Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-22 / 249. szám

Szombat, 1994. október 22.

TOLNAI

NÉPÚJSÁG

9

A diákok előtt nem lehet alakoskodni

Ismeretekkel a hordószónokok ellen

Dr. Várady Zoltán

Dr. Várady Zoltán történelmet tanít óraadóként a Vak Bottyán Gimnáziumban, egyébként pedig a most éledező paksi múzeum muzeológusa. Az ELTE-n szerzett régész-latin szakos diplomát, dolgozott a megyei könyvtárban, a megyei tanácson, majd a levéltárban. 1990-től négy éven át latint, filozófiát és történelmet tanított Szek- szárdon, a Garay gimnáziumban.

Milyen kérdésekkel kellett szembenéznie, amikor 1956 került elő a tanítás során? - elsősorban erre voltunk kíváncsiak.

— Miért kezdett tanítani?

— Miután én évekig nem tehettem azt, amit szerettem volna, és amire a képesítésem szólt, rá kellett döbbennem, hogy tanítanom kell. Rettenetesen fontos egy elnyomó rendszer számára, hogy az alattvalók intelligenciáját alacsony szinten tartsa. Minél alacsonyabb ez az intelligencia, annál inkább lehet manipulálni a tömegeket. Elhatároztam, hogy amennyiben hozzám fordulnak gyerekek, akkor vállalom a tanításukat. Előbb csak szakköröket vezettem illetve egyenként foglalkoztam a diákokkal, majd előadásokat tartottam, és csak utána léptem a katedrára. Azóta is igyekszem a diákokat felnőttként kezelni - mert ha eközben a diák nem felnőttként viselkedik, akkor ő érzi magát kellemetlenül - , ugyanakkor ebből a szituációból kiderül az is, hogy azért vagyunk csak tanár-diák viszonyban, mert a pillanatnyi ismereteink szerint ez a felállás.

— Ön a legizgalmasabb négy évben kezdett el történelmet tanítani.

— E négy év legnagyobb erénye az volt, hogy azoknak az embereknek akiknek a hivatalos állásponttól eltérő volt a véleményük a történelemről, nem kellett számolniuk a munkahelyük elvesztésével, úgy mint korábban. A tanárnak tehát már lett akkora szabadsága, hogy az órán feldolgozandó témákat ne egy kötelező séma szerint juttassa el a diáksághoz.

Jól emlékszem, hogy '89-ben volt olyan fontos beosztású ember az ismeretségi körömben, aki azt kiáltozta paprikavörösen, hogy 56-ról azt kell tanítani, hogy ellen- forradalom volt. Az idősebb kollégák közül bizonyára vannak, akik ezt mondják a mai napig is. Azt gondolom, hogy a generációváltással ez a probléma megoldódik, hiszen a fiatalabb tanárok felszabadultabban tudnak erről a témáról beszélni. A diákok előtt azonban nem lehet alakoskodni. Rögtön rájönnek, hogy az ember egy ideológiát képvisel, képmutató vagy őszinte.

— Milyen tapasztalatokat szerzett 1956 tanítása során?

— Rá kellett döbbennem, hogy a gimnazisták közül sokan rettenetesen tájékozatlanok a századunk kérdéseit illetően. Ez azért fontos - mondom én, a régész! - mert a naponta rájuk zúduló informá- cióözönnel nem tudnak mit kezdeni. Ha pedig az embernek nincsenek háttérinformációi, akkor oda sodródik, ahová az aktuális hordószónok tántorítja. Fontos tehát, hogy felkeltsük a diákok érdeklődését az őket körülvevő világ iránt. Az órákon kiderült az is, hogy a tanulókat a szélsőségek felől - balról és jobbról egyaránt - érik a hatások.

A szkinhedekről és a „bolse- vikmozgalomról" egyaránt kérdeztek. Ilyenkor - azt gondolom - nem ideológiát kell beléjük táplálni, hanem ismeretekkel kell a szemüket felnyitni.

— Lehet ezekről a kérdésekről politikamentesen beszélni?

— Nem. Azt szoktam mondani, hogy amikor elérkezünk a múlt század kérdéseihez, már nem lehet kizárni a politikát. Ugyanakkor nem szerencsés természetesen, amikor egy tanár egy pártnak elkötelezett harcosa. A legfontosabb, hogy a folyamatokat kell érzékeltetni, de a diákra kell bízni, hogy mit szűr le belőle.

— Mennyire lehet a történelem-tanítás a mindenkor hatalmon lévők játékszere?

—- Lehet. Hogy csak a klasszikus Orwell-i példánál maradjunk, ahogy az az 1984-ben olvasható: a történelmet folyton átírják, és aki mást mond, azt megsemmisítik. Mi szerencsére nem jutottunk el erre a szintre. Mindenesetre a történelem tanítása - a tények átcsoportosításával - felhasználható politikai célokra. Kérdés, hogy a hatalom talál-e erre megfelelő embereket a szakmában.

— A kormányváltás után röviddel levették a tévé műsoráról a Magyar félmúlt sorozatot.

— Ez számomra azt mutatja, hogy folynak az ideológiai háttérmunkák. Az persze más kérdés, hogy az ebben a sorozatban közölt információk, képek, dokumentumok és összekötő szövegek tálalása milyen. Ez is nyilván egy ideológiát tükröz. Ugyanazt a szembenállást a régi rendszerrel, mint amit a négy évvel ezelőtti választáson a polgárok a szavazataikkal kimondták. Azt, hogy ilyen műsorokat levesznek, nem tartom szerencsésnek, sokkal taktikusabban kellett volna ezt megoldani. Magam részéről sajnálom, ugyanis korábban ajánlottam a diákoknak, hogy nézzék meg, de immár nem tudok rá hivatkozni.

— Elképzelhető, hogy kijön egy új történelem tankönyv, amelyben ismét ellenforradalom lesz '56?

— Ad absurdum igen. Reálisan azonban inkább más témák esetében tudom elképzelni a különféle megközelítést, például az 1918-19-es időszak tárgyalásánál Károlyi Mihály illetve Kun Béla megítélése igen eltérő lehet a különféle szerzőknél. Volt, amikor túlhangsúlyozták, volt, amikor elhallgatták annak a bizonyos 133 napnak a jelentőségét, ez a különbség tehát fennállhat majd a várható további tankönyvekben is. Ha csak elő nem írják központilag, hogy mit tanítsunk.

— Azért a Nemzeti Alaptanterv előkészületei inkább arra engednek következtetni, hogy egy kerettanterv készül, választható programokkal, tankönyvekkel.

— Persze, én is bízom benne, hogy a központi „ukázrendszer" nem tér visz- sza. Bármilyen ideológia kerül is hatalomra, nagyon rossz lenne, ha meg akarná határozni a történelem-tanítást, és négyévenként kellene a különféle ideológiákhoz igazodnunk. Vannak tények, folyamatok, amelyeket tudomásul kell vennünk. Nekünk, akik történelmet tanítunk, az a feladatunk, hogy politikai hovatartozástól függetlenül közvetítsük ezeket.

Fotó: Ótós Réka Hangyái János

Házavató

A rosszmájúak szerint csak „félházavató" lesz ma délután Kakasdon. Merthogy nem kész teljesen a faluház, mégis felavatják.

A házat 1986-ban tervezte meg Makovecz Imre. A neves építész házai közül talán ez volt a leghányatottabb sorsú. A pénz és a türelem fogyott, az építkezés olykor csigalassúsággal haladt. Volt olyan alvállalkozó, akitől azért kényszerültek búcsút venni, mert tönkrement. Nehezen érkezett el a mai, várva várt nap, amikor felavatják a házat, tudva, hogy néhány helyisége még mindig nem készült el. Nem érdemes tovább várni,

hiszen a falu lakói gyakorlatilag már birtokba vették, több bált is tartottak már a nagyteremben.

Kakasdon 1797 ember él. A Faluház alapterülete 1325 négyzetméter. Mindenkire jut tehát körülbelül háromnegyed négyzetméter. Az elkövetkezendő évek majd azt is megmutatják, mennyire tudnak élni a helybéliek e lehetőséggel, s a faluház mennyire lesz vonzó az átutazók számára. Van-e a faluban még annyi tartalék, hogy a székely és sváb torony két népcsoportról szóló üzenetén túl tud adni valamit az idelátogatónak. Ótós-Hangyál

Páncélba zárt írások

Van a szerkesztőségben egy lefűzött, bekötött újságköteg. Ez soha nem'volt az archívumban a többi Tolnai Napló, Szabad Nép, Népszabadság, Tolna Megyei és Tolnai Népújság között. Páncél- szekrényben őrizték, és most is csak egy röpke lapszemle idejére hagyta el biztonságosnak látszó helyét. Az őrzés oka persze időközben változott. Eleinte valószínűleg a károsnak ítélt eszméktől óvták a potenciális olvasókat, később talán azt akarták elkerülni, hogy egyik-másik úgymond besározódott kollégának szégyenkeznie kelljen az újságokban található írásai miatt. Most az őrizet egyetlen oka: ne kallódjanak el az idő múlásával egyre értékesebbé váló dokumentumok.

A Tolnai Napló 1956 októberében lefűzött 2-ai, sorrendben 232. számának első oldala nagyon szép címmel kezdődik: „Újból elindul hódító útjára a szekszárdi vörös bor". A tudósításból megtudjuk, hogy 73 gazda - „tekintélyes középparaszt ... középparaszt... dolgozó paraszt..." megalakította az ország első pinceszövetkezetét. A belépők 25 liter 11 malligand fokos vörösbor egy éven belüli beadásával hitelesítik szándékukat.

Az ötödikéi szám címeiből: „A munka már a becsületért folyik" (a szedresi gépállomáson), „Bővíti a bundacipók választékát a Bonyhádi Cipőgyár", „Pótolta lemaradását a Tolnai Selyemfonógyár", „Túlteljesítette negyedéves tervét a Bonyhádi Zomán- cárugyár". A vezércikk „színvonalasabb, eredményesebb pártoktatást" sürget, egy vb. elnökhelyettes pedig arra bíztatja az érintetteket, hogy becsüljék meg jobban a téeszben dolgozó mezőgazdászokat. Néhány nappal később, 9-én, „A begyűjtés néhány időszerű kérdéséről" szól a kéthasábos vezércikk, beljebb „Nasszer elvtárs" nyilatkozik a Biztonsági Tanács munkájáról, de olvashattak tudományos cikket a megyénkbeliek a mesterséges esőről is. Egy nappal később már tudták, hogy a következő esztendőben 330 holdon termelnek majd paprikát a bogyiszlóiak.

„Szánt a traktor, mélyen jár az eke és boldogan szemléi az egymásra boruló barázdákat a traktoros: Sípos Ilona." Róla a 14-i szám egyik rövid írása szól. Ugyanebben, kiemelt tördelésben jelent meg Kovács Ferenc verse „A mártírokról". Az egy héttel korábban újratemetett Rajkékról szóló vers utolsó versszaka így kezdődik: „Egy becsapott nép vár elégtételt ..."

De lapozzunk tovább! Az október 24-i számban még hiába keressük a budapesti tudósításokat. A feszült politikai helyzetre legföljebb az utal, hogy összehívták az MDP Központi Vezetőségének ülését. Beljebb, a 3. oldal élén nemrég elhunyt kollégánk árulja el az olvasónak - utalva az Irodalmi Újság ominózus cikkére -, hogy ő sem szereti Kucsera elvtárs helybéli megtestesítőjét. Az illető azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Faluszínház szekszárdi előadásának kezdete előtt odatelefonált a kultúrott- honba, várjanak még rá tíz percet. Kollégánk mindenesetre jól sejtette, mi következik, mert így fejezte be írását: „A történelem szele elfújta a napot, amely körül keringtek a kisebb és nagyobb bolygók és már itt borzolja a kertek alatt a fák leveleit."

„Megyénk dolgozói elítélik a provokációt!" A cím hasonló tartalmat takar: a Dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat, a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat és a Tolnai Napló párta - lapszervezete, a Tolna megyei újságírók, a tengelici Petőfi té- esz tagjai - legalábbis a tudósítás, a tudósítók szerint - elítélik, hogy Budapesten „a békés tüntetést provokátorok vérontásra használták fel." Ugyanebben, a 25-ei, csütörtöki számban olvasható „Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének szózata" „... Magyarok! Elvtársak! Barátaim! ... minden lehetősége megvan annak, hogy politikai programomat a magyar népre támaszkodva a kommunisták vezetésével a kormány megvalósítsa.” A központi vezetőség felhívásában más a megszólítás: „Munkások! Elvtársak! Dolgozók! A dolgozó nép ellensége, a reakció sötét hordája kihasználva az egyetemi ifjúság békés felvonulását/ kezet emelt a magyar dolgozó nép államára ... gyilkolt, rabolt, fosztogatott..."

A lap szerint ekkor még Gerő Ernő az MDP első titkára. Másnap, pénteken, anélkül, hogy a változásról tudósítana, a lap Kádár Jánosnak, az MDP KV első titkárának és Nagy Imre miniszterelnöknek a rádióbeszédét ismerteti. Részlet ez utóbbiból: „.. .a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról."

A második oldalon arról szól a tudósítás, hogy Szek- szárdon „Az emberek százai csoportosultak az utcai hangosbe- szélók alá szerdán és csütörtökön délelőtt és néma fejbólintással vették tudomásul a történteket... A párt új első titkárának és a Minisztertanács elnökének csütörtök délutáni nyilatkozata után nemzeti színű kokárdás fiatalok és idős emberek járták Szek- s zárd utcáit..."

Néhány cím a lapból: „Nyugalom, helytállás ... Munkásőrségek alakultak az üzemekben ... Az eddiginél még jobb munkával segítjük pártunkat és kormányunkat"

Másnap, szombaton, a négy oldalas lapból alig több, mint egy kolumna írásai szólnak a pesti és a megyebeli eseményekről. Ez utóbbiak azt hangsúlyozzák, hogy a termelő munka zavartalan.

Vasárnap is megjelent a Tolnai Napló, de csak egy lap egyik oldalán. A vezércikk az új, Nagy Imre-kormányt köszönti, közlik annak névsorát, és az új miniszterek - Lukács György, Tildy Zoltán, Kovács Béla és Münnich Ferenc - rövid életrajzát. Ez a Tolnai Napló utolsó száma. A szerkesztőségi lefűzött példányon megmaradtak azok a ceruzaskiccek, amelyeket az új lap tervezésénél használhattak: a Kossuth-címer és a lapfej melletti nemzeti színű csík rajzai.

Hétfőn aztán már a Tolna Megyei Népújság került utcára, két oldalon. Néhány cím, alcím: „Tárgyalások kezdődnek a szovjet haderők hazánkból történő kivonásáról... Megszűnik az ÁVH... Válasz a Pravdának ... Nemzeti bizottságok, forradalmi és munkástanácsok alakultak ... Megszüntetik a begyűjtési hivatalokat.

„Támogatunk minden jogos követelést" ez az MDP szekszárdi végrehajtó bizottsága közleményének a címe. A közleményből kitűnik, hogy „... a városi tanács ... azonnal mondjon le, adja át helyét az új nemzeti bizottságnak..."

Kedden és szerdán két-két oldalon jelent meg a Tolna Megyei Népújság. Tudósított a szekszárdi nemzeti bizottság megalakulásáról, könnyű szívvel búcsúzott az ÁVH-tól, A harc címmel vezércikket közölt:,,. .. A csoda mivelünk történt és az egész világ előtt zajlott le ... Az áporodott trágyabűzt elűzte az októberi szél és a hamu alatt, alig sejtett izzó zsarátnok lángra kapva mindent elsöprő diadala szivárványt rajzolt az égre vörös vérbetúkkel, hogy él még a magyar!..." A lap követelte, hogy Tolna megye és székhelye csatlakozzon a Dunántúli' Nemzeti Tanácshoz.

A következő szám november 5-i keltezésű. Tudatja, hogy „Megalakult a Magyar Forradalmi _ Munkás-Paraszt Kormány!" „Újból megindult a békés, alkotó élet, szántanak, vetnek a szekszárdi parasztok”. Közli Szekszárd város szovjet katonai parancsnokának parancsát is a fegyverek leadásáról és a kijárási tilalom betartásáról - főbelövés terhe mellett. -a -y

Hét végi magazin