Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-13 / 137. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1994. június 13., hétfő Mit bányásznak Új-Kaledóniában? Expedíció Mexikóba, egy év Angliában Bodor Árpád, Badics Balázs, Gyarmati Csaba A két fiú, Badics Balázs és Gyarmati Csaba a beszélgetés során kölcsönösen szívesebben szólnak a másik eredményeiről, és versenyzői erényeiről. Ketten a versenyeken Mindketten a Garay Gimnázium másodikos tanulói, s földrajzversenyek győztesei. Badics Balázs megnyerte a Xantus János földrajzversenyt, s ezzel egy 35 napos nyári mexikói expedíció tagja lett. A helyszínről is küld majd tudósítást lapunknak. A verseny három fordulós volt, s Gyarmati Csaba megnyerte az első és a második fordulót is - aminek sajnos nem volt jelentősége, - mert minden fordulóban nulláról indultak. Csak a „végjátékban" maradt le, nem is a tudásával, inkább szubjektivebb szempontok szerint szorult hátrébb. Megnyerte viszont a Lóczy Lajos földrajztudósról elnevezett szintén országos versenyt, Badics Balázs előtt. Utóbbi ezúttal nem is akart elindulni, hogy társának nagyobb legyen az esélye, de Bodor tanár úrnak lett igaza: azzal segítette társát a győzelemhez, hogy indult. A tanár hattyúdala A tanulmányi versenyen elért helyezések mindig a tanár és a tanítvány közös eredményei. Bodor Árpád földrajz- és rajzszakos tanár már nyugdíjban van, s most főként családi okokból befejezi az aktív tanítást. Otthon van most rá szükség. Azt mondja, a két fiú eredménye az ő tanári haty- tyúdala. Aki a természetjáró Bodor Árpádot ismeri, az tudhatja, hogy nem fog ülni a babérjain, pedig vannak babaérjai, lenne hol pihennie. Terve, elképzelése, van számos, például még látnj szeretné Űj-Zélandot, s fogja is látni szögezi le. Legközelebbi tervei között szerepel a Tolna megyei kalauz felújítása, hiszen az utolsó kiadás óta sok év eltelt. A kérdésre, hogy mikor derül ki egy diákról, mire lesz képes, határozottan azt válaszolja, hogy a második órán. Arra való az első óra - mondja- hogy eladja magát és ezzel együtt a tantárgyát a tanár. A következő órán biztosan kiderül az érdeklődő tekintetekből, hogy ki lesz a földrajz rabja, s ki marad meg a tananyag szintjén. Bodor Árpád szerint a földrajz a tudományok szemetesládája. Mindez úgy került szóba, hogy a fiúk azt mondták, az a szép a földrajzban, hogy mindenhez köze van egy kicsit. Mindkét verseny nehéz volt, a döntőben olyan kérdések döntöttek, hogy ki tudta pontosabban, mit bányásznak Új-Kaledóniában. Mikor idáig eljutunk, a fiúk figyelmeztetnek, hogy azért ők nem „mintagyerekek", mással is foglalkoznak, nemcsak tanulással. Soros ösztöndíjjal Valóban, Badics Balázs például megpályázott egy egyéves Soros ösztöndíjat Amerikába, s el is nyert egy angliait. Érdekes volt a válogató verseny, mert közel háromezren jelentkeztek néhány helyre. Az írásbeli válogatót ötszázasával írták. Végül, úgy tűnik a személyes beszélgetés döntötte el, hogy azok között van, akik utazhatnak ősszel egy London melletti magániskolába. Iharost Ibolya Érték A szólószoborról a szekszárdi hegytetőn mondtak már mindent. Szerencsésen túlélte az itt egyébként sem jellemző „képrombolás" korát. Most már remélhető, hogy a rozsda sem végez vele. Kár lenne érte. Nem is csak művészi értéke miatt, hanem azért, mert van. Létrehozták. Egy Kossut-díjas, egyébként Erdélyből származó szobrászművész megálmodta, mások felépítették. Érték, mint munka, és érték, mint a város jelképe, idegenforgalmi látványosság, Szekszárd ősi címerének térbeli változata. -i165 éve, 1829. június 14-i keltezéssel válaszolt Egyed Antal statisztikai-mortográ fiai kérdéseire Radotsay József, Szekszárd hites jegyzője; az adatokból kiderül, hogy akkor 1331 ház és 8497 lakos található a megyeszékhelyen, 583 gyermek jár iskolába, 557 telkes jobbágy, 277 zsellér, 334 mesterember, 79 nemes él itt, jellemzésük a jegyző szerint: „A lakosok indulatukra nézve jobban szilajok, pert szeretők és makacsok, akiket mindazonáltal jószóval hamar szelídekké és békességesekké lehet tenni". 160 éve, 1834. június 15- én született Kegyes József festő. 140 éve, 1854. június 16- án engedélyezte a soproni Haj dán helytartósági kamara, hogy a vármegyei tömlöchöz tartozó rabdolgoztató posztógyárat rabkórházzá alakítsák. 135 éve, 1859. június 18-án született Hollós Lászó akadémikus, világhírű gombatudós, akinek még ma sincs szülőházán (a Babits-ház előtti épületen) emléktábla. 120 éve, 1874. június 17-én írta meg a Tolnamegyei Közlöny, hogy a vármegye- háza kertjében 605 virágot nyitott a rózsatő. 110 éve, 1884. június 15-én fáklyás felvonulással ünnepelték az országgyűlési képviselővé megválasztott Boda Vilmost. 105 éve, 1889. június 16-án a Tolnamegyei Közlöny Bessenyey József simontornyai jegyző fényképészetről szóló könyvéből közölte A fényképek előállítása című részt. 100 éve, 1894. június 17-én Boda Vilmos az előbbi lapban A sárközi vasút címmel írt vezércikket a pálya nyomvonalának kijelölése után. 95 éve, 1899. június 18-án a Tolnavármegye Perczel Mór Csapó Dánielhez írott 1844-es levelét közölte. 55 éve, 1939. június 17-én született Miszlai Sarolta könyvtáros-helytörténész, aki főleg Illyés Gyula megyei emlékeinek összegyűjtéséért tett sokat. Krónikás Sok volt a bűneset - mintegy hetven - az elmúlt héten a szekszárdi rendőrkapitányság működési területén. Ügyes autótolvajok Feltűnően sok volt Szek- szárdon az autófeltörés, és annak a pimaszabb esetei is előfordultak. Az egyik éjszaka az egész Ibolya utcát végigjárták az ismeretlen tettesek. Éel- törtek vagy hat autót és egy nagyobb értékű személygépkocsit el is loptak. Egy másik esetben a szomszéd utcában ugyan megtalálták az autót, de minden hiányzott belőle, ami érték és mozdítható volt. Különös eset A Kiskorzón egy buszból szereltek ki mindent, rádiót, hangfalat, tévét, videót. Hozzáértők szerint legalább másfél órai munka volt. Az esetet az teszi említésre méltóvá, hogy a tettes levelet hagyott maga után. Nem lehet megítélni, hogy feltűnősködni akart-e vagy a lelkiismeret furdalta, mindenestre azt írta: Bocs, éhezek. Ami azt illeti, ez az út a börtönbe vezet, ahol kétségkívül adnak enni, állítólag nem is főznek rosszul, viszont túl sok a rács, a fal, és társaság sem elsőosztályú. Betörés itt is ott is Elég sok tanyabetörés is volt az elmúlt héten, s főként a rongálási kár, meg a bosszúság volt a sok, nem az ellopott holmik értéke. Feltörtek a belvárosban egy könyves pavilont, amelyből ötvenezer forint értékben vittek el műsoros kazettát. Hasonló nagyságrendű volt a kár a palánki vegyesboltban is.-ihi Unplugged Collection Nem lehet nem észrevenni, hogy a Collection zenekar milyen sikerrel koncertezik az utóbbi hónapokban Szekszárdon. Ez egyrészt talán köszönhető a ma oly' divatos unplugged-stí- lusnak is, de a valódi ok inkább az lehet, hogy képesek hitelesen „tolmácsolni" - Collection átiratban - olyan előadókat, zenekarokat, mint például a Police, vagy éppen az R.E.M. Múlt héten szinte nem is lehetett látni plakátot a városban, mégis telt ház fogadta a zenekart a Kockás kocsmában. A Barta, Kalauz, Molnár, Serfőző kvartett egyébként már többször szerepelt az Alisca Rádió műsorában is. KRZ Fotó: -ótósHarmincéves érettségi találkozó a Bezerédj szakközépiskolában Megostromolták a megyeházát Véres választás - 155 éve Harminc éve annak, hogy az 1946-os generáció két osztályközössége, az akkori szekszárdi Bezerédj István Köz- gazdasági Technikum IV./A és IV. /B osztálya 1964-ben ballagott és érettségizett, utána felbomlott és legtöbben egymástól távolra, az ország különböző részeire kerültünk. Iskolánkba nem volt könnyű bekerülni, végzettségünk 5 féle kereskedelmi munkaterületre adott képesítést. Az itt megszerzett középiskolai végzettséggel a főiskolára és egyetemre is bekerülhettünk. Az osztálytalálkozót 1994. június 4-re szervezték diáktársaink, Udvardy Zsuzsanna és Dömötör Lajos. Meghívójukban olvashattuk: Az eltelt idő sok, vagy kevés? Ki hogyan érzi, de életünknek jelentősen nagy hányada, egyre több múltra való emlékezéssel és nem tudni mennyi jövővel. Volt iskolánk aulájában - 40 öregdiák - gyűltünk egybe, a jóbaráti emlékezéstől fűtve, a még mindig tartó diáktársi összetartozás nemes érzésével. Győrből, Egerből, Zalából - a messzi távolból egyaránt megérkeztek, diáktársaink a találkozóra. Egymást melegen, barátian üdvözöltük, majd a középiskola hét évtizedének múltjáról megjelent kiadványt vehettük kezünkbe, mely meglepetésül szolgált, hiszen az elmúlt 70 év során végzett tanulók névsorában a mi osztályaink névsorát is olvashattuk. Három órakor becsengettek, ezután a volt osztálytermünkben odaérkezésünkkor a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei fuvola-, hegedű-, csellókísérettel, a Régi időkre emlékszel-e még?; Búcsúdal és A jóbarátság című ballagási dalokat énekelték - köszöntve a mély megható- dottsággal érkező, ünneplő diákokat. A köszöntő üdvözlést, az ünnepélyes osztályfőnöki óra kezdetén szavalat követte. Tóth Árpád versét hallhattuk: „Kik egy úton, kart karba fűzve 30 éve/ Ballagtatok, ím köszöntelek .../ Teljesüljön be mind - amire vártok .../ Múlt és jövő közt kik középen álltok..." Osztályfőnöki óránkat volt osztályfőnökünk, Gmehling Ferenc és volt tanárunk, Laczkó László vezette le, akik az Anyakönyvi naplóból névsor szerint olvasták nevünket. Beszámoltunk életünk 30 év alatti főbb állomásairól, eseményeiről, családi életünkről, hivatásunkról, jelenlegi egészségi állapotunkról, felidéztük a 30 év előtti diákcsínyeket. Visszaemlékezéseink sikeres, gyümölcsözően gazdag, eredményes, küzdelmes életpályákról tettek tanúbizonyságot. A beszámolók végén az osztályteremben égy perc néma főhajtással emlékeztünk a már elment diáktársainkra, ezt követően a temetőben történt megemlékezés. Az öregdiák-találkozó a Teke Sörözőben (Dózsa Gy. u.) a családtagokkal közösen elfogyasztott vacsorával és mulatozással zárult, az ismét találkozás örömének bizakodásával, szívünkbe zárva Tóth Árpád költőnk szavait, melyet mindnyájunknak útravalóul küld: „Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok/ Még szebb jövő, még dúsabb jutalom,/ S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,/ Szeretetünk is hadd legyen ajándék." Klézli Erzsébet A nemrég lezajlott választási kampányhoz edződött honi fülnek és szemnek is érdekes talán, hogy hevességében leginkább az 1839-ben lezajlott választás emelkedett ki megyénk történetében. Az eredetileg május 8-ára meghirdetett választási gyűlés a megyeháza belső terében kezdődött mintegy 1500-2000 résztvevővel, de eredménytelenül oszlott szét. Május 23-án az újabb gyűlést - az adminisztrátor gróf Vay Ábrahám szerint - az hiúsította meg, hogy Perczel Mór a beszédek alatt „tüzes és illetlen magaviseleté által, miszerint az asztalt verni s hol figéket, hol szamárfüleket mutogatni nem átallotta, a nemesi közönséget annyira ingerli, hogy fő oka lön azon gyűlés célnélküli, rendetlen szétoszlatásának". A következő gyűlést június 17-ére hívták össze, de Vay pecsovics, azaz konzervatív csapata már előzőleg próbálgatta erejét: Hőgyészen „az isteni szolgálatból imádságos könyveikkel hazatérő polgárságot karddal támadta meg", mire a harangokat félreverték, „a lakosság is dorongokra kapott", a részeg nemeseket helybenhagyták. Szekszárdon, a vármegyeházán a nevezetes nap reggelén fegyveresen próbálták kikergetni a kubinszkiakat, azaz a reformpárti nemességet, az előzőleg ott éjszakázó pecsovicsok. A csetepaté percről percre fejlődött valóságos háborúvá. Ki karddal hadakozott, ki csöbörrúddal, a kubinszkiakat kiűzték a megyeházból, de újabb ostromtól félve feltörték a megyei fegyvertárat és - a helyi lakosság támogatásában reménykedve - félreverették a harangokat. Bodnár István és Gárdonyi Albert könyve szerint „a szekszárdi parasztság botokra, dorongokra, vasvillára kapott, a vármegyeházat formálisan megostromolta, kapuját betörte". A kapukon betóduló kubinszkiakat a pecsovicsok kőzápora fogadta, mire azok sem maradtak adósok, és az egyik tégla Keserű István pecsovicsot úgy fejbe találta, hogy a várkútnál hát- rahanyatlott, fejét beverte és meghalt. Erre a konzervatívok részben elmenekültek, részben a pincébe és a padlásra bújtak. A reformerek a főispán ablakait bezúzták, az ajtót rátörték és így kényszerítették újabb választási határnap kitűzésére. Ezt, ha meg is tette, az előtte lezajlott zendüléssel együtt jelentette Bécsben, ahol már országos megmozdulástól tartottak. Talán ezt volt hivatva megakadályozni az a néhány század katonaság, amely legközelebb a vármegyeház előtt már égő kanóccal hitelessé tett ágyúval várta a választókat. Az eltelt idő alatt Döme Dánielt - aki állítólag megölte volna Keserűt - fővesztésre szánták, perbe fogták, de a szekszárdi bírót, Sziget Tamást lelövő s halálát okozó nemest nem keresték, nem kutatták. A választásra végül 1839. október 14-én került sor, itt Bezerédj Istvánt és Perczel Miklóst választották követté. Egy hónap múlva újabb fodu- lattal már pecsovics követeket választották meg, de Magyary Kossá Sámuel birtokára vitte a megye pecsétjét, megbízólevelüket nem hitelesítették, s Pozsonyban köznevetség tárgyává lettek hónapokig. De ez már más történet. Dr. Töttős Gábor
