Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15 / 243. szám

10 «ÚJSÁG hét végi magazin 1994. október 15., szombat Honnan jöttünk, merre tar­tunk? Majd mindenkit foglal­koztat ez a kérdés, hiszen gyökereink, a génekbe kódolt üzenet tudat alatt irányítja lépteinket. Talán ezért van, hogy sokunkban a régi tár­gyak, melyeket eleink hasz­náltak, koptattak, nyűttek el, meghatározatlan, furcsa nosz­talgikus érzéseket keltenek. így lehet ezzel Vitéz Zsolt, a szekszárdi Dienes Valéria Ál­talános Iskola és Grundschule igazgatója is, hiszen présházát múltszázadi és eszázadeleji sváb bútorokkal, használati tárgyakkal, szőttesekkel ren­dezte be. A tanya kívülről semmiben sem különbözik a többi, he­gyen található, egy-két évti­zede épült hasonló jellegűtől. Mihelyt azonban a préshá­zajtó kitárul, a látogató úgy érzi, mintha évtizedeket ha­ladt volna vissza az időben. A bejárati ajtóval szemben a pin- ceíejáró feletti zöld-piros tála­son köcsögök, parazsas va­saló, mellette valamikori gyermekjáték, pici fehér, aranyszegélyű porcelán bilik, tréfás feliratokkal. A zöldmá­zas boroskancsót sváb fazekas készítette, amit a girbe-gurba betűkkel televésett felirat is mutat: „Bort iszik a nagyar/ Nem vizet/ Borbuvan az iga- ság,/ Nem az atokőnyvbe?/ éljen/ Az 1922-ben faragott fali só­tartót ma is használják. Az ajtó melletti fogason lógó bőrta­risznyában éppen három pin- tesüveg fér el. Valamikori gazdája nap mint nap munka után ezzel ballagott ki a más­napi borért a murgai szőlő­hegyre. Minden régi itt. A kádon lévő darálót a felirata szerint Hoffner Schrantz készítette. Mellette mázsa, karosmérleg, rézsúlyokkal, aminek a ma­tematika-fizika szakos házi­gazda bizonyára jó hasznát veszi. A présház melletti kisszoba berendezése a bonyhádi gim­názium mellett a századfordu­lón „működött" kocsmát dí­szítette. Az asztal körül barna thonett székek, a fehér porce­lán gombos tálalószekrényben koronás címerű hiteles 2-3-5 decis üvegpoharak, söröskrig- lik és az úgynevezett igazság­pohár, melynek német nyelvű felirata szerint „Egy üveg bor, egy fiatal nő a legjobb időtöl­tés." A festett sarokpadnak saj­nos csak a baloldali része van meg, a másik fele ki tudja, hol veszett el. A kékre mázolt fali­téka közepén fekete, hoszú- hajú cigánylány mosolyog hamisan. — Honnan mindez? - kér­dezi a vendég. — Murgai származású a családunk. A nagynéném és a nagybátyám, Werner János születésüktől fogva ott éltek, csakúgy, mint az őseik. Most megöregedve beköltöztek Szekszárdra, a murgai házat felszámolták. Nem lévén gyermekük, a hagyaték egy részét rám, az unokaöccsükre hagyták, aminek én nagyon örültem, hiszen gyermekko­rom nagy részét náluk töltöt­tem. Ezek a berendezési tár­gyak, a bútorok a gyermekko­romat idézik, - mondja Vitéz Zsolt, miközben meséli, hogy nagynénje, nagybátyja „jó svábhoz" illően soha semmit nem dobott ki, mindent félre­rakott. Ezért aztán van itt minden. A pince fölötti szoba olyan, akár egy helytörténeti múzeum. A sárgára festett ágyakon felpolcolt párnák, szebb- néí-szebb kéziszőttes angin- ban, csipkés huzatban. A le­pedők szélén szintén kétujjnyi horgolt csipke. „A kásztlin" régi csecsebecsék, és egy érem, az 1896. évi milleneumi kiállításról. A felirat szerint a nagyapa, Johann Werner te­henével nyert első díjat. A szekrény aljában stócban áll­nak a kéziszövésű, hímzett asztalterítők, kéztörlők, mo­nogrammos blúzok, alsószok­nyák, a valamikori stafírung darabjai. A puha, fekete berli­ner kendő mellett hófehér A gramafon és a hozzátartozó lemezek a tengerentúlról ke­rültek Murgára gyászkendő. A festékét vesz­tett nagyobbik fenyőfa ládá­ban feliratos falvédők, hét­köznapi és lakodalmi férfi-női kötények. Előtte, a kisebbik ládában ma már talán sehol sem található pacsker,- tutyi sámfák sorakoznak, pici gyermeklábtól egész a felnőtt méretig. A ma is működő gramofon az ajtó mellett az „amerikás" murgaiakat idézi, akik a ten­gerentúlról hazatérve hozták magukkal az akkor itt még kuriózumnak számító zene­gépet. A nagyasztal fiókjában egy­kor kenyeret tartottak, ma régi iratok, fényképek vannak itt. A nagynéni testvére bíró volt Murgán, az 1896-tól keltezett anyakönyveket Vitéz Zsolt már felajánlotta az evangéli­kus egyháznak. A falakon az ősök megfakult képei mellett Elisa Schmidt, a nagymama konfirmáló emléklapja 1924. évi keltezéssel. A falikép az esküvői relikviákon kívül ze­nélő szerkezetet rejt. — Az a legszebb az egész­ben, hogy mindezt használjuk ma is. A kisunokám, Kittike legutóbb amikor itt volt ezzel játszott, - mutatja Vitéz Zsolt az apró, kézzel faragott csép- hadarót és a hozzá illő gere­bent. F. Kováts Éva Fotó: Degré Gábor Évszakváltás a bűnelkövetésben Egy úr a ködös Albionból A barátkozó, kedves angol úriember, Rónáid S. Wicks először két évvel ezelőtt járt Szekszárdon, amikor is a PHARE delegálta szaktaná­csadó három hónapot töltött a megyeszékhelyen. Ez az idő akkor elég volt a szakmai munka magas szintű elvégzé­sére és arra is, hogy a West- Sussex megyebeli férfit visz- szahozza Tolnába. Hozzájá­rult ehhez, hogy kapcsolatban maradt a Tolna Megyei Vál­lalkozói Központtal - a ma­gyarok tavaszi angliai tréning- jét is megszervezte -, most pedig meghívták az Alisca Expóra, s aztán ha már itt volt - saját költségén érkezett ven­dégként -, marketing és sze­mélyiségfejlesztés témában egyhetes kurzust is vezetett vállalkozóknak. No meg is­merkedett a megyével, felke­reste a két évvel ezelőtti isme­rőseit. — Nagyon örülök a kedves fogadtatásnak - mondta egy kiadós birkapörkölt vacsora alkalmával tisztára törölt tá­nyérja fölül a Baktai söröző­ben, s aztán Inczédi Lászlóné angoltanár tolmácsolásával mást is elbeszélt. Nagy ne­vetve először azt, hogyan próbálkoztak ismerkedni a nyelvi korlátok ellenére a szekszárdiakkal, s a környék­kel. Az állandó vacsorahelyén, a Baktai sörözőben a szem­üveg nagyságú négynyelvű tolmácsgép segített, illetve a tulaj, Puxler Gyula, aki rámu­tatott az órán lévő ötös számra, utánozta a birkát és mindjárt megértette Wicks úr, hogy mikorra készül el a fáin- tos birkapörkölt. — Úgy jutottunk ki a Ge- menci erdőbe - magyarázta jót derülve -, hogy a buszpá­lyaudvaron megmutattuk a szarvas képét a gépkocsiveze­tőnek, aztán ő megmondta, hogy melyik járat megy oda. — Milyennek látta, ismerte meg a szekszárdiakat? - tuda­koltuk. — Vendéglátóaknak, ven­dégszeretőknek. Barátságo­saknak. — Ugyanolyannak, mint Ön. Hiszen most is Inczédiék és Szíjártó László társaságá­ban találom, aztán pedig azt is észrevettem, hogy a városban járva ugyancsak melegen üd­vözli az ismerősöket. — Köszönöm. Egyetértek. — Mennyire látszanak a napi gondok az embereken? — Senki nem panaszko­dott. Igaz, nem sokkal beszél­tem, mivel a két hét alatt sok időt fordítottam az előadá­sokra való felkészülésre. Nagy élmény volt azonban, hogy a szüreti fesztiválon találkoz­hattam a West-Sussex-beli vezetőkkel, akik kapcsolatban állnak a megyei önkormány­zattal. — Úgy veszem észre, ked­veli a magyar konyhát, a bir­kapörköltet és a halászlét. Önöknél van hal, van birka, ám biztosan nincs az előbb említett két étel. — Angliában akármikor meg tudok venni bármilyen húst - igaz, drága -, nem kell rendelni. Itt viszont éltem a lehetőséggel. Sok-sok évvel ezelőtt a csirkepaprikást már megkóstoltam, de aztán elma­radt valahogy . . . Nálunk a paprika egyébként nem olyan elterjedt fűszer, mint Magyar- országon. Ami a felvetését il­leti, elmondom, a legjobb va­csorázóhely a Baktai söröző, itt van a Gyuszi, a Márta, az Edit, a Zoli, a Marika, s ezért jövök ide mindig. Azt gondo­lom, Ön is kedveli, mert úgy emlékszem, már két éve is lát­tam itt. — Hogy ízlik az említett két étel? — Ez olyan kérdés - nevet -, mint ha azt tudakolná, me­lyik jobb, a kékfrankos, vagy a Cabernet Sauvignon. Külön­böző ízek, de mindegyik jó. — Információm szerint két éve elkérte a birkapörkölt re­ceptjét - el is leste a fogásokat -, megfőzte-e? — Ön nagyon jól tájéko­zott! - mosolygott. - Egyszer kipróbáltam és sikerült. — Akkor elképzelhető az, ha legközelebb jön, akkor főz valamit a Baktai sörözőben? — Megpróbálhatom, de nem szoktam hozzá, hogy vendéglőben főzzek. Ami na­gyon tetszik nekem, az a bor. Szeretem a kékfrankost, a Ca­bernet Sauvignont, a kadarkát és a bikavért. — Lenne-e piaca Önöknél a szekszárdi bornak? — Sokféle bort isznak az angolok, de nehéz lenne be­törni a piacra. Idő és kemény munka kell hozzá. Meg kell alapozni a nevét. — Reméljük, így lesz! - szólunk, s jó utat, viszontlá­tást kívánva búcsúzunk. Elérzékenyül . . .- ékes ­Minden évszaknak meg­vannak a maga speciális bű­nesetei, így az ősznek is. Meg­szaporodtak ugyanis me­gyénkben például a tűzifa lo­pások. Péntekre virradóan egy paksi lakost 3 mázsa tűzreva- lóval „könnyítettek" meg. Van olyan elkövető is, aki azonban nem ennyire kényelmes, nem a kész tűzifát lopja, hanem a fákat vágja ki. Az elmúlt na­Dr. Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője három évig az ügy­rendi bizottságot vezette. Ezért tőle kérdeztük, miben más az új házszabály, amelynek a bevezeté­sével a Tisztelt Ház többsége egyetértett.- A házszabály a parlament alkotmánya, tükörképe, hogy miként működik a többpárti parlament. Ezért volt fontos, hogy hatpárti, illetve, az egyik ingadozása miatt hol hat, hol pedig ötpárti egyetértéssel született meg. Még szüksége­sek olyan kiegészítő törvé­nyek, mint például a jogalko­tásról, vagy a képviselők jog­állásáról szóló, és maga az Al­kotmány, amely az alapvető szabályokat tartalmazza.- Milyen területeken vannak változtatások?- A új házszabály megvál­toztatta a parlament minden funkciójához kapcsolódó eljá­rási rendet. Újra szabályozza a legfontosabb funkciók - a tör­vényhozás, a kormány elle­nőrzése és a politikai vita rendjét. Alapelvként vettük figyelembe, hogy a parlament a képviselők önállósága mel­lett azért testületként is mű­ködik. Ahol az egyéni képvi­selői jogok már valamilyen módon sértik a testület mű­ködését, ott a csoportjogoknak próbáltunk elsőbbséget bizto­sítani. Miután a parlament pártokra épül, azok frakciói pedig bizonyos politikai érde­kazonosságokat fejeznek ki, nyilván elsőbbséget kell kap­nia a csoport-véleménynek. Azt hiszem sikerült eltalálni a megfelelő arányokat. Nem sé­rült a törvény kezdeményezé­sének joga, s a felszólalások lehetősége. Rövidülnek a szavazási ce­remóniák. Kétféle konstrukció van, az egyik a kivételes eljá­rás továbbfejlesztett változata, pókban az ilyen bűnesetek is megszaporodtak: például Szekszárd közelében százezer forint értékben akácfát, Kocso- lán diófát vágtak ki. Szintén a tél közeledtét jelzi, hogy egyre több gázpalackot tulajdonítanak el, de minden bizonnyal a fűtési idényre ké­szült fel az is, aki Zombáról (egy kft-től) egy nyolc és egy öt köbméteres olajtartályt vitt a másik pedig, hogy a rendes eljárásban együtt lehet sza­vazni azokról a részekről, amelyekkel a kormány egye­tért. Ha a frakciók kérik, lehet külön is szavazni, mert elő­fordulhat, hogy politikai, vagy gazdasági érdek fűződik hozzá, hogy egy-egy elemet kiemeljünk a csomagból.- A tévé előtt ülve néha lát­szott, hogy senki sem tudja, a vé­gén összefüggő marad-e a tör­vény szövege.- Ezért végeztünk el olyan apróbb változtatásokat a sza­bályon, amelyek lehetővé te­szik, hogy menet közben ösz- sze lehessen csiszolni a parag­rafusokat. A törvényt egészen a végszavazásig vissza lehet vonni. Megtörtént, hogy azért kellett a végén leszavazni egy törvényt, mert egy-egy parag­rafusa nem egyezett az Al­kotmánnyal, más törvénnyel, vagy éppen egy másik parag­rafussal, az előterjesztőnek meg nem volt módja a változ­tatásra.- Ki terjeszthet elő törvényja­vaslatot?- A törvénykezdeménye­zés változatlanul ugyanazokat illeti meg, csak nem a plénum kezd el vele foglalkozni, ami nagyon méltatlan volt eddig. Ha az előterjesztő felállt és elmondta, hogy egy traktort miért kell repceolajjal működ­tetni, a Háznak nem volt visz- szakérdezési joga, döntenie kellett. Most egy bizottság vizsgálja, hogy, a javaslat tár­gyalásra alkalmas-e. A frakci­ókat rendes ülésszakonként öt-öt alkalommal megilleti az a lehetőség, hogy az elutasí­tott kezdeményezést a plé­num előtt megindokolják, és akkor a plenáris ülés dönt. A megoldás az ellenzéki pártok számára rendes ülésszakon­ként akár húsz törvényjavas­latra is lehetőséget ad. el az éjszaka leple alatt. Ha­sonlóképpen téli fűtését kí­vánta rendezni az, aki egy dalmandi munkásszálló ka­zánházából leszerelte és el­lopta a kazán olajégőfejét. A hidegre való felkészülés sajá­tos módját tükrözi, hogy az egyik szekszárdi középiskola öltözőjéből huszonötezer fo­rint értékben ruhaneműnek kélt lába.- Miként változtak az ellenőr­zést és a politikai vitát segítő sza­bályok?- A szabályok egy részét az előző négy éves szokásjogunk már kialakította. Ilyen például a politikai vitanap, amit a képviselők egyötöde kezde­ményezhet. Ez azt jelenti, hogy ha az ellenzéki képvise­lők összefognak, akár hetente egyet lehetne kezdeményezni. Vizsgálóbizottság létrehozá­sához azelőtt többség kellett, most a képviselők egyötödé­nek bejelentése létrehozza a témát vizsgáló csoportot. Megmaradt a napirend előtti felszólalás lehetősége, de ez már csak a képviselőcsopor­tok vezetőjét illeti meg, rend­kívüli és fontos kérdésben. Éppen az intézmény rangját akartuk megadni a megszorí­tással, hiszen eddig a nap le­gértékesebb része elment a képviselők egyéni szereplésé­vel. Napirend után viszont a képviselők szinte korlátozás nélkül elmondhatják amit akarnak. Megmaradt a kérdé­sek és interpellációk rendje, teljesen új megoldás viszont az azonnali kérdések órája, amikor a kormány tagjai rög­tön válaszolnak a hozzájuk in­tézett képviselői kérdésre. Fontos változás, hogy a bi­zottságok az előkészítő munka mellett döntési szere­pet is kaptak. A bizottsági el­járás lett a meghatározó, de nem minden bizottság egy­forma súlyú, vannak úgyne­vezett gesztorbizottságok, me­lyek összefogják a munkát. A. részletek már szakmai kérdé­sek, s nem biztos, hogy a nagy nyilvánosságot érdeklik, az viszont nagyon fontos lenne, a bizottságok megnövekedett szerepe miatt is, hogy megte­remtődjön tevékenységük nyilvánossága. Mi hiába mondjuk ki papíron, hogy az A hűvösebb reggelek autó­inkat sem kímélik: akinek az akkumulátorja kívánnivalót hagy maga után, az bizony kínlódhat az induláskor. Ez lehet a magyarázata annak, hogy gombamódon szapo­rodnak a gépkocsi-feltörések, s közöttük is vezetik a rang­sort azok, melyek akkumulá­torlopásokkal végződnek. Gergelics Zsóka ülések nyilvánosak, ha a sajtó nem jelenik meg. Az izgalmas, fontos, szakmai viták a bizott­ságokban zajlanak.- Mekkora szerepe volt a Ön által vezetett bizottságnak a ház­szabály megalkotásában?- Hogy két hónap alatt si­került elfogadni a házsza­bályt, annak köszönhető, hogy három éves vita áll mögöt­tünk. Sok kérésről hetekig, hónapokig vitatkoztunk pár­tokkal, szakértőkkel. A siker feltétele az volt, hogy min­denki ismerte már a másik ál­láspontját, és pontosan tudta, hogy számára abból mi elfo­gadtató. Sokkal nehezebb volt három éve, amikor még fo­galmakat tanultunk, meg kel­lett ismerni a hagyományokat, a nemzetközi gyakorlatot. Nagyon örülök annak, hogy amit elkészítettünk, az kivétel nélkül belépült az új házsza­bályba. Teljesen új intézmény csak az azonnali kérdések órája. Az ügyrendi bizottság beolvadt az alkotmányügyibe, albizottságként, s sok mun­kánk lesz, mert hiú ábránd lenne azt hinni, hogy meg­szűnnek a házszabály értel­mezésének gondjai.- Mindenben egyet is értettek a frakciók?- Természetesen nem, más a véleményünk például a he­lyettesítésekről. Én például nevetségesnek tartom, hogy a képviselőcsoportból kilépő hat hónapig nem csatlakozhat másikhoz. A képviselőcsopor­tot tagjai szabad mandátuma hozza létre, ezért megalázó, ha megkötik a kezét. Mérle­gelve, hogy az ellenzéknek és a törvényhozás gyorsítása szempontjából is szükséges a szabályozás, azt kellett mon­danunk, hogy van amivel nem értünk egyet, de emiatt nem vétózzuk meg az egészet. Leg­feljebb egy év múlva visszaté­rünk a témára. Biztos vagyok benne, hogy sokmindent kor­rigálni kell. Azt hiszem nem is várható el egy négy éve mű­ködő többpárti parlamenttől, hogy száz évre készüljön a házszabálya. Ihárosi Ibolya Hiába mondjuk, hogy nyilvános, ha a sajtó nem jelenik meg Megalázó, ha megkötik a kezét

Next

/
Oldalképek
Tartalom