Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30 / 178. szám
12 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. július 30., szombat Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk nádtetőt ábrázolt. Nagy örömünkre sok helyes megfejtés érkezett, s a beküldők közül két nyertest is sorsoltunk, ígéretünkhöz híven. Nos, a szerencse Berdál Ilona paksi és Fehér Balázs őcsényi olvasónknak kedvezett. Nyereményüket postán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tip- pelt-e. BRIT TOP 10 1. Manchester Utd Come On You 2. Wet Wet Wet Love Is All Around 3. East 17 Around The World 4. Stiltskin Inside 5. Maxx Get-A-Way 6. 2 Unlimited The Real Thing 7. CJ Lewis Sweets For My Sweet 8. Bad Boys Inc More To This 9. The Prodigy No Good 10. Eternal Just A Step From Heaven ( G- Kis reneráció Í | Ifjúsági oldal Te miben reménykedsz? — Hogy olyan lesz az életem, amilyennek megálmodtam! — A holnapban! — A békében. — Hogy eljön értem a királyfi fehér lovon. — Hogy nem bukók meg az iskolában. — A jobb jövőben. — Hogy sikerül majd a vizsgám. — Nincsenek reményeim. Lesz, ami lesz! — Hogy egy jótündér megsegít. — Abban reménykedem, hogy meg tudom valósítani a céljaimat. És hű tudok maradni önmagamhoz. — Hogy végre megengedik: szabadon gondolkozzam. És cselekedjem! — Remélem, hogy egyszer lesz egy lovam. — Azokban a boldog, szép napokban. — A terveimben! — Az életben! — Hogy holnap is süt a nap! (A Zabhegyező nyomán.) Nyári el mény „Mostan elromlot az idő dél után ezér leültem írni észt a micsodát, mer majnem mekbuktam matyarból az isskolában, és ászt monta a tanárnéni, hogy aki ír szebtembere valami nyári el ményt, az kap mingyárt egy ötőst. Na, gondoltamm, ez nekem sem jöne roszul, úgyhogy írok is egy el ménnyt ide. Mikor vége let a sulinak, akor a két nagyszülők sorsot húztak, hoty kilegyenaz elsső, akihez megyek nyaralni, az apu szülei győztek, monták is, legaláb ha- marab túl lesznek azon a két héten, amit muszály náluk tölteni, mer mégiscsak én vagyok az egy szem unoka, és hogy venné ki magát, ha nem fogadnánakk oda. (Észt akor mondták, mikor ászt hitték, hogy én nem halom.) Apu és anyu pezsgőt bontot, mikor kiléptem az ajtón, ez azért nem vol szép tőlük, megvárhaták volna hogy leérjek az uccára. Mivel elég nagy vagyok már egyedül utaztam a buszai, csak az volt a baj, hogy a melegbenn elállt tam, és nem szóltam le ahol kel, ezért a rendőrök keresstek és a végálomáson meg is találtak. A renörató vit el a nagyijékhoz, mondtam nekik hogy szirénázónak is, de nem akartak. Kár. A nagyi borogatást vett be a szivére, a nagypappá pedig még két napp múlva is óránként szaladgált az árnyékszékre. Akat a nagyiéknál mingyárt sok barátom, egész nap kint cse- lengtünk az uccán, csak este vetőt tem haza, aminek a nagyi elégé örült. Ebédelni mindig másik ba- rátomékhoz mentem, a szüleik ennek nem nagyon örültek, de nem monták hangosan, csak a legtöb anyuka ügy csapkotta a fedőket meg a tányérokat, hogy zengettt a ház. Érdekes, a nagyi nem volt edig templomján de mostan ment minden hajnalban is, meg este is miserére vagy mire, észrevetem, hogy egy centit vagdos minden este, mint a katonák. Az utolsó nap, mikor náluk voltam, a nagyi már regei énekelt, dalolt, nagypapi pedig örömébe kétszerr is megetete a nyulakat. Sajnos estére kiderült, hogy a barac amit az egyik kertbenn loptunk, nagyon éretlen, és roszul letem, úgyhogy még két napig ot kelett maradni, és a nagypapi megint az árnyékszékkre futkosot. Most nem utazhatamm egyedül a buszon, elkísért a nagyi, és nem rostéit tánclépésekel elmenit tőlünk a buszmegálóhoz. Mondhatom, szép kis rokonok! Az anyu szülei kicsit idegessek voltak, mikor értem jötek, a fene tudja, mitől. A papa trabbantjá- val mentünk és kétszer volt durr defektünk. A papi ászt morogta a fogai közöt, hogy a középkorban azijeneket megégeték. Szerin- temm a középkorban nem is volt még autógumi. Ety nagyon szépp szobám let a papáéknáll, csak ászt nem tudom miért szerellt rá a papi biztonsági zárat az ajtajára, ahol én voltam. Mikor úgyis kimásztam az ablakon. Jöt oda egy vándorcirkusz, minden este ingyen nézéhetttem az elóadásst, mert segítettem etetni meg ganézni az álatokat. Sajnos az óriáskígyó, amit emlékbe attak nekem az utolso este, nem tetszet a nagyinak. Nem mondta ugyan, de látszot rajta, mert elájult mikor megláta és azóta is a kórházban van, és ha meghalja a nevem, viszaesik az álapota. Ezt módja a doktor. Apu és anyu most felváltva vesz ki szabadságot, és látam, hogy centiket vásárolltak. Nem értem. Csak nem akarnak bevonulni?" Négy és fél hónap VII. „Magasfeszültség" Az utóbbi napokban igen feszült volt a légkör kettőnk között. Mondhatnánk úgy is, hogy magasfeszültség alakult ki. Ez köszönhető volt egyrészt saját magamnak, másrészt a „jóakaróinknak". És sajnos ‘ annak is, hogy könnyen befolyásolható vagyok, mindig azokra hallgatok, akikre nem kellene. És legtöbbször el is hiszem nekik azt, amit mondanak. Nagyon sokszor direkt provokálom ki, hogy Johnny ideges és rosszkedvű legyen. Megpróbál megoldást találni a dolgokra, de én mindig kitérek előle. Néha tényleg nagyon bután viselkedem vele, és akkor még nekem áll feljebb! A lányok a kollégiumban irigyelnek Johnny miatt. Azt mondják nekem, hogy nem érdemiem meg őt. Nem értik, miért csinálom ezt vele. Tudják róla, hogy ha jár valakivel, azt komolyan veszi, és azt is tudják, hogy nagyon szereti azt, akivel jár. Johnny azt mondja, nagyon szeret engem, tiszta szívéből, és én is szeretem őt, még akkor is, ha néha éppen az ellenkezőjét állítom. Az, hogy szeret engem, számomra a legfontosabb. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elmondom neki a problémáimat, és közösen próbálunk megoldást találni rá. És akkor biztos én is megnyugszom, és nem leszek gonosz vele. Müller Erika Arany Zsolt Murphy megszólal Ha valaki nekilát feladatának, erőfeszítéseit meg fogja hiúsítani egy másik (élő vagy élettelen) létező öntudatlan beavatkozása. Bizonyos feladatokat azért lehet mégis nyélbe ütni, mert a közbeavatkozó maga is feladatot teljesít, ami természetesen maga is ki van téve a közbeavatkozásnak. Előbb utóbb biztosan fellép a körülmények lehető legrosz- szabb elrendeződése. Bármely rendszert úgy kell megtervezni, hogy a körülmények lehető legrosszabb elrendeződését is kibírja. Amit ember összerakott, előbb-utóbb szétesik. Válsághelyzetekben, amikor egyenértékű stratégiák közül kell választani, legtöbVicces! A skót meglátogatja kedves régi barátját. Mikor elérkezik az ebéd ideje, a vendég diszkréten távozni akar a házból, hogy ne feszélyezze vendéglátóit. — A világért se menj el, maradj nyugodtan! - tartja vissza vendégét a házigazda. — Adok neked addig valami olvasnivalót, amíg mi ebédelünk. ben a lehető legrosszabbat választják. Nem nyerhetsz. Nem érhetsz el döntetlent. Még a játékból sem szállhatsz ki. A dolgok előbb romlanak, és csak azután javulnak. Ki állította, hogy javulhatnak a dolgok? Nyomás alatt a dolgok tovább rosszabbodnak. Semmi sem múlik el. Ami jól kezdődik, rosszul fog végződni. Ami rosszul kezdődik, még annál is rosszabbul fog végződni. Ha valami könnyűnek látszik, akkor fogós. Ha valami fogósnak látszik, akkor az a dolog gyakorlatilag lehetetlen. Heti cáfolat Nem igaz, hogy az egészségügyi papírt előál-. lító cégek bérelték fél Szalmon Ellát és bűntársait, hogy gaztetteik révén feldobják termelésüket és forgalmukat. Tipikus típusok nyaralásra Válogatott versezetek Azok számára, akik még nyaralás előtt állnak, ismertetnénk jövendő nyaralási partnereik paramétereit, közérthetőbben kifejezve azokat a nyaraló-ember típusokat, akikre számíthatnak az üdülőben (kempingben, nyaralóban, stb). A „vedd lazára" típus Fülig érő szájjal, „hahó haverok, hogy vagyunk" kiáltással érkeznek, lehetőleg este 10-kor, és meglehetősen nagy zajjal. A családfő színes, óriási virágmintás ingben, a nehézsúlyú kategóriát megközelítő feleség alig-forrónadrágban. Másnap reggeltől aztán igazán lazára veszik a figurát. Gumimatracok, úszógumik, zsebrádió, gyorsforraló festői összevisszaságban heverész- nek szerte a környékükön, délelőtt 11-kor reggeliznek, délután 4-kor ebédelnek, éjszaka vacsoráznak, hangos heje-huja kíséri minden megmozdulásukat. A gyerekek vad viháncolással uralják a rendelkezésükre álló terepet, vagyis az egész nyaraló-objektumot. Lazáék mindenkivel szívesen barátkoznak, tele vannak élményekkel előző nyaralásokról, s nem felejtik el több százszor kihangsúlyozni, ők aztán élvezik a nyaralás minden egyes másodpercét. S jaj annak, akiről úgy látszik, nincsenek ebben az irigylésre méltó helyzetben. Lazáék rátapadnak, s mindent elkövetnek, hogy őt is feldobják, ha akarja, ha nem. Kiráncigálják az ebéd utáni szunyókálás előtt a 40 fokos napra, az esti tévénézés helyett be kell ülnie egy presszóba, s akkor is önfe- láldozóan magukkal viszik kirándulni, ha már százszor is járt a megcélzott helyen. Érdekes viszont, hogy a Laza család tagjai sosem kapnak gyomorrontást, napszúrást, nem lépnek éles kőre, nem égnek le, s egy percig sem unatkoznak. Pedánsék Az üdülő elfoglalására hajszálpontosan érkeznek. A családfőn keményített fehér ing, a feleségen elegáns nyáriruha. A gyerekek olyan tiszták és frissen vasaltak, hogy szinte ropognak. Pedánsék minden egyes napja hajszálpontosan egyforma. Percre pontosan érkeznek a reggelihez, ebédhez, vacsorához. A délelőttöt a strandon töltik, ebéd után kicsit pihennek, délután ismét kivonulnak a strandra, vacsora után pedig sétát tesznek a környéken. Mindig, mindenük kifogástalan, akivel esetleg összebarátkoznak, annak is ilyennek kell tehát lenniük. Az elutazás előtti napot csomagolással és „körletrendezéssel" töltik, nem titok tehát, hogy ők a takarító személyzet kedvencei. Mindenkivel szemben rendkívül udvariasak, a gyerekeik aggasztóan jólneveltek. Mégis, Lazáékkal ellentétben, a fentebb felsorolt „balesetek" szinte mindegyike eléri őket. „Otthon jobb" Ők a kényszemyaralók, akik azért vonulnak a helyszínre, mert ez kijár nekik, de itt be is fejeződik az érdekeltségük. Nyígnak, nyögnek, nem ízlik a koszt, mert nem olyan, mint otthon, a fekhely túl puha (kemény), az idő túl meleg (esős), nem lehet az ágyból tévét nézni, minden sokba kerül, zajosak a szomszédok, forró a beton, hideg a víz, unalmas a program, poros a polc, stb., stb. Erre a típusra csak azért kell szót vesztegetni, mert különös tehetségük van arra, hogy elrontsák mások nyaralását is. Fanyalgó arcuk, kritikus megjegyzéseik állandóan napirenden vannak. Kéjjel keresnek minden olyan momentumot, amibe bele lehet kötni. Általában szerencséjük van, s történik egy csőrepedés, netán egy konyhát megbénító áramszünet, esetleg 5 napos eső, ami hozzásegíti őket újabb panaszáradat elindításához. vem A lélek útja Szeretetre vágysz, s csak gyűlöletet kapsz. Megértés kéne, de nincs elég. Egy nyirkos reggelen a tükörbe nézel. Mit látsz? A szádon megint csak a hülyeség ömlik! Nem változtál semmit! Azt sem tudod, hogy ki vagy! Honnan jössz, merre tartasz. Csak azt tudod, hogy élsz - és mélyen hallgatsz. Üvöltenél? Hát tessék! De szavaid ki hallja meg? S ha meg is hallja valaki, mit vársz? Mit tegyen? Te csak üvöltesz. A hangod talán megnyugtat. Aztán örökre elhallgatsz. Látod? Egy kapu előtt állsz. S a kapun túl megnyugvást találsz! Kerekes Mónika Monoton vallomás Néma a szívem, néma a lelkem, S bár a múltam már eltemettem, A jövő kísérti fájó életem. Csak te vagy valóságos, S lényed oly tiszta, s bájos, Hogy ésszel fel nem érhetem. Csókod elvarázsol engem, S bebalzsamozza fájó lelkem. Oh, érzem, hogy ez az én végzetem, a szenvedély, mely belőled árad, A vér, mely a bánat ellen lázad, Uralkodik sanyarú létemen. A sötét éjszakát, mely elaltat S amikor ajkamhoz ér az ajkad, Őszintén bevallom, élvezem. De mikor elér a gonddal teli hajnal, S búcsúzunk, szívünkben faggyal, Lelkemhez ér a dermesztő félelem, Mert az élet nélküled márvány, S engem itt hagytál árván, S léted már meg nem érthetem. ]. P. T. Szekszárd Hajnali ködben úszik a város, Körben elterül a puszta vidék, Kora reggel van, mindenki álmos, Lassan felébred az egész vidék. Ihletre várva Várom a percet az ihletet várom, Mely kiprésel belőlem sok sok verset, Leírom a hófehér papírra a sok kínt s keservet, írtam már a földművesről, távoli tájról, melyet Erdélynek hívnak. írtam nevezetes városunkról, melyet Szekszárdnak hívnak. írtam szerelemről, életről, halálról, keveset írtam még a magyar családról. Sütkei Gábor Titkom Hogy ki az? Neked meg nem mondhatom. Ki miatt éjjel nincs nyugalom. Ez az én titkom. Kiért fáj a szívem, És kiért sír lüktető vérem? Ez a két könnyes szemem. Kitől várom, hogy eljöjjön, Kitől kérem kinyújtott kezét És mindent magába foglaló létét? Igen, van ilyen. A szívemben él. ő az, kit szeretek, Kinek nagybetűs nevét bevéstem a szívembe, És kiért sír egy kislány örökre. Igen, van egy titkom, A szerelem, amit most nyújtok neked. Lamoli Tímea Mi ketten Gondolsz-e rám, ha leszállt az est, S a csillagok értünk ontják sugaruk? Nézd a csillagokat, oly végtelenek, Mint mi vagyunk. S úgy csillognak, mint égő, kék szemünk. Ha letakarnánk őket, bizony üres lenne az ég, S egymásnak suttognánk: szeretlek én! Mester Marietta
