Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-21 / 222. szám

1994. szeptember 21., szerda GAZDASAG KÉPÚJSÁG 5 A vállalkozásfejlesztési szakmai napok értékelése Információhiányban a vállalkozók — Érdekes, izgalmas prog­ramot állított össze a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány a szekszárdi szü­reti fesztivál idején. Hogy mennyire az volt, abból ad íze­lítőt az oldal-összeállítás. Dr. Bősze Gábort, a központ ügyvezető igazgatóját arról kér­deztük, hogy mi volt az immár második alkalommal megrende­zett szakmai napok célja, és az mennyiben valósult meg. — A vállalkozókat és a vál­lalkozással foglalkozó szak­embereket akartuk tájékoz­tatni a kormányzati politika napi aktualitásairól, majd en­nek kontrolljaként hallgattuk meg független közgazdászok véleményét. A turisztikai programmal pedig az volt a célunk, hogy bemutassuk a vállalkozásfejlesztés, a vállal­kozók és az önkormányzatok kapcsolatának a lehetőségeit. E kapcsolat nélkül nem be­szélhetünk vállalkozásbarát önkormányzati politikáról. — Néhány polgármestert va­lóban látni lehetett a programon. — Ezzel kapcsolatban van is egy kis bánatom. Mi meg­hívtunk minden polgármes­tert és jegyzőt a konferenciára, vagy legalábbis a döntő több­ségüket, ha véletlenül kima­radt volna valaki elnézését kérjük. Sajnos, ehhez képest kevesen fogadták el a meghí­vást, pedig fontos lett volna, hogy legalább a településfej­lesztésről, a vállalkozásokkal való kapcsolattartásról szóló előadásokat meghallgassák a helyi politikákkal, a helyi vál­lalkozásfejlesztéssel foglalko­zók. A találkozás alkalmat adhatott volna arra is, hogy a kérdéseikről, gondjaikról szót válthassunk, s később egy kö­zös asztalhoz leülve megbe­szélhettük volna, hogy mit le­het, mit kell tennünk közösen. Meggyőződésem, hogy van­nak tennivalók és lehetőségek is itt, Tolna megyében . — Még nem késett el semmi, hiszen az új képviselőtestületek új vezetőivel ismét meg lehet kísé­relni a kapcsolatfelvételt. — A választások nézőpont­jából valóban nem optimális időben került sor a konferen­ciára, de számunkra ezúttal erősebb szempont volt, hogy az ország minden részéből ér­kező vendégeinket néhány napig itt tudjuk tartani. A szü­reti fesztivál és kísérőprog­ramjai - például az Alisca Expo - jelentett olyan háttér­programot, amely vendégeink és az előadók számára kelle­mes kikapcsolódás is volt. — Az önkormányzati vezető­kön kívül kiknek szóltak az elő­adások? — Úgy gondoltuk, hogy a megfogalmazott témák, a vál­lalkozás- és a településfejlesz­tés kormányzati koncepciója, a privatizációs törvény a hi­telprogramok olyan témák, amelyek a vállalkozókat min­denképpen érdekelni fogják. Az a tapasztalatunk, hogy a vállalkozók információhiány­ban szenvednek. Ennek elle­nére úgy vettem észre, hogy nem sokan ismerték fel a lehe­tőséget. Az információszerzés persze pénzbe és időbe kerül, lehet, hogy valamelyik hiány­zott ahhoz, hogy többen jelen legyenek. Nem vettek ugyan annyian részt a konferencián, mint ahogyan ez terveztük, de a tavalyihoz képest másfélsze­resére nőtt az érdeklődő vál­lalkozók száma. — Kik voltak a külföldi ven­dégek, és milyen szemmel nézik ők a magyar gazdaság érintett szeletét, a kis- és középvállalkozá­sokat? — A külföldi vendégek na­gyon nyitott, érdeklődő embe­rek voltak. Az angliai megyé­vel szerencsés véletlen folytán a megyei önkormányzattal egyidőben vettük fel a kapcso­latot. Úgy érzem, hogy na­gyon rövid idő alatt kialakult az aktív érdeklődés Magyar- ország, Tolna megye iránt. Charles herceg alapítványa révén tudunk idehívni három angol szaktanácsadót, a vára­kozásunknál nagyobb volt az érdeklődés tanácsaik iránt. Friss még az olasz kapcsolat, s Romániából érkeztek még vendégek. Ezzel az országgal kapcso­latban még nagy terveink vannak, nemrégiben felvettük a kapcsolatot az ottani PHARE-irodával. Terveink között szerepelt, hogy három év után a Vállalkozási Köz­pontból olyan szervezetet is csinálunk, amely képes részt venni külföldi programokban. Előrehaladott tárgyalásaink vannak arról, hogy mint szakértő cég a PHARE-prog- ram romániai megvalósításá­ban részt vehessünk. Ezt ké­sőbb szeretnénk úgy tovább­vinni, hogy megteremtsük a megye vállalkozói számára is a közvetlen kapcsolódási lehe­tőséget. — Jövőre is lesznek vállalko­zásfejlesztési szakmai napok? — Nem kötném szorosan a fesztiválhoz, de a visszajelzé­sek alapján úgy tűnik, meg kell rendezni. A jövő héten ülünk le a kollégáimmal ösz- szehasonlítani a szakmai és pénzügyi terveket az idei szakmai napok tényeivel. En­nek alapján lehet dönteni. Ihárosi Ibolya Mérgesen lehet vendéget várni! A cím nem haragvó em­berre utal, aki csak ilyen in­dulatban képes vendéget fo­gadni. Pusztamérgesről van szó. A falu a Duna-Tisza kö­zének keleti oldalán fekszik, Kiskunhalas és Szeged kö­zött. Szekszárdon a község polgármestere, Börcsök Antal mutatta be lakóhelyének idegenforgalmi lehetőségeit. Börcsök Antal eredetileg biológia-technika szakos ta­nár. A rendszerváltással vál­lalta azt a bizalmat, amit a pusztamérgesi polgárok sza­vazataiban megkapott. Kérdé­sekkel kezdi. — Evett-e már közvetlen tőkéről csipegetve szőlőt úgy, hogy közben sütötte a homok a talpát? Harapott-é már fáról levett őszibarackba úgy, hogy a zamatos lé végigfolyt az ál- lán? Emlékszik-e arra a hangra, amit az egészséges almába-harapáskor hallani? Folytathatná a kérdéseket, de látja, hogy elindul valami érdeklődés a tekinteten és már invitál is, legyen a hallgató vendége Pusztamérgesen. Miért tűnt fel Börcsök Antal előadása? Azért, mert például a HO­MOKOT adta el! Azt is mondhatnánk, hogy a SEM­MIT, de ez így leegyszerűsí­tése a dolgoknak! Azt kell hangsúlyozni, hogy büszke a lakóhelyére, ezért másoknak Börcsök' Antal is meg akarja mutatni! Ezért mások - szerte a világon így van ez - pénzt is adnak! A GYÜMÖLCS, a HAGYO­MÁNY, a VENDÉGSZERE­TET - így csupa nagybetűkkel írva - elég ahhoz, hogy ide­genforgalmat teremtsen. Kap­csolatteremtő érzékenységé­nek módszere, hogy minden­hova elmegy ahova hívják. Ha ezt nem tennék meg, akkor meghívatja magát, ha úgy gondolja, hogy ott és akkor tehetne valamit a községe ér­dekében. Külföldi kapcsolatai egyik legmarkánsabb eredménye­ként tarthatja számon a közvé­lemény azt az eseményt, ami ez év szeptember 24-én lesz. Ekkor rakják le a Gazda-gaz- daasszonyképző Mezőgazda- sági Szakiskola és Népfőiskola alapkövét. Erre németországi kapcsolatain keresztül 2 millió márka vissza nem térítendő támogatást kapott. Franciaor­szági pedagógiai módszert akar bevezetni ebbe az isko­lába. Egy London melletti te­lepülés partnerségével is hatá­rozott céljai vannak ... A község bemutatása külön fejezetet érdemel, mert elvá­laszthatatlan Börcsök Antal portréjától. Virágokat, parko­kat ápolni majdnem minden falun élő szeret. Ezt azzal mo­tiválja a pusztamérgesi ön- kormányzat, hogy a vízhasz­nálathoz öt köbméter vizet in­gyen ad annak, aki vállalja a háza előtti közterület karban­tartását. Ez nem sok, mond­hatja bárki. Igaz, de ösztönző és eredményes megoldás. Rendezvények sora - szinte minden évszakban - meg­mozgatja, összefogja a falut. Kötődnek általuk a nagyvi­lághoz és egymáshoz is az emberek. Börcsök Antal lelkében köl- tőiség lakozik és tisztelettel szól a múltról. Észreveszi a szőlőlevélen csillanó esőcsep­pet és fejet hajt az elődök pél­daadó cselekedeteit sorolva. Hálával gondol mindenkire, akinek keze munkája lehetővé tette, hogy Mérgesen lehet vendéget várni. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly Kisvállalkozások Soós Károly Attila államtit­kár előadásában egy sor szám szerepelt a hazai kisvállalko­zásokról. Ez év első félévében a nyilvántartott jogi személyi­ségű gazdasági szervezetek száma már 94 ezer, a jogi sze­mélyiség nélküli gazdasági társaságoké 96 ezer, míg az egyéni vállalkozó 752 ezer volt. A kis- és középvállalko­zások nemzetgazdasági sú­lyának erősödését jelzi, hogy az anyagi ágakban foglalkoz­tatottak mintegy 75 százaléka ma már e vállalkozásokban tevékenykedik. A számbeli gyarapodást néhány kedve­zőtlen jelenség is kísérte. Az egyéni vállalkozók hatvan százaléka nyugdíjas, vagy mellékfoglalkozású. Lényegé­ben önfoglalkoztatók, gyak-. ran csak a munkanélküliség kényszere hozta létre őket. Ä tíz fő alatti jogi személyiségű mikrovállalkozások jövede­lemtermelő képességben nem mutatnak pozitív tendenciát. A kisvállalkozások hátrány­ban vannak a tőke és hitelpia­cokon, az állami megrende­lésnél, az adónyilvántartás bonyolultsága miatt, az üzleti információk megszerzésében, a nemzetközi kapcsolatokban. Az állam „rosszulléti", de nincs végromlás Lengyel László, a Gazda­ságkutató Rt. igazgatója elő­adásában megvonta a korábbi kormány mérlegét, vázolta az aktuális, rövidtávú kibonta­kozási intézkedési lehetősé­geket, és beszélt a következő néhány év kilátásáiról. Az Antall-érával kapcsolat­ban a politológus többek kö­zött elmondta, hogy ebben az időszakban, '92-ben fejeződött be a gazdaság mélyrepülése. Igaz, szerinte ez inkább a gaz­dasági szereplők teljesítmé­nyének, semmint a kormány­zati munkának volt köszön­hető. Ha ekkor a kormány si­keresen „lép bele" ezekbe a fo­lyamatokba, '94-re beindulha­tott volna a gazdasági kon­junktúra. Nem így lett. Len­gyel szerint a bankoknak adott, egymásnak ellent­mondó kormány-instrukciók következtében a nagy keres­kedelmi bankok megroggyan­tak. Az akkori nagy exportjö­vedelmeket nem hosszútávú beruházásokra fordították, ezek a pénzek a bankokba vándoroltak. Mivel korábban sem voltak hosszútávú befek­tetések, '93-tól az export is erőteljesen lecsökkent. Igaz, hogy a külső konjunkturális feltételek is romlottak, a visz- szaesés igazi oka azonban az volt, hogy nem volt mit el­adni. A jelenről szólva Lengyel László elmondta, hogy '94 első felében élénkülési jelek tapasztalhatók a gazdaság­ban. Csakhogy nem a vállal­kozók ruháznak be, hanem alapvetően az állam és az ön- kormányzatok. A közgazdász szerint a kérdés az, hogy ez az élénkülés pozitív jellegű-e, vagy pedig a költségvetés ter­hére működik, és eladósodás­hoz, a költségvetés összeom­lásához vezet. Lengyel kitért a rosszul, vagy egyáltalán nem működő, ugyanakkor óriási reorganizá­ciós pénzeket „zabáló" állami nagyvállalatokra is, amelyek­nél az utóbbi években rendkí­vül nagy vagyonértékvesztés következett be. Ezek a vállala­tok ma a „kutyának sem kel­lenek", ám 3 éve még eladha­tók lettek volna. Lengyel szerint a komolyan vehető közgazdászok több­sége egyetért abban, hogy a je­lenlegi helyzetben állami terü­leten megszigorításokat kell végrehajtani. Abban már vita van, hogy az állami költségve­tés mely területén, és milyen módszerekkel kell ezeket az intézkedéseket alkalmazni. Az igazi vita viszont azon van, hogyan viselkedjen az ál­lam a vállalkozókkal szem­ben. Az ő „megcsapolásuk" esetén ugyanis a gazdasági növekedés esélyei csökken­nek. A vállalkozók pedig csak akkor fektetnek be, ha elhiszik a kormánynak, hogy amit megtermeltek, ahhoz az állam nem fog hozzányúlni. Lengyel László ez utóbbira jelenleg nem lát garanciát. Az új kormány egy másik gondját a nemzetközi pénzin­tézetek okozzák. A Világbank és a Valutaalap nem az állami vállalatok, bankok rossz mű­ködésének tulajdonítja a költ­ségvetés óriási hiányát, ha­nem annak, hogy a szociális kiadások túl magasak. Ezért azt javasolják, hogy ebből a szférából vonjanak ki forráso­kat, annak ellenére, hogy nyilvánvaló: itt „rosszulléti ál­lamról" van szó. Igaz, hogy a szociális elosztás rossz szer­kezetű, de innen jelentős meg­takarítást hozni szinte lehetet­len. (A Valutaalap szakértőit erről meggyőzni szintén az.) Ehhez járul még az is, hogy az állam igazából csak a bérből és fizetésből élőket, a közalkal­mazotti szférát tudja „meg­szorítani". Politikailag viszont ez nem járható út. A másik megtakarítási lehe­tőség a rekonstrukciók, az adóskonszolidáció leállítása lenne. Akkor viszont be kel­lene zárni például a szek­szárdi húskombinátot, a bá­nyákat, az ózdi üzemet, stb. Lengyel László ennek elle­nére hangsúlyozta, hogy a je­lenlegi gazdasági helyzet nem egy „végromlás". Valójában arról van szó, hogy ebben a stagnációs gazdaságban szük­ségszerű - olykor elviselhetet­lennek tetsző - külső és belső feszültségek vannak. Ugyan­akkor a munkanélküliség a legrosszabb esetben sem lesz nagyobb az eddigi csúcsnál, az infláció sem fog 25-26 %-nál feljebb menni. Az igazi kérdés az, hogy honnan lesz­nek meg a növekedés forrásai, és hogy szabad-e előbb, mint hogy a növekedés feltételei megteremtődnek, „rátaposni a gázpedálra". A politológus ezután arról beszélt, hogy mi adhat okot optimizmusra. Elsőként emlí­tette, hogy az ország ismert gazdasági nehézségei ellenére a multinacionális vállalatok Kelet-Európábán mégis egye­dül Magyarországon vannak jelen érdemileg, és csinálnak komoly beruházásokat. Ex­portunk 52 %-át ők adják. A kérdés az, hogy „meghúz­zák-e" a magyar gazdaságot, és ha igen, mikor? Lengyel szerint a másik do­log, ami optimizmusra adhat okot, hogy bár rosszul, de az utóbbi években végre elkez­dődött az infrastruktúra fej­lesztése, ami szintén kedvező folyamatokat indíthat be. Kérdésekre válaszolva töb­bek között azt mondta, hogy a miniszterelnöknek mostaná­ban azt tanácsolná, hogy gaz­daságpolitikai kérdésekben inkább hallgasson (ld. vagyo­nadó). A korrupcióról úgy vé­lekedett, hogy az elszegé­nyedő társadalom olyan nyomást gyakorol a politiku­sokra, hogy azoknak, még ha nem akarnák, akkor is kell lépniük visszaszorításáért, sk AZ ENERGIATAKARÉKOS HÁZ Heraklith. hőszigeteléssel £ DELTUZEP PÉCS ■ Várjuk kedves vásárlóinkat építőanyag- kereskedésünkben ! 22. sz. TÜZÉP-telep. SZEKSZÁRD, Keselyűsi u. 2. Telefon: 74/311-103 Fax: 74/312-864 23. sz. TÜZÉP-telep, DOMBÓVÁR, Gyár u. 7. Telefon: 74/366-157 Fax: 74/365-023 24. sz. TÜZÉP-telep, BONYHÁD, Sport u. 1. Telefon: 74/351-913 Fax: 74/351-023 25. sz. TÜZÉP-telep, PAKS, Vasút u. 3. Telefon: 75/310-677 Fax: 75/310-677 26. sz. TÜZÉP-telep, TAMÁSI, Sport u. 2. Telefon: 74/371-526 Fax: 74/371-130 27. sz. TÜZÉP-telep, TOLNA, Pajta tér 5. Telefon: 74/340-236 Fax: 74/340-236

Next

/
Oldalképek
Tartalom