Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-22 / 223. szám

1994. szeptember 22., csütörtök KÖRNYEZET BARÁT «ÚJSÁG 7 A szelektív hulladékgyűjtés megszervezése Szekszárdon még „nem időszerű" Egy vállalkozás, mely a város támogatása nélkül is beindul (?) Akik ellenzik Nyilatkozat a világkiállításról A világkiállításról szóló törvény vál­lalkozói expót ha­gyott jóvá. Ez azon­ban nem valósul meg - amint azt számos szakértő időben jelezte. Ily módon az expót az állami költségvetés­ből, vagyis az adófi­zetők pénzéből fi­nanszírozzák. Az expó megvalósítá­sában érdekelt szűk csoport a kormány­nál további ked­vezményeket is ki­járt: áfa-mentességet és játékadó-mentes­séget. Az így kiesett költségvetési bevé­telt is az adófizetők pénzéből kell pó­tolni. Egy nemrég elké­szült tanulmány szerint az expó kö­rülbelül 200 ezer ember egészségére közvetlenül, további 500 ezer lakoséra pedig közvetetten lehet ártalmas. Az előbbi csoportot 20, az utóbbit 10 száza­lékos többlet-egész­ségkárosodás érheti. Ennek nyomán 225 millió forint egész­ségügyi többletkia­dásra számíthatunk. Az emberek egész­ségének veszélyez­tetése - azon túlme­nően, hogy erkölcsi­leg teljesen elfogad­hatatlan -, a magyar alkotmányba ütkö­zik és bűncselek­ménynek is számít. Tehát, ha az expó megvalósul, az or­szág minden lakosa többletadó fizeté­sére kényszerül emiatt, s a környe­zeti és egészségi ár­talmak is a magyar lakosságot sújtják. Az elmúlt néhány évben publikált szakvélemények szerint még a leg­kedvezőbb esetben is súlyos közleke­dési gondok várha­tók az expó idején. Ezen a helyzeten a pénzügyi, időbeli és városszerkezeti kor­látok miatt lehetet­len változtatni. E kö­rülmények között az expó erőltetése ma­radandó károkat okozna a városkép­ben és a főváros lak­hatóságában. A tervezett buda­pesti világkiállítás megrendezését a nemzetközi pénz­ügyi körök sem tá­mogatják. A világ­bank egyik munka­társától kapott tájé­koztatás szerint a vi­lágbank szakértői az expót felesleges lu­xusberuházásnak tartják. Lehet-e azonban presztízsveszteség nélkül lemondani az expót? Meggyőző­désünk, hogy nem­csak hogy lehet, ha­nem erkölcsi elisme­rést is vívhatunk ki azáltal, hogy a sú­lyos gazdasági hely­zetre és a lakosság romló egészségére tekintettel lemon­dunk egy hatalmas összegeket fel­emésztő, gazdasági szempontból is in­dokolatlan beruhá­zást. További elfo­gadható érv az expó lemondására, hogy Atlanta városa, amely a centenári­umi olimpiát ren­dezi, a budapesti expóval egyidőben rendezett világkiál­lítással szeretné nö­velni ezen olimpia fényét. Megjegyezzük, hogy erre az évre kb. 24 milliárd forint ki­adást, 1995-re 39 milliárd, 1996-ra 15 milliárd, 1997-re 17 milliárdot irányoz­tak elő a budapesti világkiállításra. Le­mondás esetén a megtakarítás ennél is nagyobb, egyrészt mivel költségtúllé­pés várható, más­részt a kiadások és bevételek időbeni el­térése miatt komoly kamatteher-megta- karítás is elérhető. A további veszte­ségek és károk elke­rülése, a lakosság teheinek csökken­tése érdekében java­soljuk a világkiállí­tás előkészületeinek haladéktalan leállí­tását és a rendez­vény lemondását. Levegő Munkacsoport rr Keressük egymást! tt — A technológia nagyjából a következő - mondta Fritz Géza a PINT Kft. (korábban: BAU-START Kft.) ügyveze­tője: - Ausztriában, ahol már működik a szelektív hulla­dékgyűjtés, a műanyag alap­anyagú szemétből (flakonok­ból, zacskókból, stb.) granulá­tumot készítenek. Ezt zsákok­ban, vasúton Szekszárdra szállítják, ahol az Aranyfürt szövetkezet fröccsöntéssel előállítja belőle a megrendelt árut: lambériát, kerti bútort, miegymást. — Nem veszélyes ez a környe­zetre? Miért nem csinálják ott­hon, maguk az osztrákok? — Egyáltalán nem ártal­mas, ami jön, az késztermék­ként vissza is lesz szállítva, csupán anyagi megfontolások vezérlik a külföldi vállalkozót. Az itteni bérmunka olcsóbb neki, mintha Ausztriában bő­vítené kapacitást, és azon is lesz nyeresége, hogy elad ne­künk egy fröccsöntő gépet. Az üzletet én hoztam össze, s természetesen gondoltam arra, hogy a helyi szemétgon­dokon is segítsünk. Az oszt­rák partnerrel kötött szerző­dés értelmében 3 év múlva már használhatnánk, feldol­gozhatnánk a szekszárdi mű­anyaghulladékot is, ami fel­fogható úgy is, hogy szemetet exportálhatnánk. — Miért a feltételes mód? — Azért, mert a város gaz­Az ÁNTSZ megyei intéze­tének 37. heti pollen- és spóra­jelentése szerint az esőzések jótékony hatására örvendete­sen csökkent a pollenszám a Hetvenes évek eleje. A gim­názium folyosóján lesem a lá­nyokat. - Figyelj! - bök ol­dalba valaki. - Ő Baka István, a költő és egy szakállas, fiatal, szemüveges, köpcös tanárra mutat, alá papírokkal a hóna alatt orosz órára igyekszik. Ez az első képem róla, bár verseit már olvastam ekkor a „Tisza­fájában. Később édesanyám szállítja a híreket (akkoriban együtt dolgozott apukájával), így tu­dom meg, hogy Szegedre köl­töztek, s nem éltek bőségben, sőt nyomorogtak, hisz a gyermek beteg volt, a felesége GYES-en, s ő évekig képtelen volt írni a pokoli panelban. 1975-ben megjelent „Mag- dolna-zápor" című verseskö­tete. A „Kincskereső" szer­kesztője lett. Az irodában élt reggeltől estig. Itt alkotta (szerkesztői munkája után) dasági bizottsága nem partner e téren. Ehhez ugyanis meg kellene szervezni a szelektív hulladékgyűjtést, ami a bi­zottsági ülésen elhangzottak szerint Szekszárdon még „nem időszerű", majd csak a XXI. században lesz az. S azt is nehezményezték, hogy ebből esetleg egy vállalkozó (én) hasznot húzhat. Korábban ugyanis azzal érveltek, hogy erre nincs forrás, mire én sze­reztem egy roppant kedvez­ményes banki támogatást, persze némi közvetítési díjat remélve... — S mégis beindul a vállalko­zás? — Igen, 16 embernek adva munkalehetőséget. Egyelőre csak a külföldi hulladék fel­dolgozása történik, s talán majd egyszer a helyi is. Ha majd nemcsak beszélünk ar­ról, hogy a szekszárdi ivóvíz minőségromlásának oka a szeméttelep közelsége - ahol mázsaszámra hevernek az ola­jos, mosószeres, hypós flako­nok -, hanem teszünk is va­lamit ellene. * Természetesen a másik fél is meghalgattatott. Jobban Zol­tán, az önkormányzat gazda­sági bizottságának elnöke sze­rint: — A vállalkozó úgy vezette elő a témát, hogy a város bo­csássa rendelkezésére a mű­anyag alapanyagú hulladékot, légtérben. Szeptember 12-18 között a domináns pollen - bár kisebb számban, de - to­vábbra is a parlagfű. (Hozzá­vetőlegesen az összes pollen verseit, itt születtek a prózai művek, a meg nem rendelt, s később a felkérésre készült fordításai is. Itt érték el, s in­nen ért el kiadókat, szerkesz­tőségeket, barátokat. Irodája zarándokhely lett Szegeden. Szegeden él azóta is, s úgy tűnik révbe ért, hisz sorra je­lentek, jelennek meg könyvei: a „Tűzbe vetett evangélium" 1981, a „Szekszárdi mise" 1984, a „Döbling" 1985, „A kisfiú és a vámpírok" 1988, az „Égtájak célkeresztjén" 1990, a „Beavatottak" 1990, a „Farka­sok órája" 1992, s pár hónapja a „Sztyepan Pehotnij testa­mentuma". Elfogadott, olvasott, s hiva­talosan is elismert költő lett, erről tanúskodik a Graves-díj, a József Attila-díj, a Weöres Sándor-díj, a Babits-emlékp- lakett, és a sok-sok eladott könyv is. ami már eleve feltételezi a sze­lektív hulladékgyűjtés megol- dottságát. Márpedig ez Szek­szárdon egyelőre kivitelezhe­tetlen, például a 10 emeletes házak szemétledobóinál ho­gyan lehetne megoldani a műanyagok elkülönítését? S azt is kifogásoltuk, hogy más­honnan, külföldről is akarnak idehozni hulladékot. Hogy tetszene ez a város polgárai­nak? — De azt késztermék formá­jában vissza is vinnék! — Igen, csak az nincs do­kumentálva, hogy a feldolgo­zás során, egy ilyen veszélyes üzemben miféle ártalmas anyagok - klórgáz, stb. - kép­ződhetnek. Egy ilyen vállal­kozás beindításához nem ele­gendő egy röpke beadvány meg némi szóbeli kiegészítés, hanem szakszerű környezet- védelmi hatástanulmány szükségeltetik. — Elképzelhető, hogy a gaz­dasági bizottság egyetértése nél­kül is beindítják a fröccsöntést? — Én úgy tudom, hogy ha­tósági engedély kell hozzá. Ennek a tranzakciónak nem­csak finanszírozási, hanem garanciális oldala is van. Meg kell nyugtatni a lakosságot - szakértők bevonásával - arról, hogy nem egészségromboló a tevékenység, s akkor, a gazda­sági bizottság nem gördít akadályt a vállalkozás elé.-Wy­80 százaléka.) Az allergizáló gombaspórák közül pedig az alternária ért el magas értéke­ket, csakúgy, mint a korábbi hetekben. További információkat a Prémium telefonszolgálattól kaphatnak az érdeklődők, a 90/304-629-es számon. Raszkolnyikov éjszakái Már elmerült az alkonyat a csatornák piszkos vizében Pétervárt a sugárutak Kötéllel verik a sötétben. Az éjszaka, csillagait Vonszolva, mintha lánca volna, Előbotorkál, s én a csörgő Lombokat hallgatom szorongva. A hold Pugacsov koponyája, Repedt vigyorgás odafönn, A mélyben bőgés, kocsmalárma, Baltaként rándul meg szívem. Vak koldus a bérház sötétje, Nyújtja az udvar tenyerét, Fölötte csillagok kelése, Fakad. Mert koldusarc az ég. Vajon hogy lesz valaki az orosz költészet megszállott szerelmese, avatott tolmácso- lója, s ír Sztyepan Pehotnij né­ven verseket? Az egyetemi nyarakon ki­járt a (akkor még) Szovjetuni­óba és ott nem a rendszerrel, amit nem szeretett, hanem az emberekkel, fiatalokkal talál­kozott, azokkal, akik kritikus szemmel nézték a körülöttük zajló eseményeket. Hozzáju­tott nálunk meg nem jelent, je­lenhető könyvekhez, no és a „szamizdat" irodalomhoz is. B.ár megtörtént az is, hogy ő adott barátai kezébe náluk még nyomtatásban ismerhe- tetlen műveket. Azóta fordít többek között Brodszkijt, Hodaszevicset, Tarkovszkijt, Cvetajevát, Szosznorát, eleinte magának, később felkérésre, s neve orosz megfelelője alatt, hisz Sztyepan Pehotnij magyarul annyit tesz Baka István, ír bravúros verseket. Szekszárd. Mit jelent ennyi év távolából a szülőváros? A gyermek- és serdülőkort, a nem szeretett általánost, s az imádott gimnáziumot. Az első máig ható szerelmet, a szőlő­hegyeket, a Korzót napernyős üzleteivel, a Sörkerttel, a Se­lyemgyárat, a Fasort és a Sé­Konferencia A magyarországi rendkívül rossz egészségügyi helyzettel foglakozó tanácskozás zajlik a fővárosban, a BME, valamint a Floridai Állami Egyetem szer­vezésében. Több mint 600 elő­adás hangzik el a kelet-kö- zép-európai térség környe­zetszennyezéséről, a 40 or­szágból érkezett résztvevők előtt. det, mely hol szégyenlős erecske, hol hidakon átcsapó dühödt folyó. Ma már más a város. A domboldalakat egyenbérhá- zak takarják, a Séden szemfö­dél, a központban túlmérete­zett épületek, s mindenfelé „Tízemeletes kilövősilók: a munkaerő sorozat vetői". De ez mégiscsak Szekszárd, ahol rá- és visszaköszönnek. Itt áll a szülői ház, itt a Kertvá­ros, s itt rántja magára a nap a hétrét görnyedt dombokat. E tájról szólnak prózai művei, s néha felbukkannak az ismerős helyek a verssorok között is. Távol él ugyan, ám sohasem szakadt, szakadhatott el in­nen. S a város is keblére ölelte végre költő fiát, hiszen a „Far­kasok órája" című versesköte­tét a Tolna Megyei Könyvtár és Szekszárd Önkormányzata segítette világra, s idén meg­kapta a „Pro Űrbe" díjat is. Hodaszevics Párizsban Lobog a tűz, de meleget nem ad, Csak megmorog, mint vackáról a ‘ vad. Lobog a lélek rozzant tűzhelyen, Fölötte fortyog, fő a förtelem. A tálalón borospalack nyoma: Azúr helyett glazúron glória. Kátrányszínű s klozettszagú az égbolt Csukd be a szád ablakát! Elég volt! Hová lett Moszkva? Pétervár hava? Gorkij Szolovkit jóváhagyta ma, A moziban Chaplin bohóckodik... E korszak semmitől sem ódzko­dik. Rút katlanából ránk borult a szenny. Tedd le a tollad! Torkig ég a menny. Szívet lánggal költő, Baka István költő. Köszönjük! (A versek a „Sztyepan Pe­hotnij testamentuma" című verseskötet „Első Füzet"-jéből Valók.) Dicső Zsolt Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk ön­nek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. He­tente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelét adja fel az alábbi címre: „Őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. „Keressük egymást!". Ugyancsak itt ér­deklődhet a jeligéjére érkezett levelei iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig) és ezidőben telefonon (316-722). Vidékieknek - név és cím közlése után, a posta- költség megtérítése mellett - elküldik a válaszokat. Jelige: „Páros élet" 62 éves (165/68) özvegy, nyugdíjas férfi vagyok. Falun élek, szeretek mindig tevé­kenykedni. Szeretem a termé­szettel összefüggő tevékeny­ségeket, természeti megfigye­léseket. Szeretek olvasni, bar­kácsolni, kirándulni. Szeretem az állatokat. Káros szenvedé­lyem nincs. Feleségem halála óta sokat szenvedek a ma­gánytól, egyedülléttől. Olyan társat szeretnék találni, akinek életéből hiányzik egy ilyen adottságokkal, érdeklődéssel rendelkező társ, akivel boldo­gan élhetnék otthonomban. Jelige: „Reménysugár" Kisvárosban élő, szolid, karcsú, középkorú asszony vagyok. Saját lakásomban, rendezett anyagi körülmé­nyek között élek. Természe­tem komoly, megfontolt, őszinte. Gyűlölöm a hazugsá­got és a kétszínűséget. Egy felnőtt gyermekem van, aki már önálló életet él. A több éves egyedüllét után egyre nyomasztóbb a magány. Sze­retem a rendet, tisztaságot. Igényes vagyok magamra, környezetemre egyaránt. Sze­retek kirándulni, utazni, ker­tészkedni, olvasni. Értékelem a kedvességet, figyelmességet és segítőkészséget. Szeretnék valakihez tar­tozni, akivel örömömet, bána­tomat megoszthatnám. Várom annak az úrnak a levelét 44-50 éves korig, aki szintén magá­nyos és szeretné életét újra­kezdeni. Jelige: „Remény" 21 éves, 172 cm magas, barna hajú, jobb kezemre sé­rült fiú vagyok. Szeretek sé­tálni, moziba járni, Is szeretnék magamnak barátot, társat ta­lálni. Várom annak a hasonló helyzetű kislánynak a vála­szát, aki megosztaná velem szabadidejét és igaz barátom tudna lenni. Baka István (középen) egy szekszárdi ínvolvasó találkozón MOST MEGINT JOBB EGGYEL BANK / U' Betéti kamataink szeptember 19-től 1%-kal magasabbak! ‘f ÍJ/' MOST MEGINT JOBB EGGYEL Pollenjelentés Lelki környezetünk alakítói (7.) Baka István költő Ebben a sorozatban olyan Tolna megyei, illetőleg a régió­hoz valami módon kötődő embereket - művészeket, lelkésze­ket, közéleti szerepvállalókat és magányos farkasokat - muta­tunk be, akikre érdemes figyelni, mert - akarva vagy akarat­lanul - jelentős környezetformálók. I­ff. > A

Next

/
Oldalképek
Tartalom