Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-26 / 200. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 26., péntek Új igazgató a cikói iskola élén A cikói önkormányzat a közelmúltban pályázat útján hirdette meg az általános iskola igazgatói állását. A hirdetésre három pályázat érkezett, ám két pályázó menetközben visszalépett. Maradt egyedül Illés István, akinek a pályázatát a tantestület és a képviselő-testület egyaránt elfogadta. Az újdonsült igazgatót először egy rövid bemutatkozásra kértük: — Cikón születtem, itt jártam ki a nyolc osztályt. Ezután a bonyhádi gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Érettségi után a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára jelentkeztem. Ezt elvégezvén Pécsett a tanárképző Főiskola matematika szakán tanultam tovább, s lettem pedagógus. '76 óta tanítok, Aparon kezdtem, aztán hazajöttem Cikóra. — Mi motiválta a pályázat benyújtásában? — Nehéz kérdés. Talán a legerősebb motiváció, hogy nézetem szerint szükség zcrü bizonyos dolgokon változtatni. Elsősorban szervezeti változtatásokra gondolok. Egy működtetett intézménynyel lehet építeni a hagyományokra, s tudvalevő, hogy Cikón voltak és vannak eredmények. Változtatásokra jobbító szándékkal kerülne sor. A tanulmányi munkára fektetnék hangsúlyt. Valahogy így fogalmaznám meg: A siker a tanári munka és a diákok által alkalmazott tanulási módszereken is múlik. Három pontban: Az első a szakmai önképzés és szervezett továbbképzés szükségességét veti fel. A második a helyes tanulási arányok és az emberi agy működésére vonatkozó időbeosztás tanításának szükségesséAz új direktor: Illés István gét jelenti. A tananyag, a követelményrendszer helyes arányú megközelítése a gyerekhez a harmadik meghatározó tényező. A Nemzeti Alap Tanterv várhatóan műveltségi területet irányoz elő, s ebből alakul ki az iskola pedagógiai programja. Ezzel kapcsolatban az ismeretek, a készség és készségfejlesztés helyes arányait kell megtalálnunk. Olyan emberek nevelése a cél, akik a társadalmi és gazdasági változásokhoz rugalmasan képesek alkalmazkodni és az egyre növekvő információ-áradatban jól el tudnak igazodni. — Mik a konkrét tervei? — Diákot és tanárt egyaránt maximális munkára serkenteni elsődleges feladatomnak érzem. Tervem a napköziben a felkészítés javítása. Példaként említeném: Felsőtagozatban a terv szerint szaktanárok vegyenek részt tanulószobás jelleggel. Elképzelés az elsősök beilleszkedésének segítése. Igen fontos, hogy ne szenvedjenek törést, vagyis az iskola az óvodás évek szerves folytatásaként következzen. Későbbi terv, miszerint az elsős nevelőt bevonnánk a délutáni munkába, ez amolyan családias jelleget öltene, s elősegítené, hogy délután sikeresebben rögzítse a gyerek a délelőtt hallottakat. A felsoroltak egyébként egy öt éves program részei. —- Várható-e a tantestületben létszámleépítés? — Sajnos, valószínűleg elkerülhetetlen, de a megoldást igyekszünk annak megfelelően kidolgozni, hogy ez a lehető legkisebb szociális hátránnyal járjon. Paradox a helyzet, mert a bérmegtakarítás a tehetséggondozó szakköri munka, a felzárkóztatás a gyerekek érdekeit szolgálná. Semmiképp nem célom a pedagógusok munkanélküliségének növelése. Mindenesetre akár lesz a közeljövőben létszámleépítés, akár nem, a gyermekközösség lehetőségeit, a szülői elvárásokat, az iskola által nyújtott szolgáltatásokat és természetesen magát a nevelést kell a legelső helyre sorolnunk. A pályázók közt szerepelt Glöckler Jakab is, aki 15 esztendőn át töltötte be az igazgatói tisztet, s ezzel az iskola történetében a leghosszabb ideig volt igazgató. Glöckler úr azonban, mondhatni az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszalépett, amin sokan csodálkoznak. Ennek miértjét így foglalta össze: — A meghirdetést követően a kollégák többször kérdezték, hogy indulok-e. Nos, a kérdésre inkább nemmel, mint igennel válaszoltam. Az indok: A jelen gazdasági helyzetben az emberek rá vannak kényszerítve érdekéik kiharcolására. Az érdekek érvényesítésében ellenkező érdekek csapnak össze. A harcban célomnak tekintettem, hogy az iskola kapjon nagyobb prioritást. Ezt egyébként a polgárok is érzékelhették a testületi ülések alkalmával a helyi tévén keresztül. Az intézmény érdekeinek elfogadása a fenntartókon múlik. Most is vallom, hogy az iskolákra többet kellene költeni, bár ennek mértéke településenként változó. Tény, hogy az utóbbi években infrastrukturálisan cikói viszonylatban előrelépés történt. Például: új napközi, bitumenes sportpálya, vízöblí- téses WC. A harcban, vitákban mindenekelőtt az iskola érdekeinek még jobb elérése, kivívása, valamint a dolgozók megvédése vezérelt. Roppant nehéz helyzetbe kerültek az oktatási intézmények, hisz a kisiskoláknak egy diák ellátása jóval többe kerül, mint a nagyoknak. A mostani gazdasági helyzet még inkább széthúzza az iskolák lehetőségeit. Hiába küzdött az esélyegyenlőségért körömszakadtáig például tantestületünk is. — Mennyiben változik az élete ezután? — A továbbiakban is Cikón tanítok majd. Nincs bennem „tüske", harag. A pályázati rendszert jónak tartom, mert lehetőséget ad az egyéneknek és azoknak, akik váltani akarnak. Jó érzéssel tekintek vissza az eltelt esztendőkre, mivel a testület túlnyomórészt szorgalmas, nem „vándormadár" emberekből állt, akikkel szerettem együtt dolgozni. Kétségtelen: Az oktatás nem állóvíz és nem minden fényes, meg aranyos, vagyis akadtak problémák is. Megítélésem szerint eredmény ott jön létre, ahol konfliktusok is előadódnak. A gyakorlat is ezt mutatja. Utódomnak Illés Istvánnak pedig sok sikert, eredményes munkát kívánok. H.I. Nyolc éve nem nyaraltak Aranykoszorús gazda Szabó László nagymányoki kertész múlt hét pénteken vehette át a Földművelésügyi Minisztériumban a miniszter által adományozott Aranykoszorús Gazda kitüntető érmet. Felkerestük hát a kitüntetettet, hogy megismerjük őt, s pompázó birodalmát is. Szabó László huszonöt éve kertészkedik. Hajdanán elsősorban zöldségfélék, paprika, paradicsom és uborka termesztéssel foglalkozott, majd egyre gyarapodó fóliasátraiban már vágott virágok is helyet kaptak. Ma már másfél hektárnyi földterületen termeszt több, mint húsz alkalmazottal fóliasátorban vágott virágokat, egynyári virágpalántákat, zöldségpalántákat. Mikor megmutatja nekünk a pompázó virágokat, nem csak a fóliasátor klímája, hanem a látvány miatt is nehezünkre esik megszólalni. Azért mégis sikerül, s megtudjuk, hogy az ízlésesen berendezett virág- és ajándékboltot tavaly ősszel nyitották. Végigtelantve a gazdaságon, a napfényben csillogó fóliasátrakon, és a bolton nem lehet megkérdőjeA Mh.«« KMTÁHjíav«; t'úumVvsMiMHiyi MiMtarnuu Szabó László Aranykoszoris Gazda Ktrvsmm wmm Az elismerő oklevél lezni, hogy Szabó László életművével valóban kiérdemelte a magas elismerést. Hogy belefáradt-e? Nem úgy tűnik, hiszen az még a jövő titka, hogy a közelmúltban vásárolt háromszáz hektár földjén mit fog termeszteni. Azt már feleségétől tudtuk meg, hogy a virágzó gazdaságot nem lehet odahagyni, nyolc éve nem voltak férjével nyaralni. Hangjában mégsem 'érezni bántódottságot. Nekik ez az életük. -ni- órSzabó László a gerberákkal teli fóliasátorban Segítség a szülőknek Bonyhádvarasdon Nyolcvanegy tanuló kaphatott beiskolázási segélyt Bonyhádvarasdon a képviselőtestület határozata alapján. Az általános iskolásoknak 1500, a középiskolásoknak 2000, míg a felsőfokú oktatási intézményekben tanulóknak 4000 forintot utalt ki tanulónként az önkormányzat. Becsületbeli ügy Balladai homályban Bonyhádon a szórakoztatóipar látványosan „fejlődik". Ennek ékes példája az is, hogy míg régen naponta lehetett moziba járni a város kikapcsolódásra vágyó polgárainak, addig az elmúlt években ez heti három alkalomra apadt. Bizonyára az erre a magyarázat, hogy a „sok más" szórakozási lehetőség miatt a mozielőadások iránti igény erőteljesen csökkent. Mégis időről-időre akadnak néhányan, akik megveszik a - nem is olcsó - jegyet, s a filmszínházban múlatják szabadidejüket. Az elmúlt héten, amikor az Egy becsületbeli ügy című filmet vetítették, a nézők között voltam én is. A film közel egyharmada alatt csak az igen nagy vizuális fantáziával rendelkezők voltak képesek a pergő képeket követni. Néha az az érzésem támadt ugyanis, hogy nem azt látom, amit látnom kellene. Lehet, hogy valami nem volt rendben a vetítőgép környékén, vagy benne? Erre talán soha nem derül fény, bár a kérdés minden bizonnyal választ érdemelne. így csak találgatni lehet annak okát, hogy miért lepték meg a nézőket a legújabb torzítási trükkökkel, illetve miért tartott egy-egy képélesség beállítás percekig. Egyáltalán, miért van szükség a folyamatos korrekciókra? Lehet persze, hogy a film valójában ügyvédeknek álcázott torz ufonautákról szólt, s az is, hogy jobban jártunk volna, ha rádiójátékként éljük meg az előadást. De mi egyszerű mozinézők valami mást vártunk. Na, nem a felhőtlen szórakozásra gondolok. Abból jutott elég. Igaz, hogy az inkább drámai, mintsem vígjátéki elemekkel teletűzdelt film megtekintése közben többen harsányan felkacagtak, de ez nem a neves szereplő- gárda színészi érdemeinek, hanem a technika ördögének volt tulajdonítható inkább. Minden probléma ellenére az előadás során világossá vált még számomra is, hogy az amerikai tengerészgyalogosok sajátos erkölcskódex szerint élnek. Számukra a szakasz, hadtest, Isten, haza a legfontosabb, s nem veszik a szívükre, ha a sorból kilógó társaikat igen kemény eszközökkel meg kell rendszabályozni. A film legfőbb értéke egyébként az ebből adódó etikai problémák boncolgatása volt, illetve lett volna. Hála a rengeteg malőrnek megmenekültem olyan kínzó problémáktól, mint a film részletes elemzésének kényszere, ami néha beláthatatlan következményekkel járhat. Mondjuk ha nem lettem volna még katona, akkor állam- polgári kötelezettségemnek fittyet hányva esetleg már az amerikai tengerészgyalogosok kötelékébe álltam volna. Mindenesetre azt még hadd fűzzem ehhez a produkcióhoz: ha balladai homályra vágyom, ahhoz elegendő a könyvespolcról leemelnem Arany János megfelelő műveit, s egész olcsón megúszom az ügyet otthon, az ágyamon fekve. Igaz, hogy nem vagyok lázongó típus, de úgy éreztem becsületbeli ügy közzétennem ezt az esetet. Annál is inkább, mivel rendszeresen fordul elő a bonyhádi filmszínházban, hogy fontos percek egyszerűen elmaradnak egy-egy filmből, s a vágás eredményeként nem kis agytorna szükséges ahhoz, hogy összeálljon a „kép" a nézőben. Máskor öt-hat megszakítással meg lehet úszni a vetítést. Talán ezért érzem úgy, hogy szolgáltatásbéli hiányossága a bonyhádi mozinak, hogy a mozilátogatók nem kapnak kis füzetet a jegyük mellé, melyben a filmvetítésre vonatkozó erkölcsi normákat ismertetik. Nagy László Kisebbségi pályázat Lengyelből A Budapesti Kőbányai Önkormányzat képviselő-testületének emberjogi-kisebbségi bizottsága által meghirdetett pályázatra 24-ként nyújtott be pályaművet Bai József helytörténész Lengyelből. A pályamű iránt élénk érdeklődés tanúsított a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság. A pályázatot kiírótól kért engedély alapján meghívta a pályázót a Budapesten megtartott II. Nemzetközi történeti, szociológiai, etnikai, néprajzi és nyelvészeti konferenciára. A Honismereti Szövetség Bai József pályaművét különdíjban részesítette. Az eredményhirdetés után a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság a Lengyelből érkezett pályaművet tartotta aleg- alkalmasabbnak arra, hogy elsőként nagy nyilvánosságot kapjon. A zsűritől és a pályázótól kapott engedély alapján több mint három oldalas részletet közölt az Európában több országban, három nyelven (magyar, angol és cigány) megjelent Közös út c. Roma Magazin 1994. évi II. évf. 2. számában). Megvalósult álom Győrében két évszázadon keresztül működött iskola, egészen 1965-ig, amikor a felső tagozatot körzetesítették. Tíz év múlva pedig már az alsó tagozatos nebulók sem a saját falujukban tanultak. Ezután teltek az évek, s 1989-ben az akkori tanácstesA templom '92 végén tület egyhangúlag állást foglalt az iskola visszahozatala mellett. Igaz, hogy a nyolc osztályos iskola négy épületben működött, de működött. Természetesen a település vezetői keresték a megoldást, hogy az általános iskola minden osztálya egy épületben kapjon helyet. Talán sokan elképesztőnek tartották az ötletet, miszerint az enyészetnek indult evangélikus templomból legyen az iskola, de mostanra az álom valóra vált. Igaz, 1984-ben az épület bontási engedélyezésére született javaslat, ám a templomot nem bontották le, sőt 1991-ben az ország egyetlen templomtulajdonos önkormányzatává vált Győré, s ekkor már csak az álhatatossá- gon, no meg a település anyagi erőforrásainak csoportosításán múlt, hogy a templomból iskola váljon. A felújítási munkálatok tavaly szeptemberben kezdődtek ifj. Mózes György tervei alapján. Azóta még egy esztendő sem telt el, s a nyolc tantermes iskolát augusztus 28-án avatják. Persze nem csak tantermek, hanem iroda- helyiségek, előadótermek, tornaszoba, sőt padlástér beépítéssel csereüdültetésre lehetőséget adó hálófülkék, és könyvtár is kilakításra került az épületben. Az építkezés kivitelezője a dombóvári Uni- verzál '93 kisszövetkezet és a pécsi Haraszti Bt. volt. A beruházás - az iskola teljes berendezésével együtt - egyébAz iskolaépület ma ként 45 millió forintba került, amiből majd tizenegymilliót pályázati úton nyert céltámogatásként a györei önkormányzat. Nem kis dolog ez, főként ha figyelembe vesszük, hogy a település évi költségvetésének háromszorosát teszi ki az összköltség. S, nem kis dolog a diákoknak, pedagógusoknak, egyáltalán a györeieknek, hogy az idei tanévtől közel húsz esztendő múltán ismét egy épületben tanulhatnak a település legifjabb iskolásai és a már középiskolába készülő tanulók is.-nagy- -fotó:Ótós-
