Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. május 7., szombat Módszer- és személyváltás a megyei Vöröskeresztnél Dr. Szabó Attila Új titkár került idén a Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szervezetének élére, dr. Szabó Attila. Az 51 éves titkár vállalati szociál-politikából doktorált. Korábban a Martfűi Tisza Cipőgyárban dolgozott, 10 évig volt függetlenített szak- szervezeti titkár, majd 1982-87-ig személyzeti-szociális igazgató. Ezt követően kinevezték igazgatónak a Kisújszállási Faipari Vállalat élére, majd a karcagi Kenyérgyár vezetője lett. A Tolna megyei vöröskeresztes szervezet vezetői posztját pályázat útján nyerte el. — Életútját tekintve eddig nem folytatott karitatív tevékenységet. Miért váltott és hogyan esett a választás a lakhelyétől, Martfűtől 180 kilométerre eső Szekszárdra? — A humán terület az, ami engem mindig érdekelt és a Vöröskeresztnél is szociális feladatokkal kell foglalkozni. Ami a megyét illeti, nem volt ismeretlen számomra Tolna, laknak itt barátaim, tetszett a megye és Szekszárd is. — Pályázott, nyert. Mi állt a programjában? — Készítettem egy programot, amiben a Vöröskereszt minden lényeges tevékenységére kitértem, kiemelten kezelve azokat a munkaterületeket és megoldásokat, melyek segítségével a mai magyarországi viszonyok között egy karitatív szervezet a lakosságért, az emberek szociális biztonságáért tehet. A vöröskeresztes munkában nem elsősorban a rendszerváltozás, hanem a társadalmi változások miatt kell más formákat keresni, mint korábban. — Ha jól értem, újfajta módszereket javasol bevezetni a vöröskeresztes munkában. — Részben. Tolna megye kis lélekszámú településekből áll, ahonnan a fiatalok elköltöztek, az idősek magukra maradtak. Ha betegek, nincs aki törődne velük. Ezt a feladatot a Vöröskeresztnek kell felvállalnia, méghozzá olyan módon, hogy a rászorulóknak ebédet viszünk, bevásárolunk, gyógyszert kiváltunk, még minimális házi betegápolást is el tudok képzelni. — Kik végeznék ezeket a feladatokat és ki fizetné őket? — Munkanélkülieket képeznénk ki a megyei munkaügyi központ segítségével, a bérüket pedig a helyi önkormányzatok fizetnék. — Egyeztettek ezzel kapcsolatban már valakivel? — Nem, ez még csak egy elképzelés. Arra viszont már lépéseket tettünk, hogy a városi vöröskeresztes szervezetek nyitottabbak legyenek. Ne a falvakból kelljen egy-egy akció kapcsán az embereknek bejönniük a városba, hanem mi menjünk ki. — További tervek? — Szorosabb kapcsolatot szeretnék kiépíteni az önkormányzatokkal, a városi szociális bizottságokkal a szegényebb néprétegek segítése érdekében. Az ÁNTSZ-szel, a védőnőkkel, a polgárvédelemmel már megtaláltuk a megfelelő együttműködési területeket, résztvettünk a dohányzás elleni akcióban, a Föld napja rendezvényeken, ápolási, csecsemőgondozási versenyt szerveztünk. Előttünk álló nagy feladat a véradások újbóli, az eddiginél hatékonyabb szervezése. Nyári tábort szervezünk munkanélküli szülők gyermekeinek Esztergom mellett, az egészségkárosodott gyerekeknek pedig kirándulást. A megyei szervezeten belül hatékonyabbá kell tenni a gazdálkodást. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Rangos nemzetközi szakértők is voltak Oktatás, biztonsági kultúra és az atom Interjú dr. Trampus Péter egyetemi docenssel Pakson beszélgetünk, az atomerőmű vezérigazgató törzsvezetőjével az erőmű szakemberképzését szolgáló egyhetes szeminárium zárásakor. — Kevés szó esik arról, hogy a paksi atomerőmű a világ valamennyi atomerőművét összehasonlító statisztikákban a biztonságos üzemelés szempontja szerint az élmezőnyben foglal helyet. Mit tesznek az eredmény megtartásáért? — Tavaly egy pályázatot írtunk a nemzetközi atomenergia ügynökségnek, hogy támogassa az erőművünkben folyó oktatási tevékenységet, ami a biztonságos üzemeltetést, a biztonsági kultúra fejlesztését is jelenti - kezdi válaszát dr. Trampus Péter, a műszaki tudomány kandidátusa, címzetes egyetemi docens, a Paksi Atomerőmű RT vezérigazgató törzs vezetője. — Az ügynökség támogatását elnyertük, és ilyen módon egy átfogó, nagy úgynevezett mo- dell-projektet tudtunk elindítani. Ez magában foglalja az ügynökség által javasolt szisz- tematikus oktatást, ráépítve a meglévő oktatási rendszerünkre. Másik lényeges pontja a projektnek, hogy létrehozunk egy karbantartó gyakorló központot, mert a paksi atomerőmű nem rendelkezik ilyennel. Korábban az operatív személyzet képzésére koncentráltunk, a karbantartó személyzet képzése kisebb hangsúlyt kapott. Az előzőek eredményeként javítjuk az erőmű biztonsági kultúráját. — Mennyi időre tervezték a projektet és mennyibe került? — Ez négyéves lefutású, és 800 millió forintos költségvetésű, ennek egyharmadát az ügynökség technikai segélyként adja, másik hányadát az Európai Unió, döntő részét a paksi atomerőmű fedezi. — Kimondottan a paksi erőműé ez a modell projekt, vagy részt vesznek benne mások is az országból? — Ez az ország projektje és részt vesznek benne mindazok, akik korábban is hozzájárultak a paksi atomerőmű oktatási rendszerének kialakításához és folyamatos fejlesztéséhez. így például a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Atomenergia Kutató Intézete, az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonságtechnikai felügyelete, a Budapesti Műszaki Egyetem Ergonómiai és Pszichológiai Tanszéke és a Villamosener- gia-ipari Kutató Intézet. — A közelmúltban hallhattuk, hogy Pakson nem építenek újabb blokkokat, nem fejlesztik tovább az erőművet, miért van akkor jelentősége az oktatás fejlesztésének, hiszen az üzemelésre tervezett időből már 12 év eltelt. — Az elmúlt évben egy tárcanélküli miniszteri rendelet 12 évenként használati engedély megújítását írja elő. Ebben benne van az is, hogy esetleg egy 4. tizenkét évre is meg lehet kérni az erőmű használati engedélyét. Tehát a hátralévő időszakban annak minden egyes évében megfelelő tudású és kompetenciájú szakembereknek kell üzemeltetni az erőművet. — A projekt keretében nagy érdeklődést kiváltó szemináriumot tartottak Pakson. Rangos nemzetközi szakértők is részt vettek ... — Amerikai, angol, francia, kanadai, német és spanyol szakemberek voltak, akik hazájuk erőművi személyzetképzésének legaktuálisabb kérdéseiről tartottak előadást. Ezt követően kerekasztal beszélgetések és viták zajlottak. A nemzetközi szakmai elit gyakorlata követhető ugyan, de nem másolható. További szemináriumok során részletkérdéseket fogunk tárgyalni. Hazai szakembereink lehetőséget kaptak az ügynökség támogatásával, hogy hosz- szabb-rövidebb időre tanul- mányutakra, tudományos látogatásokra menjenek a világ bármely országába, ahol eredményesen alkalmazzák ezt az oktatási rendszert. Köszönöm az interjút! Decsi Kiss János Egy táska titkai A vállalkozó orvos Dr. Horváth Gábor módszerei Klub, az anyanyelv fennmaradásáért Egy sikeres rendezvényen: a tavalyi sörfesztiválon Dr. Horváth Gábor gyermekgyógyászt sokan ismerik Tolna megyében, főként a megyeszékhelyen. Jó néhány éve dolgozik körzeti orvosként a Kandó Kálmán utcai gyermekorvosi rendelőben. Tavaly nyár óta vállalkozó orvos. Nemrég egy előadásra hívták Szombathelyre, ahol a vállakozó orvosok III. országos konferenciáját tartották. Dr. Horváth Gábor előadásának témája az az orvosi táska volt, amely nagy visszhangot keltett nemcsak a Tolna megyei, hanem a konferencián részt vevő orvoskollégák között is. — Valójában ez egy komplett orvosi táska, de a kor követelményeinek megfelelő eszközökkel, műszerekkel felszerelve. A táska lelke egy nagy kapacitású hordozható számítógép, ezzel bármikor le lehet hívni egy adott beteg személyi és a betegségével kapcsolatos adatait. Úgy gondolom, hogy egy orvosnak ez az egyik legfontosabb munkaeszköze. A gép tárolja a legfontosabb gyógyszerek nevét és esetleges mellékhatásukat is. Ami még kiegészíti a munkát - és elengedhetetlenül fontos - egy rádiótelefon. Ezzel akár az otthoni üzenetrögzítőmet is fel lehet tárcsázni, így a közben befutott hívásokra is házhoz tudok sietni - mondta dr. Horváth Gábor. — Hogyan jutott önhöz a táska? ■— Nem üzletben, készen vásárolt orvosi táskáról van szó. Tavaly ősszel támadt az ötletem, hogy a megvásárolt számítógéppel hordozhatóvá teszem a rendelőt. Ehhez - kiegészítőként - olyan segédeszközöket vásároltam, mint a digitális lázmérő, az ujjbegyen vérnyomást mérő műszer, a fülvizsgáló, a vizelettesztelő és a különböző gyógyszerek, fecskendők. Valójában egy komplett - a hagyományostól merőben más - orvosi táskát készítettem magamnak. A használat során egyre tökéletesítettem, így állt össze a praktikus, a közismert orvosi táskánál laposabb és könnyebb, de közel félmilliós értékű hordozható rendelő. — Tapasztalatai? — A modern berendezések segítségével lényegesen egyszerűbb és gyorsabb a gyerekek vizsgálata, szinte össze sem lehet hasonlítani a korábbi munkatempóval. Úgy érzem, hogy minőségileg is javult a munkám. — Kollégái hogyan reagáltak az előadásra? — Természetesen nagyon tetszett mindenkinek és az orvoskollégák azt kérdezték, hol lehet megvásárolni az általam bemutatott orvosi táskát. Én elmondtam, hogy a táska az én fantáziám szüleménye, de ők is összeállíthatják egy kis leleményességgel. Dr. Dokto- rics Béla, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára az előadásom után csak annyit mondott, hogy bárcsak minden orvosnak ilyen orvosi táskája lenne. —■ Úgy tudom, hogy a Kandó Kálmán úti rendelőben is van valami különlegesség. A rendelő várótermében halk zeneszó és a gyerekek által ismert, kedvelt mesék nyugtatják a feszült idegeket, csökkentik a gyerekek félelmét a fehérköpenyes doktorbácsitól. Garay Előd A Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület az országban az elsők között alakult, 1986-ban. A klub alapító vezetője Simon Józsefné, született Streicher Mária, több átalakulás után, ma is aktív tagja a közösségnek, jóllehet, most nem klubvezetőnek nevezik. — Kicsit körülményes a beosztásomat meghatározni, mert amikor 1986-ban megalakult a német klub, egyértelmű volt, hogy klubvezető vagyok. Amikor 1990. megalakult az egyesület a klub tagságából, a klub megszűnt, így nincs klubvezető sem, csak olyan, aki szervezi a klubesteket, foglalkozásokat, programokat. Ezért „az egyesület klubvezetője" címet viselem. — Maradjunk a nyelvnél. Honnan a nyelvismeret ilyen magas szintje? — Nekem még könnyű volt a német nyelvet elsajátítanom, előbb tudtam németül, mint magyarul a szülői ház jóvoltából. Ezt fejlesztettem tovább, így jutottam el a felsőfokú állami nyelvvizsgáig. — Két gyermeke van, ók is beszélnek németül? — Beszélnek, de nem ilyen jól és ez az én hibám. Otthon nem beszéltem velük németül, azt hittem, hogy majd megtanulnak az iskolában. — Ennek ellenére azért a lányából nyelvtanár lett. — Igen, nagyon szépen beszéli a németet, de sajnos nem tőlem tanulta, hanem a főiskolán, egyetemen, a saját szorgalmából lett nyelvtanár. A fiam mindent megért, de nehezen válaszol. A két kicsi unokám tanulékony lenne, de sajnos keveset vagyunk együtt, hogy folyamatos lenne a beszélgetés. — Ha jól tudom, először gyerekekkel kezdett el foglalkozni. — Igen, 1984-ben alakult meg az ifjúsági német klub. Több házaspár elhozta gyermekét a klubestekre és engem, aki pedagógus vagyok, felkértek, hogy foglalkozzam a kicsikkel németül, hogy ők is „kapjanak valamit" a klubesten és ne zavarják a felnőtteket. Azok, akiknek nem volt kire hagyni, elhozták a gyermekeiket, sőt, a gyerek-felvigyázó nagymamák is eljöhettek így, vagyis az egész család. A foglalkozások, - daltanulás, körjátékok, - jól sikerültek, minden alkalommal bemutattuk a tanultakat a klubest végén. Ezek a bemutatók nagy tetszést arattak, de a gyerekek maguk is nagyon élvezték, arról nem is szólva, hogy nyelvtanulás szempontjából is igen hasznosnak bizonyultak a foglalkozások. Ebből támadt az ötlet, hogy alakítsunk egy általános Deutsch-, azaz német klubot, ahol a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki részt vehet, aki érdeklődik a német nyelv, a kultúra, a szokások iránt, akár német származású, akár csak tanulja a nyelvet. — Ezek után kérték fel a klubvezetésre 1986-ban? — Igen, így történt. Abban az évben Pécsett résztvettem egy kétnapos konferencián, ahol világossá vált, hogy mi a feladatom, így nagy lelkesedéssel sikeresen vezettem a német nemzetiségi klubot, ahol sok sikerélményem volt. A kronológiát folytatva, 1991. januárjában megalakult a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület, melynek elnöke az a Szendrei Mihály lett, aki kezdettől fogva alapító klubtag volt. — Melyik forma, a rendszer- váltás előtti klubszerű, vagy az egyesületi az eredményesebb? — Mindennek van előnye és hátránya, de én olyan szerencsés derűlátó alkat vagyok, hogy mindig az előnyöket látom meg elsősorban. A rendszerváltás előtt egyedül éreztem magam felelősnek az eredményért, a működésért. Nekem kellett a programokat megtervezni és egyeztetni az intézményekkel amelyekhez tartoztunk - a Babits művelődési központ, később a Deutsche Bühne -, az előadókkal, a közönségszervezőkkel, a klubtagsággal. Ez rengeteg munkát jelentett, de az én kezemben futottak össze a szálak. A rendszerváltás nálunk is nagy változást hozott. Én 1991-93. között egészségi okok miatt kimaradtam az átalakulási folyamatból. Amikor 1993. elején újból felkértek a klubvezetői teendők ellátására, megváltozott körülmények között találtam magam. Az egyesületnek 7 tagú vezetősége van, ennyi főnököm, illetve segítőtársam van most. Elmondhatom, lassan megtaláltam a helyemet, miután megtanultam, hogy kire, miben lehet és nem számítani és ők is tapasztalják, hogy nyugodtan rámhagyhatják azt, ami az én dolgom. — Tehát megoszlik a felelősség. — Igen, és ez jó. De az ötletek is közösek, sok olyan program adódik, amit a vezetőségi tagok „hoznak", sőt csoportok jelentkeznek, akik szeretnének jönni, fellépni, szerepelni. így közösen százszor könnyebb, mint mikor a „magam ura" voltam. Igaz, nem tudunk olyan gálánsak lenni, mint régebben, hogy pl. egyetemekről hívjunk előadókat, válogassunk a jobbnál-jobb helyi előadókban is, mert most önállóan gazdálkodik az egyesület és „szegény az eklézsia". Örülnünk kell minden fillérnek, amit kapunk és annak, amit nem kell kiadnunk. — Gondolom, a tagság érdeklődése is változott időközben. — Valóban, most más témák érdeklik a tagságot, mint korábban. Az irodalmi előadások helyett inkább a kárpótlási jegyek felhasználása, gazdálkodás, szőlő- és bortermelés, vagyis gyakorlati dolgok, megélhetési, újrakezdési problémák foglalkoztatják őket, ezért ilyen jellegű előadásokat szervezünk. F. K. É.
