Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-02 / 180. szám

4 «ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 2., kedd Címer, album Iregszemcsének Alkotótábor (vagy mesterek tornája) Műhelymunka ­Mindegy, hogy mit, csak ír­janak rólunk - mondta Picas- sót idézve Mezey István Ka­zincbarcikáról érkezett grafi­kus, az iregszemcsei alkotótá­bor művészeti vezetője, je­lezve, hogy ráfér a táborra a hírverés, nem is elsősorban a jelenre gondolva, hanem az 1995-ös folytatásra. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg töb­ben vannak a mesterek, mint a tanítványok. Ez persze lehet gyümölcsöző is - mindkét ol­dalról: a tanítványoknak több instrukció jut, a mestereknek pedig marad idejük és energi­ájuk alkotni. Hogy csak kettőt említsünk a termésből: a mű­vészek - Mezey István, Kováts Ferenc és Ragács György - el­készítik Iregszemcse címerét pirogránitból, amely a község felújítás alatt álló önkormány­ami a „szakmai" részt illeti, a feltételek adottak zati hivatalának falára kerül majd, a falu arra méltó épüle­teit pedig grafikákon örökítik meg. Egy év múlva a mostani grafikai-, kerámia-szekció mellé jöhetnek a fafaragók is, - a jónevű mester már kivá­lasztatott - a neve egyelőre még nem publikus. tf Rendőrségi hírek A gondnok halála Július huszonharmadi- kán hajnalban eddig még nem teljesen tisztázott kö­rülmények között lezu­hant a tamási gimnázium kollégiumának tetejéről az intézmény gondnoka, aki belehalt sérüléseibe. A vá­rosban elterjedt hírek sze­rint az ötvenkét esztendős K. J. gyilkosság áldozata lett. A nem hivatalos vál­tozat úgy mondja, hogy hajnalban idegen lépteket vélt hallani az épület tete­jéről, és miután meg akart meggyőződni a zaj okáról, ismeretlen tettes(ek) lelök­ték onnan. K. J.-t 4 óra 45 perckor szállították boka­töréssel a pincehelyi kór­házba, fél hétkor azonban belehalt belső sérüléseibe. Az elhalt utolsó óráiban állítólag a híresztelések­nek alapot adó nyilatkoza­tot tett. Tény, hogy a sze­rencsétlenül járt gondno­kot a szolgálati lakásától 25-30 méterre találták meg. Az ügyben a Tolna Megyei Rendőrfőkapi­tányság foyltatja a vizsgá­latot. A helyszíni szemle azt támasztotta alá, hogy az idegenkezűség kizárt­nak tekinthető, nincs olyan adat, amely bűncse­lekményre utalna. Vannak olyan részletek, amit elle­nőrizni kell, például nem tudni még, ittas állapot­ban volt-e az elhunyt. Még valami: a közeli Dám étte­remben azon az éjszakán diszkó volt, ennek hangjai elhallatszanak a kollégiu­mig. A vizsgálat várha­tóan jövő héten fejeződik be. tf Szövetkezeti kitüntetést kapott Harminchárom év a kereskedelemben Gyönki téeszfelszámolás A vagyon annyi, mint a tartozás Több évtizedes kereskedelmi pályát tudhat maga mögött a ta­mási Antal József (aki csak név­rokona az elhunyt miniszterel­nöknek), talán többen vannak a városban azok, akik ismerik, mint fordítva. Munkája elismeréseképp a Szövetkezeti Nap alkalmából a közelmúltban országos kitünte­tést kapott.- Még szülőfalumban, So- mogyszilban mentem el ke­reskedőtanulónak, de közbe­jött a másik rendszer, így nem szabadulhattam fel - emlék­szik vissza Antal József.- Ezután elmentem, illetve elküldték tanfolyamra, Ma­kóra, 1950-ben. Ott fejeztem be az iskoláimat. Kőröshegyen voltam gyakorlaton, aztán újra visszajöttem Somogy- szilba, majd megismerkedtem a feleségemmel, aki tamási születésű leány volt, és úgy döntöttünk, hogy eljövünk Tamásiba.- Mindössze harminchá­rom évig dolgoztam itt, Ta­másiban a Kop-ka Áfésznál. A 29. számú boltnak voltam a vezetője, és miután a felesé­gem is elvégezte a kereske­delmi iskolát, felajánlottak nekünk egy tejivó-reggelizőt, azt vezettük huszonhét évig. A szövetkezet talán úgy látta, hogy megérdemlem ezt a ki­tüntetést, felterjesztettek és megkaptam, aminek nagyon örülök.- Elég sokat változhatott a kereskedelem pályája alatt.- Rengeteget. Amikor mi kezdtük, a fülünk mellett ce­ruzával ... sőt, amikor inas voltam, akkor egy zsidó származású idősebb úrhoz ke­rültem, ő azt mondogatta az első időkben, hogy fiam, nem az üzletben kell dolgozni, ha­nem az ajtóba mész, tanuld meg, hogyan kell köszönni, fogadni a vásárlót. Ezzel ma már hadilábon állnak, de majd elérjük talán, hogy más alapo­kon nyugszik a kereskedelem.- Mi volt a legkellemesebb emléke?- Én úgy tudom elköny­velni az egészet, hogy minden szép volt. Igaz, voltak, nehéz­ségek is, mert ötvenhárom­ban, mikor a kenyeret dara­boltuk jegyre, az nem volt kel­lemes munka. Feszített volt, a kereskedelem meg olyan do­log, ha valakinek nagyobbat vágtam, az a másiknak nem tetszett. Még később is inkább áruközvetítésnek lehetett ne­vezni, amit csináltak, mert az igazi kereskedelem abból áll, amikor bevásárolok, és mi­után eladom, érzem, hogy ez a haszon jön rajta, és lelkesen dolgozik az ember. Ettől füg­getlenül lelkesen végigcsinál­tam harminchárom éven ke­resztül. Én úgy gondolom, be tudtam lopni magam a vásár­lók szívébe, el merem mon­dani, hogy tiszteltek és szeret­tek minket.- Végleg visszavonult?- Ez év februárjában men­tem nyugdíjban, bár szeptem­berben lett volna esedékes. A bolt épületének volt tulajdo­nosa viszakérte az ingatlant, az üzlet megszűnt. A szövet­kezet nyitott egy másikat, kér­tek is, hogy néhány hónapra menjek oda dolgozni, de en­nek nem láttam értelmét. őszintén szólva nem hiány­szik a munka, itthon kertész­kedem, elfoglalom magam. Jóváhagyta a Tolna Megyei Bíróság a gyönki téesz felszá­molásának közbenső mérle­gét, amelyet a felszámolás megkezdésétől számított egy éven belül kellett elkészíteni. Mára a készleteket, és az épü­letek kisebb részét értékesítet­ték. Az eddig befolyt összegek­ből a rangsorban előkelő he­lyen álló hitelezők - a jelzá­loggal biztosított bank, egy cég és a dolgozók lettek kielé­gítve, az összes tartozásnak körülbelül a húsz százalékát rendezték. A dolgozóknak az elmaradt földjáradékkal tarto­zott a szövetkezet, és kifizet­ték - mintegy öt miiló forint erejéig - a végkielégítéseket is. Jelenleg két fő dolgozik a szö­vetkezetnél, amelynek el nem adott ingatlanjai - a gerenyási szárító, a miszlai savanyító­üzem, a németpusztai telep - bérlők kezében van, az épüle­tek harminc százaléka talált végleges gazdára. A szövet­kezet jelenlegi vagyona körül­belül a tartozásokat fedi le. A zárómérleg 1995. január 21-én készül el, ez egyben a felszá­molás határideje is. Alakul, megszűnik Gyünkről - röviden Átalakul a megyei munkaügyi központ gyönki kiren­deltsége is, ezentúl hetenként csupán egy napon lesz ügy- félfogadás, s a feladatokat a központ egy Szekszárdról ki­járó munkatársa látja el. Az átszervezés indoka: helyben nem lehetett megoldani a szolgáltatásokat, például a kap­csolattartást a vállalatokkal. Országszerte egyébként példa nélküli, hogy kistelepüléseken munkaügyi kiren­deltségek működjenek. Gyönkön és körzetében - nyolc község tartozik ide -, egy július 20-i összesítés szerint 608 az állástalanok össz- létszáma, ez a lakosság 18,2 százaléka (összehasonlítás­képp: a megyei átlag 13,3 százalék). * A gyönki képviselőtestület is jóváhagyta elmúlt ülésén a víz- és csatornaműszolgáltatást végző társaság megala­kulását. A Gyönki Közös Víz- és Csatornamű Kft. tizen­négy község részvételével alakult meg, mintegy tíz millió forintos működtető vagyonnal üzemel. A közművagyon nem került be a kft.-be. Az átalakulást megelőzően tizenhét településen műkö­dött a regionális vállalat, Miszla, Kölesd és Kistormás azonban a kiválás mellett döntött, és most bérleti konst­rukcióban oldják meg a szolgáltatást. „Civil" istentisztelet Iregszemcsén? Iskolaszervező Zalából Július elején érkezett Zalasza- barról Iregszemcsére családjával Kirsch János plébániaigazgató - félig-meddig a Tamásiba került Szabó József plébános helyére. Kirsch János teológiai és tanári végzettséggel rendelkezik, fe­lesége szintén. „Két családja van", első gyermeke, Veronika két és fél éves, a második épp úton van, augusztus első felében vár­ható. A Zala megyei kis faluban egyébként részt vett annak a kato­likus iskolának a szervezésében, létrehozásában, ahol hitoktató­ként tanított.- Hogyan lesz valakiből plé­bániaigazgató?- Ez egyelőre még elég is­meretlen fogalom. A hátteré­ben a paphiány áll, kis számú és elidősödött a papság, nincs elég utánpótlás. Ezért gondolt a püspök atya arra, hogy így oldja meg a problémát. Civil­ként már voltam ilyen szolgá­latban, Tamásiban töltöttem három évet. Eredetileg pap­nak készültem, piarista szer­zetes-tanárnak - magam is pi­arista gimnáziumban jártam Kecskeméten. A teológia megkezdése után hamarosan a rendbe is jelentkeztem, de később úgy éreztem, hogy mégsem tudom teljes szívvel vállalni a papi hivatást. Ilyen­kor a közhely azt mondja, hogy „keresd a nőt", de nem volt olyan kapcsolat a láthatá­ron akkor, ami a döntésemet befolyásolta volna, a felesé­gemet négy évvel később is­mertem meg. Később az ifjú­sággal való foglalkozás volt az, ami meghatározta a továb­biakat, két évig nevelő voltam egy gyógypedagógiai intézet­ben, közben elvégeztem a teo­lógiát. 1987-ben kerültem Ta­másiba, hitoktató voltam, de sokkal tágabb feladatokkal. Már akkor elkezdtük az isten­tiszteleteket civil-formában megoldani, azért, hogy szok­ják meg az emberek: nemcsak pap szolgálhat az oltárnál. Ez a „mise" attól más, hogy nincs átváltoztatás, a többi ugyan­úgy folyik le. Ezt hamar el is fogadták, engem pedig úgy vettek, mintha káplánként mentem volna oda.- Bizonyára pontosan meg vannak szabva a feladatai.- A szorosabban vett papi teendőket továbbra is Szabó Kirsch János József plébános úr látja el, a kereszteléseket, esketéseket, temetéseket is ő végzi, bár te­metésre nekem is lenne meg­bízatásom, de egyelőre ezzel még nem foglalkozom. Az is­tentiszteletek már jobban megoszlanak, hétköznapokon például Iregszemcsén én veze­tem őket. Fontos feladatom a hitoktatás, nemcsak itt, hanem Tengődön, Újiregen, esetleg Páriban, és úgy néz ki, hogy a tamási gimnáziumban is. Az én dolgom ezen kívül az ad­minisztráció, a beteglátogatás.- Ön világi ember, van-e va­lami többlet, amit ennél fogva megtehet a munkájában?- Biztosan. Maga az a tény is az, hogy nem egyedül va­gyok, a feleségem, Ágota sok mindenben tud helyettesíteni. Talán azt, hogy családom van, a későbbiekben kamatoztatni tudom az ifjúság családi életre való felkészítésben.- Voltak akik rosszallták, hogy családos ember költözött a plébá­niára ...- Amit nekünk mondanak, az pozitív vélemény, de tu­dom, hogy van egyfajta ellfe- nállás, hallottam olyat, hogy egy ekkora falunak nem jut önálló pap. A püspök atyának is jeleztem ezt, ő nyilván hosz- szabb távban gondolkodik, és látja, hogy öt-tíz év múlva mi várható. Biztos, hogy nehéz elfogadni bizonyos szem­pontból, a katolikus egyház­ban évszázados hagyományai vannak a cölibátusnak, és egy ilyen szolgálatot betölteni...- Ezek szerint változnak az idők...- Igen, úgy is lehet mon­dani.-h -c Papír, ami elérhető A képen látható papír - más nemes hulladék társaságában - a Diósberényt Szakadáttal összekötő út egy száznyolc­vanfokos kanyarjának „kö­nyökében" érhető el könnye­dén. Arról, hogy a hegyháti tá­jat csúfító szeméttelep a kör­nyezetre mennyire van káros hatással, még nem készült felmérés, nem is lenne könnyű a dolog, ugyanis egészen nagy területet kellene vizsgálat alá vonni, mivel a szél - ha kél -, szárnyaira kapja az illatos ku­pacot. Most még „istenes" a helyzet, a nemrég útjavítást végző közúti igazgatóság le­kerítette a telepet. A kanyar­ban egyébként a két falu kommunális hulladéka gyűlik össze. A telep fenntartása évi ötvenezer forint, ehhez azon­ban Diósberény ebben az év­ben még nem járult hozzá. A közelben szakadék várja a pa­pírt. Ott már nehezebben el­érhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom