Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-07 / 236. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHAD ES KORNYÉKÉ 1994. október 7., péntek Méltón a névhez A Perczel család síremléke rum megyei választmánya. Sokan dolgoztak ingyen, körülbelül ötvenezer forint annak a munkának az értéke, amiért nem kellett fizetni. A kovácsoltvas kerítést Deér Mátyás hozta rendbe, a műkő Deér Gábor kezemunkáját di­cséri. — Van itt egy kápolna, és további sírok is. — Igen, azt gondolom, hogy a további 48-as sírokat is rendbe kellene tenni. A Perczel csa­lád leszármazottjától, Berti bácsitól tudom, hogy a család is akar áldozni erre a két sírra. A kápolna pedig szintén hatalmas értéket képvi­sel. Perczel Béla említette, és a Vörösmarty jó­voltából ismert Perczel Etelka lánya van ott el­temetve. Jó lenne azt is eredeti formájában visszaállítani, hiszen valamikor Zsolnai majo­lika díszítette, tölgyfa padok voltak ott, kár, hogy tönkrement. -ór-háj­Meglepő talán, de már öt éve, hogy március 15-én első alkalommal a bonyhádi kálvárián található Perczel sírnál is tartottak akkor még „alternatívnak" számító megemlékezést. Azóta évente itt is megünneplik a forradalom évfordulóját. Tegnap első alkalommal városi ünnepséget tartottak az aradi tizenhármak­nak előtt fejet hajtva - korábban politikai pártok emlékeztek itt ezen a napon. Az ünnepségen előbb Solymár Imre idézte a múltat, majd a bonyhádi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium diákjai adtak elő irodalmi összeállítást Wágnerné Pál Ágnes szerkeszté­sében. Az ünnepséget az immár megújult sírnál tarthatták, s hogy ez megtörténhetett, ebben nagy része volt Ohnmacht Györgynek, aki szí­vén viselte a 48-as honvédtábornok emlékhe­lyének sorsát. — Egyszerűen szégyen volt, hogy milyen ál­lapotban volt a sír -, kezdte Ohnmacht György. — Még tavaly pályáztunk a Nemzeti Pant­heon Alapítványhoz, ahonnan sikerült százöt­venezer forintot szereznünk. Egy kisebb ösz- szeggel támogatott bennünket még a Lakitelek Alapítvány, valamint a Magyar Demokrata Fó­Ohnmacht György Kik a szecskák? A Tolnai Népújság egyik szeptemberi száma szecska­táborokról, szecskaavatásról adott hírt. A gimnázium első osztályába felvett kisdiákoknak tartottak „bemelegítő" közösségi foglalkozásokat és - régi diákhagyományt föl­elevenítve - avató „szertartást". Az olvasóközönség jórésze nem (valószínűleg még az „áldozat" sem) tudja, hogy ebben az összefüggésben mit kezdjen a „szecska" szóval. Pejoratívnak, bántónak, sőt sértőnek érezheti azt, hogy holmi vagdaléknak csúfolják a tanulni vágyó, lelkes leánykákat és fiúkat. Merthogy a szecska valamilyen takarmánykeverék, amivel elsősor­ban a kérődző állatokat szokták etetni. Lásd Értelmező Szótár: „szecska=apróra vágott szálas takarmány"; vala­mint „a régi gimnázium első osztályos tanulója". A szótár nem utal az eltérő jelentés összefüggésére. Helyesen! Tudniillik, nincs semmiféle összefüggés a kettő között. A gimnáziumok múltjában kell a szecska szóra magyaráza­tot keresnünk. A 19. század közepéig a gimnázium 6 évfolyamú kö­zépiskola volt, 1850 után fejlesztették 8 évfolyamra, 1948-tól zsugorodott 4 évre. A régi 6 osztályos gimnázi­umban a klasszikus latin műveltség elsajátítása volt a leg­főbb cél, s az iskolai életet összefüggésben minden latin elnevezést kapott. A latin nyelvben; hat = sex; az egésznek 1/6 része, azaz hatoda = sextans. A középiskolába lévő kis magyar legény­kék nyelve bizony megbicsaklott az „xt" kiejtésén. A ki­mondhatatlannak ítélt szót megigazították, beleillesztet­ték szókészletükbe, magyarították. így lett a „szeksz- táns"-ból szecskás, majd röviden: szecska. Az elsős kisgim- nazisták megjelölésére ezt a „magyar" változatot őrizte meg a diáknyelv. Ha nagyon ragaszkodunk a történeti hűséghez, akkor értelemszerűen csak a mai 6 évfolyamú (kísérleti) gimná­ziumok első osztályosait illeti meg a szecska elnevezés, ugyanis e tanévben ők kezdik el a gimnáziumi tanagyag 1/6-ának elsajátítását. Szélesebb értelemben ma már minden elsősre vonatkozik. A gimnázium bármelyik változatában kezdi is pályáját, sok sikert kívánok minden szecskának! Dr. Kolta László ny. tanár Elfogták a betörőt A bonyhádi rendőrkapi­tányságra e hó harmadikén érkezett a bejelentés, misze­rint Győrében a lakatpánt le- feszítése után ismeretlen el­követő behatolt az Árpád utca 67. szám alatti lakóház udva­rán lévő vegyesboltba, ahon­nan nem üres kézzel távozott. A boltból elvitte a pénztár­gépet, az elektronikus mérle­get, valamint édességet és ital­féleségeket is. Az okozott anyagi kár 135 ezer forintot tett ki, ám a kapitányság nyomozói az adatgyűjtés so­rán olyan információk birto­kába jutottak, melyek alapján egy nap múlva már kézre kerí­tették a korábban már bünte­tett S. I.-t, aki beismerő vallo­mást tett. Az eltulajdonított értékeket pedig lefoglalták. Hazavitte a hazait A bonyhádi Pannónia Tsz. pincéjében hívatlan vendég tett látogatást, aki a pince elő­terébe a befeszített ajtón ke­resztül jutott be. A helyiség­ben kutatást végzett, ám a megtalált lemezkazettában csak annak kulcsát találta, így „étvágyát" kénytelen voít enyhíteni azzal az öt szál sza­lámival, amit a helyszínen ta­lált. Természetesen nem a pincében fogyasztotta el eze­ket, hanem elvitte haza a ha­zait. Színházi libikóka A bonyhádi színházi évad programját nemrégiben la­punkban is olvashatták. Ezút­tal a szervezőt Szabó Editet kérdeztük a szervezés során szerzett tapasztalatokról.- Milyen szempontok szerint válogatták a darabokat?- Egyrészt arra töreked­tünk, hogy több réteget, más-más érdeklődési körű színházlátogatókat is be tud­junk csábítani az előadásokra. Természetesen az anyagi szempont sem mellékes, amit jelez az is, hogy két darabot visszamondtunk az irreálisan magas ár miatt. Ezek helyére végül sikerült megnyerni a za­laegerszegi színház társulatát, így a veszprémi, újvidéki és a pécsi színház darabjai mellett velük is találkozhatnak a színházlátogatók.- Említette az anyagi szem­pontokat. Mennyire rentábilis ma Bonyhádon egy színházi előadás?- A zenés darabokra, a víg­játékokra mindig több néző érkezik, mint a komolyabb, fajsúlyosabb produkciókra. Természetesen ezt nem szín- vonalbeli különbség okozza. Összességében nem vesztesé­gesek a színházi évadjaink.- Járnak-e a középiskolások az előadásokra?- Elméletileg elsősorban a gimnazistákra kellene számí­tanunk, ám a középiskolák közül a lengyeli vezet. Onnan rendszeresen érkeznek diákok az előadásokra, s nem is kis számban. Másodikként a bonyhádi szakmunkásképző intézetet kell kiemelnem, s őket a közgazdasági szakkö­zépiskolások követik a sor­ban. Igaz, utóbbiak Pécsre is járnak színházba. Meglepő, de a gimnazisták csak a negyedik helyet szerzik meg a képzelet­beli rangsorban.- Milyen tendenciák észlelhe­tők a színház látogatottságában?- Sajnos az elmúlt évek so­rán egyre inkább érezhető, hogy a jegyárak határozzák meg a látogatottságot. Sokan megkérdezik, hogy mennyibe kerül a belépő, s a választól te­szik függővé a vásárlást. Cél­szerű bérletet váltani - erre október 13-ig van lehetőség - mert úgy olcsóbb. Azt pedig nem elrémítő szándékkal te­szem hozzá, hogy várhatóan januártól tovább emelkednek a jegyárak ...-nagy­Ünnepi hangok A bonyhádi zeneiskola minden tanára fellépett azon a koncerten, amelyet a Zenei Vi­lágnap alkalmából rendeztek október 4-én a művelődési központban. A műsor nyitó­száma Gabriel-Marie La: Cin- quantaine volt, amelyet Laka­tos Erika adott elő csellón, zongorán kísérte Alexandra Selelyo (képünk). A fennállá­sának harmincötödik évfordu­lóját ünneplő iskola október végén vendégeket vár: a wer- naui zeneiskola diákjai és ta­nárai jönnek, akikkel közös koncertet is terveznek. A keddi hangverseny bevételét a vendéglátásra fordítják. Fotó: Degré A kóborló Faluházoló Olvasóink évek óta nyomon követhetik a kakasdi faluház építésének történetét. Ezúttal immár arról tudósíthatunk, hogy közeleg a ház felavatása. Pontosabban: csak a ház fel­ének - igaz, nagyobbik fel­ének - felavatása. Mint Illés Ferenctől, a tele­pülés polgármesterétől meg­tudtuk, megunták már Ka- kasdon a várakozást, ezért avatnak. Pontosabban azért, mert az épületben lévő nagy­terem jóideje kész, ott már kü­lönféle rendezvényeket tarta­nak. A déli szárny - itt kap he­lyet majd a polgármesteri hi­vatal is - belső építési munkái azonban váratnak magukra. Nem érdemes tehát az időt húzni, a házat felavatják, a fennmaradó részt pedig fo­lyamatosan készítik. Október 22-én, tehát jó két hét múlva - a tervező Mako- vecz Imre jelenlétében - avat­ják a házat. Addig is folyik a munka, hogy aztán az avató után ismét folytatódjék. Parkolni veszélyes Parkolni valóban veszélyes, legalábbis Bonyhádon a mű­velődési ház parkolójában. Korábban adtunk már hírt ar­ról, hogy egy esküvő idején ott parkoló autókat törtek fel. Valaki most is a nagy rendez­vényre várt, hiszen a hétvégén az országos népzenei talál­kozó ideje alatt egy Nógrád megyei zenész kocsijának csomagtartóját nyitotta fel, ahonnan három sporttáskát vitt el a bennük lévő szemé­lyes holmikkal, s egy Philips diktafonnal együtt. A kocsi utasteréből pedig egy sétáló­magnót orzott el az elkövető. Az okozott kár értéke 20 ezer forintra tehető. Az tükröződik, amivel még munka van Nem először fordul elő, hogy a bonyhádi Fogyatéko­sok Otthonából elkószál egy férfi. Általában hétvégeken vagy ünnepek alkalmával hagyja el önkényesen az in­tézményt, hogy hazalátogas­son Bogyiszlóra. Valószínűleg most is az említett településen várható a felbukkanása. ni Támogatás a cikói diákoknak A Cikói Tehetséges Általá­nos Iskolás Tanulók Támoga­tásáért Alapítványt két évvel ezelőtt hozták létre. A közel­múltban a bonyhádi Quinter Kft. háromszázezer forintot utalt át az alapítványnak. A kft. ügyvezető-igazgatóját, Bogos Csabát erről kérdeztük: — Miért támogatják az ala­pítványt? — Jól ismerjük az iskolák, oktatási intézmények jelenlegi nehéz helyzetét. Véleményem szerint a gazdasági fellendü­lés alapja a színvonalas okta­tás, ezért fontos támogatni, s a befektetés középtávon megté­rül. — Ez miként értendő? — Több szakmunkástanuló nálam vizsgázik, így közvet­len közelről lemérhetem, hogy az oktatás elengedhetetlen kellékei a minél modernebb, korszerűbb felszerelések. Csakis így képezhetők megfe­lelő ismeretanyaggal rendel­kező szakemberek. Feltétlenül bízunk a fiatalokban, hisz a Quinter Kft. dolgozóinak át­lagéletkora is 30 év körül van. Ezen felül kötődöm is Cikó- hoz, az ottani iskolához, hi­szen 5 osztályt ott végeztem el. — Nyilván támogattak máso­kat is. — Igen. Bonyhádon a Szakmunkásképző Intézetet, valamint az angol nyelvtago­zatos osztályt és Quinter SE női labdarúgó szakosztályát. De szeretnénk még további segítséget is nyújtani. Illés Istvántól, a cikói álta­lános iskola igazgatójától megtudtuk, hogy alapítvány­ból finanszírozzák a külön­böző könyvjutalmakat, a kö­zépiskolások előkészítő tanfo­lyamait, a tankönyv vásárlá­sokat, a tanulmányi kirándu­lásokat, és szeretnének venni belőle egy IBM számítógépet is. Hunyadi Valós kötődés A községből el­származottak ta­lálkozóját két esz­tendővel ezelőtt Kisdorogon ren­dezték meg. A kö­zelmúltban meg­ismétlődött ez az összejövetel, de ezúttal az elszár­mazottak fogadták a kisdorogiakat Németországban. Szeptember 22-én ötven kisdo- rogi polgár - köz­tük sok fiatal is - indult útnak Stutt­gartba. A találkozó résztvevői közös istentiszteleten vet­tek részt. A szentmisét dr. Mayer Mihály me­gyéspüspök celeb­rálta, aki maga is kisdorogi szüle­tésű. A misét kö­vető találkozón a kölcsönös üdvözlő szavak elhangzása után a régi fényké­peket kivetítve a mostani és volt kisdorogiak emlé­keiket elevenítet­ték fel. Az estét muzsikaszó mellett töltötték el a talál­kozó résztvevői. A vacsora után pedig az a torta volt a desszert, ami a ki­telepítés ötvenedik évfordulójára em­lékeztette a hajdan elszakadt ismerő­söket, rokonokat, barátokat. A talál­kozó mind a két­százötven résztve­vőjének jutott egy szelet ebből a tor­tából, s ez is jelezte együvé tartozásu­kat. A találkozó zá­rónapján a Maria Regina templom­ban ismét püspöki istentiszteleten vet­tek részt a kisdoro­giak. Örömmel tu­datta velünk Höff- ler János, Kisdorog polgármestere, hogy bebizonyo­sodott: nemcsak névleges, hanem valós a kötődés az elszármazottak, és a ma is Kisdorogon élők között. Ezt jelzi az is, hogy a hagyomány folyta­tódik. A harmadik találkozóra való­színűleg majd Pa- utzenben - Német­ország keleti ré­szében - kerül sor. Az idei út min­denesetre emléke­zetes marad mind- annyiuk számára, s • ezt nem csak a külhonban élő kis­dorogiak meghívá­sának köszönhetik, hanem a Tolna Megyei Németek Szövetségének is, hiszen a szervezet ezer márka támo­gatást nyújtott ne­kik költségeik részbeni fedezé­sére. Iá

Next

/
Oldalképek
Tartalom