Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14 / 113. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. május 14., szombat Nick Cave a PeCsa-ban Érdemes észrevenni a Kylie Minogue-feliratú táskát A fene se érti azt a kopa­szodó szlovént. Képes volt be- fűvezni az előzenekaron, hogy aztán a Nick Cave kon­certen meg ne tudjon magáról. Biztos otthon nem szokta a lelkem, itt meg úgy érezte, kö­telező. A hülye. Néhányan meg mertek volna esküdni: az utolsó pil­lanatban elmarad majd a buli, annyira hihetetlen volt, hogy az ausztrál Budapesten, élő­ben „néz szembe a szomorúság­gal". De azért hogy titkon mindenki remélt, azt a PeCsa szabadtéri nézőterének zsú­foltsága jelezte. Ahogy a hiva­talos kommünikékben meg szokták jegyezni, a magyar közélet számos kiválósága is képviseltette magát ezen az estén. Politikusok és zenészek most vállukat egymásnak vetve keresték a réseket, hogy rögzítsék Nick Cave minden mozdulatát. A dolog azért korántsem volt ilyen egyszerű, hiszen előbb túl kellett esni a Kim Salmon and the Surrealist nevű társaságon, ami nem kis megpróbáltatásokkal járt a közönség és a zenekar szá­mára egyaránt. Előbbi a je­gyek magasra tartásával, va­lamint a jobb és bal kéz kö­zépső ujjainak kinyújtásával igyekezett gyorsabb levonu­lásra bírni a triót, utóbbi pedig ezt meglehetősen nehezen tudta tolerálni. Egyenlőtlen küzdelemről számolhatok be. Nick Cave And The Bad Seeds. Azt írja egy kritikus, hogy a Let Love In kilenc dala, egyben kilenc katarzis. Lehet, az viszont tény, hogy amikor Cave megjelent a színpadon, más megszűnt a létezés szint­jén mozogni. Innentől egészen a koncert végéig szinte elvi­selhetetlen feszültség vibrált a levegőben, örületes energiák, méltóságteljes szomorúságba ágyazva. Én meg nem tudnám mondani, hogy mi a jó ebben, mitől nem tudtuk levenni a szemünket az énekesről, mint ahogy azt is nehéz lenne megmagyarázni, miért szok­tak időnként bizseregni az ér­zékszerveink. Nick Cave ért ahhoz, hogyan játsszon a belső hangokkal. Aztán hat­vanöt perc folyamatos izgatás után egyszer csak abbahagy­ták, utána kétszer még vissza­fütyülték a zenekart, és vége. Élkezdhettünk gondol­kodni. Mi is történt? Nem volt gigantikus lámpapark (sót!), nem volt kristályhangzás (naná!), nem volt látványos összeborulás a közönséggel (brrr!!!). Felment egy zenekar a színpadra és a pesti éjszaká­ban adott nekünk valamit, amitől már nem fogunk sza­badulni. A szlovén is magához tért, megtette, ami tőle tellett. KRZ Apróhírek Örömhír a dark híveinek. Információink szerint, decem­berben újra együtt játszik az eddigi legjobb hazai darkcsa- pat, az F.O. System. « , A sZUGgesztió sorozat kö­vetkező, ötödik rendezvénye május 18-án, szerdán lesz. A 18.30 órakor kezdődő „Rám csaj még nem volt ilyen hatással" című film után Szönyei Tamás újságíróval lesz beszélgetés, majd az I love you zenekar koncertje következik. Négyéves a szekszárdi Vi- deovilág kölcsönző. E hír leg­főképpen azért érdekes, mert tulajdonosa, Lala, alias Marosi Lajos a megyeszékhely kultu­rális életének egyik mecénása. Azaz Isten éltesse a Videovi- lágot! V Ma egész nap zajlik a szek­szárdi Graffiti Klubban a Rock '94 Szekszárd tehetség­kutató verseny. Este, ha min­den igaz, Tankcsapda koncert zárja a napot. Volt szerencsénk beletekin­teni Gyimesi Sándornak, a Csörge-tói fesztivál szervező­jének noteszébe. A július 14-17 között zajló eseményre olyan fellépők hivatalosak, mint a Skorpió, a Török Adám és a RABB, Hobo és Deák Bili, Au­róra, Prognózis, Waszlavik, August Förster stb. Mozgóképek Heroin és gázpedál Utálom az utolsó utáni képeket. Amikor a műholdas csatornák azt a két megszállottat mutogatják, akik nemrég földkörüli pályára álltak. Igaz, Kurt Cobain heroinnal, míg Senna gázpedállal érte el azt a rohadt sebességet. A végén már egyikük sem keresgélte a féket, mondjuk elég tré is lett volna - tőlük, de csak tőlük. Senna azt nyilatkozta, nem érdekli, mit gondolnak a többiek, ő úgy megy, ahogy neki jó, és nem, ahogy má­soknak. Cobaint meg már egyszer visszahozták Rómából, kómából, nem tudom, igazából örült e neki. Egyik sem volt éppenséggel mosolygós típus, ellenben sütött belőlük a középszert irritáló tehetség. Tetejében a nirvánás gyo­morbajjal együttjáró krónikus kedélyelvonással is küsz­ködött, a brazil meg szerette helyretenni a vetély-, s olykor a csapattársait is. Mindketten nagy mágusok voltak. Na persze, ha az utolsó hülye húzásuktól eltekintünk. Sokan utáljuk az utolsó utáni képeiket. Azok már csak ismétlések lehetnek. KRZ Klubtumé A KLUB Győr sokáig azon városok közé tartozott, ahol nagyon nehéz volt fellépési lehetőséget találni a zenekaroknak. Néhány hónapja azonban megnyílt A KLUB és ez a prob­léma azonnal megoldódott. Olyannyira kedvelt a hely, hogy nem csak a klubszintű, de a turnézó nagyobb zene­karok is itt lépnek fel a hely hangulata és a kedvezőbb fel­tételek miatt. A városközponthoz közel, de mégis lakóterülettől távol található a KLUB, a főiskola közvetlen szomszédságában. A közönség is nagyrészt főiskolásokból áll, ezért a prog­ramok többnyire hétköznapokon kerülnek megrende­zésre. A KLUB egyetlen hibája, hogy összesen egy nagy helyiségből áll. Itt van a büfé, a színpad, néhány asztal, néhány szék. így ha valaki dumikáíni akar, vagy csak egyszerűen levegőre vágyik, ki kell mennie a házból. Ez nyáron nem probléma, de télen már meggondolandó. Ál­talában telt ház van, ami kb. két-háromszáz embert jelent, ilyenkor a büfé megközelítése is rengeteg fáradtságot igényel és további feladatot jelent, hogy az éltető nedű a pohárban maradjon, ne fröcskölje szét a tisztelt vendég az állandóan beléütköző sorstársaira. Nagy előny lenne, ha az illetékesek tudnának ezen a helyzeten változtatni, egy külön helyiséggel, vagy nagyobb bárpulttal, bár a hely adottságait figyelembe véve nehéz dolguk van. A Klubturné sorozatban általában a negatív tapasztala­tok domborodnak ki jobban, de ez nem tükrözi az átfogó értékelés minőségét. Á KLUB esetében is ez a helyzet, hisz az alapvető pozitívum, hogy egyáltalán létezik és a fiata­lok szeretik. Aki Győrben jár, nézzen be! „pogácsa" Tehetségkutatott Prosectura Még javában zajlik a Marl­boro Rock-in '94 tehetségku­tató verseny, amelyen a leg­jobbak közé bekerült a szek­szárdi Prosectura zenekar is. A döntőig ugyan nem jutottak el, viszont a háromszáztizen­hét jelentkezőből az első ti­zennyolc közé választotta be produkciójukat a zsűri. Polgár Tamással gitárossal beszélget­tünk. — Miért indultatok el? — A menedzserünk neve­zett be minket, mert ő úgy gondolta, hogy ez biztos na­gyon hasznos lesz. Mivel elju- tottünk a legjobb tizennyolcig, így azok közé kerültünk, akik élőben is bemutathatták fan­tasztikus tudásukat. Az egyik elődöntőre Pécsett került sor, a Hard Rák Caféban. Itt aztán, bár a zsűri pozitívan értékelte a dolgot, egyenes ágon ki is estünk. — Jó dolog volt idáig eljutni? — Biztos nagyon jó ne­künk, hogy a háromszázti­zenhét közül bejutottunk a ti­zennyolcba, de különösebb je­lentőségét nem látom. Magá­ról a versenyről tudni kell, hogy minden benevezett ze­nekarnak többezer forintot kellett fizetni nevezési díj gyanánt; ha valaki ezt kiszá­molja, rájön, a szervezőknek ez nem egy rossz kiindulási pont. Különösen, hogy a díjak a kiírásban nem voltak igazán lekonkretizálva. Koncerttur­néról és lemezkiadásról szó volt ugyan, de mint tudjuk, egy koncertturné állhat három fellépésből és negyvenötből is. Egy lemezt is kiadhatnak öt­száz példányban, meg mond­juk ötezerben. — Milyen a legutóbbi kazettá­tok visszhangja? — A reklám hiányához ké­pest, úgy érezzük, elég jól el­ment. Egyelőre kifutotta ma­gát. Készülnek új számok, amiből talán őszre lesz is va­lami. Ezzel együtt megpróbá­lunk egy komolyabb kiadóhoz kerülni. KRZ Az ó dolga Menyhárt: „Június végén megyek” Hétfőn a ZUG-ban adott koncertet a Menyhárt Jenő-Másik János duó. Itt tet­tünk fel néhány kérdést Menyhárt Jenőnek. — Egyik interjúd alapján neked most nem itt kellene len­ned, hanem Amerikában. — Kicsit elhúzódtak az ügyeim. Amikor a Magyar Narancs közölte az interjút, az akkor már kéthónapos volt. A május eleji időpont egy kicsit módosult, most úgy gondolom, hogy június végén fogok elmenni. — Mit csinálsz Ameriká­ban? — Erről itt még nem tu­dok beszélni, én sem vagyok még ezzel egészen pontosan tisztában. — Meddig maradsz kint? — Nem tudom, ez még bizonytalan. — Úgy utazol ki, hogy éppen megjelenik egy új produkciód kazettán. — Ez nem akart egy olyanfajta vállalkozás lenni, hogy kiad egy CD-t, utána koncertezés, aztán kiad egy másik CD-t. Házibulikon ját­szottunk, hívtak különböző helyekre, ott koncerteztünk, és megörökítettük. Tulajdon­képpen félig-meddig a vélet­len szülte. Igazából nem köt­hető egyikünk múltjához sem, egyszerűen két ember valamilyen oknál fogva együtt zenél, ami egy nagyon jó műfaj. — Az Európa Kiadó Katona József Színház-beli fellépése mit jelentett? — Egyrészt annyit, hogy készült erről egy felvétel, amelyet a Bahia CD-n meg fog jelentetni, másrészt a Ba­hia és a Balázs Béla Stúdió közösen forgatott egy kon­certvideó anyagot. Plusz most az Európa Kiadó bi­zonytalan időre felfüggeszti a tevékenységét. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem feloszlást jelent. KRZ Ma este tartja búcsúbuliját a Petőfi Csarnok szabadtéri szín­padán az Ossian zenekar. Kilenc év, hét stúdiólemez, egy vá­logatásalbum, többszáz buli - ennyi volt. * Ákos teste- Rémrevü ­Ákos teste, zöldre festve, felutazott Budapestre. Irult-pirult a főváros, merthogy meztelen volt Ákos. Zöld az ajka, zöld a karja, zöld szőrét mi sem takarja. Pislantott kettőt vagy egyet, és csak annyit mondott: brekk-brekk. Majd látszatra kővé vált, mert egy gólya arra szállt. Kak Tibi ZUG-tárlat Filozófus vigyázz! Klencsár Gábor. Az alkotást megtekintő filozófusok közül eddig még senki sem kapott hidegrázást vagy szürkült el a fél­elemtől. -BP.­Fotó:-ótós-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom