Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-20 / 221. szám

1994. szeptember 20., kedd TÁJOLÓ MÉPÚJSÁG 5 A Duna Televízió műsorából: Purcell: Dido és Aeneas Pályázati figyelő 1. ) A Nemzeti Ifjúsági- és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapítvány pályázatot hirdet az ifjúsági- és sza­badidősport-célok támo­gatására. Céljuk a tanórán kívüli ifjúsági és szabad­idősportban résztvevők rendszeres sporttevékeny­ségének támogatása és a tevékenységi feltételek ja­vítása az egészség megőr­zéséért, az ifjúság életesé­lyeinek javítása. Bekül­dési határidő: szeptember 30. 2. ) A Soros Alapítvány az „IF YOU" program ke­retében pályázatot hirdet a középiskolások csoportos tevékenységeinek támoga­tására. Páláyzati határidő: október 4. 3. ) A veszprémi Petőfi Színház, a Theatrum Alapítvány és a Gyerek­világ Alapítvány 1993-ban életre hívott Drámaírói Műhelye pályázatot hirdet olyan - elsősorban fiatal - szerzők számára, akik sze­retnének egy színházi szakemberekből álló taná­csadó testület segítség- nyújtásának igénybevéte­lével, egy szellemi műhely tagjaiként színdarabot írni. A pályázatokat szep­tember 30-áig kell bekül­deni. 4. ) Pentel Gyermek Képzőművészeti pályá­zat. Jelentkezni 15 éves ko­rig lehet bármilyen tech­nikával, papírra, kartonra, stb. készített alkotással le­het. A legjobb művek részt vesznek a 25. Nemzetközi Gyermek Képzőművészeti Versenyen és Tokióban kerülnek kiállításra. Be­küldési határidő: szep­tember 30. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14-20 óráig. A Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági In­formációs Szolgáltató Iro­dában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel: 74/311-928. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 13-17 óráig. A három felvonásos operát koncertszerű előadásban mu­tatja be a Duna Televízió. Az előadás karmestere Erdei Pé­ter, Liszt díjas karnagy. Pur­cell Dido és Aeneas című ope­rája Magyarországon először Kecskeméten szólalt meg 60 évvel ezelőtt. A Katona József Színházban, a helyi énekesek­kel, zenekarral előadott re­mekművet Vásárhelyi Zoltán vezényelte, s az előadást a szakemberek igen magasra ér­tékelték. Ennek a zenetörté­neti fontosságú eseménynek 60. évfordulójára emlékeztet az 1994. március 18-i kecske­méti előadás, amelynek létre­Már az ötödik verseskötete jelenik meg Darvas Ferenc­nek. Sok, kevés? Ki ítélheti meg? A Korallszínű ég (1990), a Fekete-fehér körök (1991), s a Sirályfiak (1992), és A lélek csendje (1993) után, most a „gondolat-LÉT" (1994). Ebben a kötetben megta­lálta azt a hangot, ami a sajátja ugyan, de még csiszolnia kell formai, tartalmi szempontok­ból egyaránt. Megoszlanak a vélemények olvasói körökben Darvas Ferenc munkásságá­ról. Lehet vita tárgya, de nem mehetünk el szó nélkül mel­lette. Erről maga a szerző gondoskodik. Felhívja a fi­gyelmet, szót kér! Az ötödik kötetben érettebb a költőisége és mentesebb a banalitásoktól! Az olvasó nem mehet el könnyedén befogadva a betűk formálta sorok üzenetét. Újra és újra át kell gondolnia! Ez már nem „sláger könnyű" dal­lamvilág. Jelzi ezt címadása is. Itt azok a gondolatok jutnak főszerephez, amelyeket mot­tóul használ egy-egy költe­ménye előtt. Ezekből a forrá­sokból láthatjuk, tudhatjuk mivel és kivel találkozik egy műszaki foglalkozású ember 1994-ben. Arisztotelész, Epi- kurosz, Szophoklész, Cato, Platón, Lukianosz, Terentius, Euripidész egy-egy örökérvé­nyű sora indítja és áramoltatja Darvas Ferencét. Hosszan, kanyargós ösvényeken járva, jöttével Erdei Péter karnagy - az egykori Vásárhelyi tanít­vány - valamint Kecskemét kiváló muzsikusai ismét lét­rehozták a vidéki csodát. Didó szerepét Csenki Ág­nes, Aeneast pedig Szécsi Ist­ván alakítja, közreműködik a Kecskeméti Pedagógus Ének­kar és a Zenekedvelők Kama­raegyüttese. A Kecskeméti Televítió fel­vételében készült adás szer­kesztője Bartalus Ilona, rende­zője pedig Pálinkás Albert. Purcell operáját a Duna Tele­vízióban, szeptember 25-én, 22.05 órakor tekinthetik meg a zenerajongók. a hétköznapok néha kicsi­nyesnek tűnő, de embert buk­tató gondjait alapozza, míg a múlt századok költőitől, tudós gondolkodóitól tanul. Tanul versezetet! Versül beszél és gondolkodik! Még tovább, úgy gondolkodik, hogy már tudja mi jelenik meg abból versben. Ez nem kevés! Dar­vas Ferenc feltette élete egy szakaszát a másként gondol­kodás tűrésének, elviselésé­nek lehetőségeivel való birkó­zásra. Nő azok tábora, akik valami módon kötődnek hozzá. Megadatott számára, hogy könyvei sorra jelenjenek meg. Ezek éltetői. A készülő­dés feszültséggel teli hónapjai robbannak a megszületés pil­lanatában. Kapcsolatrend­szere egyre szélesebb lesz. Fá­radhatatlanul tör a cél felé. Pontosan meghatározza, szinte tervezi köteteit. Telje­sítménye mennyiséggel mér­hető. Nyomban tegyük hozzá, hogy az ötödik jelzi a minő­ségi változást is! Azt az utat, ami a LÉT! Létezik Darvas Fe­renc! Itt, közöttünk, kortár­sunk! Nem azt a szabályos utat járja, amit a legutóbbi év­tizedek költői, írói tettek! Nem kopogtat, így nem találja ma­gát szemben a kiadói elutasí­tásokkal! Nem terelődik, nem terelhető el szándékaitól! Ta­lán éppen ebben rejlik a de­mokrácia szabadságának titka. A lehetőség adott! Majd Az ötödik Darvas Ferenc kötete mellé Pedagógiai szakkönyvtár Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán működő Megyei Pedagógiai Szakkönyvtár is­mét sokrétű szolgáltatásokkal várja a pedagógusokat. Alap­szolgáltatásai között szerepel a helybenolvasás, a kölcsön­zés, a fénymásolás. Kapcso­lódó szolgáltatásként könyv­tárközi kölcsönzéssel, témafi­gyeléssel, tematikus szakiro­dalmi bibliográfiák és iroda­lomjegyzékek összeállításával foglalkoznak. Tankönyvbe­mutató termükben tájékoztat­nak a kiállított tankönyvekről, a kiadókról, a minisztériumi állásfoglalásokról, a TANOSZ tevékenységéről. az olvasó, az utókor befoga­dása jelzi a maradandóságot! Majd a jövő generációi mérik saját mércéjük, etikai érték­rendjük szerint, mindazt, amit a század és ezredforduló egy szekszárdi polgára megfo­galmazott. Majd ők döntik el, ezek a szavak gyógyítanak-e sebeket! Azt is, hogy a jövő formálása mennyire volt ha­talmunkban! Tudjuk-e a ma­gunkét alakítani, ismeretein­ket gyarapítva mások hasz­nára? Sok-sok hasonló kérdést vet föl Darvas Ferenc ötödik kö­tete, amelyet Könyv István Já­nos grafikái díszítenek, fe­szítve tovább a gondolatot bo­rítón és a belső oldalakon. A KSZE Rt. és a MATÁV Rt. Pé­csi Igazgatósága támogatásá­val jött létre, valósult meg egy állomás a költői életszaka­szon. Innen újabb, eredetibb gondolatcsomagokkal van mód a továbblépésre, ami ezek után kicsit kötelesség is lehet! Decsi Kiss János Rendhagyó koncert a Művészetek Házában Szándékosan írom le a „jelzőt" - rend­hagyó - hiszen nem tudom értelmezni a hallottakat a látvány csodálata nélkül. Valójában egy hatalmas ívű képzőművé­szeti kiállítás megnyitójával együtt, a Ho­locaust 50. gyászévfordulójának megem­lékezéseként csendültek fel olyan dalla­mok, melyek egy többezer esztendős kul­túrából táplálkozó művészet (inkább li­turgia) igazgyöngyei. Ez a talán fennkölt megfogalmazás még akkor is igaz, ha kénytelen vagyok előre bocsátani: bizony több zavaró kö­rülmény is gátolt az elmélyült belefeled­kezésben. Zavart a műsor kissé heterogén anyagának kiválasztása, s nem utolsó sorban az előadók, sokszor nehezen ösz- szecsiszolható szakmai különbözősége. Döbbenetes indítása volt az estnek Ma­ria Teresa Uribe hallatlanul szépen meg­formált imája, mely az „Atyához" szólt. A művésznő igazán csengő, mélyebb re­giszterekben szinte orgona-búgást imi­táló hangja, a többezer esztendő kínját és gyötrelmét, ám az Atyához rendületlen hűséggel könyörő zokogást mélyen át- érző hívő könyörgése, az első hangok után már magával ragadott. Meglepő magabiztossággal, de talán néhol még a zene törvényeinek picit za­bolátlan kitörésekkel megszakított vona­lát felsejdítő módon adta elő Bloch: Mo- dális szvit-jét az ifjú Matúz Gergely, aki édesapja távollétében „beugróként" segí­tette ki a koncert szervezőit. E megfo­galmazással világért sem akarom meg­bántani az ifjú és rendkívül tehetséges zenei ÍGÉRETET - ám az igazsághoz az is szükségeltetik, bár korát meghazudtolta, hiszen szinte teljesen önálló művészi hanggal megszólaló muzsikust ismerhet­tünk meg, de lényegében még igazán ÍGÉRET - ha elragadóan muzsikált is. Fekete László főkántor szépen zengő baritonján két, többszáz esztendős nyu­gati zsidó ima-dallam szólalt meg ezután. Ä mintegy 800 esztendőt megélt fohá­szok, valóságos zenei élményt adhattak volna, hiszen olyan mélységekből, az ember Istenhez való „bensőséges" kap­csolatából táplálkozó muzsika áradt a te­remben, mely szívet szorító, ám az into­nációs zavarok sajnos erősen rontották a művek élvezhetőségét. Majd ismét az elragadó jelenségként színpadra lépő Maria Teresa Uribe ope­raénekesnő drámai énekhangja vonzotta a figyelmet egyetlen fókuszba. Ravel: Kaddis c. kompozíciója - a nagy ünnepi ima - síró, néhol zokogó, a hitből táplál­kozni akaró és tudó, minden profán gon­dolatot kizáró, mélyen átélt zenéje úgy szólalt meg a pódiumon, hogy a hallgató­ság eltűnt, csak az imádkozó énekes és az Úr volt jelen. E fantasztikus zenei élmény után Vass Katalin gordonkaművész a nagy őszi ün­nepeket idéző és a bennük hitben felol­dódó lélek igaz patetikus megszólalása szép levezetésként hatott, de egyben há­látlan feladatot is jelentett az előadónak. Mintegy befejezésként Fekete László főkántor valóban gyönyörűen zúgó „En­gesztelő imája" méltó volt az ötvenéves - soha nem feledhető - tragédiát idéző kiál­lításhoz, s az elhangzott koncert meg­szerkesztett, magával ragadó szakrális igézetéhez. Valójában itt kellett volna befejezni a zenei élményt nyújtó muzsikálást, hiszen az emlékezés, művészetben és hitben gyökerező lélek-imái voltak a látvánnyal együtt élő, hallható művek összefonódá­sai. Az előadók olyan szakrális hitvilágot nyitottak meg előttünk, mely gazdagabbá tett bennünket. Valójában ötezer eszten­dős csodának voltunk tanúi. Ám a szünet után valami egészen más történt. A profán szféra szólalt meg, mely semmivel nem magyarázható törést je­lentett az est hangulatában. E törést ak­kor is éreztük, ha a művek részben visz- szatekintettek a hitélet megnyilatkozása­ira, ám a zene gondolatisága, harmó­nia-világa akarva akaratlanul más életér­zéseket fedett le. Talán legnehezebben lehetett beillesz­teni, sőt elfogadni (magam részéről nem is tudom!) a „Dalok a rabbiról" c. kom­pozíciót. A „jiddis-német" nyelvű da­locskák már sokak számára érthető vi­lágra nyitották ki a képzeletbeli ablakot, s bizony az 50 évvel ezelőtti tragédiával rokonítani nem vagyok képes e produk­ciót. Bár a végén egy nagyszerűen meg­komponált duettben csendült fel még egyszer a „könyörgő ima", ám a 3/4-ben megírt muzsika sehogyan sem illeszthető bele a zsidó lélek hithez kötődő, nagyon is konvencionális világába. Nehezen írtam le e sorokat, hiszen a művek, melyek elhangzottak, valójában magukért beszélnek. Igazából kiváló mu­zsikusok adták magukból a legtöbbet, amire képesek voltak. Én mégis egy kicsit szomorúan jöttem el a koncert végén. Minden adott volt: a pompás környe­zet, az épület maga, a művek, az előadók. Ám ebben a kiállításban, mely egy meg­alázott, megtiport, s kiirtásra szánt nép­csoport tragédiájára emlékezett, idegenül hangzott a nem mélységesen ősi zenei anyanyelvből táplálkozó muzsika, mely a szünet után „tűnt el" a végtelenben. Rosner Gyula TévéNéző Az AGA tűzhely Kaján vigyorral kapcsoltam be a tévét szerdán este, ami1 kor a „Kisfilmek a nagyvilágból" sorozat egyik alkotása, „Az AGA tűzhely" kezdődött, a kettesen. Na, ezt meglesem - gondoltam -, mit tudnak, közel fél órán át diskurálni egy sparheltszerű tüneményről ezek az angolok! Legközelebb majd egy radírgumiról vagy egy spulni cérnáról készítenek ismeretterjesztő műsort! S amilyen béna ez a jobbnál jobbra váltó magyar média, még át is veszi, le is adja! Aztán kellemesen csalódtam. Mert igenis volt mit mon­daniuk a film készítőinek 25 percen át, a 600 kilós vas­monstrumról, a konyha Rolls-Royce-áról. Az AGA tűzhely nem szép, nem olcsó, mégis szeretik. 70 éve változatlan technológiával, kézműves munkával készül. Egy vak svéd tudós találmánya, de az idők során teljesen angollá, státusz szimbólummá, hagyománnyá vált. Ma már csak a szigetor­szágban gyártják, évi 4000 darabot adnak el helyben, Ame­rikában, Ausztráliában, s még az Antarktiszra is exportál­nak. A végtermék nem egy kész tűzhely, hanem alkatrészek sokasága, melyekből két szakképzett szerelő egy nap alatt építi fel a csodát, mely egy életen át szolgálja gazdáját. AGA-tuIajdonosok is nyilatkoztak. Egyikük szerint jelen­tős szociális szerepe van ennek a folyton égő, napi 24 órán át meleget adó - hagyományos fűtőanyagokkal, gázzal és árammal is üzemeltethető - tűzhelynek, mert ha az ember átfázva hazaérkezik, mindig vár rá egy kellemes klímájú sa­rok, ahol nincs egyedül, mert a család is odagyűl. Vers is íródott róla: „Nem baj, hogy a tető lyukas, hogy a lépcső rozoga, fő, hogy ég az AGA tűzhely duruzsoló parazsa." Az angolok szeretik, ha berendezési tárgyaik régieknek látszódnak, akkor is, ha újak. A patinás AGÄ tűzhelyek épp ezért nagyon megfelelnek nekik. Konyháik tágasak - főleg vidéken -, s nem gond elhelyezni bennük a „vasgóliátot", melynek két vagy négy hatalmas sütője és két főzőlapja van. Utóbbiak, ha nem használják őket, lefedhetők, mint a cukrá­szok fagylaltos tégelyei. így ott is jobban megőrződik a me­leg. A meleg, amit állandóan, egyenletesen ont a tűzhely, mert nincsennek szabályozó gombjai. Olyannyira angol az ÁGA, hogy az egyik háziasszony így vélekedett: — El sem tudnám képzelni azokban a vacak kis amerikai konyhákban, a rendszertelen étkezések, a mélyhűtőből elő­kapkodott ételek között! (A magyar konyhák méretéről - mini garzon - nem tett említést.) Hoztak a filmben olyan példát is, ahol egy városi, harma­dik emeleti lakásban duruzsolt az AGA. A tulaj, egy fotó­modell szolidan megjegyezte, hogy meg kellett alatta erősí­teni a födémet, mert 1 tonnát nyom a drága. Végül, a fináléban, szakemberek kaptak szót. Megmagya­rázhatatlannak tartották az ormótlan, drága monstrum tar­tós diadalát. Személytelen tárgy, mindenféle csicsa nélkül. Egyikük mégis megpróbálta levonni a végkövetkeztetést, mely így hangzott: — A siker titka bizonyára az, hogy egyetlen egy nyam­vadt, kiöltözött ipari formatervező sem pancsolt bele, s így megőrizhette az AGA tűzhely tisztán funkcionális jellegét. Wessely Megjelent Tarisznyás Márton: Gyer- gyó történeti néprajza. Tíz ta­nulmány Kós Károly elősza­vával, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Fizika - ennyit KELL-ene tudnod. Ebben a könyvben, ami több, mint egy lexikon és más mint egy tankönyv, szinte mindent megtalál: kisdiák, nagydiák, felvételire készülő, érdeklődő egyaránt. Rejtvényfejtő zseblexikon. Praktikus segédkönyv ábécé­rendben. Egy elmebeteg nő naplója. Csáth Géza elfeledett orvosi tanulmánya. A.A. Milne: Hatévesek let­tünk. A Micimackó írójának versei magyar és angol nyel­ven. Édeskönyv. 900 kitűnő re­cept az édességek kedvelői­nek. Félszáz esti mese. Gyö­nyörű icurka-picurka mesék. Ismét kapható Frend: A lé­lekelemzés, A.A. Milne: Ami­kor még kocsik voltunk, Hor­váth Ilona: Szakácskönyv című könyvek. (A fenti könyvek Szekszár- don, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárol­hatók.) Jubilál a Tengs Lengs Szeptember 30-án ünnepli tizedik születésnapját a Tengs Lengs rhythm and blues ze­nekar. A történetírók szerint, az 1984-es esztendőben Budaka- lászon, a Hársfa borozóban debütált a jelenlegi felállás, ekkor csatlakozott Túrós Gyu­rihoz, Terényi Andráshoz és Kamarás Zoltánhoz Szepesi Tamás. A jubileumi bulit Bu­dapest egyik legjobb legjobb rock klubjában, az E Klubban tartják. Mondanunk sem kell talán, hogy vendégművészek is fel­lépnek a koncerten: ott lesz a Bihari Blues Band, az Udvari Bolondok, a Felkai Blues Brothers, valamint a Tűzkerék Revival Band.

Next

/
Oldalképek
Tartalom