Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-24 / 147. szám

4 KÉPÚJSÁG

BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE

1994. június 24., péntek

Termék-e a képzőművészeti alkotás?

A „peches” galériafőnök

A képügynökök kihalófélben vannak

Iványi Péter, a Zichy galéria Képző- és Iparművészeti Alkotóközösség igazgatója, „mellesleg" az APÜSZ (A Peches Üldözöttek Szövetségének) elnöke. Bonyhádon, az Arany Oroszlán Szállóban megnyílt Zichy Galéria megnyitója után kértünk tőle interjút.

— Hogy jött létre a pesti Zichy Galéria?

— A hetvenes évek végétől kezdődően egyre kevesebb pénz jutott a mecenatúrára, másrészt a nyolcvanas évek elejére vált lehetővé, hogy a művészek társulásokat hozhatnak létre.

Az elsők között, 1984-ben alakult meg a Zichy Galéria. Dolgoztam ügynökként a Szőnyi alkotóközösségben, ott láttam, hogyan nem kell csinálni. Összeszedtem tizenegy művészt, akkor még a Művészeti Alap felügyelete alatt dolgoztunk. Később az ország legnagyobb alkotóközösségévé nőttük ki magunkat. PECHü nkre 1987-ben nagyobb forgalmat bonyolítottunk le, mint a Képcsarnok Vállalat...

— Innen a másik fontos beosztás az APÜSZ-ben.

— Jóval hamarabb is jöhetett volna, mert amikor megalakultunk, a Művészeti Alap már be akart zárni bennünket. A Zichy Galéria 1985 óta egy Don Quijote-i harcot folytat.

— Még ma is?

— Igen, Don Qouijote-nak annyival volt könnyebb, hogy neki csak a szélmalmokkal kellett harcolnia, mi az igazságot és a törvényességet szeretnénk számon kérni a hivataloktól.

Szeptemberben lesz 9 éve, hogy háborúban állunk. Nincs már szinte olyan hivatala az országnak, amely ne ellenőrzött volna bennünket és ne

Iványi Péter

próbált volna meg keresztbe tenni.

— Honnan ez a „kellemes" kis kapcsolat az APEH-hel?

— Annak idején, 1987-ben az adóhivatalnak volt a legnagyobb hatalma ahhoz, hogy elbánjon belünk. Az adóhivatal vitte a zászlót, amikor ezt a tisztes szerepet átvette a Népi Ellenőrzési Bizottságtól.

A Művészeti Alap kifejezetten ellenséges volt, persze olyan is volt, hogy bizonyos kérdések kapcsán egy táborba kerültünk.

— Ma mi a helyzet?

— Az APEH-nek az az álláspontja, hogy a képzőművészeti alkotások: termékek.

— Miért, nem azok?

— Nem bizony. Mi egy fillér áfát sem fizettünk. Ennyi idő alatt megtanultuk: aki nem ismeri a jogait, annak megmaradnak a kötelességek. Ezért arra törekedtünk, hogy a

művészeket mindinkább megismertessük jogaikkal.

— Sokan úgy gondolják, hogy a művészeti alkotás mégiscsak termék. Elkészítik, eladják, megveszik. Az állam pedig adót szeretne látni belőle.

■— Lát is, merthogy a művész kifizeti a személyi jövedelemadót, mint bárki más. Akkor azonban, amikor a képzőművészet produktumát - ami sokkal régebbi, mint az általam nagyrabecsült adóhivatal, amely egyébként már rossz emlék sem lesz, amikor képzőművészet még igen - szóval a képzőművészeti alkotást a törvény betűjéből fakadóan sem lehet terméknek tekinteni. Egy zsűrizett képzőművészeti alkotás esetében tehát nemet kell mondani az adóhivatalnak. Csak olyan alkotásokat adunk el, amit a szerzői jog véd. Én arról nem tehetek, hogy a jogalkotó nem tud fogalmazni, illetve, hogy olyan zagyva a törvény szövege.

Termékértékesítés az, amikor a birtokba vehető dolog tulajdonjoga úgy száll át a vevőre ellenérték fejében, hogy az azzal tulajdonosként rendelkezik. A tulajdonoskénti rendelkezési jogot viszont a szerzői jog megvonja. Semmi mást nem csinál a vevő, mint szolgáltatást végez a művész felé: közszemlére teszi az alkotást a lakásában, de annak tudatában, hogy a művész - a szerzői jog értelmében - bármikor visszakérheti. Természetesen ilyenkor a vevőt kártérítés illeti meg.

Egyébként nem történik a kép vásárlása során a szó szoros értelmében adás-vétel. Mert aki vesz egy képzőművészeti alkotást, azt nem darabolhatja fel, nem semmisítheti meg, nem készíthet róla kópiát ezer példányban.

— Mit történik, ha mégis megteszi mindezt?

— A művész beperelheti, hiszen ez egyrészt szabálysértés, másrészt - ha nem jogi oldalról, inkább érzelmi oldalról közelítjük a kérdést - a művész lelkének egy darabját semmisíti meg.

— Gondolom, ez az okfejtés nem hatotta meg az APEH illetékeseit.

— Legszívesebben megfojtanának egy kanál vízben. Nem fizetünk egy fillér forgalmi adót azóta sem.

— Küldik a büntetést?

— Én még életemben nem fizettem egy fillér büntetést sem. A hivatal most már abból csinál presztízskérdést, hogy engem akar elhallgattatni. Háromszor indítottak ellenem bűnvádi eljárást. Úgy látszik, ez már csak így marad köztünk.

— Említette, hogy megszűnt az állami mecenatúra.

Mi van helyette?

— Semmi, és azzal töltjük az időnket, hogy hivatalnokokkal háborúzunk. Most a hivatalnokok korszakát éljük, kivárásra kell játszani.

— Mi lenne a jó?

— Ennek az ellenkezője. Régen, ha egy kórházba bement egy ügynök, akkor udvariasan fogadták, kiállíthatta a képeit, egy színfolt volt a kórház életében. Ma, ha ugyanezzel próbálkozik egy szervező, először is az igazgató főorvoshoz utasítják, aki elirányítja a gazdasági igazgatóhoz, aki óránként ezer forintot kér, hogy kitehesse a képeket.

— Léteznek még képügynökök?

— Kihalófélben vannak. Régen a rendőr köszönt nekik, amikor az utcasarkon kipakoltak. Most odamegy hozzájuk a közterület felügyelő és közli, hogy nem kértek területfoglalási engedélyt. Mondom, most a hivatalnokok korát éljük. Félreértés ne essék: fontosnak tartom persze, hogy a hivatalnok minden fülérre vigyázzon, tudja, hogy melyik ajtót keU bezárni, melyiket kell kinyitni. Csak hatalmat nem szabad adni a kezébe.

Hangyái János

Olyan könyvtárat szeretnék ...

Ahol minden az olvasóért történik

A bonyhádi Városi Könyvtár egyre gyakrabban hirdet érdekes programokat, kiállításokat, kínál új szolgáltatásokat. Antal Mária, az intézmény vezetője fontosnak tartja ezek megjelenését a lakosság körében.

— A könyvtár közművelődési intézmény, nemcsak könyvkölcsönző hely. Úgy gondolom, a potenciális olvasóréteggel kell kapcsolatot találnunk, nemcsak a ténylegesen beiratkozott olvasókkal, s erre nagyon jó alkalmat jelentenek a különböző rendezvények. Ezek közel sem hasonlíthatók más közművelődési intézmények programjaihoz, hiszen itt elsősorban olyan vetélkedőkről, ismereteket bővítő kiállításokról, alkalmakról van szó, amelyek a könyvtárban fellelhető dokumentumokra épülnek, ületve beiratkozott olvasóink érdeklődési körét' tükrözik. Ezek megszervezésével nem titkolt célunk, hogy újabb érdeklődőket, olvasókat nyerjünk.

— Manapság elég sok zokszó hangzik el a könyvtárak pénzügyi támogatásáról. Márpedig ezek a programok pénz nélkül nem valósíthatók meg. Hogyan sikerül mégis megoldást találni?

— Pályázatot pályázatra írunk kollegáinkkal, s több tervünk megvalósítására is sikerült ilyen úton fedezethez jutnunk. így például a hátrányos helyzetűek, a gyermekek és az ifjúság művelődésére írt pályázatunkra, a betegek, idősek könyvtári ellátására, a vakok és csökkentlátóknak nyújtandó könyvtári szolgáltatásokra kaptunk támogatást különböző alapítványoktól. Jelenleg is öt pályamunkánk várja az elbírálást. Egyiket közülük dédelgetett álmunk megvalósítására, a szabadtéri olvasó kialakítására írtunk.

— Felsorolásából kitűnik, hogy a lakosság széles rétegét igyekeznek megnyerni a művelődés ügyének, hiszen szó van itt gyerekekről, fiatalokról, idősekről. Van-e olyan réteg, amelynek könyvtári művelődését a legfontosabbnak tartja?

— Mindegyik egyformán fontos. Mégis hozzám legközelebb a gyermekekkel való foglalkozás áll, mert gyermekkönyvtárosként kezdtem a pályámat, majd hosszú évekig iskolai könyvtárban szolgáltam. Általános iskolásoknak most is folyik egy levelező verseny, amelyet intézményünk hirdetett meg és bonyolít. Ezen a városi és városkörnyéki gyerekek egyenlő eséllyel indulhatnak. Ezek a vetélkedések arra jók - azon felül, hogy az általános műveltség fejlesztését szolgálják -, hdgy nemcsak a legjobb tanulmányi eredményt elért tanulók vehetnek benne részt, ugyanis a különböző országos versenyeket csak a legjobbaknak írják ki.

— Beszéljünk a könyvtár egyik alapfeladatáról, a dokumentumok és információk gyűjtéséről, illetve azok használatának és áramlásának megszervezéséről.

— Ahhoz, hogy a gyűjtőkört megfelelően alakítani tudjuk, szolgáltatásainkat pedig bővíteni, fontos, hogy pénzhez tudjunk jutni. Ezt nagyrészt a városi költségvetés biztosítja, s mint azt már említettem, folyamatosan pályázunk. Feltétlenül szükséges a folyóiratok körének bővítése, hiszen a sajtótermékek megemelkedett árai egyre több embernek teszik lehetetlenné azok megvásárlását. Van tennivalónk a kiadványozás fejlesztésében is, a számítógépes információ- és áüományfeldolgozás is sok feladatot ad még a közeljövőben, bár ez utóbbira egyelőre sem az anyagi, sem a személyi feltételek nem biztosítottak, pedig nagyon fontos lenne kapcsolódni e tekintetben az országos hálózathoz.

— Tervekben, feladatokban úgy látom nincs hiány. Ha összegeznie kellene, milyen könyvtárat szeretne látni maga körül?

— Olyan könyvtárat szeretnék, amelyben az óvodástól az idős emberig mindenki jól érzi magát, s hozzájut az őt érdeklő információhoz, dokumentumhoz. Amelynek van szellemi légköre, munkatársai képzettek, megfelelő műveltséggel, pedagógiaipszichológiai érzékkel, empátiával rendelkeznek. Ahol minden az olvasóért történik. S természetesen a jól végzett munka elismeréseként - az anyagi megbecsülésen túl - tisztelet veszi körül a könyvtárosokat.-pál Keresik a Quintert

Ezeken a hasábokon nemrégiben írtunk arról, hogy a Quinter Kft.-nél átszervezés zajlik.

— Örömmel mondhatom, hogy a megrendelőink pozitívan nyilatkoznak arról, hogy meg mertük ezt a cseppet sem könnyű lépést tenni - kereste meg lapunkat a kft. ügyvezető igazgatója, Bogos Csaba.

— Ritka eset ugyanis - vélik a partnereink, hogy egy cég ezt nyütan fel meri vállalni: ők azonban tudják, hogy mindez a minő-' ség javítása érdekében történt, történik. Azóta is rengeteg ember jelentkezik, a Tolnai Népújságban a hirdetések megjelenése óta megtöbbszöröződött a nálunk munkát keresők száma.

— Változott-e a megrendelők bizalma az Önök cége iránt?

— Igen, mégpedig pozitív irányban. Zalaegerszegen építünk egy raktárát, egy autószalont, Pécsett egy karosszéria-lakatos műhelyt az Opel Gergely számára, és egy 1450 négyzetméteres üzemcsarnokot a Sóin Metal Kft. részére. A Váncza termékeket gyártó Szilas- food Kft. több, mint kétezer négyzetméteres csarnokát most fejezzük be, és előrehaladottak a tárgyalások a Samsonite szekszárdi csarnokának megépítésére is.

Magyar Szabadság Napja

Példaértékű együttélés

A Szabadság Napját először 1991. június 30-án, Gödöllőn ünnepelték abból az alkalomból, hogy hazánk területét elhagyták a szovjet katonák. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, idén Bonyhád is otthont ad az ünnep rendezvényeinek. A május 25-én megrendezésre kerülő ünnepről szerdán tartottak sajtótájékoztatót Budapesten. Ezen elhangzott, hogy Gödöllőn és Bonyhádon kívül Csurgón, Nyírbátorban és Terényben lesznek még rendezvények.

— Hogy esett a választás ezekre a településekre? - kérdeztük Oroszki Istvánt, Bonyhád polgármesterét.

— A Magyar Szabadság Napja Alapítványnál lehetett pályázni ezekre az ünnepi rendezvényekre. Mindenütt a népek közötti megértés, türelem a vezérmotívum: Nyírbátorban a hármashatár közelsége ad alkalmat a népek találkozójának, Terényben a jószomszédi kapcsolatok kerülnek előtérbe, Csurgón pedig nemzetiségi folklórtalálkozó lesz.

Ebbe a sorba jól illik Bonyhád, amely - úgy gondolom - a különféle nemzetiségek példaértékű együttélése miatt kerülhetett be a körbe. Nálunk az ünnepség visszafogott, méltóságteljes lesz.

— Mi lesz a program?

— Szombaton délelőtt tíz órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődik a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium udvarán, az ötven évvel ezelőtt „Malenkij robot"-ra elhurcoltak és sorstársaik tiszteletére. Azért ott, mert annak idején ott gyűjtötték össze a bonyhádiakat. Rossz idő esetén az iskola épületben tartjuk az istentiszteletet.

Ezt követően, 11 órakor dr. Füzes Miklós történész tart megemlékezést, majd felavatjuk az elhurcoltak emlékét megörökítő emléktáblát.

Délután hangverseny lesz a Széchenyi István Általános Iskolában, amelyen a Városi Énekkar és a Székely Kör, valamint a zeneiskola tanárai lépnek fel. Itt kerül átadásra - a képviselőtestület döntése alapján - a Perczel díj is.

— Ki kapja idén?

— Egyelőre hadd maradjon titok! Egyébként a koncerten részt vesz a németországi Hochheim város küldöttsége is, az ottani polgármester Harold Schindler vezetésével. Ök arról a területről érkeznek, ahol sok, egykori bonyhádi és környékbeli kitelepített él.

Végül: este hat órakor kerül sor a Váraljai Ifjúsági Tábor új épületének felavatására. Ez zárja a szombati ünnepi rendezvénysorozatunkat.- hájMi legyen a tulajdonnal?

Az egészségügyi reform előrelépést jelentett az alapellátás színvonalát illetően, az egészségügyi vállalkozás életképességét pedig az elmúlt év gyakorlata bizonyította - tartalmazza az a jelentés, amely a bonyhádi önkormányzat képviselő-testületének tegnapi ülésére készült. A rendelők felszereléséhez, korszerűsítéséhez ugyanakkor a kollegiális ügyvezető háziorvos számít az önkormányzat támogatására.

Az önkormányzatok tulajdonát képező ingatlanok nyilvántartásba vételét meg kell gyorsítani, azok értékének meghatározására egységes szempontokat kell kidolgozni, és annak alapján az értékeket a nyilvántartásban rögzíteni - tartalmazza a város vagyoni helyzetéről szóló beszámoló, amely kívánatosnak tarja, hogy a költségvetéssel együtt határozzák meg az eladásra, szánt ingatlanokat, valamint, hogy az értékesítésből származó bevételek csak beruházásra legyenek fordíthatók.

(Az ülésről részletesen szombati számunkban olvashatnak.)

A forró aszfalton

Kötőjel nélkül

Süt a nap. Kánikula. Megy az autó a forró aszfalton. A Bony- hád-bátaszéki úton, Kismórágy közelében. Jobbra házikó, baloldalt tábla: zöldségek rajza, alatta a felirat: savanyúkáposzta, alatta palánta.

Csemete a kocsiban előreszól:

— Apa! Mi az, hogy savanyúkáposzta-palánta?

— Mi lenne, mi lenne, olyan palánta, amelyik ... Na, ide figyelj fiacskám, ne szórakozz velem, amúgy is meleg van!

Megállnak, visszanéznek, olvasnak: kötőjel az nincs. Hőség annál inkább. - háj-