Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30 / 178. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN Össznépi cserkésztalálkozó Magyarlukafán Látogatóban I. Béla király seregénél Huszonhat cserkész, vezetőikkel együtt -.Tarjányi Béla, a szekszárdi újvárosi I. Béla király cserkészcsapat parancsnoka, valamint Tarjányi Ágoston, Guszti bácsi, a gazdasági vezető - tíz napot töltött táborozással a Szigetvár közelében lévő Magyarlukafán, magukra utalva, robin- soni életmódban. Az egész évi őrsi órákon tanultak ilyenkor teljesednek ki, a természet-megfigyeléssel, a növénygyújtéssel, az állathangok, a különböző rovarok felismerésével. A tábor kialakítását, az építményeket a gyermekek maguk készítik el, s a tábori díszek is a gyermekek gazdag fantáziáját dicséri. Fontos, hogy megtanulják, milyen fát szabad gyűjteni, hogyan kell tüzet gyújtani, illetve hányfajta tűzgyújtási mód van. Fontos a térképismeret is, hogy felismerjék a megfelelő helyeket, illetve tudjanak tájékozódni. — Ez a negyedik nagy táborunk - mondta a táborparancsnok, Tarjányi Béla amióta 1990-ben megalakult a csapat. Nemcsak mi táborozunk itt, rajtunk kívül még hat cserkészcsapat, köztük a testvércsapatunk is, a 217-es számú pécsi Keresztény Munkás Ifjú cserkészcsapat. — Hogyan találtatok rá erre az isten háta mögötti kis falura? — Mikor megszületett ennek a jamborinak, a nagykerületi tábornak a gondolata, akkor a parancsnokok odaültek a térkép elé egy pécsi megbeszélésen, és szétnéztek a Dunántúlon, melyik lenne az a terület, ahol két-háromszáz gyermek jó körülmények között táborozhat. Több lehetőség is kínálkozott, de a Ma- gyarlukafa mellett elterülő ártéri vidék tetszett meg és Ez a mi kis birodalmunk Guszti bácsi mesél a kiscserkészeknek emellett döntöttünk. Kerületi tábor lévén, három megyét érint, Somogy, Tolna és Baranya megyét. A csapatok nagy része pécsi, egy pedig So- mogyból érkezett. Ez az első ilyen közös táborozás, mert több csapat anyagi nehézséggel küzd, így nem oldható meg minden esetben az együttes táboroztatás. — Ismerték már korábban egymást a csapatok? — A kapcsolatot tartottuk, de a személyes kontaktus, a gyermekek közötti baráti kapcsolat még nem tudott kialakulni. Mivel a cserkészet újjáalakítása óta eltelt közel hat év, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy kerületi szinten is legyen már egy össznépi találkozó, ahol a gyermekek megismerhetik egymást és barátságot köthetnek. — Néhány szót a programokról. — Voltak közös programjaink, így a nagy tábortűz, ahol több mint kétszáz gyermek ült a tűz körül. Minden csapat bemutatott egy-egy tizenöt perces műsorszámot abból, amiből felkészült. Volt egy versenynap, különböző sportversenyekkel, ami nagy erőpróbát igényelt, és a végén számháborúval zárult. A tíz 1994. július 30., szombat nap pedig közös tábortűzzel fejeződött be. — A szekszárdi csapat hogyan töltötte el a tábori időt? — A terület, amikor megérkeztünk, egy üres, nagy rét volt az erdő szélén. Nekiláttunk a tisztáson a táborverésnek. Itt a legfontosabb az ösz- szehangolt munka és a gyorsaság, hogy minél hamarabb álljon a tábor. A raktár-, a főző-, a fürdősátor következett, amelyek elengedhetetlen feltételei annak, hogy a felszerelés biztonságban legyen és az életünk zökkenőmentes legyen. Ezután jöttek az ötletek, hogyan is alakítsuk ki a tábort. A mi keretmesénk az, hogy I. Béla király serege vagyunk, ebben gondolkodtunk. így öt- löttük ki, hogy a réten még kintiévé bálákból felépítettük a várunk kerítését. Felállítottuk a keresztet, kitűztük a tábori zászlót is, amelyek elengedhetetlen kellékei a tábornak. Jöttek a mindennapos programok: a foglalkozás a kiscserkészekkel, a kispor- tyák, a kirándulások, a gyakorlati foglalkozások, az agyagozás. Voltak versenyek, focimeccsek. A csapatból egy vállalkozó szellemű társaság egy kétnapos, 40 kilométeres túrán vett részt. Ez érintette Ibafát is, ahol megnézték a tájházat, a skanzent, viszafelé pedig az út egy részét kisva- súttal tették meg. Szerveztünk egynapos túrát, volt növénygyűjtés, illetve rovarok, vadonélő állatok megfigyelése is. A versenyek, túrák lebonyolításában nagy szerepe vállalt „a csapat lelke", Turschl Attila túra vezetőnek, aki gyakorlott tájfutó volt. — A tavalyi, töröcskei táborozás során hét kiscserkész tett fogadalmat. Az idén hányán lesznek a kicsikből cserkészek? — Idén indult be zökkenőmentesen a farkaskölyök kiscserkész próbarendszer és képzés. Ennek kevés köze van a cserkészethez, alapvetően a játék az alapja, az egyéni példamutatás és sok-sok mese. Azért hoztuk el most az őrs- nyi, azaz nyolc farkaskölyköt, hogy a későbbiekben fogalmuk legyen arról, milyen is a cserkésztábor. Ha megérzik ennek szépségét, varázsát, akkor később könnyebb lesz velük a munka. Egyébként az alapképzés lényege, hogy a kiscserkészek jelentkeznek egy három hónapos próbaidőre, s ha a foglalkozások alatt jól érzik magukat és úgy gondolják, megfelel nekik mindez, és mi is meg vagyunk elégedve velük, akkor egy éves előképzés után kiscser- készpróbát tesznek. Fél év elteltével, az újoncpróbát követően pedig cserkész fogadalmat tesznek. Most nem lesz fogadalomtétel, mert a három hónap próbaidő itt telik le a táborban. Ügy gondoljuk, nem szabad siettetni, mert egyénüeg mindenki másként él meg egy tábort, szeretnénk még megfigyelni őket. A tapasztalatom nagyon pozitív, jól bírják a tábori életet, és szépen haladnak a munkában. — Milyennek ítéled meg a tábori munkát? Fontos-e ez a gyermekek számára? — Szerintem rendkívül fontos. A cserkésztábornak olyan sajátos íze, jellege van, amit sehol nem lehet megtapasztalni. A gyermekek szert tesznek egyfajta emberi tartásra, megtanulják a nehézségeket leküzdeni, nem nyafogni és szófogadni. Az önzés teljesen háttérbe kerül. Fontos az egyén szándéka, akarata, de amikor közösségben vagyunk, tele nehézségekkel, és ha nem figyelünk egymásra, akkor cserkészetről sem beszélhetünk. Alapvetően a kitartást, az egymásra odafigyelést, a szeretetet, az igaz programok megélését, átélését jelenti. -p. téri Az emberiség utolsó nagy rejtélye? Egy gén nagysága a müli- méter egy milliárdnyi része. Egy-egy génsor három milliárd információt hordoz. A kutatók remélik, hogy tíz éven belül minden egyes információ a birtokukban lesz. Kívánság szerint tudják majd programozni a hím ivarsejteket és a női petesejteket. Ily módon a kis emberekből nagyot, a kövérekből soványát, a szőkéből barnát, a butákból okosat csinálhatnak. Vannak, akik azt állítják, hogy a génkísérletek veszélyesebbek, mint az atomerőművek. Ha egy manipulált gén megszökik a laboratóriumból, a fák kétszáz méter magasra nőhetnek vagy három szemmel születhetnek a gyerekek. Ehhez a beszélgetéshez olyan szakembert kerestem, aki képes és hajlandó leszállni a tudomány elvont magasából s mindkét lábával a földön áll. így találtam rá dr. Vida Gáborra, a genetika tudományának professzorára. Akár a kábítószer? * ■— Úgy tudom, a genetika a legsikeresebb s egyben a legköltségesebb tudományágak egyike. Folynak-e ilyen kutatások Magyarországon? — Nem olyan költséges, de nem is annyira sikeres, mint amennyire egyes cikkek hirdetik. A kutatás nálunk is a biotechnológiai fellángolással kezdődött, a hétvenes évek végén. Ma szerte az országban működnek kutatóhelyek. Munkájuk nagy része rutinszerű, a mindennapi gyakorlatban rengeteg eredményt hoz, de hosszú távon rendkívül veszélyes lehet. Olyan, mint a kábítószer. Ideig-óráig kellemes, de végül belehalunk. — Ezt nem egészen értem. — Mindegyik ágazat, a mezőgazdaság, az állattenyésztés, az egészségügy a pillanatnyi sikerekre törekszik. Gondoljon csak a csirkefarmokra! Génmanipulált tyúkok tömege, homogén állomány, nagy tojáshozam. De ezeknek az állatoknak a többsége nem képes természetes úton reprodukálni önmagát. Nem véletlen, hogy a természet a sokféleségen alapul. A mi civilizációnk viszont uniformizálásra épül. Ám minden élőlény, amely nagy és homogén tömegben létezik, kihívja a természetet maga ellen, s mozgósítja a kártevőket. — Olvastam, hogy Bajorországban olyan cukorrépát termesztenek, amely képes megvédeni önmagát a kórokozók ellen. — De meddig? Amíg ki nem alakul egy új baktérium- törzs, vagy más kórokozó, amelyik elpusztítja az egész állományt. Persze, addigra a növénynemesítő kitalál egy újabb fajt. A génmanipuláció gyakorlati alkalmazásában ott tartunk, ahol a hályogkovács, aki nagy biztonsággal fog bele olyasmibe, amibe egy szakember nem, mert az fölméri a veszélyeket is. A génmanipulátorok jelentős részéből hiányzik a természettel szembeni alázat. Sokféleség vagy uniformizálás — Azért ismerje el, csodálatos, hogy megtalálták az öregedés génjét. Ha ezt az embrióban megsemmisítik, az ember 180 évig is élhet. — Ne üljön fel a meséknek! Butaság azt hinni, hogy a dühnek, a bátorságnak, a ho- moszexualitásnak vagy az öregedésnek egyetlen génje van. A valóság ennél sokkal összetettebb. Persze, az emberiség mindig arra vágyott, hogy megfejtse az embert. De tudomásul kell vennünk, hogy a személyiségnek nincs, egyetlen kulcsa, amellyel nyitható. — A genetika eredményeiről szóló híradások egy része a horror határát súrolja. Mondják, eljön az idő, amikor tetszés szerint tenyészthetünk embert. Sok kicsi Einstein és Mozart szaladgál majd a világban, de az is lehet, hogy sok kicsi Hitler szabadul ránk. — Ez filmtémának talán jó, de senki sem gondolhatja komolyan. A klónozás, vagyis az egyed sokszorozása elvileg lehetséges, technikailag megoldható minden élőlény esetében. Ám nem biztos, hogy a létrehozott új egyed - a genetikai azonosság ellenére - hasonlítani fog az eredetihez, mert a környezetet, a nevelési hatásokat nem tudjuk reprodukálni. Márpedig az ember is, az állat is nagyrészt ezektől alakul olyanná, amilyen. — Igaz-e, hogy nagyszámú örökletes betegséget gyógyítanak már ma is génterápiával? Hogy hamarosan a rákon is úrrá lehetünk a gének segítségével? — Áki ilyesmit állít, az felelőtlenül ígérget. Nagyon kevés olyan betegség van, amely örökletes és egyetlen génhez köthető. A rák esetében sincs egyetlen felelős. Máris találtak közel száz olyan gént, amelyek meghibásodása rák kialakulásához vezethet. A természet kitalálta a fenntartható fejlődést, s ez három milliárd éven át hibátlanul működött. De az ember okos, leigázta a természetet és létrehozta a fenn nem tartható fejlődést, amelyet egyelőre „gyakorlunk" ugyan, de nem tudjuk, meddig. — Ezzel most az apokalipszist jósolta meg? — Hát majdnem. Többet kellene beszélnünk az emberiség jövőjéről, ezt sokkal fontosabbnak érzem, mint azzal riogatni az embereket, hogy kiszabadulhat a laboratóriumból egy manipulált gén, amely elpusztítja az egész világot. Sombor Judit Ferenczy-Europress Rejtett értékeink Négyszázéves lakodalmi vers A magyar reformáció irodalmának számos értékes alkotását alig ismerjük, pedig részben magyar nyelvűsége, részben érdekes tartalma kedvessé tehetné e műveket a mai olvasó előtt is. Most, amikor a Sárközi lakodalom élő hagyományát mutatják be az ide látogatóknak, külön is érdemes annak legrégibb szövegemlékét felelevenítenünk, annál is inkább, mert az eltelt évszázadok alatt alig vesztett valamit egykori üde- ségéből és humorából. A szerző: Tolnai Bálint Kathona Géza tudós könyvéből ismerhetjük meg legteljesebben Tolnai Fabricius Bálint életét és munkásságát. A nevéből kikövetkeztethetően tolnai születésű ifjú szülővárosában kezdte iskoláit, az akkori idők leghíresebb magyar tanhelyén, majd Kolozsvárra ment, ahol Szikszai Fabricius Balázs növendéke lett. Heltai Gáspár Mátyás királyról szóló könyve megjelenéskor latin nyelvű verssel üdvözölte a művet, majd 1573-1575 között a kor leghíresebb egyetemén, a wittenbergin képezte magát tovább, hogy azután a tolnai iskola rektora lehessen. Három év múlva Decsen választották meg lelkésznek, később az alsóbaranyai egyházmegye egyik gyülekezetében hirdette az igét. Közben már megjelent 1579-ben írott műve, amely az 1581-es kiadás szerint A Szent János látásának (látomásának) 12. részéből való ének. A cím mögött alig sejtjük mennyi értékes mozzanatot őrizhetett meg a korabeli sárközi népéletből, pedig erre hamarosan hozunk példát. Igen népszerű lett a Lásd meg Uram én ügyemet kezdetű, általa szerzett vagy átköltött zsoltár, valamint az a műve, amely kéziratban terjedt világi tartalma miatt, és a Lugossy-kódexben maradt fenn História de mori- bus in convivio címmel. Ezt lehetne úgyis fordítani, hogy A vendégségben való viselkedésről, de igazi címe az lehetne: História az erkölcsökről a lakodalomban Menjünk tehát - Tolnai Bálint segítségével - a körübelül négyszáz esztendeje lezajlott lakodalomba! A két részből álló 120 versszakos, eredetileg eldalolt költeményben eleink vendégei lehetünk, mert „ha- sonlíttatik mennyei boldogság tisztösséges lakáshoz (lakodalomhoz) és az mennyegző- höz". A szerző célja egyszerre az oktatás és a szórakoztatás, ezért némi furfanggal csendet kér: „Óvja mindön ember magát amaz rút zajgástul, melyet részeg embörök tesznek az jó bortul, hol éneköt, sem lantszót nem halhatsz az zajtul, mert kiki mind úgy üvölt, mint lehet torkátul". Ázt ígéri, nem szól hosszan, mert „tudom, hosszú pecsenyét mindnyájan szerettük, de az prédikációt röviden szabjátok". Számos bibliai példázat mutatja azt, hogy „az szép lakodalmat az Isten nem tiltja, sőt mindenütt írásban azokat ja- vallja", csupán a kikényszerí- tett és „gyanús lakodalmakat méltó távoztatnod". Az előbbi kifejezés a kiprovokált meghívást és vendégeltetést, az utóbbi pedig az egyház által nem szentesített nászt jelenti. Milyennek kell lennie a sárközi leánynak? Erre a Szent Jánosról szóló műben már kioktatta kortársait: „Leányoknak szabadságot soha nem kell adni/ Nyargalásra, férfiakkal az cinege játszásra", sőt „az szemlélést kell tiltani, if- jakra mosolygást,/ Szemérmesen kell tartani leányzónak magát". Fontos értékmérő, ha dolgos a jövendő menyasz- szony, ezért „honn, a háznál kell szoktatni fonyásra, szövésre,/ tisztaságra, hím varrásra, minden jó erkölcsre,/ Hogy idővel alkalmatosb legyen házasságra". Ha ilyen tökéletes lány talán kevés is van a korban, a jó szándék és a törekvés erre mindenesetre kiolvasható a prédikátor szavaiból.
