Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11 / 136. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. június 11., szombat c Marlboro-rock, egy slukkra A Necropsia turnét, lemezszerződést, hangszereket nyert E-KLUB. MARLBORO MU­SIC ROCK-IN '94. DÖNTŐ. JÚNIUS 3. PÉNTEK. Tekintettel arra, hogy a te­hetségkutató események döntő többsége a végére tra­gikomédiába szokott átmenni, igen kíváncsiak vártuk, vajon a Marlboro mit tud kezdeni vele. A MEGÉRKEZÉS. Nem szórakoznak velünk a bejárat­nál, kezünkbe nyomják a mű­sorfüzetet, nyomás befelé. A kis kerthelyiségben sokan töl- tikéznek, de fajsúlyosabb ak­ciókat senki sem indít. Lesko- vics Gábor (PUF) zsűritagot itt sikerült lekapcsolnunk, azt mondja, Kézi-Chopin-párti, de ő sem hisz az elsőségében. Déri úr (Magyar Narancs) ki­fejti, hogy nem szeret kon­certre járni, de a „malvin" (szintén Narancs) kirendelte. Kispaláknál általános nyáriasí- tás történt: a Lovasi olyan majdnem kopasz, a Brautigen meg legalább a hajának a hét­nyolcadát hagyta ott a fodrász kezében. Ennyit az életképek­ből, mert, ugye, az olvasót be kell avatni. A TEHETSÉGEK. A debre­ceni Necropsia kezd, akik nél­kül már nemigen jelenik meg Metal Hammer. Ha azt mond­Dula Sándor (Newergreen) juk, seattle-i, akkor már lehet kapizsgálni, miről is szól. De nem arról, illetve nem csak ar­ról. Teljesen pozitív energiák, a mellettünk ülő zsűri alig bír magával. Különösen a zsűri elnök Szever Pál, a Radio Bridge zenei szerkesztője veri az asz­talt. Fura lárvány, ahogy a nyakkendőjével épphogynem headbengel. (Aztán kiderült, ez a gesztus mindhárom ze­nekart megilleti.) A Newergreen éppen nem nevezhető alternatív bandá­nak, viszont, amit csinál, az meglehetősen egyedi a ma­gyar placcon. Állítólag maga a zenekar sem érti, hogyan sike­rült ezt a hangzást összehozni. Húzós hard /metal, a szöve­gek jók, a dallamvilág ötlet­gazdag. A legnagyobb közönségsi­kert azonban egyértelműen a Kézi-Chopin nyúlja le. Igaz, nekik megvan az az előnyük, hogy az eltelt tíz esztendőben már alaposan bejátszották Budapestet. Mégis, valahogy benne van a levegőben, hogy nem ők nyernek. A SZTÁRVENDÉG. Ez ab­ból is látszott, hogy a beállá­suk háromszor annyi időt vett igénybe, mint a versenyzőké. Kispálékat nagyon szeretik Pesten (is), tulajdonképpen azt csinálnak a színpadon, amihez kedvük van, a siker tuti. Mégis, az az ember ér­zése, a fogadkozások ellenére, Legát Tibor (Kézi-Chopin) túljátszák magukat. Mintha fásultak lettek volna, s ezt a Lovasi jópofáskodásai sem igen tudták leplezni. Sport­nyelven ezt úgy mondják: nem haraptak. EREDMÉNYHIRDETÉS. Előtte fogadások köttetnek, no nem az eredményre, hanem a nyitómondatra. Végül „a zsű­rinek nehéz dolga volt" kezdetű strófa nyert. Tulajdonképpen a végeredményen lehetne vi­tatkozni, de ha fordított lett volna a sorrend, akkor is meg­tehetnénk ugyanezt, hiszen összehasonlíthatatlanul kü­lönböző stílusú zenekarok ju­tottak el idáig. Tehát a győztes a debreceni Necropsia, máso­dik a szegedi Newergreen, harmadik a budapesti Kézi-Chopin. És hogy jó szá­jízzel fejeződött be ez a nagy­szabású verseny, az az értékes díjaknak is köszönhető. Akad­tak, akik lemez-, tumészerző- déssel térhettek haza, s volt, aki Gibson gitárt, Marshall erősítőt, Sonor dobot, video­kamerát húzott maga után. A RENDEZÉS. Akik há- romszázegynéhány jelentke­zőből kiindulva, elő-, közép­döntőkön keresztül, vidéki városokat bekapcsolva, égés nélkül (sőt!) le tudják vezé­nyelni ezt az egészet, azoknak egy kis jeleske dukál az elle­nőrzőbe. Bevéstük. Fotó és szöveg: KRZ Négyötöd zsűri (balról): Leskovics, Cselőtei, Németh, Besnyő írott képek Tél a hegyekben Elhunyt John Wain, még­hozzá különösebb magyaror­szági visszhang, méltatás nél­kül. Úgy két héttel ezelőtt mindössze egyetlen hazai napi­lap emlékezett meg néhány sor­ban személyéről, azaz a neves angol íróról, generációjának egyik legtehetségesebb képvise­lőjéről, aki 69 éves korában tá­vozott az élők sorából. John Wain valamivel több nyomdafestéket érdemelt volna, már csak azért is, mert művei­nek egy része magyarul is ol­vasható. Élményt jelentő alko­tásai közül ez alkalommal a Tél a hegyekben című könyvet ajánljuk az olvasók figyelmébe. A kötet az Európa kiadó jóvol­tából 1977-ben jelent meg, s üzenetének időszerűsége mit sem változott az eltelt 17 év alatt. A regény főhőse, Roger, a kétbalkezes értelmiségi Wales­ben próbálja elsajátítani az ős- lakók nyelvét, s mindeközben számtalan humoros és szomorú kalandot él át a kimondhatatlan nevű Llancrwysben. Minden­napi élethelyzetek - újfajta áb­rázolással, mély érzelmi tarta­lommal és költóiséggel átszőve: ez John Wain titka, s ezt sze­rencsére nem vitte magával a sírba. Szeri Árpád Fesztiváltumé Aranyember Itt a nyár! A következő három hónapban egymást érik majd a fesztiválok országszerte, ezért a Klubtumé - erre az időre - át­alakul Fesztiválturnévá. Az Aranyember nem kifejezetten nyári fesztivál, hisz május­ban tartják és nem szabadtéri. Nevét a BME Goldmann menzá­járól kapta, amely az esemény helyszínéül szolgál. A koncertek két színpadon zajlottak egyidőben, így a tisztelt nagyérdemű válogathatott a zenekarok között. Idén a Kispál és a Borz volt a főzenekar, de fellépett a Palermo Boogie Gang, az ef Zámbó Happy Dead Band, a Nyers, a Mask és még vagy 20 zenekar. A nevekből is látható, hogy szinte minden stílus képviseltette ma­gát. A program este 6-tól reggel 6-ig tartott folyamatosan mind­két színpadon. Aki nem volt ott idén, az jövőre próbálja meg. Az már a nyol­cadik Aranyember Fesztivál lesz.-pogácsa­Wave Lassan ennek az évnek is eltelik a fele, itt az idő, hogy visszatekintsünk, mi is történt a hazai „füg­getlenek" háza táján. A leginkább aktívnak a Bahia kiadó mutatkozott, mely többnyire a hazai wave nagy legendáit, az elmúlt évtizedben kevés lehetősé­get kapott - bár néha kissé kopott - ősök, archív- és újabbkeletű munkáit részesíti előnyben. Ilyen például az ex-Bizottságos Wahorn András, aki idén két anyaggal is jelentkezett. Az egyik a tel­jesen önálló Komoly-zene című kazetta/CD, amely instrumentális zenei kísérleteket takar, valamint a Dixi-Lee nevű „tébolyköltóvel" közösen készült „mű”. Ez utóbbi tulajdonképpen „szöveges" folyta­tása a - szerintem kiváló - Komoly-zene kísérletei­nek, két független egyéniség kalandozása az egy­másra találás legcsekélyebb esélye nélkül. Kár, hogy nem lehet úgy hallgatni, mint valamelyik Velvet Underground számot, a szöveg a jobb csatornán, a zene a másikon. Wahornnál viszont - én úgy érzem - kezd egyensúlyba kerülni a zenei mondanivaló, az eddig túlsúlyban lévő extrém megnyilvánulásokkal. Dixi - „a költő " - a pesti éjszaka hírhedt alakja, a szórakozóhelyek provokatív réme, a kitiltottak lista­vezetője. Hasonlóan különös egyéniség - volt - Pil­langó, akit többek között a Sziámi-Sziámi korai kon­certjeiről ismerhetünk és legfeltűnőbb ismertetőjele a testét teljesen elborító tetoválás volt. Más másod­szor is múlt időt használok vele kapcsolatban. En­nek az az oka, hogy néhány nappal a Gasner János­sal közösen készített Börtöndalok című kazettája megjelenése után öngyilkosságot követett el. Túlélt sok-sok megpróbáltatást - börtönt, sokezer túszú- rást -, aztán „rocksztár" lett. És ebbe már sokan be­lehaltak. Szólnom kellene még a Kontroll Csoport egykori énekesnője, Bárdos Deák Ágnes örök-ígéret zeneka­rának, az Ági és fiúk CD/kazettája megjelenéséről, de nem szívesen teszem. Sajnos pont ó, a lényeg, a díva, az, aki a gyenge pontja ennek a produkciónak. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ahányszor újrahallgatom, azt érzem: minek? Miért jó a dobos, miért korrekt a basszus és a gitár, ha nincs zene, nincs igazi mondanivaló. Most értettem meg, miért volt annyi próbálkozás, olyan sok tag­csere az évek során. Ilyen az, ha nincs meg a kellő összetartó erő. A Bahia első nem magyar kiadványa szintén egy legendás énekesnő, az 1988-ban elhunyt Nico '85-ös pécsi koncertje. Bár a kazettán található 14 dal rész­ben átfedi a Behind the Iron Curtain (A vasfüggöny mögött) című koncertlemezt, mégis remek, hogy egy ilyen ritkaság is hozzáférhetővé vált. „pápai" ZUG-tárlat Molnár Éva TAVASSZAL. De lehetne a címe a bo­hóc, a színész, az álarcos, mert mindegyiken ugyanar­ról szól, az emberről, aki egy másik arc mögött él.-BP.- Fotó:-ótós­A blues két napja Pakson Ugyan sajtótájékoztatót is tartottak az eseményről, mégis igencsak bele kell fe­ledkeznünk a műsorfüzetbe, ha mindazt le akarjuk írni, ami a jövő hétvégi paksi II. Nemzetközi Blues-Rock és Gaszt­ronómiai Fesztiválon várható. Ráadásul a hivatalos névből még ki is maradt a blues-rock fotókiállítás, a fesztivál foci, valamint a blues-rock video­filmek versenye (házigazda a TELEPAKS). Gárdái György fő­szervező már megint valami gigantikusban gondolkodik a jelek szerint, mert mindenből a legjobbat akarja. Szerencsé­jére, na meg a leendő nézők szerencséjére, ehhez megfe­lelő számú és súlyú támogatót is talált. Az igen guszta, mindenre kiterjedő műsorfüzet szerint a program - az ESZI parkjában és a sportcsarnokban - június 17-én, pénteken 17 órától az ünnepélyes megnyitóval kez­dődik. Az első hordó Kanizsai sört 17.15-kor csapolják. A pénteki koncertek: 18.00: Herfli Davidson, 19.15: Deák Bili Blues Band, 20.30: RABB, 21.45: Hungarian Atomic Blues Brot­hers (Tátraiék, ők készítették a most megjelent Hendrix-emlék- albumot), 23.00: Blues Company, 01.00: Jam session (amelybe be­száll Frenreisz Károly, László At­tila és Juhász Gábor is). Ezen a napon tekinthető meg Kál- mándy Ferenc rock-blues fo­tókiállítása is. Másnap a fáradt gyomrokat a halászlé és egyéb halételek készítőinek országos sereg­szemléjén lehet kicsit rendbe­hozni. A 10.00 órától induló program műsorvezetője Dám László, a Kossuth Rádió mun­katársa lesz. Ugyanekkor zaj­lik a díjnyertes borok bemuta­tója és árusítása is. Délelőtt a sportnak is adnak a résztve­vők: a blues-rock válogatott (pl. Frenreisz, Köves, Török), a városi képviselők válogatottja (pl. Bor, dr. Blazsek, Loparits), illetve a szponzorok váloga­tottja (MATÁV, IVÓ Interna­tional, Kanizsa Sörgyár Rt.) méri össze tudását. A haléte­lek versenyének eredmény- hirdetésére 14.00 órától kerül sor. Szombati koncertek: 14.15: Túzkerék Revival Band, 15.15 PMD Blues Band, 16.30: Shabby Blues Band, 17.45: Stexas Blues Band, 19.00: Blues Company, 20.30: Hobo Blues Band, 22.30: Bergendy Szalonzenekar. Köz­ben 20.15-kor a blues-rock vi- deoverseny eredményhirde­tése lesz, valamint 22.00-kor Kanizsai sörivó verseny. KRZ Fotó: Degré Gábor A Závodi-Török duó a tavalyi fesztiválon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom