Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-02 / 180. szám

6 KÉPÚJSÁG MAGAZIN 1994. augusztus 2., kedd Poljakov, a szovjet szuperkém Dmitrij Poljakov, a szovjet hadsereg hírszerzésének né­hai tábornoka felbecsülhetet­len értékű doukumentumokat juttatott el a CIA-nak, és ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hidegháborúból a Nyugat került ki győztesen - jelentette ki a Time című ame­rikai hetilapnak James Wool- sey, a CIA igazgatója. Az in­terjút, amely a lap augusztus 8-án utcára kerülő számában jelenik meg, az AFP és az AP ismertette. Woolsey elmondta, hogy a szovjet szuperkémet a febru­árban életfogytiglani börtön- büntetésre ítélt Aldrich Ames adta fel a moszkvai titkosz- szolgálatnak. Poljakovot ha­zaárulás vádjával kivégezték. A CIA-főnök az interjúban beszámolt Poljakov legjelen­tősebb fogásairól. A hatvanas évek elején a szovjet katonai hírszerzés (GRU) tisztjeként Rangoonban teljesített szolgá­latott, ahol megszerezte a vi­etnami és a kínai hadseregre vonatkozó szovjet dokumen­tumokat. Később a GRU kínai osztá­lyának vezetőjeként lefényké­pezte mindazokat a dokumen­tumokat, amelyek a kínai­szovjet viszony romlását fed­ték fel. Woolsey szerint a Pol- jakov-féle anyag hatalmas se­gítség volt az Egyesült Álla­moknak, hogy nyisson a Kínai Népköztársaság felé, és Ri­chard Nixon akkori elnök 1972-es pekingi látogatását az amerikai fél a szovjet kém ál­tal küldött dokumentumok alapján készítette elő. Poljakovot 1974-ben tábor­nokká léptették elő, és így hozzájuthatott a szovjet hads- reg fegyverzetére vonatkozó adatokhoz is. Megszerezte például a szovjet harckocsi­elhárító rakéták technikai leí­rását, amely nagy segítségére volt az amerikai haderőnek az Öböl-háborúban. Rendkívüli fontosságú volt az a szigorúan titkos havonként megjelent napló is, amely a legfelsőbb szintű szovjet katonai vezetés tanácskozásain elhangzotta­kat rögzítette. Washingtonban Poljakov eme „szerzeményé­ből" tudhatták meg, hogy Moszkva nem bízik nukleáris háború megnyerésében. A kémet 1980 júniusában külföldről hazarendelték, majd eltűnt. A Pravda 1990 januárjában számolt be arról, hogy Poljakovot 1988. március 15-én kivégezték. Wooslay szavai szerint a szovjet kém által küldött do­kumentumhalmaz 25 asztalfi­ókot tölt meg. A CIA főnöke úgy tartja, hogy az amerikai hírszerzés sok tehetséges szovjet kémmel dolgozott, de Dmitrij Poljakov mindegyi­kük fölé nőtt. Mint ahogy Woosley fogalmazott: ő volt az ékszer a koronán. Japán holdállomást akar Tokiót egy hat űrhajós be­fogadására alkalmas holdál­lomás ambiciózus terve fog­lalkoztatja, amely 2024-ig, harminc évre szól, és ha „zöld utat" kap, nem keve­sebb 28 milliárd dollárt emésztene fel. A „Föld és Hold társaság" , amely a japán ipar húsz legnagyobb vállalatcsoport­ját tömöríti és űrkutatási szakértők is helyet foglalnak benne, a nagyszabású elkép­zelést tartalmazó tervezetet már átadta a szigetország vi­lágűrbeli tevékenységét irá­nyító kormánybizottságnak, ahol máris kedvező fogadta­tásban részesült. Az ambici­ózus, ámbár még távoli terv­ről a Japan Times című angol nyelvű lap számolt be nem­rég. Az első lépésként 2005-ig öt H-2 típusú rakétát bocsá- tanának fel, amelyeknek a feladata lenne egy, a holdál­lomás számára alkalmas hely kiszemelése. A rakéták segítségével pá­lyára állítanának egy mű­holdat is a Hold körül, vala­mint két automata űrszondát is az égitestre küldenének. A második szakasz 2016-ig tar­tana és ekkor épülne robotok segítségével egy oxigénelőál­lításra, valamint fémek be­gyűjtésére alkalmas beren­dezés. Ezzel a céllal a H-2 rakéta tizenkét tökéletesített változatát bocsátanák fel. A harmadik és egyben utolsó szakaszban nem kevesebb mint 72 rakétát juttatnának Földünk hűséges kísérőjére és ezek révén befejeződne a holdállomás építése. A program kitalálói úgy gondolják, hogy Japán ren­delkezik a valóra váltásához szükséges valamennyi tech­nológiával, ennek ellenére külföldi partnerek részvéte­lét is kezdeményezték. Mindezt egyedül is képesek vagyunk megvalósítani, de jobban szeretnénk, ha ez egy nemzetközi projekt része lenne, mégpedig az Egyesült Államoknak a nemzetközi űrállomás felépítésére előter­jesztett programja alapján. E programhoz azóta Európa, Japán és Kanada is csatlako­zott. — Mindez nem utópia ­vette védelmébe a grandió­zus tervet a japán űrkutatási ügynökség egy korábbi veze­tője, aki azonban ma is igen jól értesült a témában. — A program képes nagy jövőt garantálni a H-2 japán rakétának, amely sokra ké­pes, de túl drága ahhoz, hogy jelentős konkurense le­hetne a többinek - véli egy nyugati szakértő. Mint mondja, első látásra a japán elképzelés nem irreális, bár technológia-igényessége és igen költséges volta miatt nehéz megítélni tényleges megvalósíthatóságát. Japán februárban sikerrel bocsá­totta fel az első H-2-öt, az első teljes egészében japán építésű hordozóeszközt, amelynek teljesítőképessége bátran összehasonlítható az európai együttműködéssel épült Arian-IV rakétával. Tokió 2000-ig Hope néven akar felbocsátani egy auto­mata űrállomást a H-2 hor­dozórakéta egy tökéletesített változatával. Japán első mű­holdját Muses-A néven már 1990-ben elindította a Holdra. Helikopter-kísérlet Az amerikai haditengerészet a NASA segít- A kísérlet befejeződött, kezdődik a széria gyár- ségével új helikopter rotort kísérlezetett ki. En- tás. A helikopter közeledését, most majd csak a nek segítségével zajtalanná válik a helikopter, hangtalan levegő mozgás jelzi csak. A Föld titkainak nyomában Az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (NASA) nemrégiben fényképeket tett közzé egy olyan kráter­ről, amelynek feltehetőleg köze van a dinoszauruszok kihalásához, illetve egy ókori arab városról, Ubarról, amelyet több ezer éve teme­tett be a sivatag homokja. A NASA áprilisban bocsá­totta fel azt a speciális űrra­dart, amelynek segítségével fény derülhet a Föld sok­sok titkára. A most készült fényképek új részleteket mutatnak a mexikói Yucatán-félszige- ten lévő Chixulub kráterről, amely valószínűleg a Földbe csapódott aszteroid vagy üstökös következtében ke­letkezett 65 millió évvel ez­előtt. A tudósok feltétele­zése szerint az ütközés kö­vetkeztében jelentősen megváltozott az éghajlat, és ezért pusztultak ki a dino­szauruszok. Az, hogy a jövőben is elő­fordulhat ilyesmi, a Shoe- maker/Levy 9 üstökös és a Jupiter összeütközése után került a figyelem közép­pontjába. Dr. Diane Evans, az űrra­dar projekt igazgatója sze­rint a radar segítségével olyan édesvízi forrásokra és geológiai törésekre bukkan­tak, amelyek az ütközés kövtkeztében jöttek létre. Az ománi Ubart 1992-ben fedezték fel. A sivatagi vá­ros a tömjénkereskedők kedvelt helye volt, és való­színűleg homokviharok te­mették be Krisztus előtt 2800 és Krisztus után 300 között. Ubarban jelenleg régészek folytatnak ásatásokat. Evans szerint a radar a városba vezető, eddig még feltáratlan régi kereskedőu- takat is ki tudja mutatni - írja a Reuter. Az érzékeny műszert egy augusztus 19-re tervezett űrrepülés alkalmával ismét felbocsátják. A tudósok szerint ezzel az eljárással a szakértők sokkal többet megtudhatnak a glo- ■bális felmelegedésről, a vul­káni tevékenységről és a po­tenciális természeti kataszt­rófákról, mint az eddigi eljá­rásokkal. Nem ismerik? A világ leghatalmasabb kato­nai gépezetét ellenőrzi, légiflot­táknak parancsol, rendszeresen megjelenik a televízió képernyő­jén. William Perry amerikai vé­delmi miniszter múlt kedden hi­vatalos volt a Capitoliumba, hogy a szenátus és a képviselőház együttes ülésén meghallgassa Husszein jordániai király és Ra­bin izraeli miniszterelnök törté­nelmi beszédét. „Elnézést Uram, merre van itt a férfi WC?" - kérdezte meg az egyik biztonsági őrtől. „Uram, Ön kicsoda?" - tuda­kolta az őr. „A védelmi miniszter" - vála­szolta Perry. Nyolc lábon a kráter belsejében Alaszkában egy robot első ízben közvetít rendkívül ér­dekes képeket egy aktív vul­kán kráterének belsejéből. A „Dante II" az Anchorage-tól nyugatra fekvő Mount Spurr nyílásának belső falán mászik lefele. A vulkán 1992-ben és 1993-ban háromszor kitört. Az amerikai tudósok azt remélik, hogy új ismereteket szereznek a vulkán tevékenységéről és arról a lehetőségről, hogy vár­ható kitöréseket pontosabban jelezhessenek előre. A nyolc aluminium lábon lépkedő „szörnyeteg" útja idáig zavartalan volt. Másfél évvel ezelőtt egy hasonló ro­botmisszió, amelyet az Ank- tartiszon akartak végrehajtani, kudarcot vallott: a „Dante I" csak hét méter mélyen volt képes a kráterba behatolni. A „Dante II" kalandos útját a pittsbourgh-i, a washingtoni és az anchorage-i egyetem ku­tatói számítógép-közvetítette televízióképeken követhetik nyomon. A robot műhold és üvegszál optika segítségével három dimenziós felvételeket küld a kráter belsejéből. A tudósok úgy érzik, mintha a robot fe­délzetén lennének. A „Dante II" hóval és iszappal borított akadályokon és szikla törmelékeken hatol át. Anntenái érzékelik az aka­dályokat. A három méter ma­gás roboton hat videokamerát helyeztek el és számos érzé­keny mérőműszert. Mozgását az Anchorage-ban lévő köz­pontból vezénylik, a készülék azonban maga is képes felis­merni az akadályokat és átha­tolni azokon. A NASA, az amerikai űrku­tatási hivatal reméli - írja a DPA német hírügynökség - , hogy az új robottechnológiát használhatja majd az űrkuta­tásokban is. így például a Mars-kutatás során. Fantomhajók fosztogatnak Kelet-Azsia vizein Hamis papírokkal közlekedő fantomhajók fosztogatják Ke- let-Ázsia vizein a teherhajókat. A reneszánszát élő kalózkodás egyre elterjedtebb - állítják a szakértők. Egy, a témáról most be­fejeződött Kuala Lumpur-i tanácskozáson kiderült, hogy évente 200 millió dollár értékű rakomány kerül kalózkézre. A Nemzetközi Hajózási Iroda (IMB) a múlt évben húsz fan­tomhajó esetében kezdett vizsgálatot. A hajók többségét Hon- durasban és Panamában jegyzik be és olyan rakománnyal tün­tetik fel, amelyet könnyű eladni. A fantomhajókat általában ta- iwani és hongkongi kínai bandák, illetve szingapúri, bangkoki gengsztercsoportok üzemeltetik. A bandáknak „földalatti" bankrendszere van a pénzmosásra és a kínai embercsempé­szetben is aktívan részt vesznek. A legforróbb területek tavaly a Kína környéki vizek voltak, idén a kalózkodás központjává Ma­lajzia vált. Szakértők szerint ez a kínai kormány erőteljes fellé­pésének volt köszönhető - írja a Reuter. A hanoi Nagy Tó milliomosai A vietnami főváros nyugati részén fekvő tó régebben a béke és nyugalom térsége volt. A parton pagodák emel­kedtek és konyhakertek terül­tek el. A gazdaság liberalizálása azonban felkeltette az étvá­gyat: a parton a telekárak fel­szöktek, és megkezdték a tó feltöltését, hogy drága négy­zetmétereket lehessen nyerni. Hanoinak ez a része a speku­lánsok, a külföldi vállalkozók és a vietnami újgazdagok Mekkája lett. Teherautó­számra hozzák a földet, a ho­mokot és más anyagokat, hogy megnöveljék a parcellá­kat. 1992-ben nem kevesebb, mint 30 ezer négyzetmétert vettek el illegálisan a víztől. Abban az országban, ahol az átlagjövedelem nem haladja meg az évi 220 dollárt, a tó partján jelenleg már 1000 dol­lárba kerül egy négyzetméter terület. A tópart lakói meg­gazdagodtak. Egyesek eladták telküket, mások, mint például Nguyen, egy 61 éves konyha­kertész a hotelszakmát válasz­totta új hivatásául. Mint az AFP francia hírügynökségnek Nguyen elmondta, telkét 200 ezer dollárra becsüli. 100 ezer dollárt fektetett be. Ez a pénz olyan megtakarításokból származik, amelyek eredetét nem volt hajlandó elárulni. A konyhakertész háromemele­tes szállodát épített. Hasonló hotelek tucatjával emelkednek a tó partján. Miután Vietnam megnyi­totta kapuját a külföldi tőke előtt, több jelentős európai és ázsiai tőkéscsoport nagy szál­lodákat épített, amelyeket olyan vonzó nevekkel lát el, mint „Arany szálloda", vagy „A nyugati tó gyöngye". A vi­etnami kormány is részt vesz a tó partján folyó lázas építke­zésben. Egyes vezető kor­mánytagok azonban joggal félnek attól, hogy a túlságosan gyors és szabályozatlan fej­lesztés megöli az aranytojást tojó tyúkot. „Carlos” emlékiratai A leginkább „Car­los, álnéven ismert terrorista - valódi nevén Iljics Ramirez Sanchez - akinek több véres merényle­tet tulajdonítanak számos európai or­szágban, az emléki­ratain dolgozik Skó­ciában. Az AFP hí­rügynökség jelentése szerint legalábbis ezt erősítette meg szom­baton az Editoria Universitaria velen­cei kiadó. Az AFP-hez eljut­tatott közleményé­ben a kiadó forrás­ként egy Omar Vi- dolbo álnéven publi­káló venezuelai származású angol írót jelölt meg, aki együtt dolgozik „Carlos"-szal az em­lékiratok szerkeszté­sén. Cáfolva azokat a híreszteléseket, ame­lyek szerint „Carlos" jelenleg Bejrútban tartózkodik, az Edi­toria Universitaria 1995. februárt jelölte meg az emlékiratok valószínű megjele­Kopp a Vörös Had­sereg Frakció nevű terrorszervezet tagja volt. „Carlos" nevét legutóbb az 1982- ben a Toulouse és Párizs közt közle­kedő „Le Capitole" expressz ellen elkö­vetett merénylettel hozták összefüg­gésbe, amely öt halá­los áldozatot köve­telt. A merénylet cél­pontja állítólag Jac­ques Chirac párizsi polgármester volt. nése időpontjaként. Azt is tudatta, hogy az olasz nyelvű kia­dást vállalta. Végül a kiadó el­zárkózott további részletek ismerteté­sétől az emlékiratok­kal kapcsolatban. A negyvenes évei­ben járó „Carlos"-t, egy venezuelai ügy­véd fiát, akit a sza­badlábon levő legve­szélyesebb terroris­ták egyikének tarta­nak, az Interpol je­lenleg is körözi. Fel­esége, Magdalena

Next

/
Oldalképek
Tartalom