, levegővel nagy felületen érintkező, meleg he­lyiségben tárolt borok beteg­sége. Nagy veszélye, hogy egyre fogyasztja az alkohol- tartalmat. így az egyre gyen­gülő bor más, előbb említett betegségek melegágyává vál­hat. Ellene a hordók állandó feltöltése, az alkoholszint le­galább 12,5-13 Malligand fo­kon tartása és a bor jellege szerint kívánatos savszint biz­tosítása a gyógymód. Végezetül említem a penet­ráns záptojásszagot, ami nem fiziológiai hiba (túl késői kén­tartalmú kontakt szerrel per­metezés, kén túladagolás), hanem élesztőgombák bom­lasztó, hénhidrogént képző tevékenysége okoz. Gyógy­szere a nyüt, szellőztetéses - akár többszöri -, bő levegőn való, csurgatott átfejtés és a szakszerű borkénadagolás, amivel a képződött kénhidro­gént kénessavvá alakítjuk át. Az említettek nem merítik ki az előforduló bajok teljes skáláját, csupán a leggyakrab­ban előfordulókét. Szakái László Határjárás, járhatatlan utakon A gazdálkodóknak az idén igazán nem lehet panaszuk az őszi időjárásra. Volt elegendő csapadék a talajmunkák jó minőségű elvégzéséhez és az őszi vetések kezeléséhez. Megfelelő ütemben lehetett a termést betakarítani, és a ve­téshez is volt elegendő csapa­dékmentes nap. így aztán a gazda szemének bíztató az őszi határ képe, hiszen igen szépek a gabonavetések. Az őszi mélyszántások ba­rázdaszeleteitől is egyre in­kább sötétlik a táj. Aki így ősz­szel kijut a határba, az nem­csak a gondos munka gyü­mölcsét tapasztalhatja, hanem láthatja, hogy az utak mentén a vetések keresztül-kasul jó alaposan le vannak taposva. Ha az úton van egy kis ká­tyú, akkor sajnálva a gépet, vagy a gépkocsit az esetleges összesározástól inkább azt vá­lasztják, hogy lehajtva az útról a vetést vagy a szántást tipor­ják meg. Aki földdel bánik csak az tudja, hogy mennyi energiába, vesződségbe és költségbe ke­rül, mire kikel a növény a ta­lajból. Jobb esetben 10-20 mé­teres szakaszokban van leta- posás, de látni olyan táblát is, ahol az úttal párhuzamosan, a tábla egész hosszában kezdtek el egy új „utat". Az igazsághoz az is tarto­zik, hogy az utak egyre inkább gazdátlanná válnak. A törvé­nyek értelmében a dűlőutak önkormányzati tulajdonba ke­rültek úgy, hogy fenntartá­sukra az állam nem tud forrást biztosítani. Korábban a nagyüzemek az utak javítását elvégezték, de a földek privatizációja után az útkarbantartás felelőssége is elaprózódott. A pontosan elvégzett munka becsületének érdeké­ben minden településen hala­déktalanul megoldást kell ta­lálni arra, hogy a dűlőutakat mielőbb rendeltetésszerűen lehessen használni. Varga András MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN MŰSORON AZ EGÉSZ ORSZÁGI MAR NEM CSAK A PESTIEKÉ! ORSZÁG O S FILM* SZÍNHÁZ* ZENE* POP «KÉPZŐMŰVÉSZET MAGAZIN DUPLA TERJEDELEMBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom