Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-11 / 188. szám

4 KÉPÚJSÁG

DUNAFÖLDVÁR, PAKS ÉS KÖRNYÉKE

1994. augusztus 11., csütörtök

Hol a jó világ mostanában?

Hasonlóképpen kezdődik egy ismert vers, s a továbbiakban megtudhatjuk belőle, hogy a barátságos, meleg szoba ez a keresett hely. Hát, ezen a nyáron bizony a fűtött szoba az, amire a legkevésbé vágyakozunk, inkább egy hűtött helyiségben tudnánk elképzelni napjainkat, de leginkább az Északi-Sarkon.

Nos, hogy egy kis sarkvidéki klímát varázsoljunk otthonunkba, irodánkba, nem is kell más, mint egy jó klímaberendezés, vagy közhasználatú nevén légkondi. Akinek erre támadt igénye - és van pénz is a ládafiában - az válogathat a paksi Újtemplom utcában található szaküzletben, mely a mezőtúri Klíma-Csemege Rt. tulajdona. Az üzletvezetőtől,

Gerendái Lászlótól megtudtuk, hogy idén áprilisban nyűt a bolt, s jobbára japán és ukrán klímaberendezéseket árusítanak. Igény szerint a beszerelésről is gondoskodnak. Nemcsak magánszemélyeket, viszonteladókat, beszereléssel foglalkozó cégeket is kiszolgálnak.

A legkapósabbak az ukrán masinák, ezek ára 40-50 ezer forint között mozog, de aki mobil, nagy helyiségeket is „behűtő" szerkezetet akar, az mélyebben nyúljon a pénztárcába. A kínált legdrágább berendezés több mint 200 ezer forintba kerül. A cég nem csak árusít, a gépek szervizelését országos hálózat biztosítja.

venter

Fotó:garay

Gerendái László bemutatja az áru egy részét

Gyógyászati segédeszközök boltja Pakson

Ügynök, menedzser, kereskedő

Az egészség nagyon nagy kincs. Ezt főként azok veszik észre, akik valamilyen betegségben szenvednek.

Pakson idén áprilisában nyílt meg az a bolt, melyben gyógyászati segédeszközöket árulnak. Az üzlet tulajdonosa Lám János.

— A bolt gondolata már nagyon régen tervben volt, csak a megvalósítás váratott magára, anyagiak híján. A társadalombiztosítást az elmúlt években nagyon sok vád érte. Ezek nagy része persze jogos volt, de a szervezet - mint minden más - átalakult. Számunkra éppen most nyüt lehetőség, hogy szerződést kössünk a tébével.

— Milyen papírok, engedélyek szükségeltetnek egy ilyen, a betegeket kiszolgáló üzlet megnyitásához?

— Az első és a legfontosabb dolog az elszántság. Ez hatalmas „engedély". Természetesen a működéshez elengedhetetlenül szükséges a különböző papírok, nyomtatványok beszerzése. Ezek segítségével a hozzánk forduló betegeket ki tudjuk szolgálni, térítésmentesen (vényre), vagy térítéskötelesen. Az Egészségbiztosítási Pénztár partnerséget mutatott irányunkban, folyamatosan számítunk a támogatásukra.

— Hogyan működik az üzlet?

— Vannak társadalombiztosítási kedvezmények. Kétfajta vényt különböztetünk meg. A térítésmentes eszközök esetében pénz nélkül adjuk ki a terméket. A térítésesnél pedig az áru értékének 15 százalékát kell megfizetnie a vevőnek. Üzletünk nemcsak olyan termékekkel foglalkozik, melyeket a tébé támogat és kimondottan gyógyászati segédeszköznek minősül, hanem import áruk is megtalálhatók a boltban. A tébé leginkább a hazai termékekre ad támogatást, a külföldiekre

nem. Emellett van igény a jobb minőségű árukra is, bár ezek árkategóriája jóval magasabb. Ezeket az - olasz, vagy német - árukat a közvetlen elosztóktól vásárlóm meg, akikkel jó a kapcsolatom.

— Hogy állnak a dologhoz a háziorvosok?

— Minden újonnan megjelenő termékekkel végig kell járnom az orvosokat, bemutatni és ajánlani azokat. Van aki fogékony, vannak doktorok, akik kevésbé. Egyfajta önmenedzselést is végzek. Az

orvosok többségével is jó a kapcsolatom, hiszen fontos ez az együttműködés közöttünk - mondta Lám János.

— A betegek sokszor harminc-negyven kilométert is utaznak azért, hogy itt, Pakson beszerezzék a megfelelő, az orvos által felírt gyógyászati eszközöket. Soha nem küldöm el a vevőt, ha esetleg nincs a keresett termék a polcon, akkor felírom és a lehető legrövidebb időn belül be- szerzem, ebben nincs pardon.

— Mennyire kell kereskedőnek lenni a pult eladó felőli oldalán?

— Nagyon is. Végig kell hallgatni a betegek búját-baját, betegségét. Én csak így tudok segíteni rajtuk. Maximálisan jóindulatúnak kell lenni, hiszen a beteg emberek jóval sérülékenyebbek lelkileg. Jómagam négyévesen paralízises lettem. Fél életemet egy budapesti kórházban töltöttem. Tudom, hogy mennyire nehéz azoknak az embereknek, akik mozgásképtelenek, szervi elváltozásban, vagy más egyéb betegségben szenvednek. Átéltem azokat az időket, mikor nem tudtunk beszerezni valamilyen segédeszközt, mert mindenért Budapestre kellett járnunk. Szörnyű volt. Nem véletlenül választottam ezt a típusú vállalkozást. Szeretném egy kicsit könnyebbé tenni azok életét, akik betegek és azokét is, akik komoly betegségben szenvedő embereket ápolnak. Azt hiszem, hogy leginkább egy „magamfajta" tudja beleérezni magát az ő helyzetükbe.

— Milyen termékeket találnak itt a betegek?

— Fürdőkádülőkék, kapaszkodók, szobavécék, tolókocsik, Tena betétek, a házi betegápolásnál nélkülözhetetlen kellékek. Gyógyászati segédeszközök és végtagrögzítők stb.

Közismert, hogy a legfontosabb a betegség megelőzése. Éppen ezért tartunk olyan termékeket is, melyek segítenek a betegség megelőzésben. Különböző foglalkozást végző embereknek kínálunk termékeket. Például a visszér megelőzésére alkalmas kompresz- sziós harisnyákat, lábfürdőket, fekélyes, műtét utáni sebek gyógyítására alkalmas gépeket. Sőt, helyben méretet veszek az ortopéd cipőkre, nem kell ezért Budapestre utazni.

Garay Előd

Ötvenmillió öt év alatt

Kemping a földvári Duna-parton

Az ifjabbak rohannak, az idősek maradnak

Ez a nyár nem viccelte meg a nyaralókat. Szó sem lehet arról, hogy valaki az esőt, a hideg szelet emlegette volna rosszallóan. Ezen a nyáron jó idő volt, túl jó is. A legjobban azok tették, akik kivonultak az átforrósodott lakásokból, s kempin- gezni mentek.

A dunaföldvári Kék Duna nyaralótelep már jónéhány éve fogad vendégeket. Ebben az évben is a német anyanyelvűek voltak többségben. Mint azt a kemping vezetője elmondta zömében német, belga és holland vendégek szállnak meg a hangulatos Duna-parti területen.

A Rothenburgból érkezett Gyra Alfred és neje minden évben két-három hetet töltenek a nyaralótelepen

A pálfai önkormányzat évek óta közel ötven millió forintos költségvetéssel „dolgozik". A polgármester nagy eredménynek könyveli el, hogy az elmúlt öt év alatt megközelítőleg 50-55 milliót fordítottak beruházásra a településen.

Balogh László véleménye szerint ez az érték nagyon jónak mondható. Csak néhány tényszerű számadat: 13 kilométer út épült, nemrég készült el a község tornaterme is, mely akkor tizenöt millió forintot emésztett fel - most minden bizonnyal jóval több

lenne. Tíz-tizenöt millió forint ment egyéb fejlesztésekre.

A polgármester azt is jelentős eredménynek könyveli el, hogy a pálfai családok, minden évben kapnak beiskolázási támogatást. Sikerült úgy alakítani az önkormányzat költségvetését, hogy négyezer forint támogatásban részesül- hessenenek. Ez az összeg önmagában nem is túl kevés, ha figyelembe vesszük, hogy Pál- fán nyolcvan érintettet van. Az iskolában szükséges füzetcsomagot már évek óta az ön- kormányzat fizeti ki a szülők helyett és eddig még minden

évben „futotta" év végi ajándékra, úgy karácsony tájékán. Az étkezési költségek is kedvezően alakultak. A szülők helyett az önkormányzat fizeti a menzai költségek nyolcvan százalékát is. így alakult tehát a pálfai szociálpolitika. A polgármester nagy fájdalma viszont, hogy a volt egyházi ingatlan visszaadásában, több hónapos huzavona után sem született megoldás. Az alsó tagozatos iskola épületének visszaadására az önkormányzat hajlandó lenne, de az érintett egyház nem akar hallani a kompromisszumról. A pálfai önkormányzat ebből a helyzetből adódóan szeptember 1-ig ismételten csak a festési munkálatokat tudja elvégezni az alsó tagozatos iskolában.

— A kemping két részből áll. Az egyiken bungalók találhatók, a másikon hagyományos sátortábor van. A hazánktól délre dúló háború előtt nagy volt az átutazó forgalom, most inkább a visszajáró turisták látogatják kempingünket. Átlagban két-há- rom hetet tartózkodnak itt.

— Milyen szolgáltatásokat nyújtanak a vendégeknek?

— Valójában csak néhány dologgal tudunk szolgálni, de

azt alaposan, szívvel lélekkel tesszük. Ami a legfontosabb, hogy nyugodt, barátságos környezetben pihenhet a sátorral, lakókocsival, vagy lakóautóval érkező. A tisztaságra nagy gondot fordítunk, erre még nem volt panasz. A nyaralótelep területén egy szerződéses büfé üzemel, mely a vendégek étkezésének nagy részét lebonyolítja. Fél, vagy egész panziót is lehet kérni és más, esetleg különleges kívánalmak elől sem zárkózik el az üzemeltető. Továbbá a kemping területén valuta is beváltható. Természetesen biztosítunk főzési, mosási és vasalási lehetőséget is.

— Melyik korosztály fordul meg itt?

— Az idősebbek, akik - gondolom - jobban ráérnek pihenni, ók inkább igénylik és kedvelik a miénkhez hasonló kempingezési lehetőségeket. A fiatalok csak néhány napot töltenek nálunk és rohannak tovább.

— Milyen programokat tudnak kínálni a vendégeknek?

— Amiben lehet, segítünk. Saját programokkal nem rendelkezünk, de a környékben fellelhető érdekességeket, nevezetességeket, látnivalókat folyamatosan kínáljuk. A szervezésben is részt szoktunk venni. A legnépszerűbb az úgynevezett puszta-program, mely az egyik kuriózum. A másik közkedvelt program a solti cigánybál. Ha van rá igény, akkor megmutatjuk Dunaföldvárt is, esetleg egy borkóstolóval egybekötött pincelátogatáson vehetnek részt az érdeklődők.

— Milyen az árfekvés?

— Nos, Tolna megyei viszonylatban nincs nagy eltérés a kempingek között. Az idei nyártól nagyon kedvezményesen biztosítjuk például a bungalókat. Egy négytagú család számára csak kétszáz forint fejenként és ez valójában nem túl sok. Garay E.Életformájuk az autóstop

Minap Szekszárdról Dunaföldvárra tartottam. Sokat utazom egyedül. Általában nem szoktam foglalkozni azokkal a stoposokkal, akik az út szélén felváltva nyújtogatják kezeiket, megfigyelésem szerint minden alkalommal a jobbat. Szóval az atomváros felé haladtam, a fülledt forró levegő szinte már elviselhetetlen volt a gépkocsiban.

Egyszercsak - Paks belterületén - két fiatalembert láttam meg az út szélén, csüggedtek, s szemmel láthatóan fáradtak voltak. Égy szem- pillantás alatt a féket kezdtem el nyomni, nem is tudom, hogy miért. Mire elkezdtem volna gondolkodni, hogy én ténylegesen fel akarom-e őket venni, vagy nem, már meg is álltam mellettük.

— Merre mentek? - kérdeztem.

— Nyíregyházára mennénk, elvinnél egy darabig? - hangzott határozottan a kérlelő válasz.

Miért ne? - gondoltam magamban. Elviszem őket egy darabon. Be is ugrottak a kocsiba és máris robogtunk tovább.

— Dunaföldvárra megyek - szóltam, hogy közöljem velük, csak addig tudom vinni a két, tizennyolc éves forma srácot.

— Jó az nekünk, majd onnan kiállunk a hatosra ott úgyis jók vagyunk már.

— És milyen egyébként a stoppolás? - kérdeztem kicsit naivnak tettetve magam.

— Nagyon szuper. Tök jó - mondták szinte egyszerre, egymás szavába vágva.

— Tudod, - meséli az egyikük - ha elindulunk valahová mindig kiszámítható, hogy mikor érkezünk meg. Én például Budapestre max négy óra alatt odaérek, de volt amikor egy őrült vett fel és Szekszárdról egy óra negyven alatt fent voltunk.

— Varázslatos hangulata van az egésznek - folytatta a másik srác, s elmesélt egy vele megtörtént esetet. Szinte megszólalni sem tudtam, úgy áradozott mindkettőjük.

— Szerintem egy életforma ez az egész, úgyis csak addig csinálja az ember, amíg fiatal, nem? Én például imádok beszélgetni azzal, aki felvett, olyan érdekes dolgokat lehet megtudni valakiről, és mindezt rövid idő alatt.

Éppen belemelegedtünk volna a beszélgetésbe mikor megláttam a Dunaföldvár határát jelző táblát. Hogy milyen gyorsan eltelt ez a húsz perc ...-GarayLám János az üzletben