Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-15 / 243. szám
10 «ÚJSÁG hét végi magazin 1994. október 15., szombat Honnan jöttünk, merre tartunk? Majd mindenkit foglalkoztat ez a kérdés, hiszen gyökereink, a génekbe kódolt üzenet tudat alatt irányítja lépteinket. Talán ezért van, hogy sokunkban a régi tárgyak, melyeket eleink használtak, koptattak, nyűttek el, meghatározatlan, furcsa nosztalgikus érzéseket keltenek. így lehet ezzel Vitéz Zsolt, a szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola és Grundschule igazgatója is, hiszen présházát múltszázadi és eszázadeleji sváb bútorokkal, használati tárgyakkal, szőttesekkel rendezte be. A tanya kívülről semmiben sem különbözik a többi, hegyen található, egy-két évtizede épült hasonló jellegűtől. Mihelyt azonban a présházajtó kitárul, a látogató úgy érzi, mintha évtizedeket haladt volna vissza az időben. A bejárati ajtóval szemben a pin- ceíejáró feletti zöld-piros tálason köcsögök, parazsas vasaló, mellette valamikori gyermekjáték, pici fehér, aranyszegélyű porcelán bilik, tréfás feliratokkal. A zöldmázas boroskancsót sváb fazekas készítette, amit a girbe-gurba betűkkel televésett felirat is mutat: „Bort iszik a nagyar/ Nem vizet/ Borbuvan az iga- ság,/ Nem az atokőnyvbe?/ éljen/ Az 1922-ben faragott fali sótartót ma is használják. Az ajtó melletti fogason lógó bőrtarisznyában éppen három pin- tesüveg fér el. Valamikori gazdája nap mint nap munka után ezzel ballagott ki a másnapi borért a murgai szőlőhegyre. Minden régi itt. A kádon lévő darálót a felirata szerint Hoffner Schrantz készítette. Mellette mázsa, karosmérleg, rézsúlyokkal, aminek a matematika-fizika szakos házigazda bizonyára jó hasznát veszi. A présház melletti kisszoba berendezése a bonyhádi gimnázium mellett a századfordulón „működött" kocsmát díszítette. Az asztal körül barna thonett székek, a fehér porcelán gombos tálalószekrényben koronás címerű hiteles 2-3-5 decis üvegpoharak, söröskrig- lik és az úgynevezett igazságpohár, melynek német nyelvű felirata szerint „Egy üveg bor, egy fiatal nő a legjobb időtöltés." A festett sarokpadnak sajnos csak a baloldali része van meg, a másik fele ki tudja, hol veszett el. A kékre mázolt falitéka közepén fekete, hoszú- hajú cigánylány mosolyog hamisan. — Honnan mindez? - kérdezi a vendég. — Murgai származású a családunk. A nagynéném és a nagybátyám, Werner János születésüktől fogva ott éltek, csakúgy, mint az őseik. Most megöregedve beköltöztek Szekszárdra, a murgai házat felszámolták. Nem lévén gyermekük, a hagyaték egy részét rám, az unokaöccsükre hagyták, aminek én nagyon örültem, hiszen gyermekkorom nagy részét náluk töltöttem. Ezek a berendezési tárgyak, a bútorok a gyermekkoromat idézik, - mondja Vitéz Zsolt, miközben meséli, hogy nagynénje, nagybátyja „jó svábhoz" illően soha semmit nem dobott ki, mindent félrerakott. Ezért aztán van itt minden. A pince fölötti szoba olyan, akár egy helytörténeti múzeum. A sárgára festett ágyakon felpolcolt párnák, szebb- néí-szebb kéziszőttes angin- ban, csipkés huzatban. A lepedők szélén szintén kétujjnyi horgolt csipke. „A kásztlin" régi csecsebecsék, és egy érem, az 1896. évi milleneumi kiállításról. A felirat szerint a nagyapa, Johann Werner tehenével nyert első díjat. A szekrény aljában stócban állnak a kéziszövésű, hímzett asztalterítők, kéztörlők, monogrammos blúzok, alsószoknyák, a valamikori stafírung darabjai. A puha, fekete berliner kendő mellett hófehér A gramafon és a hozzátartozó lemezek a tengerentúlról kerültek Murgára gyászkendő. A festékét vesztett nagyobbik fenyőfa ládában feliratos falvédők, hétköznapi és lakodalmi férfi-női kötények. Előtte, a kisebbik ládában ma már talán sehol sem található pacsker,- tutyi sámfák sorakoznak, pici gyermeklábtól egész a felnőtt méretig. A ma is működő gramofon az ajtó mellett az „amerikás" murgaiakat idézi, akik a tengerentúlról hazatérve hozták magukkal az akkor itt még kuriózumnak számító zenegépet. A nagyasztal fiókjában egykor kenyeret tartottak, ma régi iratok, fényképek vannak itt. A nagynéni testvére bíró volt Murgán, az 1896-tól keltezett anyakönyveket Vitéz Zsolt már felajánlotta az evangélikus egyháznak. A falakon az ősök megfakult képei mellett Elisa Schmidt, a nagymama konfirmáló emléklapja 1924. évi keltezéssel. A falikép az esküvői relikviákon kívül zenélő szerkezetet rejt. — Az a legszebb az egészben, hogy mindezt használjuk ma is. A kisunokám, Kittike legutóbb amikor itt volt ezzel játszott, - mutatja Vitéz Zsolt az apró, kézzel faragott csép- hadarót és a hozzá illő gerebent. F. Kováts Éva Fotó: Degré Gábor Évszakváltás a bűnelkövetésben Egy úr a ködös Albionból A barátkozó, kedves angol úriember, Rónáid S. Wicks először két évvel ezelőtt járt Szekszárdon, amikor is a PHARE delegálta szaktanácsadó három hónapot töltött a megyeszékhelyen. Ez az idő akkor elég volt a szakmai munka magas szintű elvégzésére és arra is, hogy a West- Sussex megyebeli férfit visz- szahozza Tolnába. Hozzájárult ehhez, hogy kapcsolatban maradt a Tolna Megyei Vállalkozói Központtal - a magyarok tavaszi angliai tréning- jét is megszervezte -, most pedig meghívták az Alisca Expóra, s aztán ha már itt volt - saját költségén érkezett vendégként -, marketing és személyiségfejlesztés témában egyhetes kurzust is vezetett vállalkozóknak. No meg ismerkedett a megyével, felkereste a két évvel ezelőtti ismerőseit. — Nagyon örülök a kedves fogadtatásnak - mondta egy kiadós birkapörkölt vacsora alkalmával tisztára törölt tányérja fölül a Baktai sörözőben, s aztán Inczédi Lászlóné angoltanár tolmácsolásával mást is elbeszélt. Nagy nevetve először azt, hogyan próbálkoztak ismerkedni a nyelvi korlátok ellenére a szekszárdiakkal, s a környékkel. Az állandó vacsorahelyén, a Baktai sörözőben a szemüveg nagyságú négynyelvű tolmácsgép segített, illetve a tulaj, Puxler Gyula, aki rámutatott az órán lévő ötös számra, utánozta a birkát és mindjárt megértette Wicks úr, hogy mikorra készül el a fáin- tos birkapörkölt. — Úgy jutottunk ki a Ge- menci erdőbe - magyarázta jót derülve -, hogy a buszpályaudvaron megmutattuk a szarvas képét a gépkocsivezetőnek, aztán ő megmondta, hogy melyik járat megy oda. — Milyennek látta, ismerte meg a szekszárdiakat? - tudakoltuk. — Vendéglátóaknak, vendégszeretőknek. Barátságosaknak. — Ugyanolyannak, mint Ön. Hiszen most is Inczédiék és Szíjártó László társaságában találom, aztán pedig azt is észrevettem, hogy a városban járva ugyancsak melegen üdvözli az ismerősöket. — Köszönöm. Egyetértek. — Mennyire látszanak a napi gondok az embereken? — Senki nem panaszkodott. Igaz, nem sokkal beszéltem, mivel a két hét alatt sok időt fordítottam az előadásokra való felkészülésre. Nagy élmény volt azonban, hogy a szüreti fesztiválon találkozhattam a West-Sussex-beli vezetőkkel, akik kapcsolatban állnak a megyei önkormányzattal. — Úgy veszem észre, kedveli a magyar konyhát, a birkapörköltet és a halászlét. Önöknél van hal, van birka, ám biztosan nincs az előbb említett két étel. — Angliában akármikor meg tudok venni bármilyen húst - igaz, drága -, nem kell rendelni. Itt viszont éltem a lehetőséggel. Sok-sok évvel ezelőtt a csirkepaprikást már megkóstoltam, de aztán elmaradt valahogy . . . Nálunk a paprika egyébként nem olyan elterjedt fűszer, mint Magyar- országon. Ami a felvetését illeti, elmondom, a legjobb vacsorázóhely a Baktai söröző, itt van a Gyuszi, a Márta, az Edit, a Zoli, a Marika, s ezért jövök ide mindig. Azt gondolom, Ön is kedveli, mert úgy emlékszem, már két éve is láttam itt. — Hogy ízlik az említett két étel? — Ez olyan kérdés - nevet -, mint ha azt tudakolná, melyik jobb, a kékfrankos, vagy a Cabernet Sauvignon. Különböző ízek, de mindegyik jó. — Információm szerint két éve elkérte a birkapörkölt receptjét - el is leste a fogásokat -, megfőzte-e? — Ön nagyon jól tájékozott! - mosolygott. - Egyszer kipróbáltam és sikerült. — Akkor elképzelhető az, ha legközelebb jön, akkor főz valamit a Baktai sörözőben? — Megpróbálhatom, de nem szoktam hozzá, hogy vendéglőben főzzek. Ami nagyon tetszik nekem, az a bor. Szeretem a kékfrankost, a Cabernet Sauvignont, a kadarkát és a bikavért. — Lenne-e piaca Önöknél a szekszárdi bornak? — Sokféle bort isznak az angolok, de nehéz lenne betörni a piacra. Idő és kemény munka kell hozzá. Meg kell alapozni a nevét. — Reméljük, így lesz! - szólunk, s jó utat, viszontlátást kívánva búcsúzunk. Elérzékenyül . . .- ékes Minden évszaknak megvannak a maga speciális bűnesetei, így az ősznek is. Megszaporodtak ugyanis megyénkben például a tűzifa lopások. Péntekre virradóan egy paksi lakost 3 mázsa tűzreva- lóval „könnyítettek" meg. Van olyan elkövető is, aki azonban nem ennyire kényelmes, nem a kész tűzifát lopja, hanem a fákat vágja ki. Az elmúlt naDr. Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője három évig az ügyrendi bizottságot vezette. Ezért tőle kérdeztük, miben más az új házszabály, amelynek a bevezetésével a Tisztelt Ház többsége egyetértett.- A házszabály a parlament alkotmánya, tükörképe, hogy miként működik a többpárti parlament. Ezért volt fontos, hogy hatpárti, illetve, az egyik ingadozása miatt hol hat, hol pedig ötpárti egyetértéssel született meg. Még szükségesek olyan kiegészítő törvények, mint például a jogalkotásról, vagy a képviselők jogállásáról szóló, és maga az Alkotmány, amely az alapvető szabályokat tartalmazza.- Milyen területeken vannak változtatások?- A új házszabály megváltoztatta a parlament minden funkciójához kapcsolódó eljárási rendet. Újra szabályozza a legfontosabb funkciók - a törvényhozás, a kormány ellenőrzése és a politikai vita rendjét. Alapelvként vettük figyelembe, hogy a parlament a képviselők önállósága mellett azért testületként is működik. Ahol az egyéni képviselői jogok már valamilyen módon sértik a testület működését, ott a csoportjogoknak próbáltunk elsőbbséget biztosítani. Miután a parlament pártokra épül, azok frakciói pedig bizonyos politikai érdekazonosságokat fejeznek ki, nyilván elsőbbséget kell kapnia a csoport-véleménynek. Azt hiszem sikerült eltalálni a megfelelő arányokat. Nem sérült a törvény kezdeményezésének joga, s a felszólalások lehetősége. Rövidülnek a szavazási ceremóniák. Kétféle konstrukció van, az egyik a kivételes eljárás továbbfejlesztett változata, pókban az ilyen bűnesetek is megszaporodtak: például Szekszárd közelében százezer forint értékben akácfát, Kocso- lán diófát vágtak ki. Szintén a tél közeledtét jelzi, hogy egyre több gázpalackot tulajdonítanak el, de minden bizonnyal a fűtési idényre készült fel az is, aki Zombáról (egy kft-től) egy nyolc és egy öt köbméteres olajtartályt vitt a másik pedig, hogy a rendes eljárásban együtt lehet szavazni azokról a részekről, amelyekkel a kormány egyetért. Ha a frakciók kérik, lehet külön is szavazni, mert előfordulhat, hogy politikai, vagy gazdasági érdek fűződik hozzá, hogy egy-egy elemet kiemeljünk a csomagból.- A tévé előtt ülve néha látszott, hogy senki sem tudja, a végén összefüggő marad-e a törvény szövege.- Ezért végeztünk el olyan apróbb változtatásokat a szabályon, amelyek lehetővé teszik, hogy menet közben ösz- sze lehessen csiszolni a paragrafusokat. A törvényt egészen a végszavazásig vissza lehet vonni. Megtörtént, hogy azért kellett a végén leszavazni egy törvényt, mert egy-egy paragrafusa nem egyezett az Alkotmánnyal, más törvénnyel, vagy éppen egy másik paragrafussal, az előterjesztőnek meg nem volt módja a változtatásra.- Ki terjeszthet elő törvényjavaslatot?- A törvénykezdeményezés változatlanul ugyanazokat illeti meg, csak nem a plénum kezd el vele foglalkozni, ami nagyon méltatlan volt eddig. Ha az előterjesztő felállt és elmondta, hogy egy traktort miért kell repceolajjal működtetni, a Háznak nem volt visz- szakérdezési joga, döntenie kellett. Most egy bizottság vizsgálja, hogy, a javaslat tárgyalásra alkalmas-e. A frakciókat rendes ülésszakonként öt-öt alkalommal megilleti az a lehetőség, hogy az elutasított kezdeményezést a plénum előtt megindokolják, és akkor a plenáris ülés dönt. A megoldás az ellenzéki pártok számára rendes ülésszakonként akár húsz törvényjavaslatra is lehetőséget ad. el az éjszaka leple alatt. Hasonlóképpen téli fűtését kívánta rendezni az, aki egy dalmandi munkásszálló kazánházából leszerelte és ellopta a kazán olajégőfejét. A hidegre való felkészülés sajátos módját tükrözi, hogy az egyik szekszárdi középiskola öltözőjéből huszonötezer forint értékben ruhaneműnek kélt lába.- Miként változtak az ellenőrzést és a politikai vitát segítő szabályok?- A szabályok egy részét az előző négy éves szokásjogunk már kialakította. Ilyen például a politikai vitanap, amit a képviselők egyötöde kezdeményezhet. Ez azt jelenti, hogy ha az ellenzéki képviselők összefognak, akár hetente egyet lehetne kezdeményezni. Vizsgálóbizottság létrehozásához azelőtt többség kellett, most a képviselők egyötödének bejelentése létrehozza a témát vizsgáló csoportot. Megmaradt a napirend előtti felszólalás lehetősége, de ez már csak a képviselőcsoportok vezetőjét illeti meg, rendkívüli és fontos kérdésben. Éppen az intézmény rangját akartuk megadni a megszorítással, hiszen eddig a nap legértékesebb része elment a képviselők egyéni szereplésével. Napirend után viszont a képviselők szinte korlátozás nélkül elmondhatják amit akarnak. Megmaradt a kérdések és interpellációk rendje, teljesen új megoldás viszont az azonnali kérdések órája, amikor a kormány tagjai rögtön válaszolnak a hozzájuk intézett képviselői kérdésre. Fontos változás, hogy a bizottságok az előkészítő munka mellett döntési szerepet is kaptak. A bizottsági eljárás lett a meghatározó, de nem minden bizottság egyforma súlyú, vannak úgynevezett gesztorbizottságok, melyek összefogják a munkát. A. részletek már szakmai kérdések, s nem biztos, hogy a nagy nyilvánosságot érdeklik, az viszont nagyon fontos lenne, a bizottságok megnövekedett szerepe miatt is, hogy megteremtődjön tevékenységük nyilvánossága. Mi hiába mondjuk ki papíron, hogy az A hűvösebb reggelek autóinkat sem kímélik: akinek az akkumulátorja kívánnivalót hagy maga után, az bizony kínlódhat az induláskor. Ez lehet a magyarázata annak, hogy gombamódon szaporodnak a gépkocsi-feltörések, s közöttük is vezetik a rangsort azok, melyek akkumulátorlopásokkal végződnek. Gergelics Zsóka ülések nyilvánosak, ha a sajtó nem jelenik meg. Az izgalmas, fontos, szakmai viták a bizottságokban zajlanak.- Mekkora szerepe volt a Ön által vezetett bizottságnak a házszabály megalkotásában?- Hogy két hónap alatt sikerült elfogadni a házszabályt, annak köszönhető, hogy három éves vita áll mögöttünk. Sok kérésről hetekig, hónapokig vitatkoztunk pártokkal, szakértőkkel. A siker feltétele az volt, hogy mindenki ismerte már a másik álláspontját, és pontosan tudta, hogy számára abból mi elfogadtató. Sokkal nehezebb volt három éve, amikor még fogalmakat tanultunk, meg kellett ismerni a hagyományokat, a nemzetközi gyakorlatot. Nagyon örülök annak, hogy amit elkészítettünk, az kivétel nélkül belépült az új házszabályba. Teljesen új intézmény csak az azonnali kérdések órája. Az ügyrendi bizottság beolvadt az alkotmányügyibe, albizottságként, s sok munkánk lesz, mert hiú ábránd lenne azt hinni, hogy megszűnnek a házszabály értelmezésének gondjai.- Mindenben egyet is értettek a frakciók?- Természetesen nem, más a véleményünk például a helyettesítésekről. Én például nevetségesnek tartom, hogy a képviselőcsoportból kilépő hat hónapig nem csatlakozhat másikhoz. A képviselőcsoportot tagjai szabad mandátuma hozza létre, ezért megalázó, ha megkötik a kezét. Mérlegelve, hogy az ellenzéknek és a törvényhozás gyorsítása szempontjából is szükséges a szabályozás, azt kellett mondanunk, hogy van amivel nem értünk egyet, de emiatt nem vétózzuk meg az egészet. Legfeljebb egy év múlva visszatérünk a témára. Biztos vagyok benne, hogy sokmindent korrigálni kell. Azt hiszem nem is várható el egy négy éve működő többpárti parlamenttől, hogy száz évre készüljön a házszabálya. Ihárosi Ibolya Hiába mondjuk, hogy nyilvános, ha a sajtó nem jelenik meg Megalázó, ha megkötik a kezét
