Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-12 / 162. szám
1994. július 12., kedd MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Ki a magyar, ki a sváb? Vasárnap a szekszárdi Szent István Közösségi Házban összejöttek a németek, hogy megbeszéljék, hogyan és miért kellene helyi önkormányzatot választani. Az egyik előadó magyarul is összefoglalta azt, amit németül elmondott. A másik megkérdezte, hogy németül beszéljen-e, a harmadik is ősei nyelvén beszélt. A legszenvedélyesebb hozzászólás arról szólt, hogy merjék végre megval- lani nemzeti hovatartozásukat, merjék ápolni kultúrájukat, s vállalják végre büszkén nemzeti identitásukat. Tette mindezt, ékes magyar nyelven. 4? Erről jutott eszembe egy réges-régi, gyerekkori történet Szepi bácsiról, aki a hadifogságból gyalog indult vissza Magyarországra, s még éppen hazaért a kitelepítésre. Onnan is visszaszökött, mert kint a birodalmi németek meg magyar cigánynak tekintették, sőt nevezték. Mire ismét hazaért - sokáig nem mert visszatérni szülőfalujába - már más élt a házában. Újrakezdte, valamikor a hetvenes évek elején vásárolta vissza a szülői házat, pedig addigra már szelabet, nagyobbat épített. Öreg korában szívesen mesélt háborús élményeiről, amelyek az amerikai fogságban értek véget. Nem volt nagy véleménnyel a jenkikről, akik igen kíméletlenül bántak a foglyokkal. Az egyik történet a lágerben játszódott, s az öreg mindig így fejezte be a feketékről, sárgákról, és mindenféle fura nációkról szóló történetet: „A barakkban csak ketten voltunk magyarok, én meg egy sombereki sváb." Arra a kérdésre, hogy a ki a magyar, ki a sváb senki sem jogosult választ adni. A kérdés csak az lehet, hogy én ki vagyok: egyes szám első személyben. Mindenki csak önmagának tartozik a válasszal, a nyilvánosságnak nem. Ha akarja mondhassa, hogy én svábként magyarországi német vagyok! Szorgos munkása a szülőföldnek, törvénytisztelő polgára a Magyar Köztársaságnak, s ápolója a német, a sváb népi hagyományoknak, s jogos birtokosa mindkét kultúrának. Ihárosi Romániából Magyarországra Kézdivásárhelyiek Tolnában (Folytatás az 2. oldalról.) Kézdivásárhely múzeumában találhatók erre vonatkozó ereklyék. Nos, ebből a városból érkeztek Magyarországra, pontosabban Tolna megyébe iskolás diákok. Magyarországi tartózkodásuk első napján Szegeden jártak. Megtekintették az Ópusztaszer emlékhelyet. Budapesten a város látnivalói között sétáltak, Csillebérccel ismerkedtek. Balatoni kirándulás is szerepelt programjaikban. Külön fejezetet érdemelne, mit jelentett a magyar tenger élménye a kézdivásárhelyi diákoknak, de erről majd szólnak azok a dolgozatok, amelyeket otthon fogalmaznak egy-egy feladatként, idézve a magyarországi emlékeket. A programból a Tolna megyei tartózkodás egy hetének napjai ígérnek izgalmas órákat. Ez a július 10. és 17. közötti időszak. Györköny, Pálfa, Madocsa, Paks lakosai, néhány család fogadja majd a vendégeket, ahol iskolás korú társakra is akadnak. Pontosabban ismerős társakra, hiszen ez a csereüdültetés, akár hagyománynak is tekinthető, ugyanis a negyedik alkalomról van szó. A kézdivásárhelyiek közül többen másodszor, harmadszor járnak már ezen a vidéken. Az említett magyarországi közös program után ezen a héten, jövő vasárnapig családok szervezik a hétköznapi eseményeket a vendégek számára. Aligha lehet kérdéses, miért fontos ez napjainkban egy Romániából Magyarországra érkező tizenéves fiatalnak. Az élményeket a mindennapi élet alakítja. A reggeli ébredés egy tolnai család otthonában, a napközi gondokkal, problémákkal való ismerkedést is jelenti. Mit lehet vásárolni egy kisfaluban, vagy „atomvárosban"? Hogyan élnek a kiskorúak ma ezen a tájon? Mi az, ami leginkább foglalkoztatja a névtelen, de biztos családi körben élőket? Milyenek a munkakörülmények? Van-e kenyér a boltokban? Emelik-e a fagylalt árát, van-e papír, ami elérhető? Beérett-e a magyar narancs? Ki tudja kit, milyen kérdés foglalkoztat itt a Tolna megyei községekben járva-kelve. A válaszokat talán sosem tudjuk meg? Nem marad ez titok, hiszen a már kialakult barátságok, az egymást váltó levelek sora jelzi, hogy nem volt hiábavaló az évekkel ezelőtt indított cserekapcsolat. Nemzetek békét akaró, egymást megismerni vágyó, jóakaratú tükrévé lett. Decsi Kiss János Hiányzik a díjfizetéshez szükséges jövedelem I. Luxus-e a mezőgazdasági biztosítás? A tárgyalóteremből Ki lopta el a palántát? Mielőtt a mezőgazdasági biztosítások lehetőségeiről, a biztosítási társaságokkal beszélgettünk volna, megkérdeztem néhány gazdálkodót, (magángazdát és szövetkezetét egyaránt) hogy érdemes-e biztosítást kötni? A válaszok többsége: nem igazán éri meg, mert a díjtételek magasak, ha öt-hat évenként akad is egy-egy esemény (tűz, jég, vihar, vízkár...), akkor csak viták során tudják elfogadtatni a biztosítóval a valós kár értékét és ezután a következő években egyből magasabb díjkategóriába sorolják őket, amivel apránként ugyan, de visszafizettetik a felvett összeget. A termelőszövetkezetek átalakulásával a mezőgazdasági biztosítási piac megváltozott, a bizonytalan helyzet miatt több új biztosító be sem szállt ebbe az ágazatba. Jelenleg Magyarországon öt biztosító- társaság foglalkozik mező- gazdasági biztosításokkal (az AB-Aegon Általános Biztosító Rt., a Hungária Biztosító Rt., a Colonia Biztosító Rt., az Argosz Biztosító Rt. és a Generáli Budapest Biztosító Rt.). Amikor a biztosítókat felkerestem, arra voltam kíváncsi, hogy egy átfogó biztosítási „csomagot" kínálnak-e a gazdálkodók számára. Példaként említettem, ha a sok új keletű gazda, kisebb-nagyobb galibát követ el - tárcsával véletlenül kiránt egy villanyoszlopot, egy mélyebb vízmosásban felborul a traktorral, az átterjedő tarlótűzzel leégeti a szomszéd gyümölcsösét, vagy ha ellopják a nehezen megvett eszközeit -, köthet-e ezekhez hasonló, előre nem látható helyzetekre biztosítást?! Elfogadható áron tudhatja-e biztonságban a lábon álló növényeit? A növénybiztosítások címszó alatt, az említett öt biztosítási társaság mindegyike köt jégkár-, vízkár-, fagykár-, viharkár- és tűzkárbiztosításokat, de emellett a biztosítók egyedi szerződéseket szeretnek kötni, amiről aztán rendszerint kiderül, hogy amikor megtörténik a baj, a biztosító úgy körül bástyázta magát, hogy „pont arra nem tud fizetni, mert az éppen nincs benne a szerződésben", ami károsodott. Az egyedi szerződéseknek a gazdálkodók másért sem lelkesednek, hiszen így számtalan biztosítást (munkagépre gépjármű, munkagépre vagyon, épületre vagyon, tűzkár, készletbiztosítás, növényekre, jég, télifagykár, vegyszerhasználói felelősségbiztosítás, állatbiztosításoknál külön baromfira, sertésre, juhra, szarvasmarhára, munkaadói felelősségbiztosítás és még sorolhatnánk) mindegyiknek külön díjtétele van, és ha mindezt összeadnánk az egész éves bevétel sem lenne elég ezek fedezésére. Ráadásul átlagdíjtétel megállapítása egy-egy biztosítási formára szinte lehetetlen, a társaságok régiókra lebontva, bonyolult pontrendszerek alapján (jégveszély, több éves átlagtermés, időjárási mutatók) teszik meg az ajánlatukat, s a biztosítási díj összege a termelő által vállalt önrész nagyságától is függ. mau(Folytatjuk.) Pantomim a promenádon A budapesti „Csip" és „Gimi" „Mim" pantomim együttesek tavaly első alkalommal töltöttek két hetet a szálkai művésztelepen. Az elmúlt héten a két együttes utánpótlásának legkisebb tagjait tábo- roztatta Karsai Gizella pantomim-művész. Ugyancsak az ő irányításával, július 25-ig lesznek lakói a már említett együttesek középiskolás korú diákjai a szálkai művésztelepnek. Szakmai programjukban a némajáték, a jelelés, a színpadi mozgás, a sminkelés, a jelmezkészítés legalapvetőbb fogásait gyakorolják. Két alkalommal a betanult jeleneteket közönség előtt elő is adják. Az egyik ilyen alkalom Szekszárdon a Babits Művelődési Ház előtti promenádon, a sétányon lesz július 17-én, 11 órai kezdettel. A másik ugyanaznap délután, a szálkai művésztelepen, a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a művelődési házban. Hogy ki lopta el a palántát, az a Tolna Megyei Bíróság büntetőtanácsa előtt is homályban maradt. Igaz, jelen esetben nem is ezt a vizsgálták. A téma nem az egyébként jelentéktelen palántalopás volt, hanem magánindítványra, rágalmazás vétsége. A történet a krónikás számára régebbről ismerős. A sértett család egyik tagja először a nyilvánosság előtt kívánt elégtételt szerezni. Az újságban akarta bizonyítani, hogy nem a férje lopta el a palántát. Nem igazán hatott az érv, hogy nem kéne nagydobra verni a történetet, hiszen ha addig néhány ember hallotta, hogy az ő nevük is felmerült az ügyben, az újságból viszont az egész megye megtudhatja. Tény, hogy a férjet látták egy kora reggelen a palánták környékén, de azért, mert csigát gyűjtött. A férfi, aki a másikat látta, ezt és a hozzá tartozó gyanút a kocsmában is elmesélte, rágalmazás miatt egy év próbára bocsáttatott. Ez azt jelenti, hogy ha az egy év alatt bűncseAz „Egyesület a Falusi Turizmusért" vezetősége, tagjai, évek óta nagyon sokat tesznek Szálkáért, hogy az ott élőket minimális beruházással jövedelemhez tudják juttatni. Várfy Tibornak, az egyesület egyik vezetőségi tagjának kezdeményezésére, a múlt hét végén tapasztalatcserére hívták össze Szálkára az érintetteket. A találkozó előzménye, hogy a JPTE egyik tanszéke (a felnőttképzési és közművelődési), a Baranya Megyei Művelődési Központtal közösen és hat baranyai faluval társulva dolgozik egy úgynevezett „Phare a Demokrácia Fejlesztéséért" programon. Dr. Kovács Dezső, a téma tudományos kutatója tanulmányi kirándulás keretében kívánt lehetőséget biztosítani arra, hogy a csoport tagjai gyakorlati ismereteket szerezzenek olyan vállalkozóknál, akik már nevet szereztek maguknak ezen a területen. így kereste fel a szálkai Várfy Tibort, lekményt követ el, akkor a rágalmazás miatt is felelősségre vonják. Miközben a bíróság tanácskozott, a másik vádlott, a kis falu tiszteletdíjas polgármestere az újságírónak panaszkodott a folyosón. Kezdeményezője volt a faluban a polgárőrség megalakításának, de kilépett, mert úgy elkeserítette, hogy e miatt az ügy miatt a vádlottak padjára került. A polgármester dolgozója az említett gazdaságnak, s ezen okból ő tájékoztatta annak vezetőjét a palánták eltűnéséről, és arról, hogy kit láttak a környéken, hozzátéve, hogy a kár csekély volta és a közben eltelt idő miatt nem látja értelmét a rendőrségi feljelentésnek. Később aztán még találkozott a témával mint polgármester, végül a bírósági ügy miatt igen sok ideje ment rá erre a históriára. A bíróság őt is bűnösnek mondta ki - az illetékes városi bírósággal egyezően -, de elegendő büntetésnek vélte, ha figyelmeztetésben részesítik, tehát menetesül a hátrányos jogkövetkezmények alól. -is kérte fel a vendéglátó szerepre. A program közös ebéddel indult, majd szálláshelyeket és néhány olyan programot néztek meg, melyet a vendégeknek szoktak ajánlani. A csoport megtekintette Hajdú András lovasiskoláját, majd a Decsi Tájház következett, s Gemenci hajókirándulással zárult a találkozó. A beszélgetések során sok érdekes kérdést tettek fel a vendégek, a falusi turizmus jelentőségéről, az általa elérhető jövedelemről és a marketing módszerekről. Mivel a jelenlévők között több polgármester is volt, szóba hozták, hogy milyen támogatást tud ehhez a munkához nyújtani az önkormányzat. Végül egyetértettek abban, hogy olyan településeken, ahol nincs munkalehetőség, sok a munkanélküli és a nyugdíjas, ott kiemelt kérdésként kellene a falusi turizmust kezelni. -mauHÍREK A MEGYÉBŐL Gyere ki a fényre! Július 13-án (szerdán) este fél hétkor a bonyhádi polgár- mesteri hivatal előtti téren zenés evangelizáción vehetnek részt az érdeklődők. Az eseményen, amely a Gyere ki a fényre! címet viseli a Fruit együttes és a Hit Gyülekezete pantomimcsoportja működik közre. Fafaragások kiállítása Bátaszéken A bátaszéki művelődési házban nyűik kiállítás július 15-én, délután öt órakor. A tárlaton Kosztics László fafaragó, a népművészet ifjú mesterének szobrait tekinthetik meg az érdeklődők július 29-ig. A kiállítást Kovács József költő nyitja meg, s a megnyitón közreműködik Ócsai Judit és a Csácsi Vorba együttes. Önálló lett a szekszárdi vízmű A legutóbbi szekszárdi ön- kormányzati képviselő-testületi ülésen megalakították a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft.-t. A társaság vagyona hatszá- zötvenegymillió-kettőezer forint, mely a szétválási vagyonmérleg szerint könyv- szerinti értéken számbavett Szekszárd Város Önkormányzatát megillető közmű és nem közmű vagyonból áll, és magába foglalja a szippantott szennyvízfogadó 55%-os tulajdoni hányadának értékét. A társaság törzstőkéje öt- százhatvanhatmillió-nyolc- száznegyvenezer forint. Völgység Tv: csütörtökön A Völgység Tv az eddig szokásos szerdai adásnap helyett csütörtökön sugározza műsorát ezen a héten is a szokott időben. E héten a bonyhádi II. számú általános iskola tanulóinak Ki Mit Tud? szülői gáláját tekinthetik meg a nézők. Külhonba indulnak A bátai Sárköz Hagyományőrző Egyesület 40 tagja indul Görögországba július 28-án. A külhoni meghívásnak eleget téve a bátaiak egy Tessaloniki közelében megrendezésre kerülő népi együttesek találkozóján adnak műsort. Önkéntes véradás Gyönkön A Tolna Megyei Önkormányzat Kórházának Vértranszfúziós Állomása Gyönkön tart önkéntes véradónapot a helyi művelődési házban reggel kilenc órától délután ötig július 14-én, csütörtökön. Áz önkéntes véradónapra minden kedves gyönki és környékbeli véradót szeretettel várnak. A falusi turizmusról Szálkán
