Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30 / 178. szám

4 «ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. július 30., szombat többit: a vegyszerezőt, a kom- binátort és a szárzúzót. Na­gyon örülök, hogy felfedez­tem a szekszárdi Agroportát, mert itt a legkedvezőbbek az árak, kulturált a kiszolgálás és magasszínvonalú a szaktaná­csadás. — Az imént volt itt egy érdek­lődő szalma ügyben. Kialakultak már, vagy kezdenek kialakulni azok a kis közösségek, amelyek összedolgoznak? — A szóban forgó ismerő­sömnek ajánlottam személye­ket, akiknél szalmát vehet. Délután bálázni megyek, de a bálázó nem az enyém, értse­nek szót a tulajdonossal, aztán az övét is megcsinálom. Kü­lönben van összedolgozás, működik már a kooperáció, én például kézi munkáért gépi­munkát adok. — A gépbeszerzés még nem minden. Hogyan alakulnak az egyéb fizetni valók? — Nagyon megugrottak a betakarítási árak, de terüle­tenként, téeszenként is óriási eltérések tapasztalhatók. Ami engem illet - az 58 hektár nap­raforgóról beszélek - a helybe­liek egy hektárt betakarítaná­nak 7.700 forintért, a szom­szédos kölesdiek ugyanezt négyezerért vállalták. A szárí­tásnál és a várhatón kevés ideig történő tárolásnál is ugyanilyen nagyok a különb­ségek. Ezért az ember olyan nagyüzemeket keres meg gondjaival, akik vállalkozó pártiak. Akarnak segíteni. — Biztosan gondolkozott a jövőn . . . ? — Úgy látom, hogy a föl­dbérleményt 100 hektárra kell kiegészítenem. Tervem, hogy tritikálét vetek. E területnek való növény ez, mert nem igényli a kövér földet, mégis bőven terem és gyomirtást, vegyszerezés nem igényel. Ahogy megtörtént a napra­forgó learatása, azonnal indul a szárzúzás, a szántás, majd a vetés. A biztonság egyik for­rása, hogy a föld időben meg­kapjon mindent, mert csak akkor terem szépen. Konrád László „Csendes" nyári éjszakák a Fáy András téren Végre megjött a nyár! Bár már néha elviselhetetlen a hő­ség, Tolna központjában is ol­vad az aszfalt, és ilyenkor eső­ért könyörgünk. De nem esik, marad a fülledt meleg, s a Fáy András téren lakóknak sincs más választásuk, mint hogy nyitott ablaknál próbálnak aludni a háztömbben. Tíz óra felé kikapcsolja az ember a televíziót, de a sötét nem elég a pihenéshez. Csend is kéne. Am az épülettömb ele­jén lévő vendéglátó egység te­raszán és környékén tartóz­kodó, józannak nem mond­ható vendégek hangos ordí­tása, üvöltése hallatszik. (Pl. Te barom! Menj a ...! Édesa­nyád ... stb). Egyik este valamelyik la­kásból kiszóltak nekik: „Nem zavar benneteket, hogy itt aludni szeretnének?". A vá­lasz: „Befogd a pofád! Megöl­lek! Holnap elkaplak, te sze­mét!" A gyengébb nem is mulat. A minap megesett szűzlányok találkozója lehetett mert olyan hangos vihogással azt énekel­ték bele az éjszakába, hogy „Addig addig jártunk le a tóra, míg házunk felett megje­lent a gólya". A hangzavart fokozza, hogy néhány fiatal, aki motorral, autóval rendel­kezik, versenypályának nézi a sörbár előtti útszakaszt, túráz­tatva a járgányt, csikorgatva a féket. S persze ekkora zajra a szomszédos családi házakban lévő farkaskutyák sem tudják magukat türtőztetni, és esze­veszetten ugatnak. Ez így megy szinte minden este. Hol vannak a rend őrei? A vendéglátók miért nem fi­gyelmeztetik vendégeiket, hogy ne hangoskodjanak, il­letve miért szolgálják ki azt, aki már „eleget" ivott. Persze a legjobb megoldás az lett volna, ha nem tervez­nek lakóháztömbbe vendég­látó egységet. Mert ahol ilyen van, ott mindig lesz lármázás. A tervezőt és az engedélyezőt egy pár éjszakára itt tartanám, hadd élvezzék ők is ezt a „csendet". Kövesdi János Virágosodik Medina Most már érezhető, hogy megtette jótékony hatását a különböző növényeket ajánló katalógusok sokasága. Egyre több, eddig nem vagy kevésbé ismert örökzöld díszíti a jár­damelléket, az ablakokba vagy a teraszra tett virágcse­repekben és virágládákban pedig élénk színű tiroli futó- muskátlik pompáznak. Szépül a falu! KáeL Még egyszer a Babits utcáról Rossz szomszédság Terjedelmes cikket közöltünk a Tolna-mözsi Babits utcában a kárpótlás, a földárverés után kialakult áldatlan helyzetről. Megszólaltattunk pro és kontra véleményeket arról, hogy „hi­vatalosan" volt-e az aljban lévő árok mellett, a kertvégek meg­közelítésére alkalmas földút vagy sem, jogszerűen vagy jogel­lenesen cselekedett-e az egyik lakó - Haász József -, aki kilici­tálta az ott fekvő egész területet, s most nem engedi átjárni a többieket az ő territóriumán, ami korábban a „senki földje" volt. Nem célunk az igazságszolgáltatás; majd a bíróság dönt. De idézünk egy újabb hozzászólásból, egy levélből, melyet a Babits utca 60. szám alatti lakó írt szerkesztőségünknek. (Az üggyel kapcsolatos tájékozódást és tájékoztatást ezzel szeretnénk le­zárni. Minden utcabeli megszólaltatására nincs módunk.) — Az árok mentén igenis volt út, nemcsak taposás. Én 1973-ban kezdtem építkezni, és akkor volt már út. Az árok volt a határ, igaz azóta az árok kintebb került. Kintebb kerülésének oka Haász Józsefék szabálytalan építkezése volt. A mözsi gazdák hagyták őket, hogy azt az alsó részt megvehessék, hogy ne kelljen nekik a gazdasági épületük mi­att egyezkedni az esetleges új tulajdonossal. Ha ók olyan jó szándékkal lettek volna, mint ahogy mondják, akkor a licitálásról - mint jó szom­széd - szólhattak volna a lakóknak és a földrendező bizottságnak is. Az ó földterületük - tudtommal - a mai napig nincs kimérve, akkor, kér­dezem én, milyen jogon zárják el a bejárást a többi lakó elől? Saját erőből meg szerettük volna venni a kérdéses 3-4 métert a föl­dből, út részére, és vállaltuk volna az árok kiásását is az út mellett. A felajánlott 50-60 ezer forintot nem fogadták el, 300 ezret kértek érte. Ez az összeg nem reális, túl sok. Szerintem azért kérnek ennyit, hogy ne tudjuk megvenni. Krekó György Lendvai István Testületi ülés Kölesden A tankönyveket az önkormányzat fizeti A ' kölesdi önkormányzat legutóbbi ülésén fontos dön­téseket hozott. Ezekről be­szélgettem Kocsis György polgármesterrel. — Talán az egyik legfonto­sabb, hogy a képviselőtestület döntött abban, hogy a követ­kező tanév beiskoláztatásához az általános és középiskolai tanulók tankönyveit megvá­sárolja a tanulók számára. Az általános iskolai tanulóknál egyszerűbb a helyzet, hiszen helybe érkeznek a tankönyvek és az elszámolás közvetlenül rendezhető. A középiskolás tanulók esetében számla elle­nében tudja kifizetni a köny­vek vételárát az önkormány­zati hivatal. — Milyen költségkihatása van ennek az akciónak? — Ha röviden akarnék fo­galmazni, akkor azt monda­nám, hogy több százezer fo­rintos nagyságrendű. De itt többről van szó. Ismerve a csa­ládok nehéz anyagi helyzetét, valamint a könyvek árában beállt jelentős emelkedést, az önkormányzat nem tehetett mást, mint elébe ment a prob­léma feloldásának. A testület egyébként a korábbi években is hasonlóan cselekedett. Az idei évben viszonylag hamar döntöttünk erről a kérdésről, hogy megnyugtassuk a csalá­dokat, hiszen az évkezdés amúgy is roppant komoly anyagi megterhelést jelent számukra. — Született még más lé­nyeges döntés is a testületi ülésen? — Igen, az erdélyi Simén- falva és Kölesd község testvér­települési kapcsolata már több évre visszanyúlik. A testület most abban döntött, hogy is­mételten meghívja a simén- falviakat. Egy augusztusi és egy szeptemberi időpontot ja­vasoltunk számukra. Remél­jük, hogy valamelyik megfelel nekik. Mindkét településnek fontos ez a kapcsolat. Jóllehet a gazdasági szálak nehezen szövődnek, de az emberi kap­csolatok szépen alakulnak - fejezte be tájékoztatását Kocsis György polgármester. Varga András A betakarítási árak téeszenként nagyon eltérőek Mohai Gáborék portája a Kossuth utcában Induló magángazda(ság) Padlások kincsei... A sarló Nem volt ideje megrozsdá­sodni, mert nap-nap után használatban volt a medinai gazdaságokban. Ritkán pihent a becses szerszám, igazából azonban a kézi aratáskor volt a szezonja. Gyárban készült, sima éllel, fa nyéllel. A kerítések melletti gaz le­vágására használták, vagy kismennyiségű lóhere aprítá­sára, amit tragacson, zsákban vagy lazsnakban vittek haza. A szarvasjószág nyári zöldta­karmányát, a csalamádét is ezzel vagdosták, amikor még nem volt kemény a szára, s csak kisebb mennyiség, egy-egy kocsiderékra való kel­lett. Aratáskor a levágott gabo­nát, a szedő a sarló segítségé­vel szedte marokba, s tette a kötélre. E műveletnél, marok­szedésnél, a sarló élének nem volt jelentősége. Konrád L. — Vállalkozó gazda. Ez a hivatalos elnevezésem, min­denütt ez szerepel a papíro­kon - kezdtük a beszélgetést egy MTZ árnyékában a medi­nai Ifjú Istvánnal, akivel ép- penhogy sikerült ez az „ütkö­zés", a napjából kiszakított egy órai csevely. — Gázolaj ügyben jártam Mözsön - folytatta -, pénz­ügyben a megyei banknál. Éppen hogy ettem, átöltözöm, indítom a gépet, megyek bá­lázni. Szinte se éjjele, se nap­pala ilyenkor a földdel foglal­kozónak. Ez a munka dan­dárja. Az aratás nem várhat, a bálázás nem várhat. Mindent a maga idejében el kell vé­gezni még akkor is, ha kime­rült az ember. — Mi volt az előzménye a „vállalkozó gazda" titulusnak? — Mint mindenkinél, ha lépéskényszerbe kerül: mun­kanélkülivé lettem. A szek­szárdi Aranyfürttől vagyon­rész-tulajdon fejében elhoz­tam egy MTZ 80-as traktort, aminek értéke 180 ezer forint volt. Meg kaptam terményt 80 ezer forint értékben. Ezt elad­tam, s vettem egy ekét és pót­kocsit. Magam készítettem egy függesztett fogast. Ennyi volt az induló tőke. A „nincs munkahely" bizony megló­dítja az ember agyát. Disz­nókkal is próbálkoztam, de nem fizetődött ki. Ekkor szá­molt a család és döntött: földet bérelünk! Hatvannyolc hek­tárról készült a szerződés az elmúlt év decemberében. Egyben termeltetési szerző­dést is kötöttem, mert pilla­natnyilag ez jelenti az értéke­sítési biztonságot a naprafor­góra, ami nálam 58 hektárt foglal el. A KSZE-n keresztül bonyolódott az ügylet. így a gyár megelőlegezte a vetőma­got, a gyomirtószert és a gáz­olajat. Nagyon nagy köny- nyebbséget jelentett ez a gesz­tus induláskor. Majd a betaka­rítás után a végleges elszámo­lásánál vonnak le mindent. Van még öt hektár lucernám is, összebálázottan a kazalban. Ötszázért elvitték volna, de ez részemről teljes ráfizetés lenne. Hatszázért megérné. Kukoricám is van öt hektár, ezzel fizetek a bérleménye­kért. A földekre öt éves szer­ződésem van. — Az eseményekben ez volt az első felvonás. Mi a következő? — A második lépés egy pá­lyázat volt, ennek az évnek az elején. A Mezőgazdasági Fej­lesztési Alap pályázatára nyújtottam be az elképzelése­imet, s elnyertem 2,1 millió fo­rintot, áprilisban. A tengelici takarékszövetkezet megelőle­gezte a pénzt a lebonyolítási időre, s így eshetett meg az a csoda, hogy a Jánoshalmán kiállított traktorok közül egy pompás „paripát" magamé­nak mondhattam. Egy MTZ 82-es Lux típusút, 1 millió 150 ezer forintért. Madarat lehe­tett volna fogatni velem, any- . nyira örültem, hiszen ez a gép olcsó, gazdaságos a medinai terepviszonyoknak prímán megfelel és nagyon kényel­mes. Ebbe a vásárlási körbe tartozik még egy búza és egy kukorica vetőgép, valamint egy műtrágyaszóró. Most au­gusztus elején kapom meg a A tolnai esperest apáttá nevezték ki Beiktatására augusztus 15-én kerül sor A bencés apátság már nem létezik Szekszárdon, létezik viszont az apáti rang. E kine­vezést most a tolnai katolikus lelkipásztor, Lendvai István kapta meg. Egyházi szolgála­tát ezentúl mint paksi kerületi esperes és mint címzetes szek­szárdi apát folytatja. Beiktatá­sára augusztus 15-én - Nagy­boldogasszony napján - kerül sor, ünnepi szentmise kereté­ben, este 7 órakor, a tolnai templomban. Ekkor teszik fe­jére első ízben az infulát, azt a süveget, amit az apátok a leg­jelesebb egyházi ünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd, stb.) viselhetnek. - XVy - Fotó: Chochol E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom