Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02 / 154. szám

Hét végi magazin Ejtőernyős tanoncok Őcsényben senyek miatt fontos. A dom- bori holtág biológiailag 3-as il­letve 4-es kategóriába tartozik, fürdésre az 1-es illetve a 2-es kategória alkalmas. Egyre több az alga a vízben. Ezek kiütést, kötőhártya gyulladást okozhatnak. A baktériumok közül há­nyást, hasmenést válthat ki a Coli, a Streptococcus. A június 6-i mintavétel vizsgálata eze­ket a kórokozókat mutatta ki. Nincsenek információink, milyen gyakoriak a strandok­ról származó fertőzések. Az orvosok ugyanis az ilyen tü­netekkel jelentkezőknél álta­lában nem gyanakodnak víz­ből származó fertőzésekre. Ha az időközben végzett újabb vizsgálataink indokol­ják, kitetetjük a táblát, hogy nem ajánljuk egészségügyi szempontból a fürdést. Saját felelősségére persze aki akar, továbbra is fürödhet. Nekünk az a feladatunk, hogy a lakos­ságot reálisan tájékoztassuk. Mi készséggel beszámol­tunk volna a vállalkozóknak is a dombori víz minőségéről, ha lett volna rá igény. Én úgy gondolom, hogy ha egy vál­lalkozó invesztálni akar vala­mibe, annak alaposan utána kell járnia, mibe fektet. Nem hiszem egyébként, hogy Kiss főorvosnő reklá­mozni akarta volna a szek­szárdi strandot az ominózus cikkben. Csak sajnos az tény, hogy ebben a térségben Dom- borin kívül csak Szekszárdon van strandolási lehetőség. Érthető, hogy az emberek ragaszkodnak a természetes környezethez, mi viszont nem mondhatjuk jó szívvel azt, hogy most kisgyermekekkel ebbe a vízbe menjenek, mert egészségügyi szempontból nem lehet garantálni, hogy nem lesz bajuk. Én mindenesetre azt ajánla­nám, ha javaslatunk ellenére mégis fürdenek Dombodban, utána alaposan zuhanyozza­nak le, és lehetőleg minél ke­vesebbet igyanak a vízből fürdés közben. Dombori beteg, ezt le kell írni. Dombori még él. Nem szabad le­írni. r Tegnap délben érkezett a hír az ÁNTSZ-ből: péntek reggelre a dombori fizető strand július 27-én vett vízmintájából kitenyé­szett a Salmof iella és a Stafilococ- cus^m^yknigemß^tfö bak­térium, így az ÁNTbZ kezdemé­nyezi az „Egészségügyi szem­pontból a fürdés nem aján­lott" tábla kihelyezését. A városi tiszti főorvos a fürdést a fizető strandon kgyéhélfftüen megtil­totta. ­---------------------------sk Fo tó: Gottvald lesként katonai kiképzéssel vagy magánúton. Az a har­minchat fiatal, aki egy hete itt lakik kint őcsényben sorozás­kor jelentkezett a tanfolyamra, ők augusztusban és február­ban felderítőként fognak be­vonulni, s az itt eltöltött egy hét után már kész ejtőernyős­ként szolgálhatnak. Számukra a hadsereg fizeti a kiképzést, ám aki maszek úton vállalja mindezt, annak a tíz próbaug­rással együtt kb. 16-17 ezer fo­rintjába kerül az oktatás. Ter­mészetesen egészségügyi al­kalmasságival rendelkezni kell mindkét esetben. — Miből áll a tanfolyani? — Négy napos elméleti képzés után vizsgáznak a résztvevők, majd következhet a gyakorlat, azaz az ugrások. A srácok az ugrásokig minden szükséges információt meg­kapnak az oktatóktól, ponto­san megtanulják az ernyő haj­togatását is. A felszállást meg­előzően az oktatók aláírásuk­kal hitelesítik, hogy minden eszközt rendben találtak (be­szélgetésünk ideje alatt éppen a vizsgahajtogatás zajlott - A Szerk.). A fiúk hat nap során tizenegyszer ugranak, ebből nyolc ún. bekötött ugrás, a többi három pedig „félzuha- nással" egybekötött. — Az öcsényi szakosztályban hányán sportolnak? — Állandóan változik a létszám, nagy a lemorzsoló­dás, tizenhat fő állandó taggal rendelkezünk, ők már évek óta együtt hódolnak szenve­délyüknek. Versenyekre is já­runk, élversenyzőink jelenleg másodosztályú szintűek. — Gondolom nem éppen a legolcsóbb sportágak közé tartozik az ejtőernyőzés? — Hát igen, egy sima er­nyő ára 250 ezer forint, egy ugrásé pedig 400 és 800 forint között mozog. Szakosztá­lyunk önfenntartó, az oktatás mellett különböző munkákból teremtjük elő a pénzt, pl. évek óta jó a kapcsolatunk a gabo­násokkal, a napokban is a si­lókat takarítjuk. Általában minden hónapban egy-egy hétvégére gyűlünk össze, s akkor ahogy éppen futja a pénztárcánkból ugrunk egy párat - mondta Árvái Imre. A debütánsok időközben összekészítve a cókmókjukat izgalommal várakoztak az első „bevetésre". Először az oktatók reppentek fel, s ugrot­tak „bemutatót", majd az „újoncok" kászálódtak a gép fedélzetére. A jó öreg röpcsi légcsavarja 800 méter magas­ságban szelte a levegőt, ami­kor szép sorjában „szálltak ki" a fiúk az ajtón. A prömier a ki­sebb kezdeti nehézségektől (az őcsényi utcán, a kukori­cásban való landolástól) elte­kintve sikerrel zárult, min­denki épkézláb földet ért, a mentőernyők is békésen pi­hentek útközben. Az ugrás percei alatt átéltekről az új­donsült ejtőernyősök messzi­ről is tisztán kivehető boldog kurjantásai tanúskodtak . . .-teszi- Fotó: degré Az ejtőernyőugrás hazai történetében az első sporte­seményt 1920. november 7-én Kovács Endre 2000 méteres magasságból, mentés céljára szolgáló pilóta ernyővel - biz­tosító hasernyő nélkül - vég­rehajtott ugrása jelentette. Azóta persze nagyot fordult a világ (van már biztosító ha­sernyő) és az ejtőernyőzés ha­zánkban is igazi sportággá nőtte ki magát. Magyarorszá­gon 1937-ben hajtották végre az első csoportos ugrást, az első országos bajnokságot pe­dig 1953-ban írták ki. Megyénkben az Őcsényi Repülőklub keretén belül 1985 óta működik ejtőernyős-szak­osztály. Árvái Imre, szakmai vezetőt a szakosztály életéről, illetve az ejtőernyősök képzé­séről kérdeztük, annál is in­kább, mivel ottjártunkkor tu­catnyi „újonc" esett át a tűzke­resztségen. — Hogyan lehet valakiből ej­tőernyős? — Két féle módon: sorköte­Szombat, 1994. július 2. TOLNAI NÉPÚJSÁG Dombori beteg? Dombori csendes (volt). Bár az igazi szezon csak most kezdődik, azért az már most megjósolható, hogy nem ez lesz a népszerű üdü­lőhely legjobb éve. A szakemberek anyagi korlátok,,az üdülési szo­kások, lehetőségek megváltozásá­val magyarázták a megcsappant forgalmat. Az amúgy sem derűs helyzetben kisebbfajta bombaként robbant a múlt héten lapunkban, majd más sajtótermékekben is megjelent hír, miszerint gond van a dombori holtág vizével. Pedig a faddi önkormányzat idén tavasszal, a Duna áradása­kor komoly mennyiségű vizet pó­tolt - közmegelégedésre - a holtágba a dunai szivornyán ke­resztül, aminek eredményeként - szemmel láthatóan legalábbis - javult a víz minősége, nem utolsó sorban pedig a környezet esztéti­kai értéke is. Az ÁNTSZ vizsgá­latai szerint azonban - éppen a Dunából való vízpótlás miatt - tavalyhoz képest emelkedett a baktériumok száma, és nőtt az al­gamennyiség, további romlás ese­tén pedig a levegőben lóg a strand fürdésre alkalmatlanná nyilvání­tása. Dombori azóta háborog. Vélemények üdülőktől, vál­lalkozóktól, a helyszínről: Üdülőtulajdonos I.: — Ha nem töltik fel idén a Du­nából a dombori ágat, akkor itt egy pocsolya lenne most, nem tudom, az mennyivel tetszene jobban a Köjálnak. (ÁNTSZ) Vállalkozó I.: —Az előző évekhez képest - legalábbis az 1-es (nem fizető) strandon - sokkal tisztább a víz. Vállalkozó II.: — A mi gye­rekeink több, mint egy hó­napja rendszeresen fürdenek a dombori vízben, és semmi bajuk nincs. Vállalkozó III.: —Az új­ságcikk szerintem egyértel­műen a szekszárdi strand rek­lámja volt. Vállalkozó IV.: — A for­galmunk (büfé) nagyon visz- szaesett. Az ilyen hírek a vál­lalkozókat nehéz anyagi hely­zetbe hozzák, mindenkit el- rémísztenek, a nyugati ven­dégeket pláne. Üdülőtulajdonos II.: — A cikk ártott Dombori hírne­vének. Strandpénztáros: - Amikor megkérdezik a vendégek, mi­lyen a víz, azt válaszolom: én mindenesetre fürdők benne. Vállalkozó V.: — Én még senkitől nem hallottam, hogy megbetegedett volna attól, hogy itt fürdött. Udülőtulajdonos III.: — Mindenképp ki kell találni va­lamit, hogy ezt a szép helyet regenerálják. Domborira azért sokkal több pénzt kellene for­dítani, mert többet érdemelne. Vállalkozó VI.: — Sze­rintem a vállalkozók többsége hajlandó lenne évente bizo­nyos összeget befizetni, ame­lyet közvetlenül a vízre le­hetne fordítani. Tóth Ferenc, Fadd polgár- mestere: — Településünknek kezd kialakulni az arculata. A kül­földiek is kezdték megismerni — a holtággal együtt. Néhány ilyen negatív hírveréssel ezt a kedvező képet nagyon le lehet rombolni. Úgy érzem viszont, hogy Faddon kívül a dombori üdülőkörzet a régiónak, az or­szágnak is nagyon fontos, sőt esetenként ez az igény túl is nyúlik a határon. Elég, ha csak a nagy sikerrel megrendezett nemzetközi kajak-kenu verse­nyeket említem. Nagy bevéte­leink egyébként Domboriból nincsenek. Esetenként több pénz megy vissza „Dombo­dba", mint ami onnan befo­lyik, attól függően, hogy mi­lyen beruházást végzünk itt. Á szennyvízhálózat kiépítése fontos lépés a vízminőség javí­tása érdekében, de folyamato­san költünk a nádvágásra, és a holtág rehabilitálásával' kap­csolatos tanulmányterveket is finanszírozzuk, lehetősége­inkhez képest. Úgy érzem, az a nyilatkozat az újságban ártott az ügynek. Szerencsésebbnek tartottam volna, ha az ÁNTSZ a szezon kezdete előtt véleményt mond a vízről, így a vállalkozókat nem hozták volna ilyen kel­lemetlen helyzetbe. Jó hír vi­szont, hogy már létezik egy olyan vízbepótlási elképzelés, ami mindenki számára kielé­gítő lehet. Ez a faddi holtág mellett a tolnai és a bogyiszlói víz problémáját is megoldaná, megvalósításával folyamato­san tiszta vizet lehetne pótolni ezen holtágakba természetes úton. Ezen felül természetesen szükség lenne kotrásra, egyéb beavatkozásra, de egyszerre minden nem megy. Dr. Dittert Jenőné, az ÁNTSZ közegészségügyi felügyelője: A '80-as években csökkenni kezdett a holtág vízszintje. Mi a kezdetektől tiltakoztunk az ellen, hogy a Dunából vizet emeljenek be, hiszen a Duna vízminősége mindig is rosz- szabb volt, mint a holtágé. Az áradások alkalmával sem ja­vul a Duna vízminősége, hi­szen ilyenkor több szennye­ződés is bemosódik a folyóba. A Dunából való víznyeréssel tehát nagy mennyiségű szer­vesanyag és baktérium jut a holtágba, ami felgyorsítja az eutrofizációt, magyarul elpo- csolyásodik a holtág. A vízutánpótlás persze szükséges, csak más módon, előzetes szűréssel kellene megvalósítani. Ezen kívül ko­torni kellene a medret. A für- dőzőknek egyébként nem fel­tétlenül szükséges, hogy ma­gas legyen a vízszint, az át­emelés elsősorban a kajakver­(Vas)Úton A vas és az út országa vagyunk. (Bár mostanában mintha kevesebb majdnem-kész autópálya-szakaszt avatna és szárnyvonalat mentene Schamschula György közlekedési mi­niszter.) Utazom. A Szekszárd-Budapest vonalon. Vonaton. Nem hoztam ma­gammal a kedvezményre jogosító iga­zolványomat. Pedig van ám! A kala- uznő hisz nekem. A bizalom jeleként kezemet a karfához bilincseli, s meg­ígéri, hogy csak akkor kezdeményez el­járást ellenem, ha revizor jön. Sosem jár erre ellenőr. Most igen. A jegy- lyuggató gondolkodás nélkül felad. A vasúti fómufti szikár ember, akár egy hortobágyi kútágas. Egyedül nálam hajt végre szúrópróba szerinti menet­jegyvizsgálatot. Összeveti mentege- tódzésemet azzal, amit a bérence a fü­lébe súgott, majd nagylelkűen futni hagy. Kelenföldnél leszáll. Esterházyt olvasom. Rezignált hangok rezegnek bennem is. Mint aki minden viccet ismer, ha nagyon mu­száj felsorol párat, s azt se bánja, ha a hallgatóság derül. Vonul a vonulat. Üveggyújtók hada pásztázza a kupékat. Nyomuk­ban kapca-, törköly- és fókazsírszag. Mostmár biztos, hogy a fővárosban csihuhuzunk. Budapest, Budapest te közepes! Sok itt a lázas entellektüel. Fartőig éró szoknyában, kopaszon és sícipóben üldözik a boldogságot. Nehogy utol érjék, mert akkor mindennek fuccs! Igazi művirágot szorongatnak, és Or- bitot szopogatnak. Csak az igazit kí­vánják, hogyha rögtön jön, kivárják. A Déli előtt aszfaltoznak. Egy ürge ráhajt a friss maszlagra. — Nem is­mered ezt a táblát, te buzi?! - érdek­lődik nyájasan az egyik melós. Es a fi­gyelmetlen férfiú, aki lehet, hogy va­lahol vezérigazgató, elnézést kér az útkapatóttfti 06. IP •'€ bißesiödoM Egy önkiszolgáló étteremben meg­küzdök a tarhonyás húsért (húsos tar­honyáért), aztán üres gyomorral, de tiszta fejjel átgondolom Közép-Ke- let-Európa sorsát. Kormányok jön- nek-mennek, átalakulunk, tulajdonost é$ réndszet'váltunk, haladunk. Mint a vak ember a sínek között. Wessely

Next

/
Oldalképek
Tartalom