Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-28 / 254. szám

4 SIÉPÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 28., péntek Szenvedély és szakértelem Hajdanában igen nagy ha­gyománya volt széles e hazá­ban a lovassportoknak, s ezen belül a hosszútávú lovaglás­nak és fogathajtásnak is - tud­tuk meg Knipl Jánostól, a bonyhádi Elektroszinter Kft. vezetőjétől, aki immár néhány esztendeje nem csak szabad­idős tevékenységnek fogja fel a lovassportot. ő '90-ben még egy szállodai holding részese volt, s amikor abból kiszállt, a lovakkal is foglalkozó vállalkozás része­seként a derék állatokból is magával hozott néhányat. Az Eleketroszinter területén ka­pott elhelyezést hát egy ügető- és egy angol telivér, egy lipicai kanca, s egy anglo-arab kanca is. Azóta már egy csikóval szaporodott az állomány. A lovak között akad olyan is, amelyik két távlovagló verse­nyen is diadalt szerzett magá­nak, s lovasának. Nyereg alatt, s fogatban is próbálták már a lovakat, de mostanában egyre inkább a maratoni távokra, s a fogathú­zásra szoktatják a lovakat. Knipl János naponta 2-3 órát foglalkozik a lovakkal, s mára elmondhatja magáról, hogy nem csak a Bonyhád környéki földutak nagy ismerője, ha­nem lassanként több szilárd burkolat nélküli utat ismer a megyében, mint autózásra al­kalmasat. A befogott lovakat nagyon alaposan kell felkészíteni egy-egy versenyre, hiszen akad idehaza olyan verseny is, aminek a kijelölt 380 kilométe­res távját öt nap alatt kell meg­tenni. Ez nemcsak az állato­kat, hanem a hajtókát is alapo­san megviseli. Az állatok fel­készítése nem merül ki abban, hogy vitamninokkal látják el őket, hogy változatos táplá­lékkal és sok edzéssel készítik fel őket a versenyekre, hanem a vérvonalat is alakítani kell. Knipl János éppen ezért egy olyan tenyésztési programban gondolkodik, ami 5-10 évre megszabja a munkáját. Annyit már leszűrt a tapasztalatok­ból, hogy a kevert vérű lovak alkalmasak igazán a maratoni versenyekre. Szóval a vérvo­nalat igyekszik alakítani, hi­szen egy-egy ló 10-12 évig al­kalmas arra, hogy versenye­ken szerepelhessen. Igaz, hogy ez már több, mint szabadidős tevékenység Knipl János számára, de azt nem felejti el, hogy igazán a fogaton képes már csak ki­kapcsolódni, s ez valóban - lévén mindig a sport szerel­mese volt - nagyon sokat je­lent a számára. Persze a sport az valami más, s ezt jelzi az is, hogy na­ponta 10-20 vagy éppen 40 ki­lométert zötykölődik a foga­ton a felkészülés idején. A ma­ratoni fogathajtáshoz szenve­délyesnek, s szakértőnek kell lenni. A hazai versenyek is ko­moly pénzdíjjal kecsegtetik a győzőket, de az állatok vé­delmére nagy figyelmet kell szentelni. Ezért igyekeznek a magyar maratoni fogathajtók országos szövetséget alkotni. Ha ez létrejön bizton helye lesz benne a bonyhádi „meg­szállottnak" is, aki nemcsak dicsőségre vágyik, hanem arra, hogy az ember és állat között megszülető kapcsolat részese lehessen. nagy Fotó: Degré A hajtó Knipl János, s egyik lova Első evangélikus találkozó — Bármennyire nagy gond is egy országos talál­kozó megszervezése, örü­lünk, hogy iskolánk adhat otthont az Evangélikus Gim­náziumok Első Országos Ta­lálkozójának - mondotta munkatársunknak Sántha Lászlóné, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatója. — Kik vesznek részt ezen a ma kezdődő találkozón? — Valamennyi hazai evan­gélikus középiskola képvisel­teti magát: a soproni, a buda­pesti Fasori és Deák téri, a bé­késcsabai, az orosházi a nyír­egyházi az aszódi, és a házi­gazda bonyhádi gimnázium negyven-negyven diákkal vesz részt a találkozón. — Mi minden szerepel a programban? — Pénteken délelőtt nyit­juk meg a találkozót a bony­hádi művelődési központban. Ezt követően, 10 órától a gim­náziumban szaktárgyi - né­met, bibliaismereti, biológia, földrajz, matematika és fizika vetélkedők kezdődnek. Ugyanebben az időben a sportcsarnokban kosárlabda­mérkőzések folynak, a völgy- ségi múzeumban pedig hely- történeti és iskolatörténeti ve­télkedő lesz. Minden iskola berendezi kiállítótermét, majd délután további vetélkedőkre kerül sor: irodalmi és zenei, számítástechnikai és olimpiai. Vetítettképes előadást tart egyik tanárunk, Potápi Árpád Én is jártam Vietnamban címmel. A diákok találkoz­hatnak Balikó Tamással, a pé­csi Nemzeti Színház igazgató­jával. Este 7 órakor kezdődik az evangélikus művészek be­mutatója a többi között Le­vente Péterrel és a Kaláka együttessel. Holnap délelőtt szeminári­umokat tartunk a drogokról, a párválasztásról, az oktatás kérdéseiről és a mozgássérül­tekről, neves hazai szakembe­rek közreműködésével, és folytatódnak illetve újakkal egészülnek ki a a különféle versenyek. Délután még lova­golhatnak is a diákok. Este ke­rül sor a fesztiválra, amelynek első részében gálaműsor lesz, majd a Jézus Krisztus Szu­persztár című fűmet vetítik. Vasárnap délelőtt fát ülte­tünk a gimnázium előtt és is­tentisztelettel zárul a három­napos program az evangéli­kus templomban. -háj­Öregek napja Mőcsényben November hatodikén a mőcsényi kul túrházba vár­ják a település idős lakóit, hogy délután két órától az önkormányzati képvi­selő-testület megvendé­gelje őket az öregek napja alkalmából. Másfél millió árkolásra Vízelvezető árok épült Ci- kón a Perczel utcában, va­lamint a Táncsics utcát az Arany János utcával ösz- szekötő járda mellett. Az árkokat - a lakóházak állagának megóvása érde­kében - tisztítás és mélyí­tés után betonlapokkal rakták ki, mintegy 130 mé­ter hosszan. A másfél mil­liós beruházás kivitelezője a Szekszárd-Paksi Vízitár­sulat volt. A munka a múlt héten fejeződött be. Megújult a Kápolnákért Wernauban Bonyhád németországi testvérvárosában, Wema- uban az egyik kedvelt pi­henőhely az a park, amit Kápolnakertnek nevez­nek. E helyen még 1920-ban állítottak em­lékművet az első világhá­borúban elesettek emlé­kére, amit a helyi Katoli­kus Nőegyesület tagjai tar­tanak rendben - adja hírül a Wernauer Anzeiger című újság. A közelmúlt­ban azonban a az egyesü­let tagjainak férjei dolgoz­tak a Mária templom ká­polnájánál, hogy szebbé tegyék a környezetet. Tűzoltók gyűlése November elsején, este hat órától tartja meg a cikói Tűzoltó Egyesület tiszt­újító közgyűlését, a helyi művelődési házban. Elnököt választottak A bonyhádi Helyi Válasz­tási Bizottság tagjai, és póttagjai október 25-én tartottak ülést. Ezen a bi­zottság titkára, tagjai és póttagjai eskütételt tettek, majd megválasztották a bizottság elnökét. Az elnök Szelesi László, titkára dr. Bősze Zoltán. Tagja dr. Strigensné Lajtai Katalin, a póttagok pedig Bordás Mihály és Sárdi Károly. Az ülésen a helyi kisebb­ségi önkormányzati vá­lasztás időpontját decem­ber 11-ben jelölték meg. Erről november 4-ig hir­detményt tesznek közzé. Hamarosan elkészül A bonyhádi Bartók Béla utca lakóit egyáltalán nem zavarja, hogy építik előttük az utat, hiszen régi vágyuk teljesül ezzel. A városi önkormányzat már régóta szerette volna megszün­tetni a gidres-gödrös utat, ám a 3,5 millió forintos beruházás megkezdéséről idén augusztusban döntött a testület. A szep­tember végén kezdett munkát november közepére fejezi be az építést végző, szekszárdi Közúti Építő és Szolgáltató Kft. Szép álmokat Lassan derékba kapja a tél az őszt, s elkezdődik hol látványo­sabb, hol pedig alábbhagyó harcuk. Versenyzünk mi is az évszakokkal. Szorító munkát ad a kis­kert, a gyümölcsös, vagy a szoros hadrendben álló szőlőtőkék sokasága. Metszés, kapálás, permetezés, öntözés, dugványozás, gyümölcsszedés, szüret meg még mennyi minden tartozik a tak­tikai és valódi, izzasztó csatába, amit évről évre megvívnak a gazdák, a kerttulajdonosok. A periodikus harc végéhez közeleg idén már ember és természet között. Sokan megvívták az egyik végsó ütközetet a földdel. Persze vannak későn észbekapók, akiknek még jópárszor bele kell taposniuk az ásót a földbe. A Bonyhád határában serénykedők között voltam én is a hét­végén. Nemcsak emlékszem rá, hanem érzem is. A hátamban, karomban, fizikai munkát nem szokott tenyeremen. Hallom még apró sóhajaimat, amikor a szőlősor végéhez közeledve - bár jól esett volna - nem tartottam pihenőt, csak nyomtam az ásót ma­kacsul, forgattam a földet. Meg akartam felelni a kihívásnak. Mert valahogy nem is munkának éreztem a dolgot. Inkább négyzetméterben számolható sportteljesítménynek könyveltem el az ásást. Szóval - nagy meglepetésemre -jól éreztem magam a szőlőben. Amikor pedig utolsó pillantást vetettem a birtokra, valahogy jól esett az is, hogy azzal a tudattal kívántam szép ál­mokat a csupasz szólóvesszőknek, hogy segítettem az ágyazás­ban. ni Otven éve együtt Soós Júlianna és Varjú Sán­dor múlt héten szombaton ünnepelte meg ötvenedik há­zassági évfordulóját. Igaz, a nagy nap valójában szeptem­ber 23-a volt, ám nem volt könnyű egyeztetni, hogy a há­rom gyermek, a hét unoka, és a négy dédunoka, s egyáltalán a szűknek egyáltalán nem ne­vezhető családi kör együtt le­gyen Kisvejkén Julis néni és Sanyi bácsi otthonában. Az aranylakodalmas pár az Alföldről került Tolna me­gyébe, s először Grábócon te­lepedtek le, ahonnan 1979-ben költöztek Kisvejkére. Mindketten gyermekkoruk óta dolgoztak. Kilenc évesen már uradalomban „vakációz­tak", hogy az iskolakezdésre teljen ruhára. Sanyi bácsinak - aki februárban lesz 80 eszten­dős - mindene a zene, ő kán­torként nemzedékeket tanított meg hangszeren játszani, s most nagyon hiányzik neki a harmonium, amit elajándéko­zott. Julis néni már betöltötte 71. évét, s szabadidejében hí­mezni, olvasgatni, tévézni szokott. Igaz, mindkettejük számára akad tennivaló a ház körül, nem tétlenkednek. Mű­velik a kertet, s még Kisvejkén élő lányuknak is segítenek. Mint mondják, nagyon jól megvoltak ötven esztendeig egymás mellett, nem torzsal- kodtak, s jóformán soha nem töltöttek távol egymástól egyetlen napot sem. Kicsi a nyugdíjuk, de nem panasz­kodnak, csendesen, békében élnek, s bár Sanyi bácsi arról panaszkodik, hogy nem ment könnyen az ásás idén, azért hozzáteszi: a századik szüle­tésnapomat is szeretnénk együtt ünnepelni. nl-éG Az aranylakodalmas pár Aparhant gyászol A héten, hétfőn vettek végső búcsút Aparhanton Se­bestyén András helyi plébá­nostól, kerületi esperestől, aki egyben címzetes kanonok volt. A szentmisét dr. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök celebrálta Aparhanton a római katolikus templomban. Sebes­tyén Andrást - aki 1981 óta tel­jesített szolgálatot a települé­sen - több százan kísérték utolsó útjára. A gyászszertartáson nem csak aparhanti, hanem sok bonyhádi és kakasdi hívő is megjelent, hogy végső búcsút vegyen az 1936-ban András- falván született egyházi sze­mélyiségtől. A gyászmisét dr. Mayer Mihály püspök celebrálta A lakosság sokat segített A közelgő önkormányzati választás előtt Forray Gellér- tet, Cikó község polgármeste­rét az elmúlt négy esztendőről kérdeztük. — Milyen tervekkel kezdett neki a négyéves ciklusnak? — A pénzügyi helyzet fel­mérése után elsősorban a kö­zépületek, az infrastruktúra fejlesztésére koncentráltam. Szerettem volna Cikót bekap­csolni a környező települések vérkeringésébe. — Mennyiben sikerült vég­hezvinni a terveket? — Az elképzelések megva­lósultak, mid az utak, mind a középületek vonatkozásában. A fejlesztéseknél elsősorban a 250 adagos napközis konyhát és éttermet emelném ki. De vi­lágháborús emlékművet avat­tunk, felújításra került a Kál­vária, a Rókus-kápolna is. Az elmúlt négy évben táncegyüt­tes, énekkör alakult, s helyi tévénk is van. A felújított mű­velődési házban több ízben szerveztünk kiállítást. Testvérkapcsolat alakult ki az egykori cikóiak közremű­ködésével a németországi Da­upenttállal. A partnerkapcso­latnak köszönhető az iskola udvarán látható, hazánkban egyedi játékkomplexum. Megszerveztük a a szemét- szállítást, s az önkormányzat nem feledkezett meg a helyi sportegyesület támogatásáról sem. Ezekhez nagyban hozzá­járult a cikóiak segítsége, megértése, a rengeteg társa­dalmi munka is. Az öregek napköziotthoná­val kapcsolatos tervünk azon­ban füstbe ment, s egy mun­kahelyteremtő vállalkozás lét­rehozása sem sikerült. — Személyes kudarc érte-e? — Sajnos, igen. Egy jegyző kinevezése, illetve beiktatása az apparátusba kellő körülte­kintés nélkül történt meg. — Indul-e a decemberi válasz­táson? — Feltétlenül. Vannak olyan fontos feladatok - pél­dául a gáz- és telefonhálózat kiépítése, csatornázás és szennyvíztelep építése - me­lyek előkészítésében részt vál­laltam és szeretnék jelen lenni a kivitelezésüknél is. Hunyadi

Next

/
Oldalképek
Tartalom