Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16 / 166. szám
4 MÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. július 16., szombat Kábelvébé Kényszerű meccsszünet Vasárnap este minden bizonnyal csúnya káromkodások, esetleg még életveszélyes fenyegetések is röpdöstek az éterben, Tolna „belvárosának" lakóinak jóvoltából. Történt ugyanis, hogy eme frekventált városrész kábeltévé-hálózatra csatlakozott polgárai vasárnap reggel arra ébredtek, hogy nincs adás a készülékükben. Se magyar, se külföldi, csak a nagy, nemzetek feletti hangyanyüzsgés. Ez a tény délelőtt még csak a gyerekek bioritmusát borogatta, de ebéd után a családapák homlokán is mélyülni kezdtek a ráncok, tekintetük komorrá és egyre sötétebbé vált, amint növekvő kétségbeeséssel pil- lantgattak a sistergő, szürke képernyőre. Nem átlagos vasárnap volt ugyanis július 10-e. Nem. Ezen a napon vívták a bolgár-német és román-svéd derbiket a focivé- bén. Sörök bekészítve a hűtőbe, a fotelek, kanapék beállítva, asszony elcsendesítve, tenyér összedörzsölve, erre kép meg sehol. (És nem is lett, csak hétfőn reggelre, azóta is gyenge minőségben.) Hogy kit szidtak a fut- ball-élményre éhes, ám étvágyukat csitítani nem tudó emberek, nem tudom, én viszont Görbe Ferencet, az Elektromosipari Kisszövetkezet dolgozóját kérdeztem a hiba okáról. A szövetkezet végzi ugyanis - bérben - a hálózat javítását, karbantartását, üzemeltetését. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy jelenleg a Bogyiszlón lakó Görbe Ferenc az egyetlen ember, aki tudja, mihez kell nyúlni, ha bibi van a tolnai hálózatban. — Elromlott egy erősítő, ez okozta a gondot — tájékoztatott Görbe Ferenc. — Nagy munka volt kijavítani? — Nem igazán. — Mit csinálhatnak a kábeltévével rendelkezők, ha üzemzavart tapasztalnak? — Én hajlandó vagyok bármikor - szombat-vasárnap is - bejönni Tolnára, kijavítani a hibát. Ha megtalálnak. — És megtalálják? — Általában. Mire mindenki kellőképpen felidege- sedik, egyszercsak valaki nem bírja cérnával, és akkor kijönnek hozzám Bogyiszlóra. — Ha Ön elmegy szabadságra, elvileg akár 2 hétig is tévé nélkül maradhatnak az emberek, ami általában ugyan nem egy nagy csapás, de mondjuk egy foci vébé ideje alatt akár infarktushoz, agyvérzéshez is vezethet? — Évek óta nem voltam szabadságon ... De ha hosz- szabb időre elmegyek, természetesen megkeressük a módját, hogy legyen helyettesem. — Mi jelentheti a megoldást, mert ez azért nem nevezhető annak. — Megelőzésként ki kellene cserélni a problémás alkatrészeket jobb minőségű- ekre. így valószínűleg kevesebb lenne az üzemzavar. De nekem ebben nincs döntési jogom. A konkrét hibaelhárítás pedig így egyedül, váltótárs nélkül elég nehéz. A legnagyob gond, hogy nincs telefonom. Odáig már eljutottam ugyan, hogy befizettem telefonra. Ez azonban az ügyfeleket nem vigasztalja. De vajon vigasztalja-e valamivel a tolnai polgármester, Keszthelyi Márton a kábeltévézőket? — A „kábeltévés kft.", az Alta Ripa mindkét tulajdonosa, tehát az önkormányzat és a másik fél is a fejlesztés mellett van - közölte a polgármester. — Ennek érdekében jövedelmezővé kell tenni a vállalkozást. Ezt csak úgy lehetne elérni, ha a jelenlegi mindössze 600 körüli kábeltévé-tulajdonosnál jóval többen csatlakoznának a már kiépített gerincvezetékekre, illetve ahol még nincs ilyen, ott lakossági igényfelmérés alapján lehetne tervezni a hálózat bővítését. Az új csatlakozók által befizetett összegekből lehetne aztán fejleszteni, korszerűsíteni a hálózatot. A helyi lap következő számában egyébként meg fog jelenni egy kérdőív a hálózat- bővítési igényekről. A beérkezett' válaszok alapján tudunk tárgyalni tulajdonos-társunkkal. Mindenesetre együttes akaratra van szükség a fejlesztés kérdésében, mivel 50-50 százalékkal részesedünk a tulajdonból, így csak közös döntések alapján lehet lépni az ügyben. Áz üzembiztonságot mindenesetre addig is úgy kell megszerveznie az ügyvezetőnek, hogy ne fordulhassanak elő a vasárnapihoz hasonló esetek. Vasárnap este egyébként nekem is többen jelezték, hogy nincs adás a városközpontban. Én azt tudtam javasolni, amit már korábban többször is megtettem, hogy Bogyiszlón, a Dózsa utca 8. szám alatt Molnár Lajost, Görbe Ferenc szomszédját hívják fel telefonon, a 340-633-as telefonon, és vele üzenjenek. Sajnos tény, hogy elég kacifántos ez a megoldás, és az is igaz, hogy nem minden helyzetben működik. sk Miklósa Györgyi tanítványai sikeres évadot zártak A csoport átlagéletkora: öt év A megyében több gyermek és felnőtt néptánccsoport vezetője Miklósa Györgyi. Ő oktatja a dunántúli ugrós és csárdás motívumokra a tolnai Alta Ripa gyermektáncklub növendékeit is. Most, a „szezon" után, szívesen beszél a 93-94-es munkáról. — Sikeres évadot zárt a klub - mondja -, belföldön közel húsz helyen léptünk fel a tolnai gyerekekkel, és ez év októberére Ausztriába meghívásunk is van. A csoport átlagéletkora: 5 év. Akad a 28 gyerek között jópár olyan 5 esztendős, aki igen otthonosan mozog a színpadon, mert már kétéves táncos múlttal rendelkezik. Próbálni hetente egyszer szoktunk a helyi művelődési házban. Aztán arról beszél a néptáncoktató, hogy kik szponzorálták a munkáját. A ruhák elkészítésében például segítségére volt a szekszárdi Aranytű Méteráru, Valentin Bt., Gomb Rövidáru Nagykereskedés, illetve a paksi Szív Szalon és Bea Nett Bt. Anyagi támogatást a paksi Napsugár Fagylaltozótól kapott. (Érdekes, hogy egyetlen egy tolnai székhelyű cég sincs az adakozók között.) Végül a jövőről kérdezem Miklósa Györgyit, aki augusztus 31-től indítja az új csoportot. Jelentkezni 3 éves kortól lehet majd, a művelődési házban. - Wy Három holtág túlélési esélye I. jellegű. A nyilak a vízfolyás tervezett irányát mutatják, a pontozott vonalak a kialakítandó csatornák körülbelüli helyét jelölik Többen már jóval korábban megjósolták, hogy Domborival az fog történni, ami végülis két hete bekövetkezett. Mégis a legtöbb embert megdöbbentette a hír. a fi- zetőstrandot bezárták, mert vize veszélyes kórokozókat tartalmaz. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az élő Dunából a dombori ágba közvetlenül bepótolt víz nemhogy javítja, hanem rontja a vízminőséget. Ugyanakkor vízpótlásra mindenképpen szükség van, ellenkező esetben kiszárad a holtág. Másfajta megoldás kell tehát. Ilyen - elviekben - már évek óta létezik. Gyakorlati megvalósítását azonban a közvélemény várható negatív reakciója hátráltatta. Most azonban úgy tűnik, sem műszakilag, sem anyagilag nincs alternatívája ennek az elképzelésnek, ami ráadásul nemcsak a Fadd-dombori holtág, hanem a tolnai és a bogyiszlai ágak problémáját is képes lenne megoldani. Segítségével nemcsak vízpótlás, hanem a víz áramoltatása is megoldható lenne, ami újra „élővé" tudná változtatni ezeket a halálra ítélt vizeket. A paksi atomerőmű hűtővizének felhasználásáról van szó. Ezt a korábban is létező ötletet az utóbbi időben tolnai szakemberek „melegítették fel", és fejlesztették tovább. Mióta ugyanis Tolna város tulajdonába került a tolnai Holt-Duna-ág, felgyorsultak az események. Civil kezdeményezésre '93-ban létrejött a Tolnai Dunáért Alapítvány. Részben ennek hatására pedig az önkormányzat megalakította a Tolnai Duna Bizottságot. Károlyi István, az alapítvány kuratóriumának elnöke, egyben a bizottság tagja tájékoztatta lapunkat a régi-új elképzelésekről, megvalósításuk lehetőségéről, a megoldás előnyeiről és hátrányairól. — Dombori példája is bizonyítja, hogy nem lehet tovább halogatni a megfelelő lépéseket - kezdte Károlyi István. — Vízpótlásra mindenképpen szükség van. Sok tanulmány született már ebben a témában, ugyanakkor nem alakult ki olyan átfogó koncepció, amelynek alapján rendezni lehetett volna ezt a kérdést. Dombori - és a többi hasonló jellegű holtág is - voltaképpen egy nagy fürdőmedencéhez hasonlítható. Mint ilyet képtelenség úgy működtetni, hogy - tisztítás nélkül - csak bepótoljuk a vizet, azután otthagyjuk. A vizet cserélni, áramoltatni kell az egyéb beavatkozások (pl. iszapkotrás) mellett. Úgy gondoljuk, a paksi hűtővíz felhasználása jelen helyzetben az egyetlen lehetséges megoldás. Ráadásul nemcsak a dombori, hanem a tolnai és a bogyiszlói holtág problémáját is orvosolni lehet a segítségével. Ennek felismeréséhez új, regionális szemlélet kialakítására volt szükség. A paksi hűtővíz gravitációs úton folyik a Füzes és a Kondor nevű horgásztavakba. Onnan lehetőség van a Csámpa patakon keresztül - ami jelenleg száraz - a Vo- lent-öböl térségében a Fadd-dombori holtágba vezetni. Innen van mód a Bar- tal-csatornán keresztül a tolnai holtágba vezetni a vizet, ez azonban Dombori számára nem lenne megoldás, mivel a Bartal csatorna Dombori alatt van, tehát a friss víz a strandokig nem jutna el. Ráadásul Tolna számára sem lenne kedvező, hiszen így a tolnai ág Bartal-csatoma feletti része sem kapna friss vizet. A mi elképzelésünkben az az újdonság, hogy nem a Bartal-csa- tornán keresztül engednénk át a vizet, hanem Domboriban, a volt KlSZ-tábor felefti részen nyitnánk egy csatornát a dombori és a tolnai ágak között. Ez - nevezzük most „keleti összekötő csatornának" mintegy 3-4 kilométeres hosz- szúságú szakasz lenne. Innen a víz a tolnai ág természetes szűrőjén keresztül jutna Tolna alá. Bogyiszló felé a jelenleg is létező öntözőfürt vonalának térségében mehetne tovább a víz, a bogyiszlói ágból pedig a Bogyiszlói főcsatornán a Ka- raszi-fok felé tudna kifolyni a Dunába. A tolnai ág Mádi-Szabó zsilip alatti szakaszából a Kutyatanyai zsilipen keresztül a Sióba juthat a víz. így tehát a három ágat együttesen lehetne kezelni, ami az egész régió számára hasznos lenne. Durva becslés alapján 5 köbméter víz jöhetne be másodpercenként, gravitációs úton, ez a mennyiség egyébként az erőmű által kibocsáj- tott víz töredéke, ám nagyon jelentős javulást hozna mindhárom holtágban. A vízmozgásokat a részben meglevő műtárgyak segítségével összehangoltan szabályozni kellene, amire minden műszaki lehetőség adott, illetve megteremthető. A vízminőség, a környezeti hatások folyamatos vizsgálata, egy ellenőrzési rendszer - ami elviekben már létrejött - kiépítése elengedhetetlen. Ebben az érintett települések mellett az atomerőműnek lehetne igen komoly szerepe. Az erőmű hűtővizét természetesen jelenleg is műszeresen folyamatosan ellenőrzik. Emellett ún. biomonitoring rendszer is működik, az említett horgásztavakban levő élőlények laboratóriumi vizsgálatát hetente elvégzik. Ha létrejön a holtágak tervezett ösz- szekötése, az erőmű ellenőrzési rendszere nagyobb területre kiterjedhetne. sk (Folytatás egy hét múlva a tolnai oldalon.) Hogyan tanultam meg aratni? Focirajongók figyelmébe Uborkaszezon ? A faddi kultúrház té- len-nyáron kellemetlenül-kel- lemesen hűs épületét újabb önszerveződő csoport szállta meg. Az általános iskolások néhány, a vakációra ráunt tanulója színtársulatot hozott létre, és négy egyfelvonásost próbál. Szakmai vezetőjük Száraz Tériké az augusztus 20-i nyárbúcsúztató falunapra készül, hogy a felnőtteknek is példát mutasson közösségteremtésből. Ez utóbbira egyébiránt igencsak szükség lenne, hiszen a felnőtt néptáncosok széthúzásból értek el magas osztályzatot. A klikkek az irányító kiválasztásában vetélkednek azok rovására, akik fontosabbnak tartják a hétköznapok hajszoltságából való kikapcsolódást, mint az ilymódon kétes értékű technikai színvonalat. A népművelő a kánikulában bízik: talán az bekényszeríti egy kis hűvösbéli táncikolásra a megbékélt tagokat (így valószínűleg rájuk is lehetne számítani a kenyér ünnepén). Nem tartanak nyári szünetet a karatékák és a dianetiká- val foglalkozók. Zörényi Miklós (természetvédő és barlangász) előadások szervezésével erősíti csapatát. Ódry Károly Az apám minden évben vállalt aratást, cséplést - résziből. Az így kapott tiszta gabona adott annyi lisztet, hogy esztendőn keresztül megvolt a kenyérnek való. Ahogy befejeztem a negyedik osztályt, azon a nyáron az a megtiszteltetés ért, hogy tevőlegesen is besegíthettem a kenyérszerzés nehéz munkájába. Egyszer, ebéd után azt mondja az édesapám: „Kimegyünk ide a medinai faluvégre, megnézzük, megérett-e az árpa". Vállára vette a frissen kalapált kaszát, a kaszaköves tokmányt a nadrágszíjra húzta, a vízzel teli de- mizsont pedig a kaszanyélre. Nálam volt a sarló. Ott is voltunk gyorsan. Apám a megszáradt, sárga kalászokat dörzsölte a tenyerébe, majd néhány szemet meg is rágott. „Most már acélos, igazán kemény!" - mondogatta, ahányszor mintát vett a tábla különböző részéből. — „Akkor próbáljuk meg!" A vizes kaszakővel áthúzta a kasza élét, s végighajtotta a rendet. Én meg csak egyre húzogattam az árpasokadalom- ból kiemelkedő rozsszálakat. „No, nézd, tudnád ezt utánam csinálni?" - kérdezte. Kezébe vette a sarlót, s a lekaszált árpaszálakat a bal lába segítségével összeszedte. Úgy gon- dolom-formán magához ölelte és a tarlóra tette. Ahogy elfogyott a rend, újat kezdett, én meg szedtem utána. „Amit most összegyűjtők, azt az előzőre kell tenni. Ebből a két marokból lesz a kéve" - oktatott. Perzselt a nap. Vizes lett az ingem, még a lábamon is folyt a víz. „Katonadolog!" - mondta, és ezzel el is volt intézve az én ügyem. Ahogy elkészült az árpából egy-egy kötél, a kévék mellé terítettem és mindegyiket ráraktam. Apám rátérdelt, nagy erővel összeszorította, megcsavarta ... így volt egyben a kéve. A legboldogabb akkor voltam, amikor úgy három, négy óra tájban elhatároztatott, hogy nem vágunk tovább. Apám újból kötni kezdett, s miután meghatározta, hogy hol lesznek a kepék, kezdtük összehordani a tizenhét vagy huszonegy kévét. A pap került a tetejére, erősen lekötve, hogy a vihar ne dönthesse fel a keresztet. A legvégén meg a majd két méter széles fagereb- lyével kellett átfutni a tarlót, hogy minden kalászt összeszedjünk. Egyre több bajom lett: a fáradtság, az árpa és búza kalásza által kimart bőröm, meg a tarló által véresre felszúrt bokám ... Akármennyire is kellett volna, pihenőt nem tartottunk még egy fél napot sem -, mert az érett kalászból kipergő szem nagy veszteséget jelentett. A rozsot már jobb volt aratni. Sokszor olyan hosz- szúra megnőtt, hogy kötélnek is alkalmas volt. Legjobb volt bánni a bársonyos simogatású zabbal. A hatodikat végeztem, amikor először kaptam a kezembe kaszát. Még a szomszéd Töt- tösi bácsi is oktatott: csak állva szabad kaszálni, lendületből legyen a vágás, a kasza sarka csússzon a földön. Ekkor már jócskán megosztottuk a munkát. Az első rendet apám vágta, én terítettem magamnak a kötelet és szedtem a markot, a másodikat én kaszáltam, ő szedte és azonnal kötötte is. Akkoriban ténylegesen vér- rel-verejtékkel kereste az ember a kenyerét. Becsülete is volt neki, nagyon nagy becsülete. Evés közben, ha egy kicsiny falatocska véletlenül a földre esett, azt nem volt szabad otthagyni. Felvenni, lefújni és enni kellett tovább. Komád László A Tolna Városi Futball Club tisztújító taggyűlését július 19-én, kedden, 18 órai kezdettel tartja a tolnai gimnázium éttermében. Az egyesület elnöksége minden egyesületi tagtársat szeretettel vár. Többek kívánságának eleget téve megalakul a Tolna VFC egyesület baráti köre. Az alakuló ülésre július 21-én, csütörtökön, 18 órakor kerül sor, a tolnai sportpálya épületében. Dinnyét vegyenek! Marosi Józsefné Szedres főutcáján, a háza előtt árulja a saját termesztésű görögdinnyét Fotó: Kövesdi
