Tolnai Népújság, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-30 / 101. szám

12 WÚJSÁG HÉT VÉGI MAGZIN 1994. április 30., szombat Először is szeretném leszö­gezni: lelkes híve vagyok a te­toválásnak és utálom az előíté­leteket. Bőrkörkép Szóval. Megvolt végre az első magyat; tetováló expó. Budapesten rendezte a Devils Motoros Klub, s az eseménynek az E-Klub adott otthont. Az utóbbi években hazánkban is egyre népszerűbb művészeti ág képviselői jelentek meg itt, vagyis tucatnyi, külföldi és hazai tetováló szalon művé­szei költöztek egy napra az E-Klubba, hogy bizonyítsák tudásukat. Na ez nem mind­egyiknek sikerült, de a hazai legjobbak gyönyörű munká­kat készítettek az első vonás­tól az utolsóig, helyben. Per­sze, ez annak igazán érdekes, aki figyelheti, hogy miként varázsolják az adott mintát a kuncsaft vállára, vádlijára, há­tára, mellére, vagy akárhová, ahol elfér és jól mutat. Hogy fáj-e? Igen, de az em­ber jobban becsüli, amiért megszenved. Néha már-már kéjes bizsergés az, amit az ember „varrás" közben érez, s ezen, a több kategóriában rendezett versennyel fűszere­zett tetkó expón sokan érez­hették ezt. Hogy kicsodák? Fi­atalok és középkorúak, férfiak és zsenge lányok, rockerek és DIVATkirály(lány)ok. Nos, igen. Kétségtelen, hogy sokan azért csináltatnak tetkót, mert divat, ők általá­ban kisebb mintákat választa­nak, amik mutatósak, de sze­mérmesek. Azok viszont, aki­ket valami más, mondjuk úgy, belső kényszer visz rá, hogy tetováltassanak, inkább egy sajátos szubkultúra képvise­lői. Természetesen akadnak közöttük nagy számban bárá­nyok és elvétve farkasok is. Apropó Farkas! Farkas Ká­roly a White Tiger szalon teto­váló stúdió nagy gyakorlattal és kiváló képességekkel bíró tetováló- fenoménje is részt vett az eseményen, s míg nyolc éves kisfia közös mo­nogrammjukat karcolta apja bőrébe, elmondott egy-két ér­dekes dolgot. Egyebek mellett A Gabó-féle lábszár: császár azt, hogy szerinte megválto­zott a tetoválásról kialakult régi szemlélet, most már so­kan tudják, hogy a profi tet- kók nem ugyanazok, mint, amik a börtönökben készül­nek, s azt is, hogy aki ilyet vi­sel, az nagy biztonsággal tisz­tes honpolgára hazánknak. Éppen ezért szeretnének teto­váló szövetséget alakítani, melynek szerepe hasonlatos lenne a régi céhekhez, hiszen a legális stúdiók mestermunkát produkáló művészei oklevelet kapnának, ami bizonyságul szolgálna arról, hogy nem holmi műkedvelők, esetleg kontárok, hanem igazi szak­emberek. Ő minden bizonnyal az, ám vannak hozzá hasonlók. Főleg a fővárosban. Hogy mi a hely­zet vidéken? A nagyobb váro­sokban - így Szekszárdon is - általában található már tetkó stúdió, de anélkül, hogy bárkit megbántanék közülük, kije­lenthetem: többnyire van még mit fejlődniük. A fővárosi he­gemóniával - legalábbis az expón megjelent szalonok kö­zül - talán csak a soproni Rebel Tattoo veheti fel igazán a ver­senyt, amit valahogy meg- érezhettek a Sex Action tagjai is, hiszen újabban náluk, vagyis Gabonái készíttetik tetkóikat. Gabó egyébként egy szédületesen bátor, és aprólé­kos lábszártetkóval rukkolt elő a versenyen, s bár nem dí­jazták, azért nagyon meggyő­zően dolgozott. Ja, hogy az esemény? Az frankó volt. Neves zenekarok léptek fel, köztük a Carmen és a Deák Bili Blues Band is. A színpadon dögös motorok, Wave 1994. április 12. Petőfi Csarnok, Budapest. 20 óra. A Lounge Lizards, John Laurie együttese lép fel. A zenekar vezetője Jim Jarmush filmjeinek vissza­térő főszereplője (Törvénytől sújtva, Florida, a Pa­radicsom). Neve valószínűleg ismertebb, mint maga a zenekar. Pedig a Lounge Lizards jelentős múltra tekinthet vissza, jómagam vagy féltucat lemezüket hallottam, valamennyire jellemző a burjánzó ötle­tesség, a fúvóscentrikus hangszerelés, s a hagyomá­nyos jazz elemeinek a hagyományostól teljesen el­térő alkalmazása. Aki szépen kényelmesen a koncert előtt próbálta megváltani a belépőjét - mondván ez úgyis réteg­zene -, az bizony pórul járt, mert a kasszánál ötven méteres sorral és a „minden jegy elkelt" táblával ta­lálkozott. (Szóval úgy tűnik, ez most már egy elég széles réteg.) Ráadásul nem is tágas széksorok, ha­nem zsúfolt állóhely várta a késve érkezőket. Húsz óra húsz perckor léptek színpadra a zené­szek, ami hazai gyakorlatban korrekt kezdésnek számít. Az első szám végén meglepett, udvarias taps jelezte, hogy a közönség nagy része nem erre számított. Aki a „nagy elvont-mit kezdjek az éle­temmel?" előadásra jött, annak csalódnia kellett. Feldübörögtek a dobok - két nagyszerű ütős dolgo­zott hátul -, valódi afrikai hangulatot teremtettek, felszabadultak a visszafojtott energiák, erő, lendü­let, szenvedély és magabiztos intellektus ragadta el majd' három órán át a nyitott füleket. Itt-kérem táncoltak! Itt kérem - a Mester irányításával -, a színpadon készültek el a MŰVEK! A billentyűs leizzadt mint egy kosaras. A dobos végigüvöltötte a saját szólóját. A többiek - akik öltönyben voltak - szintén nem saj­nálták az energiát. A fényesre borotvált fejú gitáros nem érte be a tremoló kar-adta lehetőségekkel, ha­nem néha szinte kettéhajtotta a szép régi Telecoaste- rét. A bűbájos csellós hölgy, nagy alázattal kísért, de olykor durvákat reszelt a hangszerén. A basszusgi­táros nem tűnt ki, de remek tempójú játéka megha­tározó volt. Az ütős szekció másik tagjának - akinek a szokásos bazáron kívül egy üstdob is a felszerelé­séhez tartozott - nem csak a hangzás színesítésében volt nagy szerepe, hanem húzást adott az egész ze­nekarnak. John Laurie alt- és szopránszaxofonon játszott és a fúvósokból még volt egy tenoros és egy trombitás. Sziporkázó ötletességgel, teljes egyen­rangúságban játszottak, semmi túlzás, semmi igénytelenség. A végére a közönség nagy része vette az üzenetet és igen jó hangulat kerekedett. Remélem a mester is érezte szétáradni az energiát, amit addig hiányolt. Meg lehet, hogy ót is zavarta egy kicsit a csöröm­pölés és kocsmazaj, ami az előtérből hallatszott. Ta­lán furcsállta, miért jön el valaki a koncertjére az esős, sötét városligetbe, ha nem kíváncsi az egészre. Miért kell több száz embernek a falakon kívül állva hangokat csenni, amikor odabent olyanok rontják el mások élvezetét, akiket az egész nem érdekel. Remélem megtudják majd, miről maradtak le. -pápai­POLITIKAI HIRDETÉS Mit tesz az SZDSZ-kormány a fiatalokért? Fodor Gábor válaszol: • szélesebbre tárja az egyetemek kapuit, • kedvezményes tanulmányi hiteleket biztosít, • adókedvezményt nyújt az oktatásra költő családoknak, • megteremti az oktatás szabadságát, • kiszélesíti a diákok jogait, • valódi segítséget nyújt a pályakezdőknek. Magyarország ne legyen az elveszett tehetségek országa. Szabad Demokraták Szövetsége Farkas varrta barbár mint ahogy az E-Klub előtt is akadt néhány. A kemény fiúk pedig a maguk mázsás izom- zatával mosolyogva „bocsoz- tak", ha fordultukban véletle­nül meglöktek a piszoárok közvetlen közelében, vagy akár az egyik szalontól a má­sikig vezető zarándokútjai­mon. Nem volt balhé, nem volt hetvenkedés. Vagy két- milleres csodajárgány nyergé­ből pattant le például egy fickó, aki hatalmas motoros­csizmáiban, dögös bőrszerkó­ban úgy jött fel a bejárathoz vezető fémlépcsőn, mint a ro­bot zsaru, s akinek kifért a szá­ján: Sziasztok! Hogy vagytok? Persze csak hümmögtünk a fotóssal, hogy helló, meg kösz jól. Utána körbenéztünk. Va­lóban nekünk szólt? Igen. Na kb. ilyen volt az első magyar tetkó expó. Tanulság 1.: Ha körbenéz a tetováltatást fontolgató széles e hazában, megtalálja a kedvére való sza­lont, és embert. A másik pe­dig: akiknek profi tetoválásuk van, ugyanolyan sokfélék, mint akiknek nics. Nagy László Fotó: Gergely Zoltán Apróhírek Május 4-én Szekeres Tamás és a Kert zenekar, május 9-én pedig a Menyhárt Jenő-Má- sik János duó lép fel a sZUG- gesztió sorozatban. © Készül már az idei Csörge-tó fesztivál (július 14-17.) programja. Ha minden engedélyt sikerül beszerezni, akkor mintegy 50 együttessel rendezik meg a Rock Mara­toni. © Néhány érdekesebb - álta­lunk még nem közölt - buda­pesti koncert időpontja és helyszíne: május 18., PeCsa: Brecker Brothers and Band; jú­nius 1., PeCsa: Napalm Death and Entombed; június 5., PeCsa: Andreas Vollenweider; június 7., PeCsa: Motörhead; június 10., PeCsa: Chick Corea és az Elect­ric Band; június 11., FTC Sta­dion: P. Mobil; július 10., MTK Stadion: Eros Ramazotti; július 20., PeCsa: Slade and The Sweet. ZUG-tárlat Káplán Géza A világon minden körút benzingőzös, füstös, szmogos, s tele van kávéházi asztalokkal, várakozó, unatkozó, ücsörgő emberekkel - ez is. -BP.­Fotó: -ótós­STÍLUS, ZENE, EGYEBEK Ne vedd magad túl komolyan írott képek Az orvoslás története Saláta, hagyma, pozitív gondolkodás? A Medicina kiadó által jegyzett kötetnek van egy meg­lepő alcíme is, ami arról tudósít, hogy az áttekintés az ős­időktől 2020-ig tart. S valóban, a tavaly megjelent, díszes kiállítású album nemcsak azokról az időkről számol be, amikor is az ember - még az ókori Egyiptomban - salátá­val, hagymával és pozitív gondolkodással küzdött a be­tegségek ellen, hanem a jövő egyszerre komor és remény- teljes lehetőségeiről: a lélegzetelállító műszerezettségről, a sebészet új útjairól, s a kiegészítő gyógymódokról. Az emberi történelem - egyebek mellett - a betegségek elleni küzdelem története. Ezek a csaták bizonyára nem olyan „látványosak", mint a harctereken zajló összecsa­pások, horderejűkben azonban sokkal jelentősebbek: elég utalni a fekete himlő, a malária vagy a gümőkór vissza­szorítására. Mindezen győzelmekről részletes áttekintést ad a könyv, úgyanúgy, mint az egyenlőre vesztésre álló csatákról, például az AIDS, vagy egyes rákbetegségek el­len. Ez utóbbival kapcsolatban a kötet szerzői a megelő­zés, az egészséges életmód jelentőségét hangsúlyozzák, eljutva az egyiptomi kündulási ponthoz: a salátához, a hagymához és a pozitív gondolkodáshoz. -szeri­„A világ legnagyobb és legolcsóbb nyaralása" Diáksziget '94, Eurowoodstock Valamikor múlt héten már írtunk arról, hogy idén is megrendezik a „Diákszi­get" elnevezésű eseményt. Akkor azt ígértük, a ZUG-oldalban adunk né­hány hasznos információt a rendezvénnyel kapcsolat­ban. Legyen. Időpont: augusztus 18-25, Hely: Budapest, Óbudai szi­get. Teljes név: Diáksziget 1994, Eurowoodstock. Utóbbi név természetesen a Woodstock-i fesztivál 25. év­fordulójára utal, melyet itt szándékoznak ünneppé va­rázsolni a szervezők. Ennek érdekében meghívták azo­kat a zenészeket, akik részt vettek a legendás fesztivá­lon. Közülük sokan el is fo­gadták a meghívást, igaz ­mint tudjuk Hendrix és Joplin már nem ér rá". A tervezett fellépők: Joan Baez, Donovan, Jethro Tull, Mothers of Invention, Alvin Lee, Co­untry Joe és John Mayall. Mel­lettük - a tavalyihoz hason­lóan - még sok hazai és kül­földi csapattal találkozhat a publikum. Ezúttal két „egyenrangú" színpadot ál­lítanak fel a szervezők: az egyiken rock, beat, alterna­tív, a másikon jazz, folk és blues zenészek játszanak. Idén is lesznek színházi előadások, filmek, cirkusz, performance, sportrendez­vények, gyemekprogramok és egyéb speciális esemé­nyek. (Ezekről részletesen írunk, amint meglesz a komp­lett program - a szerk.) Idén változik a vendéglátás jellege: számos egyéni pro­filú vendéglátóhely és klub üzemel majd, így változato­sabb lesz a büfé- és prog­ramkínálat. Áresést is ígér­nek a szervezők, például a Kaiser és Schwehater sörök­ből egy korsó mindössze 59 forint lesz. Jegyárak: az egész hétre szóló belépőjegy elővételben - május közepétől a na­gyobb jegyirodákban, Levi's-boltokban, Sziget Kulturális Szervezőirodá­ban - 1800, a helyszínen 2100 Ft. Ez magába foglalja a szállást és a részvételi lehe­tőséget az összes progra­mon. A napijegy ára 300 Ft lesz. KRZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom