Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-11 / 188. szám

4 KÉPÚJSÁG DUNAFÖLDVÁR, PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 11., csütörtök Hol a jó világ mostanában? Hasonlóképpen kezdődik egy ismert vers, s a további­akban megtudhatjuk belőle, hogy a barátságos, meleg szoba ez a keresett hely. Hát, ezen a nyáron bizony a fűtött szoba az, amire a legkevésbé vágyakozunk, inkább egy hű­tött helyiségben tudnánk el­képzelni napjainkat, de legin­kább az Északi-Sarkon. Nos, hogy egy kis sarkvi­déki klímát varázsoljunk ott­honunkba, irodánkba, nem is kell más, mint egy jó klímabe­rendezés, vagy közhasználatú nevén légkondi. Akinek erre támadt igénye - és van pénz is a ládafiában - az válogathat a paksi Újtemplom utcában ta­lálható szaküzletben, mely a mezőtúri Klíma-Csemege Rt. tulajdona. Az üzletvezetőtől, Gerendái Lászlótól megtud­tuk, hogy idén áprilisban nyűt a bolt, s jobbára japán és ukrán klímaberendezéseket árusíta­nak. Igény szerint a beszere­lésről is gondoskodnak. Nem­csak magánszemélyeket, vi­szonteladókat, beszereléssel foglalkozó cégeket is kiszol­gálnak. A legkapósabbak az ukrán masinák, ezek ára 40-50 ezer forint között mozog, de aki mobil, nagy helyiségeket is „behűtő" szerkezetet akar, az mélyebben nyúljon a pénztár­cába. A kínált legdrágább be­rendezés több mint 200 ezer forintba kerül. A cég nem csak árusít, a gépek szervizelését országos hálózat biztosítja. venter Fotó:garay Gerendái László bemutatja az áru egy részét Gyógyászati segédeszközök boltja Pakson Ügynök, menedzser, kereskedő Az egészség nagyon nagy kincs. Ezt főként azok veszik észre, akik valamilyen beteg­ségben szenvednek. Pakson idén áprilisában nyílt meg az a bolt, melyben gyógyászati segédeszközöket árulnak. Az üzlet tulajdonosa Lám János. — A bolt gondolata már nagyon régen tervben volt, csak a megvalósítás váratott magára, anyagiak híján. A tár­sadalombiztosítást az elmúlt években nagyon sok vád érte. Ezek nagy része persze jogos volt, de a szervezet - mint minden más - átalakult. Szá­munkra éppen most nyüt le­hetőség, hogy szerződést kös­sünk a tébével. — Milyen papírok, engedé­lyek szükségeltetnek egy ilyen, a betegeket kiszolgáló üzlet meg­nyitásához? — Az első és a legfonto­sabb dolog az elszántság. Ez hatalmas „engedély". Termé­szetesen a működéshez elen­gedhetetlenül szükséges a kü­lönböző papírok, nyomtatvá­nyok beszerzése. Ezek segít­ségével a hozzánk forduló be­tegeket ki tudjuk szolgálni, té­rítésmentesen (vényre), vagy térítéskötelesen. Az Egész­ségbiztosítási Pénztár part­nerséget mutatott irányunk­ban, folyamatosan számítunk a támogatásukra. — Hogyan működik az üzlet? — Vannak társadalombiz­tosítási kedvezmények. Két­fajta vényt különböztetünk meg. A térítésmentes eszkö­zök esetében pénz nélkül ad­juk ki a terméket. A térítéses­nél pedig az áru értékének 15 százalékát kell megfizetnie a vevőnek. Üzletünk nemcsak olyan termékekkel foglalko­zik, melyeket a tébé támogat és kimondottan gyógyászati segédeszköznek minősül, ha­nem import áruk is megtalál­hatók a boltban. A tébé legin­kább a hazai termékekre ad támogatást, a külföldiekre nem. Emellett van igény a jobb minőségű árukra is, bár ezek árkategóriája jóval ma­gasabb. Ezeket az - olasz, vagy német - árukat a közvet­len elosztóktól vásárlóm meg, akikkel jó a kapcsolatom. — Hogy állnak a dologhoz a háziorvosok? — Minden újonnan megje­lenő termékekkel végig kell járnom az orvosokat, bemu­tatni és ajánlani azokat. Van aki fogékony, vannak dokto­rok, akik kevésbé. Egyfajta önmenedzselést is végzek. Az orvosok többségével is jó a kapcsolatom, hiszen fontos ez az együttműködés közöttünk - mondta Lám János. — A betegek sokszor har­minc-negyven kilométert is utaznak azért, hogy itt, Pak­son beszerezzék a megfelelő, az orvos által felírt gyógyá­szati eszközöket. Soha nem küldöm el a vevőt, ha esetleg nincs a keresett termék a pol­con, akkor felírom és a lehető legrövidebb időn belül be- szerzem, ebben nincs pardon. — Mennyire kell kereskedő­nek lenni a pult eladó felőli olda­lán? — Nagyon is. Végig kell hallgatni a betegek búját-baját, betegségét. Én csak így tudok segíteni rajtuk. Maximálisan jóindulatúnak kell lenni, hi­szen a beteg emberek jóval sé­rülékenyebbek lelkileg. Jóma­gam négyévesen paralízises lettem. Fél életemet egy buda­pesti kórházban töltöttem. Tudom, hogy mennyire nehéz azoknak az embereknek, akik mozgásképtelenek, szervi el­változásban, vagy más egyéb betegségben szenvednek. Át­éltem azokat az időket, mikor nem tudtunk beszerezni va­lamilyen segédeszközt, mert mindenért Budapestre kellett járnunk. Szörnyű volt. Nem véletlenül választottam ezt a típusú vállalkozást. Szeret­ném egy kicsit könnyebbé tenni azok életét, akik betegek és azokét is, akik komoly be­tegségben szenvedő embere­ket ápolnak. Azt hiszem, hogy leginkább egy „magamfajta" tudja beleérezni magát az ő helyzetükbe. — Milyen termékeket találnak itt a betegek? — Fürdőkádülőkék, ka­paszkodók, szobavécék, toló­kocsik, Tena betétek, a házi betegápolásnál nélkülözhetet­len kellékek. Gyógyászati se­gédeszközök és végtagrögzí­tők stb. Közismert, hogy a legfonto­sabb a betegség megelőzése. Éppen ezért tartunk olyan termékeket is, melyek segíte­nek a betegség megelőzésben. Különböző foglalkozást végző embereknek kínálunk termé­keket. Például a visszér meg­előzésére alkalmas kompresz- sziós harisnyákat, lábfürdő­ket, fekélyes, műtét utáni se­bek gyógyítására alkalmas gépeket. Sőt, helyben méretet veszek az ortopéd cipőkre, nem kell ezért Budapestre utazni. Garay Előd Ötvenmillió öt év alatt Kemping a földvári Duna-parton Az ifjabbak rohannak, az idősek maradnak Ez a nyár nem viccelte meg a nyaralókat. Szó sem lehet ar­ról, hogy valaki az esőt, a hideg szelet emlegette volna rosszal­lóan. Ezen a nyáron jó idő volt, túl jó is. A legjobban azok tet­ték, akik kivonultak az átforrósodott lakásokból, s kempin- gezni mentek. A dunaföldvári Kék Duna nyaralótelep már jónéhány éve fogad vendégeket. Ebben az évben is a német anyanyelvűek voltak többségben. Mint azt a kemping vezetője elmondta zömében német, belga és holland vendégek szállnak meg a hangulatos Duna-parti területen. A Rothenburgból érkezett Gyra Alfred és neje minden évben két-három hetet töltenek a nyaralótelepen A pálfai önkormányzat évek óta közel ötven millió fo­rintos költségvetéssel „dolgo­zik". A polgármester nagy eredménynek könyveli el, hogy az elmúlt öt év alatt megközelítőleg 50-55 milliót fordítottak beruházásra a te­lepülésen. Balogh László véleménye szerint ez az érték nagyon jó­nak mondható. Csak néhány tényszerű számadat: 13 kilo­méter út épült, nemrég ké­szült el a község tornaterme is, mely akkor tizenöt millió forintot emésztett fel - most minden bizonnyal jóval több lenne. Tíz-tizenöt millió forint ment egyéb fejlesztésekre. A polgármester azt is jelen­tős eredménynek könyveli el, hogy a pálfai családok, min­den évben kapnak beiskolá­zási támogatást. Sikerült úgy alakítani az önkormányzat költségvetését, hogy négyezer forint támogatásban részesül- hessenenek. Ez az összeg ön­magában nem is túl kevés, ha figyelembe vesszük, hogy Pál- fán nyolcvan érintettet van. Az iskolában szükséges füzet­csomagot már évek óta az ön- kormányzat fizeti ki a szülők helyett és eddig még minden évben „futotta" év végi aján­dékra, úgy karácsony tájékán. Az étkezési költségek is ked­vezően alakultak. A szülők helyett az önkormányzat fizeti a menzai költségek nyolcvan százalékát is. így alakult tehát a pálfai szociálpolitika. A pol­gármester nagy fájdalma vi­szont, hogy a volt egyházi in­gatlan visszaadásában, több hónapos huzavona után sem született megoldás. Az alsó tagozatos iskola épületének visszaadására az önkormány­zat hajlandó lenne, de az érin­tett egyház nem akar hallani a kompromisszumról. A pálfai önkormányzat ebből a hely­zetből adódóan szeptember 1-ig ismételten csak a festési munkálatokat tudja elvégezni az alsó tagozatos iskolában. — A kemping két részből áll. Az egyiken bungalók ta­lálhatók, a másikon hagyo­mányos sátortábor van. A ha­zánktól délre dúló háború előtt nagy volt az átutazó for­galom, most inkább a vissza­járó turisták látogatják kem­pingünket. Átlagban két-há- rom hetet tartózkodnak itt. — Milyen szolgáltatásokat nyújtanak a vendégeknek? — Valójában csak néhány dologgal tudunk szolgálni, de azt alaposan, szívvel lélekkel tesszük. Ami a legfontosabb, hogy nyugodt, barátságos környezetben pihenhet a sá­torral, lakókocsival, vagy la­kóautóval érkező. A tiszta­ságra nagy gondot fordítunk, erre még nem volt panasz. A nyaralótelep területén egy szerződéses büfé üzemel, mely a vendégek étkezésének nagy részét lebonyolítja. Fél, vagy egész panziót is lehet kérni és más, esetleg különle­ges kívánalmak elől sem zár­kózik el az üzemeltető. To­vábbá a kemping területén va­luta is beváltható. Természe­tesen biztosítunk főzési, mo­sási és vasalási lehetőséget is. — Melyik korosztály fordul meg itt? — Az idősebbek, akik - gondolom - jobban ráérnek pihenni, ók inkább igénylik és kedvelik a miénkhez hasonló kempingezési lehetőségeket. A fiatalok csak néhány napot töltenek nálunk és rohannak tovább. — Milyen programokat tud­nak kínálni a vendégeknek? — Amiben lehet, segítünk. Saját programokkal nem ren­delkezünk, de a környékben fellelhető érdekességeket, ne­vezetességeket, látnivalókat folyamatosan kínáljuk. A szervezésben is részt szok­tunk venni. A legnépszerűbb az úgynevezett puszta-prog­ram, mely az egyik kuriózum. A másik közkedvelt program a solti cigánybál. Ha van rá igény, akkor megmutatjuk Dunaföldvárt is, esetleg egy borkóstolóval egybekötött pincelátogatáson vehetnek részt az érdeklődők. — Milyen az árfekvés? — Nos, Tolna megyei vi­szonylatban nincs nagy eltérés a kempingek között. Az idei nyártól nagyon kedvezmé­nyesen biztosítjuk például a bungalókat. Egy négytagú család számára csak kétszáz forint fejenként és ez valójá­ban nem túl sok. Garay E.­Életformájuk az autóstop Minap Szekszárdról Dunaföldvárra tartot­tam. Sokat utazom egyedül. Általában nem szoktam foglalkozni azokkal a stoposokkal, akik az út szélén felváltva nyújtogatják kezei­ket, megfigyelésem szerint minden alkalom­mal a jobbat. Szóval az atomváros felé halad­tam, a fülledt forró levegő szinte már elviselhe­tetlen volt a gépkocsiban. Egyszercsak - Paks belterületén - két fiatal­embert láttam meg az út szélén, csüggedtek, s szemmel láthatóan fáradtak voltak. Égy szem- pillantás alatt a féket kezdtem el nyomni, nem is tudom, hogy miért. Mire elkezdtem volna gondolkodni, hogy én ténylegesen fel aka­rom-e őket venni, vagy nem, már meg is álltam mellettük. — Merre mentek? - kérdeztem. — Nyíregyházára mennénk, elvinnél egy darabig? - hangzott határozottan a kérlelő vá­lasz. Miért ne? - gondoltam magamban. Elviszem őket egy darabon. Be is ugrottak a kocsiba és máris robogtunk tovább. — Dunaföldvárra megyek - szóltam, hogy közöljem velük, csak addig tudom vinni a két, tizennyolc éves forma srácot. — Jó az nekünk, majd onnan kiállunk a ha­tosra ott úgyis jók vagyunk már. — És milyen egyébként a stoppolás? - kér­deztem kicsit naivnak tettetve magam. — Nagyon szuper. Tök jó - mondták szinte egyszerre, egymás szavába vágva. — Tudod, - meséli az egyikük - ha elindu­lunk valahová mindig kiszámítható, hogy mi­kor érkezünk meg. Én például Budapestre max négy óra alatt odaérek, de volt amikor egy őrült vett fel és Szekszárdról egy óra negyven alatt fent voltunk. — Varázslatos hangulata van az egésznek - folytatta a másik srác, s elmesélt egy vele meg­történt esetet. Szinte megszólalni sem tudtam, úgy áradozott mindkettőjük. — Szerintem egy életforma ez az egész, úgyis csak addig csinálja az ember, amíg fiatal, nem? Én például imádok beszélgetni azzal, aki felvett, olyan érdekes dolgokat lehet megtudni valakiről, és mindezt rövid idő alatt. Éppen belemelegedtünk volna a beszélge­tésbe mikor megláttam a Dunaföldvár határát jelző táblát. Hogy milyen gyorsan eltelt ez a húsz perc ...-Garay­Lám János az üzletben

Next

/
Oldalképek
Tartalom