Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
1994. július 13., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT »ÚJSÁG 7 Ossza meg örömét Olvasóink írják Olvasónk panasza nyomán A kegyelet teljességéért Kovács Miklósné Szekszárd Wossinszky Itp 27. alatt július 19-én ünnepli 66. születésnapját. Szeretettel köszöntjiik, erőt, egészséget kívánunk, férje, fia, menye, unokái Orsika, Miklóska. Dunaszentgyörgyre, a Széchenyi u. 25-be Nagy Józsefnének és Anikának névnapjukra hosszú, boldog életet kíván: édesanyád, édesapád, Csapó mama és papa. Szedresbe Hujberné Molnár Annamáriának névnapjára hosz- szú, boldog életet kívánnak: szülei. Hujber Rolandnak névnapja alkalmából hosszú, boldog gyermekkort kíván: Tengelicról mama, papa, bátyja. Tevelen Ömböli Csaba július 12-én ünnepelte születésnapját. Ez alkalomból szívből gratulál felesége és drága kislányuk Esz- terke. Cikón Bíró Szilárdka július 14-én ünnepli, első születésnapját. Kívánunk neki sok boldogságot, vidám gyermekkort és boldog születésnapot: kersztszüleid. Kéringer István bonyhádi lakos július 17-én tölti be 66. életévét. Ez alkalomból szívből kívánunk neki nagyon sok boldog szülinapot és hozzá jó egészséget: szerető feleséged Évi, valamint a Kerekes és Kálmán család ap- raja-nagyja. Bonyhádvarasdon Jakab Lívia július 13-án ünnepli 7. születésnapját. Kívánunk neki sok boldogságot,-vidám gyermekkort és boldog születésnapot: Edit, Laci, mama, Zsuzsi és Zsolti. Szakályban Dobos Gyöngyinek 14. születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot, jó egészséget, hosszú, örömökben gazdag életet kíván: Öcsi és az ikrek: Donna és Máté. Gerjenben Vajda József és neje Dudar Sára július 10-én vasárnap ünnepelték gyémánt lakodalmukat. Ezúton is szeretettel köszönti őket: öt gyermekük, tizenkét unokájuk, 14 dédunokájuk. Bonyhádra, a Móra F. u. 70. sz. alá: Pintér Jenőnek névnapja alkalmából sok szerencsét, boldogságot kívánunk. Isten éltessen, szeretettel: anyu, apu Zá- vodról. Fazekas Józsefet Bonyhádon születésnapja alkalmából (júl.13.) szívből köszöntjük, és további jó erőt és egészséget kíván: felesége és gyermekei: Joci és Klaudia. Szeretettel köszöntjük Kálmán Károlynét (szül: Kerekes Ildikót) Bonyhádon 26. születésnapja alkalmából. Tiszta szívünkből kívánunk neki sok-sok boldogságot és jó egészséget: férje, picikéi: Ákoska és Bettiké, szülei, nagyszülei, valamint húga. A fekete ruhás középkorú hölgy története dióhéjban a következő: kórházban elhunyt hozzátartozóját nem abban a ruhában ravatalozták fel a temetés előtt, amit ő bevitt. Mint mondta, nem kíván pereskedni, vitatkozni, hiszen két ellentétes állítás áll egymással szemben, bizonyítani az igazát lehetetlen. Nem akar ő semmit, kártérítését, miegymást, annyit úgysem tudnának neki fizetni, hogy elveszett lelki egyensúlya, nyugalma helyrebillenjen. Azért mondja el a vele történteket, mert szeretné, ha más nem járna így. Az ügy szempontjából legfontosabb momentum egy időszak: az öltöztetés után és a felravatalozás előtt eltelt idő. Utána jártunk annak, hogy a megye négy kórházában hogyan, mikor, milyen módon tekintheti (vagy nem tekintheti) meg az elhunytat a hozzátartozója. A kórházakhoz levelet intéztünk, ebből idézünk az alábbiakban. Bonyhád: „Kórházunkban van lehetőség arra, hogy az elhunytak hozzátartozói a temetés előtt, öltöztetés után megtekinthetik az elhunytat. A rekonstrukció során a boncoló mellett nézőszobát is kialakítottunk. Az elhunyt megtekintésére az orvos igazgató, vagy a gazdasági igazgató ad engedélyt. Évente átlagban 3-4 hozzátartozó kíván élni a lehetőséggel. Az engedélyt szóban kérik, ezután az engedélyező szóban utasítást ad a bonchelyiség rendjéért felelős dolgozónak, aki megmutatja az elhunytat. Eddig egyetlen kérést sem utasítottunk visz- sza." Dombóvár: „A hozzátartozónak joga és lehetősége is az elhunyt megtekintése az öltöztetés után, az elszállítás előtt. Amikor a temetést megrendelik a temetkezési vállalkozónál, tájékozódhatnak az elszállítás időpontjáról. Amennyiben meg kívánják tekinteni az elhunytat, bejöhetnek a kórház Patológiai osztályára és a boncmester az osztályvezető főorvos engedélye alapján megmutatja. Megjegyzem, hogy a ravatalozóba történő kiszállításkor célszerű, hogy a hozzátartozó jelen legyen, hogy azonosítsa, illetve „átvegye" az elhunytat- A koporsó lezárásáról is a hozzátartozónak van joga intézkedni." Mint kiderült tehát, a bonyhádi és a dombóvári kórházban egyértelmű a helyzet: a hozzátartozónak a megfelelő fórumon kérnie kell, és nincs akadálya annak, hogy még a kórházban megtekinthesse elhunyt hozzátartozóját. Pincehely: „Intézetünkben a halottakkal kapcsolatos teendőket az arra illetékes engedéllyel rendelkező temetkezési vállalatok végzik. Nincs tudomásom arról, hogy problémák lettek volna az elhunytak körüli teendők ellátásával kapcsolatban." A pincehelyi kórháztól meglehetősen szűkszavú választ kaptunk, mely arra utal, hogy a hozzátartozónak a megtekintésre vonatkozó szándékát a temetkezési vállalkozón keresztül kell tudatnia. Sajnos, arra nem kaptunk választ, hogy megtekintheti-e a hozzátartozó az elhunytat még a kórházban, s arra sem, hogy ha ez lehetséges, a kórház illetékesei közül ki adhat rá engedélyt. Szekszárd: „A Tolna Megyei Önkormányzat Kórházának pathológiai osztályán jelenleg nincs olyan helyiség, mely rendeltetésszerűen alkalmas lenne arra, hogy ott a tetemeket felravatalozva lehetővé tudnánk tenni a hozzátartozók számára az elhunyt megtekintését. Tervezzük az épület rekonstrukcióját, és ekkor tudunk majd megfelelő körülményeket teremteni a megtekintő kialakítására. Addig is kérjük a hozzátartozókat, hogy a temetkezés előtt, az ottani ravatalozóban vegyenek búcsút szeretteiktől. Természetesen előfordulhatnak olyan esetek, amikor a fentiektől el kell térnünk, de ez csak kivételes lehet." A szekszárdi kórházban tehát - megfelelő helyiség hiányában - nincs lehetőség arra, hogy még az intézményben megtekinthesse a!z elhunytat a hozzátartozó. Megnyugtató, hogy tervezik megtekintő helyiség kialakítását, mert a kórházból való elszállítás után már bizonyára nehezebb intézkedni az esetleges hiányosságok ügyében. Bár nehéz és szomorú téma ez, közérdekű volta miatt foglalkoznunk kell ezzel a témával, hiszen a végső kegyeletet mindenki a lehető legteljesebb formában szeretné leróni elhunyt szerette előtt. Mivel nagyon nehéz a hozzátartozótól elvárni, hogy tárgyilagosan, precízen foglalkozzon a kegyeleti aktus előkészítésével, bonyolításával, jó lenne, ha „besegítene" valaki, távolabbi rokon, jóbarát, vagy ismerős, aki kicsit - ha egyáltalán lehet így mondani - tárgyilagosadban szemléli a dolgokat. Örök igazság, hogy ahol emberek vannak, előfordulhat tévedés, de nagyon nehéz elviselni ennek következményeit a végtisztesség esetében. Hogy soha ne fordulhasson elő hasonló eset, hogy a végső kegyelet megfelelő módon, formában történjen, tisztában kell lenni a lehetőségekkel, melyhez fenti írásunk - reményeink szerint - segítséget adott olvasóinknak. Venter Marianna Az év háziasszonya 1994. „Babra megy a játék." Az év háziasszonya vetélkedő egyik feladata: a bevásárlás A tavasszal meghirdetett versenyre - amely egyeben a Juli suli záróvizsgája is - közel 500-an jelentkeztek. Közülük 20-at sorsoltunk ki. ők egy elődöntőn vettek részt. Innen 12-en jutottak a két középdöntőbe, ahol 6-6 résztvevő verseng a döntőbejutásért. Az augusztus 6-án (I. középdöntő) és az augusztus 13-án (II. középdöntő) továbbjutott 3-3 versenyző mehet az augusztus 20-án látható döntőbe, ahol kiderül, hogy ki lesz Az év háziasszonya 1994-ben. A versenyfeladatok között szerepel élelmiszer vásárlás, csirkebontás, csirketöltés, le- ves-fűszerkóstolás, terítés, öltözködés, zokni-válogatás és sok-sok villámkérdés. A döntőben memóriajáték, hidegtál-készítés, húsfelismerés, tésztavágó verseny, csomagfeladás, tűzött virágdísz megalkotása és tréfás villámkérdések várnak a résztvevőkre. Csupa-csupa olyan tevékenység, amit a jó háziasz- szonyoknak nemcsak illik tudni, hanem képesek is megcsinálni, hiszen nap mint nap gyakorolják. A feladatok értékelésére a 3 tagú zsűri, valamint a munkájukat segítő szakértők babszemeket használnak. Innen a műsor címe: Babra megy a játék. A résztvevőknek köszönöm, hogy velünk játszanak, és bízom benne, hogy az együtt töltött kellemes órák alatt mindannyian gazdagabbak leszünk néhány hasznos tudnivalóval, hiszen nemcsak a jó pap, de a jó háziasszony is holtáig tanul. Ezért szeretettel várom mindannyiukat Az év háziasszonya 1994. versenyére! Kudlik Júlia Elnézést kérek Több kedves olvasónk is telefonált, hogy egyetért múlt heti írásom tartalmával, amely a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásával foglalkozott. Természetesen nem ezért telefonáltak. Valamennyien sérelmezték - egyikőjük még sírt is -, hogy a címben kiemelve, „sántapénznek" neveztem e juttatásokat. Mentségemül csupán annyit mondanék, hogy a még valamikor tavasszal, Baranyában élő édesanyám azzal fogadott, mikor meglátogattam, hogy mégis megkapta a sántapénzt. Tőle hallottam először ezt a kesernyés, néphumor szülte kifejezést, ami a cikkben leírt bürokratikus és felemás helyzetet jól jellemzi. Vonatkoztatható viszont a pénzt igénylők mozgáskorlátozottságának megnevezésére is. Tehát nem a helyzetre, nem a pénzre, hanem az emberre. Ez a lehetőség akkor eszembe sem jutott, de mivel félreérthető volt amit írtam, s akaratlanul bár, de megbántottam vele - ráadásul beteg - embereket, a legkevesebb, hogy elnézésüket kérem. Ihárosi Ibolya Görög turistacsalogató Görög idegenforgalmi szakemberek azzal számolnak, hogy idén több mint tíz millióan keresik fel a déli országot, amelynek hasznára van az ex-jugoszláviai válság is. Aki oda menne, inkább Görögországot választja. A felkészülés egyik jele a nagytakarítás volt. Jól látható ez az Égei-tenger strandjain, amelyek korábban a legpiszkosabbak közé tartoztak, ám a tisztítóberendezések, derítők felépítésével a vízminőség ma már minden igényt kielégít. Az új szállodák, klubpanziók is megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek. A fővárosban is drákói szigorral javítottak a lévegő minőségén. Athén nemrég a földrész legpiszkosabb levegőjű városai közé tartozott, ám a belvárosból most fokozatosan kiszorítják az autókat és megszigorítják a parkolást is. Változik a ókori műemlékek környéke is, rendszeresen megtisztítják azt a turisták és az árusok „nyomaitól". Az éjszakai mulatóhelyek, bárok, diszkók kedvelőinek is jó hírrel szolgálhatnak a görög illetékesek. A kábítószerezés miatt átmeneti megszorításokat vezettek be, azaz mediterrán országra nem jellemző módon igen korai zárórát rendeltek el e szórakozóhelyeken. Most ezt a „turistaországban nevetséges" intézkedést hatálytalanították. Akinek tehát tetszik, akár pirkadatig rophatja a szirtakit. Feltéve, hogy van kivel és van miből... Ferenczy Europress Nem mellékesek a mellékes költségek Az utazási irodák számításai szerint a külföldi üdülés alatt majdnem annyit adunk ki úgynevezett járulékos költségekre, mint amennyibe maga az utazás és a szállás kerül. Mert ugye enni kell, meg inni is, meg pont nyáron ne együnk fagylaltot, meg kell napszemüveg meg szalmakalap, meg napolaj és film a fényképezéshez és... A nyaralás ideje alatt tehát csak úgy olvadnak a forintok, dollárok, pezeták. A német utazási irodák szövetsége kimutatást készített az egyáltalán nem mellékes költségekről. Eszerint sörért a legérdemesebb Portugáliába, Brazíliába vagy Romániába menni, mert ott étteremben egy korsónyi - átszámítva - még 1 márkába (kb. 63 forintba) sem kerül. Nem ajánlható viszont a sörisz- száknak Izland, Norvégia és Japán, itt 8 márkát (kb. 504 forintot) is elkérnek a habzó nedűért. A hazaiakhoz hasonló áron söröz- gethetünk a jobb indiai éttermekben, Kubában, Marokkóban, Mauritiuson, Lengyelországban, Szlovéniában és Törökországban. Enni Indiában, Kenyában, Törökországban, Tunéziában és Thaiföldön lehet a legolcsóbban. Itt egy háromfogásos vacsora középkategóriájú étteremben 5-6 márkáért (kb. 300-400 forintért) költhetünk el, de még Szingapúrban, Új-Zélandon és Mexikóban is fele annyiért megvacsorázhatunk, mint itthon. Borozni Kenyában, Romániában és Indiában a legkifizetődőbb, míg a strandbelépőért Kenyában és Portugáliában akár 20 márkát (több mint 1200 forintot) is elkérhetnek, de alig olcsóbb a lubickolás az amerikai, izraeli vagy az egyiptomi habokban. Ferenczy Europress Az olvasó írta „Van emberem.. Felejthetetlen 6 napot tölthettek a szekszárdi Idősek Otthonából néhányan a pécsi püspöki szemináriumban Mayer Mihály püspök úr jóvoltából. A Kelemen József Otthon lakóiból néhányan tavaly a Máltai Szeretetszolgálat tisza- őrsi vendégházában nyaraltak. Ez az idén is lehetséges lett volna kedvezményes áron, azonban a nagy távolság miatt az otthon ezt az idén nem tudta vállalni, mivel nincs megfelelő közlekedési eszköze. A tavalyi partnerrel folyamatosan tartják a kapcsolatot: a gyönki Szociális Otthonnal közösen szervezték meg az utat Pécsre. A gyön- kiek gavallérosan gondoskodtak az étkeztetésről. A püspökség idegenvezetőt biztosított a történelmi városmag minden jelentős objektumának megtekintésére, kirándultak Máriagyüdre és Siklósra. Felejthetetlen élménye volt az idős embereknek a püspök úr számukra tartott miséje a szeminárium kápolnájában. Mayer püspök úr többek között arról szólt nekik, hogy az emberi élet nagy problémája, érezni a biológiai, egészség- ügyi, szellemi korlátokat az évek múltával, amikor a teljesítmény csökken, a szellemi tevékenységek már nem olyanok mint régen. „De Isten előtt nem épülünk le" - mondta Mayer püspök úr. Majd szólt a Betezda fürdőnél történt csodáról: Jézus egy 38 éves beteg embert gyógyított meg ott, aki azt mondta Jézusnak: „Uram nincs emberem, aki levinne a fürdőbe". Azok, akik az idős embereket a szociális otthonokban gondozzák, hasonlítanak ehhez az „emberhez" és megérdemlik Isten áldását és az emberek elismerését - mondta a püspök. Köszönjük ezt a 6 napot a püspök úrnak, valamint munkatársainak. A szekszárdi Kelemen József Idősek Otthona lakói
