Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-27 / 201. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 27., szombat G Kis eneráció | Ifjúsági oldal «“■ Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvé­nyünk megfejtése: meghajlí­tott gemkapcsok. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Varga Csaba teveli olvasónknak kedvezett. Nye­reményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol fenti képük, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tippelt-e. Heti cáfolat Nem igaz, hogy azok között a tanulók között, akik lusta­ságból az utolsó pillanatban intézik beiskolázási ügyeiket, és esetleg már nem minden tankönyvből jut számukra is elegendő mennyiség, nintendo-játékokat sorsolnak ki, kárpótlásul. Lovászi Péter írásai A buszon A busz olyan, mint egy po­hár. A tartalma pedig, akár­csak egy koktél: a gyümölcs és az ital jól elkülöníthető, de az ízek és a szagok keverednek. Ahogy felszálltam a buszra, először a sofőrt pillantottam meg. Szemeit alig mozgatta, mindig csak előre figyelt. Ráncos arcán néha végigfutott egy-egy hullám. A homlokától a szeme felé tartó izzadság- csepp méregerősen marta a cigarettától kiszáradt bőrét. Kígyóvá átalakult sálát nem tudta letépni, kezei a kor­mányhoz ragadtak. Nagynehezen, de találtam magamnak egy szabad ülést. Egy idős néni mellett foglal­tam helyet. Magába fordulva fogyasztotta a házilag gyártott szendvicsét. Mohón, gyors mozdulatokkal tömte magába a falatokat, mintha féltené. Csak az utasokat figyelte; az ablakon egyszer sem nézett ki. Miután megette az uzsonná­ját, hangos sóhajtozásokkal álomba merült. A busz egy csendes zugá­ban ácsorgott az irodai alkal­mazott. Keskeny szemüvege mögött gyorsan mozogtak apró szemei. Elálló füleiből néha kisurrant egypár telefon­szám, cím és a Kedves féltő szavai. Pár pillanatra elgon­dolkodott, végignézett a tájon; majd hirtelen órájára pillan­tott, és kétségbeesett szemei megszólaltak: — Oh, ha csak nyolc órával lehetne meghosszabbítani a napot, hogy az alvás is bele­férhessen! A lány, akivel már régóta szemeztem, az ablak felé for­dult. Vágyakozva tekintett ki, messze elkalandozott. Szűzi arca csak álarc volt; fekete an­gyallá változott, és kacéran forgatta vöröses szemeit. Mégegyszer végignézett raj­tam, majd az utolsó csalogató nyelvöltés után, sajnálkozó arccal kirepült. A busz hátsó ülésein valami égett; a szerelem. Hatalmas lángfelhők csaptak ki oldalra. A vörös fényáradatban a két test az élet-táncot járta, majd eggyéolvadt és égett el. Elha­tárolták magukat a külvilág­tól, semmi nem érdekelte őket csak a pillanatnyi boldogság. A legkülönbözőbb ízek és szagok keverednek egy kok­télban, pedig ebből a pohárból kihagytam magamat és talán téged is. Eső és gomba A szomorú valóság elől az em­lékeinkbe és álmainkba me­nekülünk. Úgy érezzük, ez az egyetlen biztos hely, melybe bármikor visszatérhetünk. A képek, mint egy futózá­por első cseppjei érintik a „vásznat". A „festményből" a képzelet rajzolódik ki, amely elfedi a valóságot. Szemünket gyönyörködtetjük rajta, hisz ez soha nem tűnhet el. Az eső meg csak esik, egyre hosszabb ideig. Kis idő múlva, az egész „mozaikot" beárnyé­koló gomba nő. Először azt hisszük, hogy megalkottuk a „biztos pontot", de igaziból egy élősködő ragadt ránk. Véghez akarjuk vinni illú­zióinkat, harcolunk, hogy ki­vágjuk a „gombát". Pedig, ha szépet akarunk, nem is szük­séges harcolnunk, hiszen az a valóságban van. Csak nem mindig vesszük észre. Találjuk meg a fényt, amiről sose álmodtunk, és mégis csodálatosabb, mint az „eső és a gomba". „Szezon" előtt Négy és fél hónap 9. A hibás döntés Hát itt vannak! Nem is olyan régen azt hittem, ez a pillanat sosem következik el, hisz annyi boldogság, móka, kacagás várt rám, aranyló na­pok, kék ég, hűs víz, ilyesmi. Azt hittem a nyárnak sosem lesz vége, és már megint té­vedtem, mint annyiszor ed­digi nehéz életemben. A nyár egy szempillantás alatt elszállt, és most itt ez a böhöm nagy szatyor a szoba közepén. Bár tudom, mit rejt a csomag, azért titokban arról álmodozók, hogy esetleg sá­tor, búvárfelszerelés, videojá­ték, vagy ilyesmi van benne, ám ismét csak csalódnom kell. Hát persze hogy tankönyvek vannak benne. Jó nehéz cso­mag, a szomszéd fiú cipelte keresztül a fél városon, de hát meg kell érteni, hogy én még ilyenkor képtelen vagyok az is­kola közelébe menni. Erőt veszek magamon, és megtekintem a szatyor tar­talmát. Persze elsőnek pont a matekkönyv kerül a kezembe, direkt, hogy bosszantson. Jó nagy és nehéz, nem is vártam egyebet. Akárcsak a fizika és a kémia. Hogy soha nem tudnak elkésni ezekkel a rémségekkel! Szép kis kilátások, mondha­tom! Fizikából sosem voltam egy zseni, a kémiát sem ne­kem találták ki és sajnos ma­tekból is igencsak rezgett a léc, csoda, hogy nem lett „bukta" belőle. Még csak az kellett volna, hogy egész nyáron a javítóvizsgára gondoljak. Nem éltem volna túl! Itt van a többi is! Történe­lem. Na, ebbe belelapozok, ez nem is olyan vészes, még ér­dekes is, csak ne lenne ennyi évszám, meg csata, meg ki­rály, meg mifene. Ettől törté­nelem, tudom én azt, de ez akkor is túlzás, elég lenne a fele. Tavaly is micsoda kín- szenvedés volt a Római Biro­dalom. Júliust folyton össze­kevertem Augustussal, pedig az egyik öreg volt, a másik fia­tal, és csak később lett öreg, vagy mi, az egyiket megölték, a másik meg meghalt magától, a csuda tud kiigazodni ezeken a császárokon, ja, az egyik mintha nem is lett volna csá­szár, hanem... Na jó, hagyjuk. Magyar. Hm! Csokonai, Vö­rösmarty, írhatom majd a házi dolgozatokat rogyásig! „Mit akart kifejezni a költő?" Tudja a búbánat! Kérdezzék meg tőle. Minek kell mindent agyonkomplikálni. A költő jól érezte magát, volt ihlete is, még a múzsa is csókolgatta, hát minek bolygatni, hogy mit akart ezzel mondani? Az már régen rossz, ha nekem kell ezt megfejteni. Na elég is, jobb, ha most ab­bahagyom. Majd holnap be­kötöm és felcímkézem őket este, munka után, a hétvégén a gyerek is hazajön, te jó ég, már hatodikos lesz! Néha úgy érzem, sose járja már ki az is­kolát, én meg kénytelen leszek fiatalon nyugdíjba menni, mert belerokkanok. Leckeírás, házidolgozat, matekpéldák, puskák, hogy mit meg nem tesz egy önfeláldozó apa a gyerekéért! vem Csütrötökön délután na­gyon összevesztem Johnny- val, kitört belőlem valami, ne­vetve mondtam a szemébe, hogy nem kell nekem, a szí­vem már másé. Este ki sem mentem a ki­menő idején, Vivientől tudtam meg, hogy egy másik lánnyal sétált, és állítólag már együtt járnak. Lelkiismeretfurdalásom lett és kitört belőlem a féltékeny­ség. Azt mondtam Viviennek, hogy ha Johnny tényleg együtt jár Mandyvel, én meg­ölöm őt, hiába szertem. Pont az erkélyen voltunk, mikor elmentek az utcán együtt. A pillantásunk talál­kozott, végignéztem, ahogy elbúcsúznak egymástól. Arra gondoltam, ha most szó nélkül hazamegy, én nem is tudom, mit teszek magam­mal! De nem! Néhány perc múlva Johnny ott állt az erké­lyünk alatt. Jól esett vele be­szélgetni, megkértem, vála­szoljon a levelemre, amit né­hány napja küldtem neki. Péntek reggel a szokásos úton mentünk át a tornate­rembe, Johnny csatlakozott hozzánk, és elkísért minket. Mikor odaértünk, Vivien fél­rehívta Johnnyt és valamiről sugdolóztak. Johnnyn kívül­ről úgy látszott, mintha jó­kedve lenne, de mindannyian láttuk, hogy belül szomorú. Egész hétvégén gyötört a bűntudat, amiért ezt tettem vele, hiszen nem érdemelte volna pont tőlem. Mindig olyan kedves volt és jószívű. Hányszor megbántottam, és ő mindig megbocsátott. Szinte égetett a hiánya, hol lehet most vajon, és mit csinálhat? A legszörnyűbb az volt az egészben, hogy talán soha többé nem láthatom, nem be­szélhetek vele, nem hallhatom a kedves szavait. Rájöttem, hogy hibásan döntöttem, hogy még mindig csak őt sze­retem! Vajon hajlandó-e még egyszer szóba állni velem? Jaj, nem tudom... Müller Erika Arany Zsolt * Történetünk befejező része következik, ám előtte egy kis játékra hívunk benneteket. Fe­jezzétek be a sztorit saját el­képzelésetek szerint! A leg­jobb változatot közöljük a kö­vetkező oldalban, s csak ez­után kerül sor az igazi befe­jező részre. Aki kedvet érez hozzá, ragadjon tollat és munkára fel! Az általatok kreált zárófeje­zet terjedelemben ne legyen több egy gépelt oldalnál, mert ennél hosszabb anyag nem il­lene az előző részekhez. Az írást szeptember 2-ig ad­játok postára, a következő cí­men: Tolnai Népújság (Kis Gene­ráció Sztori), 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. Mindenkinek jó munkát, jó szórakozást kívánunk, ka­landra fel! Köszöntőm a kedves néző­ket, akik e késői órán is velünk tartanak a 2317. év legrango­sabb eseményének közvetíté­sén. ígérem, nem bánják meg, hiszen élő, egyenes adást lát­hatnak a patapoklosi atlétikai világbajnokságról. Csodála­tos, sőt, fantasztikus ez a hely. A látvány lélegzetelállító, az idegek pedig pattanásig fe­szültek. Most kezdődik a 120 ezer kilométeres fedettpályás véraláfutás. A verseny nagy esélyese, ha úgy tetszik váro­mányosa: Gyalog Kakukk, de nem feledkezhetünk meg Csiga Bigáról sem, aki az idei évben csúcsformában van. Nézzük a rajtot! Ott balra, fe­kete nadrágban látható Ka­kukk, mellette meztelenül Biga. Ahogy várható volt, Ka­kukk rögtön az élre tör, de szorosan a nyomában van Biga. A hiba nem a készülékben van! Közvetítés Sajnos, az időjárás nem túl kedvező, de még láthatjuk az utolsó másodperceket a vér­aláfutás világbajnoki címéért folytatott eszeveszett küzde­lemből. A meztelen Biga 0,5 centi­méterrel megelőzve Kakukkot szélsebesen kúszik át a célvo­nalon. Ezzel övé lett a világ­bajnok cím és természetesen az aranyérem. Amíg Biga a tiszteletkört futja, talán kap­csoljunk át egy másik hely­színre. Pontosabban a rúdug­rás színhelyére. Itt valószínű­leg a japán származású Bol-Ha az ausztrál Ken Guru­val fog küzdeni. Amíg a ver­senyzők melegítenek, néz­zünk meg egy rövid reklámot. Ez itt a reklám helye! E nyúlfarknyi reklám után folytatjuk közvetítésünket a felülmúlhatatlan küzdelem­ről. Elsőnek Bol-Hát láthatjuk ugrani. Jaj, jaj, valami kis pitty-putty van, ugyanis Bol-Ha kislábujja elakadt a Himalájában, s ezzel óriási előnyhöz juttatta Ken Gurut, aki mint ebben a pillanatban láthatjuk, felhőket átszakítva túljutott a csúcson. Talán még a műsor befejeztéig visszatér a hegyvonulatok mögül az új­donsült világbajnokunk, hogy átvegye a megérdemelt díja­kat. Ha valaki nem tudná még, a tegnapi diszkoszvetés győztese a görög Messze Re- pülosz lett. Már évezredek óta tartja előkelő címét. Ezek után kapcsolódjunk be a bajnokság talán legizgalmasabb és leg­érdekesebb versenyszámának végére, ahol még csak feltéte­lezni sem lehet, hogy ki lesz a győztes. Nagy kavalkád az utolsó tíz méteren, és íme, el­sőnek fut be nagy meglepe­tésre. .. A hiba a közvetítő vonalban van! Haszonics Zoltán (A Csapó Híradó nyomán.) TKMklub tanulóknak A szekszárdi V. számú álta­lános iskola 18 tanulója meg­alakította a Tájak-Korok-Mú- zeumok klub szekszárdi tag­csoportján belül az ifjúsági tagcsoportot. Sajnos nagyon kevesen tudnak erről a lehetőségről, s ezért kevesen is vesznek részt mostanában ebben a mozga­lomban, mondjuk a bélyegző­gyűjtő játékban, amivel pél­dádul ingyenes múzeumi be­lépőt nyerhet, aki részt vesz benne. A klubról és programjáról a szekszárdi Wosinsky Mór megyei múzeumban érdek­lődhetnek a megyeszékhe­lyen, illetve a környező tele­pülésen élő gyerekek András Lászlóné M. Zsuzsa múze­umpedagógusnál. Válogatott versezetek Vicces! Kereskedelmi utazónak je­lentkezik egy fiatalember. — Én vagyok a világ leg­jobb ügynöke! - jelenti ki ma­gabiztosan. Megkapja a mintakollek­ciót, és büszkén útra kel. Egy hét múlva visszatér: — Tévedtem. Én csak a második vagyok. A legjobb az volt, aki ezt a vacakot önökre rásózta! BRIT TOP 10 1. Wet Wet Wet: Love Is All Around 2. All-4-One: I Swear 3. B 52's: The Flintstones 4. Let Loose: Crazy For You 5. Varren G & Nate Dogg: Regulate 6. Erasure: Run ToThe Sun 7. China Black: Searching 8. As wad: Shine 9. Swamp Thing: The Grid 10. C. J. Lewis: Everything Is Alright Kicsi virág Egy kicsi virág egyedül Pompázik a fénybén, Magányosan, szomorkodva Éldegél a réten. Olyan szép, s oly gyönyörű De boldogtalan mégis, Amíg egyedül van, nem lesz boldog, Akármilyen szép is! Mert mit ér a szépsége, Ha nem láthatja senki, Pedig úgy szeretne valakinek Örömet szerezni. A kicsi virág bánatában Elkezdett hervadni, Úgy érezte a magánynál Jobb lesz meghalni Kacsándi Gyöngyi Zavarodottság Innét jönnek, onnét jönnek, Balról tolnak, jobbról löknek. Kínos forgatag, lelki zavar, Telítettség, fájó pazar. Riadva ébredés nehéz álom­ból, Bódulat, kesernyés-bársony boroktól. Láncolt gondolat éjjeli órán, ]}gy aláírás a Grand Hotel por­tán. Mennyei őrület, sivár puszta, Lángoló ház és forduló kocka. Rengeteg érthetetlen miért és hogyan, Az ember csak tudatlanul él boldogan. Innét jön a hír. Ott tör ki a vulkán. Itt zúzott össze mindent az orkán. Ott dúl háború s halnak ezren. Egy egyszerű ember ezzel mit kezdjen? Bolondítja az agyat, gondok­kal terheli, Családokat szakít, örömet szünteti. Mily kevéssé fájna, ha nem tudnánk róla! Bárcsak ne lennénk minden­nek tudója! Hargitai Margaréta Magány Borongós őszi hétfő, Vén magányos fák. Lomha szürkéskék felhők, Köztük átderengő, bágyadt napsugár. Védtelenül nézel körül Elhagyottan téged kereslek, A ráncos idő ólomlábakon jár S én tétován mellette lépege­tek. Felnézek az égre. Fehér felhők közelednek felém. S a tegnapi viharnak látom hamvas, Hűlő helyét. Lehunyom a szemem. S sajnálom magam. Hiányzol kedvesem. Makovics Éva Miért? Miért van, hogy ahová lépek, ott fű nem terem? Miért van az, hogy ahová me­gyek, ott egy lélek sincsen? Miért van az, hogy ahol szere­tet van, abból nem kapok? És ahol nincsen, én nem adha­tok? Miért van az, hogy ahol rossz van, én mindig kapok? Miért van az, hogy ahol bánat van, én is benne vagyok? Miért van az, hogy itthagytál? Elmentél, és még csak el sem búcsúztál? Miért van az, hogy halálod ennyire fáj? A kérdések csak egyre gyűl­nek! Választ nem kapok. A kérdések csak gyűlnek... Sólyom

Next

/
Oldalképek
Tartalom