Tolnai Népújság, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-02 / 78. szám

Szentivánpuszta Húsz éve volt az utolsó bál Szentivánpuszta a Piarista Kasztodiátus göllei uradalmának gazdasága volt a háború előtt. Közigazgatásilag 1962-ig Gödé­hez, majd pedig Attalához tarto­zott és jelenleg is ide kötődik. 1975. január 1-jétól Tolna me­gyei település. Herczeg Sándorné, Tériké néni alacsony, törékeny asz- szony. Tizenegy éves volt, amikor szüleivel és kilenc testvérével együtt Alsóleperd- ről - a jobb megélhetés remé­nyében - Szentivánpusztára költöztek. Valamikor hetven család - ma ennyi a puszta lé- lekszáma - élt itt. Többnyire marhát tartottak az emberek, és földosztáskor a darabka földhöz jutva termelték meg a gabonát és az állatoknak a ta­karmányt — Nekünk is volt két tehe­nünk, meg nyolc hold földünk is, amit megmunkáltunk, ab­ból éltünk. Kemény munká­val, de megéltünk. Érdemes volt állatokkal foglalkozni, megfizették. Ma már sajnos nem így van. De a forintot ak­kor is be kellett osztani, nem­csak most. Azért el lehetett ám költeni. Most már nincs bolt, egy autóbusz, mozgóbolt jár ki a pusztára. — Az iskolák körzetesítése előtt itt járt iskolába 30 gyerek az 1-4. osztályba. Ha már rég­ről beszélünk, a kultúrban, mert itt az is van, nagy mulat­ságokat tartottak. Már lega­lább 20 éve annak, hogy az utolsó bál után bezárták a kul­túr ajtaját. Amikor aztán elvit­ték innét az iskolát is, sokan elköltöztek, no meg ki is öre­gedtek az emberek. De akik itt születtek, meg akik szerették a földet, azok maradtak. Tériké néni megszakította beszédét, kisietett a konyhába, és egy tálca frissen sült süte­ménnyel tért vissza, ő maga sütötte, szívesen kínált ben­nünket. Közben a férj is haza­tért Attaláról. ő sem idevalósi, mert Hajdú-Bihar megyében Komádiban született, ott is la­kott. A gazdaságba kerülve jó­ra való asszonyt keresett, Teri­két ajánlották. 1960-ban eresz­tett itt gyökeret. — Az itteni termelőszövet­kezetben dolgoztam, majd 1970-ben a vasútra mentem, s ott dolgoztam ezidáig. A pénz itt is kevés volt, és 1972-ben másodállásba Dalmandra, a gazdaságba jártam. Egy lá­nyunk született, Nagyberki­ben lakik, és egy fiunk, aki Dombóváron él. Szükség volt a pénzre, a gyerekeket szár­nyukra kellett engedni. Jó­szággal szerettünk dolgozni, és most, ha az Isten is segít és egészséget ád, sertéseket fo­gunk tartani. — Azt kérdi, mennyit fej­lődött a település? Bizony, akik itt élnek, azok tudják csak igazán. Bárki megmondhatja, hogy az elmúlt ötven évben nem fejlődött annyit, mint az utóbbi egy-két évtizedben. 1978-ban villanyt kaptunk. Addig petróleumlámpával vi­lágítottunk. Az itteniek közül sokan akkor láttak először té­vét, persze ha meg tudták venni. Rá két évre, 1980-ban az út is elkészült, és most, ami számunkra a legfontosabb, végre egészséges ivóvizet kaptunk. - p. téri ­rangja van annak, aki sokat tud... Előbb-utóbb persze szóba kerülnek a lányok, akik az órákról hiányoznak, illetve a fiúk szerint nem hiányoznak: nem vonják el a figyelmet - vélekednek többen is. A túrá­kon pedig kifejezetten jó, ha nincsenek lányok, mert kemé­nyebb programokat lehet ösz- szeállítani. Amúgy úgy gon­dolják, hasonló a kapcsolatuk a gyengébb nemmel, mint bármely hasonló korú fiúé. Nem elszigetelten élnek a rendházban illetve a kollégi­umban, találkoznak más isko­lák diákjaival, évente pedig közös imahatet tartanak a re­formátusokkal. A húsvéti ünnepre lelki- gyakorlatokkal készülnek. Ezeken számba veszik, mi mindent javíthatnak magu­kon. A beszélgetések után ki-ki napokig „csendben van" ilyenkor - szabály szerint - nem lenne szabad senkivel sem beszélni, hogy a saját lel­kűkkel foglalkozzanak. A ke­letiek azt mondanák, hogy meditálnak. Persze, hogy ők is találkoz­nak nehéz esetekkel: látják, hogy az alkohol, a cigaretta, a drog miként hat az emberre. Azt is látják, hogy sok fiatal - iskola vagy munkahely híján - az utcán lóg, és a pechesebbje a bűn közelébe kerül. Ők azonban biztonságban érzik magukat, úgy érzik, hogy szeretik őket iskolájuk­ban, s ha valaki „rossz fát tesz a tűzre" nem jön rögtön a re­torzió, hanem a nevelők hoz­zájuk is szeretettel közelíte­nek. Szerencsések: szeretettek és szeretnek. Lehet ennél valami fontosabb? Hangyái Fotó: Gottvald Károly A fiúk egyetértenek Varga Istvánnal (jobbról a második), hogy a lányok nem hiányoznak az órákról Ahol a tudásnak rangja van A szeretettek, akik szeretnek Hogyan készültek az ün­nepre a kecskeméti piarista gimnázium diákjai? Legin­kább erre voltunk kíván­csiak, amikor meglátogattuk őket. A Tolna megyeieket ke­restük, közülük néhánnyal beszélgettünk. * Lackó Gábor - aki a szek­szárdi négyes iskolából került Kecskemétre - negyedik osz­tályos. Éppen próbaérettsé­gire rohant, amikor találkoz­tunk. Közgazdasági egye­temre készül és úgy érzi, jól felkészítették a a felvételire. Szeret túrázni, kirándulni, a négy év alatt volt alkalma bő­ven. Angol fakultációra jár. A többiektől azt is megtudtuk, hogy az iskolában szinte min­den tárgyból van emelt szintű képzés. Varga István, aki Tévéiről jött, Miklós István Decsről, és a többi fiú - merthogy ide természetesen csak fiúk járnak Lackó Gábor imád túrázni- valamennyien tovább akar­nak tanulni. Volt aki a plébánostól, más a cserkészvezetőjétől hallott a gimnáziumról, megint másutt családi hagyomány, hogy a piaristáknál tanul a fiú. Senki nem bánta meg, hogy idejött, a legtöbben elfogadják azt a szigort - ami azért természe­tesen nem drákói - , ami jel­lemző egy ilyen iskolára. Aki itt jól tanul, az nem számít strébernek, ellenkezőleg, Szombat, 1994. április 2. TOLNAI NÉPÚJSÁG A kendő A hold fényében villogóbbak voltak a mandula virágok. Nem mozdult a szél sem. Csönd volt. Az asszony nyugtalanul forgolódott az ágyá­ban. Fölkelt és az udvarra indult. Szavakat hallott. Az Ő mondatait. Nem akart emlé­kezni semmire, ami vele történt. Sokat beszéltek már róla mielőtt találkoztak, de ... Azóta nyugta­lanok az éjszakái, a nappalai. Mindig mellette szeretne lenni, csak megérin­teni néha a karját. Próbálta elűzni testi vágyait, mert többet jelentettek a szavak. A szavak, amik be­lőle is új, meg új gondolatokat szül­tek. Érezte, hogy megváltozott az élete a találkozásuk óta. Erőt kapott a be­szédétől. Milyen egyszerű­nek tűnt akkor min­den. Ült a társaság­ban és őt hallgatta. Mások is feléje for­dultak, de értetlenül néztek rá és kicsit megmosolyogták. Látszott rajtuk a megvetés, hogy nem e világból valóval van dolguk, ő vi­szont ... — Amint én sze­rettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást... Teljesen érthetően hallotta ezeket a szavakat és kicsit ri­adtan fordult vissza, mintha állna mel­lette valaki. A holdba nézett. Sírni kezdett, mert tudta, hogy soha nem ta­lálkoznak már. Tudta és hinni pró­bált az újra viszont­látásban. Amint hal­lotta tőle. Lehunyta szemét és látta a tömeget, amint a hegyre ve­zető úton követték. Mintha ünnepeltek volna. — Nem engedlek bántani! - mondta hangosan, mint ak­kor, amikor először simult hozzá kicsit gyermekien, mintha az apjához bújt volna. Csak pár perc múlva érzett bor­zongást, vonzódást a férfi iránt. Soha nem találkozott ez­zel az érzéssel. Megtörölte sze­mét, mert elhomá­lyosult a hold. Az a kendő volt nála. Szorongatta az ujja között és amikor szétnyitotta, nem akart hinni a szemé­nek. Tenyerében ott voltak az arcvoná­sok. A kendő ránca­iban formálódott a féri fáradt tekintete. Összegyűrte, majd kisimította, mellé­hez szorította. — El nem enged­lek, az enyém vagy, örökre az enyém! Mondjon bárki bár­mit! - zokogott és zúgott a feje, mintha harangoztak volna, fájdalmas lüktetés járta a testét. Forró­ság öntötte el. Lazí­totta köntösén és föl-alá járt a kertben. Miért bántották, hiszen csak tanított? Kérdések fogalma­zódtak és közben hallotta a hangját. — A lélek az, ami megelevenít... Hogy várta az ünnepet. Azt hitte, újra találkoznak és majd mellette tölt­heti az estét, az éj­szakát. Hallgatja a beszédét. Aztán minden megválto­zott. Gyorsan történ­tek, napról napra másként fordultak az események. A hold elé apró felhő kúszott. — Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek ... Mért nézed pedig a szálkát amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pe­dig amely a te sze­medben van, nem veszed észre ... Megállt a kis mandulafánál. — Olyan vagy, mint a mandulavi­rág ... - újra hal­lotta a férfi hangját. Megnyomta a homlokát, a tarkóját. Újjai bizseregtek. Minden gondolatot újra értelmezett. — Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek... Ismételgette és köz­ben nézte a mandu­lavirágokat. — A test lámpása a szem, ha a te sze­med tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a te sze­med gonosz, az egész tested sötét lesz tőle. Már mindent ér­tett. Pontosan tudta mi mit jelent. Csak a harmadnap ... Ab­ban szeretett volna jobban hinni. Itt ez a kendő. Akkor nyúj­totta, amikor bekö­vetkezett a pillanat, így volt rendelve! Ebben a kendőben kell őrizni mindent és továbbadni. Nem vette észre az idő múlását. Tisz­tátalan gondolatok­kal szorongatta a kendőt fedetlen fel­sőtestéhez. A kakas hangja riasztotta. Már hajnal van? - kérdezte magától. Hányadik hajnal ez? Harmadik, háro- mezredeik, kik jár­tak előttünk, kik jönnek utánunk? Mit tanulnak és taníta­nak? Tanítani. Ti­zenkettőt csak, vagy ezreket? Szétnyitotta a kendőt. Töviskoro­nát és keresztet lá­tott. Fáradtnak, na­gyon fáradtnak érezte magát. A kendőt köntösébe csúsztatta. Határo­zottan indult a ház felé. Az a bizonyos­ság lett úrrá rajta, hogy a hold is meg­újul, miért nem tá­madna fel, aki a lé­lek által jött?! Be­hunyt szemmel lép­delt és csak a man­dulafa állította meg. Felnézett a megfa­kult holdra és meg­szorította a kendőt. Decsi Kiss ]ános POLITIKAI HIRDETÉS EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel a játékkal mától még 3 hétig találkozhat A VÁLASZTOTÓ kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt, és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VÁLASZTOTÓ, 1537 Budapest, 114. Pf., 453/408.), sorsoláson vesz részt. Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! egészségügy, sport 1. Mennyibe kerül ma az 1990-ben 7,30,- Ft-ba került 20 db-os C-vitamin? 1.47,-Ft-ba 2.21,80,-Ft-ba X. 16,90,- Ft-ba 2. Hogyan alakult a működő kórházi ágyak száma 1990 óta? 1. nőtt 2.csökkent X. változatlan maradt 3. Hogyan alakult a mentőautók száma 1990 óta? 1. nőtt 2. csökkent X. változatlan maradt □ □ □ □ 4. Hány aranyérmet gyűjtöttek hazánk versenyzői az újkori nyári olimpiákon összesen? 1.134-et 2.118-at X. 97-et 5. Hány aranyérmet nyert az 1984-es Los Angeles-i olimpián a magyar csapat? 1.6-ot 2.4-et X. Pártunk és kormányunk döntése értelmien nem vettünk részt CH 6. Mit jelent a „szabad orvosválasztás” az SZDSZ programja szerint? 1. hogy szabad orvost választani 2. hogy az orvos szabadon választhat a betegei között X. hogy a háziorvoson kívül, a szakorvost és a kórházat is szabadon választhatják meg a betegek 7. Visszatérítik-e a vállalkozó orvosnak az ÁFA-t a jelenlegi törvények szerint? 1. természetesen 1 nem X. csá receptre 8. Hogyan ftltoznának a gyógyszerárak az SZDSZ kormányra kerülése esetén? 1. sehogy 2. csökkennének X. tovább emelkednének 9. Hány működő egészségbiztosítási pénztár közül választhat ma Magyarországon az állampolgár? 1.6 13 X.1 10. Kell-e megelőző elmeorvosi vizsgálat ahhoz, hogy valaki képviselő lehessen? 1. kötelező 1 csá gyanú esetén X. nem kell 11. Hány éves a jelenleg érvényes, többször módosított egészségügyi törvény ? 1.19 éves 2.3 éves X. 1,5 éves 12. Milyen változtatásokat várhat az orvos az egészségügyben, ha az SZDSZ kormányra kerül? 1. türelmes beteget, derűs asszisztenst, Erőt! Egészséget! 1 nagyobb recept-papírt, kisebb minisztériumot, kevesebb járványt X. magasabb béreket, vállalkozási szabadságot, korszerűbb műszereket _________________ □ □ □ □ □ □ F ORDÍTS! ¥ * Kf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom