Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23 / 172. szám
4 «ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. július 23., szombat Magad uram, ha téglád nincsen! Gyerekzsivaj, kacaj, jókedv - Pusztai Lajos medinai házának udvarán. Egy jó négyzetméternyi gödör - benne agyagos föld, víz, polyva. Járja körbe a sok apró láb, ritmusoPusztai Lajos a vályogtéglákkal Ifjú sárdagasztók san, szinte táncos derűvel. Dagasztják a sarat. — Jól meg kell ázni a földnek, elkeveredni a polyvá- nak, mert ez a jó alapanyag. Vályog lesz belőle - mondja a családfő, Pusztai Lajos, majd tovább folytatja. :—Én még valamikor régen a jó apámtól tanultam, s lám, közeledvén az ezredfordulóhoz, most kell feleleveníteni ezt az ősi mesterséget. Az az igazság, hogy nem kaptam szociális kölcsönt a hat gyerekre, de építési engedélyem van ... Ragasztok a házhoz még egy szobát és egy ebédlőt. A téglaalapot már leraktam, a szigetelés megvan, a falazást is elkezdtem. Sajnos a szűk udvar nem teszi lehetővé, hogy a szükséges négyezer téglát egyszerre kivessem. Ki kell várnom, míg megszikkad egy adag. Ehhez - az időjárástól függően - minimum 3-4 napra van szükség. Aztán amelyik tégla falazásra már alkalmas, megy is a helyére, a falba. Utána pedig újból következik a vetés. Különben a vályogvetésnek nincs ördögi technikája. A jó, agyagos föld a lényeg. A szükséges polyvát a szövetkezettől kaptam, ott van kint a gabonaföldeken. A saját gyártmányú sablont minden vetés után meg kell mosni, hogy a sárcsomó - a vályog - könnyen kicsússzon, így, és ezért marad sarkos a tégla. A nyár folyamán elkészülök az építkezéssel. A vályognak nagyon jó a szigetelése, télen melegebb a téglánál, nem lesz salétromos, bírja a pucolást... - fejezte be monológját Pusztai Lajos. Komád László Amikor meglátott, sírva fakadt Agyhoz kötötten Már régóta hiányoltuk Ge- rezsdi Feri bácsi személyét a géppark körül. Feri bácsi minden évszakban felajánlott valamilyen általa elvégezhető munkát. Egy-két bokor kivágását, gépekre való vigyázást, kaszálást. Cserébe kevés szalmát, famunkát, de leginkább emberi közelséget, együttérzést vett jónéven. Számos alkalommal megkérdezte, hogy vagyunk és egyáltalán mi akadályozza a közös munkát? Csak így utólag állt össze a kép, hogy Feri bácsi látogatásai megritkultak, és mintha egy kicsit lelassult volna. Magam is végtelen igazságtalanul nem figyeltem fel arra, hogy eltelt a tavasz, és nyárelő anéíkül, hogy Feri bácsi felajánlotta volna segítségét. Környezetemben érdeklődtem, mi lehet az öreggel? Egy utcabélije mondta el, hogy Feri bácsi jobb lábát amputálni kellett. Legelső alkalommal, amint tehettem ellátogattam Ge- rezsdiékhez. A 75 éves Feri bácsi egy takaros portán él feleségével. Amikor meglátott, sírva fakadt és beszélgetésünk során még több alkalommal társunkká szegődött ez a kéretlen fájdalom. — Úgy kezdődött - kezdte Feri bácsi - hogy a végtagjaim egyre inkább fázékonyak lettek, és a reuma is gyötört. Szabó doktor beutalt a szekszárdi kórházba, ahol alaposan kivizsgáltak. Egyik nap közölték velem, hogy nincs más kiút, mint hogy le kell vágni a jobb lábamat. Természetesen nem tehettem mást, mint beleegyeztem. És akkor eljött az a bizonyos nap ... Nem kívánom még a legnagyobb ellenségemnek sem azt az érzést, amikor megláttam, hogy a takaró alatt csak a bal lábam van. Voltam a háborúban, kórházi munkásként dolgoztam, és így rengeteg szörnyűséget voltam kénytelen látni. De az a pillanat soha el nem felejthető ... Nagyon sok gondolat ke- vergett a fejemben. Eljutok-e még a kölesdi falu központjába, gépműhelyébe? Meglá- tom-e még, hogy hogyan termékenyült a szőlő, van-e valami betegsége? —■■ A kórházból hazajövet hogyan teltek a napok? — Gyermekünk nem született, így betegségem minden gondja-baja feleségemre hárult. Szegény, maga sem a legjobb egészségnek örvend, de ennek ellenére lesi minden kívánságomat. Reggel ellátja a jószágokat, megreggeliztet, aztán bemegy a faluba, bevásárol, főz, és délután a ház körül végzi az ügyes-bajos munkákat. Most is fent van a szőlőben, és a második kötözést végzi. Sokat segít még nekünk az unokaöcsém, aki a permetezést és a nehezebb munkákat végzi el. De hát a napok azok nehezen telnek. Mindig mennék. Most már úgy ahogy a tolókocsiba bele tudok ülni, és egy kicsit ismét kitágult a világ. Jólesett, hogy az utcából mindenki meglátogatott. Ilyenkor betegen jólesik az utcabéliek együttérzése. — Hogyan lesz tovább Feri bácsi? — A közeljövőben ismét be kell feküdnöm a kórházba. Remélem hamar hazakerülök. Az én jövőmet a feleségem egészségi állapota határozza meg. Ha ő bírja, akkor én is bírom, ha már nem bírja, akkor jobb nem is gondolni rá. Feri bácsi ágya fölött egy megdőlt feszület lóg. Látszik rajta, hogy sokat tapogatják. Úgy tűnik, hogy életük alkonyára is hárman maradtak: Feri bácsi, a felesége és a feszület. Varga András Telefontervek Tolnán A tolnai képviselőtestület újra ülésezik. A napirendet böngészve az összejövetel sláger-beszámolója minden bizonnyal a MATÁV részéről hangzik majd el. Nagy kérdés persze, hogy mit takar Nagy Gábornak, a MATÁV Pécsi Igazgatósága vállalkozási osztályvezetőjének tájékoztatója „Tolna és környéke távközlésfejlesztési terveiről". Szó esik majd a Kommunális Kft. gazdasági helyzetéről, ez is érdeklődésre számot tartó téma lehet. Sokakat izgathat, hogy ki lesz az I. számú Általános Iskola nyugdíjba vonult igazgatónőjének utódja. Erről is határoz a testület. Szintén kíváncsivá teheti a tolnaiakat a sportszékház bérletének ügye. Ezeken az önkényesen kiragadott témákon kívül persze még egyéb kérdésekben is döntenek a városatyák. Július 25-én, hétfőn, délután 3-tól, a tolnai Városházán. -sA lakosságon is múlik Három holtág túlélési esélye II. Az elmúlt héten beszámoltunk arról a régi-új elképzelésről, amelynek lényege, hogy a paksi atomerőmű hűtővizének egy részét felhasználva, a fadd-dombori, a tolnai és a bogyiszlói holtág közötti ösz- szeköttetést megteremtve újra élővé lehetne tenni a régió holt vizeit. Károlyi István, a Tolnai Dunáért Alapítvány kuratóriumának elnöke ez alkalommal a terv „járulékos" előnyeiről számolt be lapunknak, valamint arról, milyen támogatottságú az ötlet - a hivatalos szervek részéről. — A lakosság egy része az erőművel szemben meglehetősen bizalmatlan - mondta Károlyi István. — Biztosan sokaknak vannak ellenérzései a hűtővíz felhasználásával kapcsolatban, ami végül is bizonyos szempontból érthető. Mint korábban már említettem, természetesen a hűtővizet is igen alaposan és rendszeresen ellenőrzik. A két tárolótó egyben horgásztóként is működik, és népszerű az ottani horgászok körében. A vizsgálatok mellett az ott halat fogók (és evők) is bizonyíthatják, hogy nincs gond ezzel a vízzel. Éelhívnám továbbá a figyelmet arra, hogy a hűtővíz eddig is a Dunába folyt, ahonnan a holtágakba az eddigi vízpótlások történtek ... Ennek az újfajta víznyerési lehetőségnek fő előnye, hogy felhasználásával folyamatosan lehet áramoltatni a vizet. Emellett azonban az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a víz eleve jobb minőségű, mint a Dunáé, hiszen az erőmű, hogy céljainak megfeleljen, tisztítja is azt, a felhasználás előtt. Létezik olyan kifogás is a hűtővíz felhasználásával kapcsolatban, hogy az felmelegítené a vizet. Éz valóban igaz, egy-két fokos melegedéssel lehet számolni, ami okozhat bizonyos változásokat az élővilágban. Ez a hatás azonban nem látszik jelentősnek. Természetesen előzetesen szakembereknek kell elvégezniük a konkrét, pontos számításokat. A rendszer működtetésről szólva el kell mondani, hogy az mindenképpen költséges lesz. Az ehhez szükséges pénzt magának a rendszernek kellene kitermelnie, méghozzá a térségben gazdálkodó szervezetek által valamilyen formában befizetett pénzekből. Komplexen szeretnénk hasznosítani a vizeket, így fontos szerepet kapna az „ön- töztetés" is. A szelvény teljes hosszában öntözési lehetőséget biztosítanánk. Nagy területeket lehetne így intenzív művelés alá vonni, ahol értékes növénykultúrákat lehetne termelni. A csatornanyitással, a folyamatosan megfelelő szinten tartott vízállással az egész térségben lassan emelkedni kezdene a talajvízszint, ami szintén kedvező hatású lenne a növények szempontjából. További előny, hogy az atomerőmű üzemelésének el- lenőrzöttsége rendkívüli. Ha sikerülne ezt az ellenőrző rendszert bekapcsolni ebbe a térségbe, olyan plusz szolgáltatáshoz jutna a terület, amihez egyébként sohasem. Óriási vétek lenne ezt a lehetőséget elmulasztani. Eddig többféle fórummal, céggel egyeztettük az elképzeléseinket. A paksi atomerőművel felvettük a kapcsolatot. A paksiak pozitívan állnak hozzá a kérdéshez. Megfelelően kidolgozott tervek, program esetén anyagilag is támogatnák ezt a megoldást. Nyilvánvaló, nekik is érdekük, hogy bebizonyítsák, nem szennyezik a környezetet, hanem éppen ellenkezőleg, szolgáltatásokkal, anyagiakkal hozzájárulnak egy nem mindennapi természeti érték megmentéséhez. A tolnai, faddi, bogyiszlói polgármesterek között elvi megállapodás jött létre ebben az ügyben az év elején. Úgy tudom, a dunaszentgyörgyi polgármester sem emelt kifogást a Csámpa-patak tervezett feltöltése ellen. A Műszaki Egyetem már eddig is komoly munkát végzett a térség kutatásában, a továbbiakban is értékes segítséget nyújthatnak. A KSZE-vel tárgyalásokat folytatunk a kitermelendő iszap mezőgazdasági hasznosításáról. A Szekszárd-Paksi Vízitársulat tervezési és kivitelezési munkák elvégzésére késznek mutatkozik. A „hatósági oldal", a KDT Vízig szekszárdi szakaszmérnökségének vezetője maximális támogatásáról biztosított. A Szekszárdi Vízmű Kft. főmérnöke szintén az ügy mellett van. Közvetlen szakmai kapcsolatban állunk a székes- fehérvári környezetvédelmi felügyelőséggel is. Az igényes, felkészült szakmai stáb tehát összehozható. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy jövőre az általunk elképzelt konstrukció már működőképes legyen. Lehetőségeinkhez képest minden követ megmozgatunk a cél érdekében. Most egy egész üdülőkörzet léte forog kockán. Ilyen lehetősége Magyarországon jelenleg senki másnak nincs, mint ebben a szituációban ennek a régiónak. Mérhetetlen pazarlás lenne, ha ezt nem használnánk ki. Ha gyors a megvalósítás, 20 évig még biztosan élvezhetnénk az erőmű hűtővizének előnyeit, ami jelenleg gyakorlatilag hasznosítatlanul kerül vissza a Dunába. A lakosságon is múlik, vajon meg tudjuk-e ragadni ezt a lehetőséget. Nem véletlenül választottuk a Tolnai Dunáért Alapítvány mottójául John C. Ryan szavait: „A védett területek túlélése egyértelműen a helyi lakosság támogatásától függ-" sk Földhözragadt bűnelkövetők Nem nevezhető éppen szegényesnek Tolna és környéke utóbbi négy hetének bűnelkövetési statisztikája. Meglehetősen sok, ám zömében kevéssé jelentős bűneset történt. Ez utóbbi mindenképpen örvendetes. Ami mégis némi hiányérzetet vált ki a kívülállóból, az a tettesek „földhözra- gadtsága". Talán bocsánatos bűn, ha a tudósító az esetek többségéből hiányolja az igazán briliáns ötleteket, a zseniális kivitelezést, a humort, a különleges zsákmányokat. (Nyilván a rendőrök ezzel nem így vannak.) Olvasóink engedelmével a „szürke" eseteket, a számtalan kerékpártolvajlást, a csónak-, gázpalack-, fűrész-, varsa-, pénztárca-, gyűrűlopásokat nem ismertetjük, hanem csak az érdekesebb, illetve a nagyobb volumenű bűncselekmények bemutatására szorítkozunk. íme. A bogyiszlói óvodából június közepén 100 forintot, és egy karika fülbevaló egyik felét(!) vitték el. Ugyancsak ezidőtájt a tatarozás alatti Rákóczi utcai oviból műszaki berendezéseket loptak el. A holmik megkerültek az orgazdáktól, a színes tévét például 3000 forintért és egy pár használt sportcipőért értékesítették az elkövetők: főként fiatalkorúakból álló, „ismerős" csapat, K. Sándor, B. Zsolt, W. Zoltán, S. L. és B. István. Több, eddig felderítetlen ügy is fűződik a nevükhöz. A tolnai rendőrök vizsgálódnak egy paksi hölgy ügyében is, aki ÁFA visszaigényléssel akart pénzhez jutni körülbelül 1 millió forint értékben, hamis számla, illetve 22 ezerről 622 ezerre hamisított csekk segítségével. K. György június 25-ről 26-ra virradóra a tolnai Szotyi becenevű vendéglátóhelyet látogatta meg autóval, ahol éppen cigánybál volt. A kocsit nyitva, a slusszkulcsot az autóban hagyta, majd betért. Három óra múlva nézett rá az autóra, ami - hogy, hogy nem - időközben eltűnt. Másnap Sárbogárdon találták meg az autót, totálkárosan. A tettes egyelőre ismeretlen. Július 11-én, délelőtt egy faddi lakásból 340 ezer forintot vitt el valaki. Tettes nincs, gyanú van. Július közepén a faddi szövetkezet öntödéjéből négy mázsa sárgaréz, illetve bronz öntvényt zsákmányoltak ismeretlen elkövetők, akik gyanúsan ismerősen mozogtak a helyszínen. -sHídavatás Medinán - trombitaszó nélkül Elkészült hát a híd! Stabilan íveli át a Sárvizet. Éppen egy hónappal ezelőtt, a kezdéskor azonnal nem zárták le a hidat a forgalom elől... így a jólértesültek tudni vélték, hogy az egészből semmi sem íesz. Ahogy megjelentek a munkások és a gépek, egyből szájra- kapott az a bizarr összehasonlítás, hogy a Sió-híd múltbéli munkálatai is jócskán elhúzódtak. S jó lesz, ha ezen szeptemberre átmehetünk. . . Szó, ami szó: egyénnek is, vállalkozónak is, tejesnek, húsosnak, sörösnek, kenyeresnek jócskán kerülőt jelentett a falu - Medina - megközelítése. Várakoztunk és szemlélődtünk. És lám! A terelő szalagkorlát betonjába beírt dátum tanúsítja, hogy július 14-e volt az utolsó munkanap. Elkészült hát a híd! Teljes „mell- szélességgel" várja-fogadja a rajta áthaladókat. Köszönjük, hogy az építők megtették a tőlük telhetőt, s hitele lett szavuknak! Vigyázzunk rá mi is. Haladjunk a közepén. Lépésben könnyebb lesz bevenni a kanyart, hajtsunk az előírt 20 kilométeres sebességgel -, s természetesen mindig józanul. Hogy a szépség se szenvedjen csorbát, valószínű, hogy még a nyár folyamán lefestik a vasszerkezetet, s a vízben jócskán bealgásodott védőkövet is bemeszelik. így aztán minden oké. Legalábbis egy ideig, amíg... K.L.
