Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05 / 54. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. március 5., szombat Valaha, több emberöltővel ezelőtt, egy ábrándos lelkű német festő álmodta meg a magyar pusztát olyannak, amilyennek viszont látjuk a posztereken, utazási irodák ajánlataiban. Szilaj magyar lovak, csikós, gémeskút, délibáb. Később egy rácegresi születésű író egy egészen más világot tárt elénk, amelyet szintén pusztának hívtak. Puszták a közelünkben is vannak, ahova azonban nem indít járatot a Puszta- tours. Iregszemcséról Érténybe több útvonalon is el lehet jutni, kis kerülővel Tamásin át, vagy Meggyespuszta felé. A harmadik es legrövidebb út egy darabig Tengőd felé visz, mielőtt elhagynánk a megyehatárt, balra Csehinek vesszük az irányt, Okrád, Hékút és Barnahát pusztákon át jutunk el Érténybe. Az út se nem szép, se nem ajánlatos, arasznyi kátyúk tarkítják. A lélekrázó forgalmát egy-egy erőgép, vagy kerékpáros jelenti A Tamási Állami Gazdaság második kerületében járunk, adja tudtul egy viharvert tábla - ma már tévesen. Tavaly valóban az ÁG birtoka volt a terület, valóságos állam az államban. A gazdaság munkát adott, embereket vonzott a pusztákra, szolgálati lakásokat épített az uradalmi cselédlakások helyén, saját autóbuszokkal szállította a dolgozóit, olcsón számította meg a kommunális szolgáltatásokat. A második termelési egységet tavaly érte el a privatizációs hullám. A növénytermesztési ágazatban a fénykorban 130-140 ember dolgozott. Ma a pusztákon könnyebb összeszámolni azokat, akiknek még van munkájuk. A három puszta: Csehi, Okrád és Hékút valaha jobb napokat is látott. A Kornfeld báróék idejében, 1945 előtt a gazdatiszt rendet, tisztaságot követelt a cselédségtől, amolyan mintauradalmat alakítottak ki. A nemesi család nem várta meg az államosítást, ahogy jöttek az oroszok, elmenekültek. A cselédeknek földet osztottak, aztán megalakultak az állami gazdaságok, legutóbb a Tamási ÁG. Csehi rendezett portákkal fogadja a látogatót. Berkes János, akit a legrégibb pusztai embernek mondanak, fél évszázada lakik itt, szüleivel 1935-ben jött Csehire, még a cselédvilágban nőtt fel. Utóbb, nyugdíjazása előtt „parádéskocsis" volt, a főállattenyésztőt vitte ide-oda a határban. Arról, hogy melyik világ volt jobb, a báróké, vagy a gazdaságé, tömören úgy vélekedik: a pusztaiak mindkét érában szegények voltak, és most sincs másképp. Elettársa hozzáteszi: azért aki rendesen dolgozott a gazdaságnál, az jól keresett, szerényen gyarapodhatott. Berkesék gyermekei már kivétel nélkül Ireg- szemcsén laknak, ők is beköltöznének a faluba, de pusztai házukért nem kapnak egy szoba-konyhát sem. Velük szemben mások úgy mondják: ezt a szabadságot és nyugalmat, ami a pusztán körülveszi őket, nem cserélnék el semmivel. Nyugodt, de elzárt ez az élet. A pusztákra csak az állami gazdaság iskolabusza jár, reggel viszi, délután hozza a 26 tanulót és azokat, akiknek vásárolni vagy épp orvoshoz kell menniük. Telefon Csehin és Okrádon mindössze egy-egy van. Hékúton egyáltalán nincs, ahogy felszámolták az ottani szarvasmarhatelepet, az iroda megszűnt, a kábelt elvágták. Áz ország vérkeringésében ez a vidék szűkületes hajszálérhez kezd hasonlítani: egyre elzártabb, egyre elmaradottabb lesz. A három puszta közül Hékúton uralkodnak a legáldatlanabb állapotok. Itt a volt ÁG romos épületei és a tucatnyi fehérre meszelt ház szinte elveszik a sártengerben. Ivóvíz nincs, ez hetente tehergépkocsival érkezik Tamásiból. A 24 munkaképes férfiból, amit a helybéliek hirtelen ösz- szeszámoltak, hárman dolgoznak és mindössze négy magyar családot találunk a Hékútiak között, a többieket vagy Orsósnak, vagy Ignácz- nak hívják. Nevük elárulja: cigányok, közelebbről teknővá- jók. A legnagyobb etnikai kisebbség tagjai a 40-es években kerültek ide, eleinte Deszkametszőben laktak, ez a puszta ma már a föld színével egyenlő. Az 50-es években a gazdaság épített nekik komfort nélküli szoba-konyhás lakásokat. A 80-as években még mindenkinek volt munkája, legalábbis papíron, de inkább „vattaemberek" voltak ők, akiket a foglalkoztatási kényszer miatt alkalmaztak. Természetesen az elbocsátottak között az elsők voltak.- Nem mi, dolgozók tettük tönkre a gazdaságot - mondja Orsós Károly, aki állatgondozóként dolgozott, munkaviszonya most szűnik meg. Hat fős családja havi 18 ezer forintból él. Legkisebb gyermeke még nincs egy éves, 5 esztendős értelmi fogyatékos kislányát évek óta nem látta gyógypedagógus. Két kamasz fia 8 általánost járt, néha napszámban dolgozik. A két helyiségből álló lakást egy vaskályha fűti, a nappali és egyben hálószoba berendezése három ágy, az új linóleum - amire, lám a cigánynak is futja, mondja Orsós Károly - meg a tévé és a videó, amire többen adták össze a pénzt, mivel más szórakozásuk nincs, mint hogy összejöjjenek és megnézzenek egy filmet, vagy átugranak Ok- rádra a Puszta Kocsmába. Szívesen mennének dolgozni - ezt persze sokan megkérdőjelezik az iskolabusszal azonban nem tudnak bejárni még Tamásiba se, így a gondolat is halálra van ítélve. A napszámért pedig nevetséges pénzeket kapnak az Ezermag Kft-től, napi 200-300 forintot - mondják felháborodva. A Kft. vezetője, Varga István persze másképp látja, ő inkább gesztusként értékeli a kft. felajánlotta alkalmi munkát, amelyért jóval többet fizetnek. Ennek ellenére a hékúti cigányok „vargapis- táznak", amikor kedvük tartja. Kihaló tanya ez, mondják Hékúton, senkinek nem kell. Tény: a puszták birtoklásáért nem megy ölre az iregszemcsei önkormányzat és a magyar állam. Az önkormányzat természetesen nem örül annak, hogy rátestálódik az ÁG hagyatéka, hiszen így is a falu legnagyobb szociális problémáit a puszták lakói jelentik. Az önkormányzat hiába kilincselt a Matávnál tavaly, hogy legalább egy segélykérő telefont helyezzenek el Hékúton. Az ÁG építette utak törvény szerint az ön- kormányzatot illetik meg, felújításuk négy év alatt is nehezen menne. Á Közúti Igazgatóság eddig elzárkózott az utak átvételétől. Az iskolabusz a tanév végén megszűnik, a Gemenc Volán feltételekhez köti a buszjáratok indítását. Túrós László polgármester kihallgatást kért Schamschula György közlekedési minisztertől. Hogy a miniszter úr hogyan ítéli meg a helyzetet, remélhetően a közeljövőben megtudjuk, de valószínű: nem ezzel a tájékkal demonstrálják majd a statisztikák napjaink ugrásszerű infrastrukturális fejlődését. Tóth Ferenc Fotó: Degré Gábor A felvételek Hékúton készültek Az emlékezés és a remény zászlói A Tolna-Touristról új szemmel Felelősen a sokszínű palettán Interjú Szabó Géza ügyvezető igazgatóval Több tízezer gyermek neve olvasható azokon a zászlókon, szalagokon, amelyeken az em- lékezők a háborúk gyermekáldozatainak nevét örökítették meg. A zászlókat, amelyeken az 1935 óta háború áldozataiként életüket vesztett gyermekek neve olvasható, ma délután a Parlament előtt mutatja be Patricia Montandon „A gyermekek a béke megteremtői" című mozgalom szervezője. Patricia Montandon egy minapi sajtótájékoztatón elmondta: 1986-ban San Fran- ciscóból indította útjára kezdeményezését a háború, a pusztítás elleni tiltakozás nemzetközi kifejezésre. Az elmúlt évek során 86 országból gyűjtötték össze azoknak a gyermekeknek a nevét, akik 1935 óta háború vagy más agresszív cselekedet áldozataiként vesztették életüket. Több mint 200 emlékzászlóra és 500 méter hosszúságú szalagra festették, hímezték, varrták a gyermekek nevét. Az emlékzászlókat és az ötszáz méter hosszú szalagokat szombaton délután fél 5-kor a Parlament előtti téren magyar gyerekek segítségével bontja ki Patricia Montandon. A háború, a pusztítás elleni tiltakozás kifejezésére a felnőttekkel együtt a gyerekeket is várják. Különbusszal érkeznek a Gyermekbarátok Mozgalmának képviselői Zámolyról, Nyergesújfaluból, Dabas-Sá- riból, Tápiósülyről. Két zászlón a háború magyar gyermekáldozatainak nevét örökítik meg, s az áldozatok nevét a helyszínen is ráfestik a zászlókra. A téren em- lékezők 18 órakor gyertyákat gyújtanak az elhunyt gyermekek emlékére. A Tolna-Touristnak 1994. január 1. óta új ügyvezető igazgatója van Szabó Géza személyében, ő a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatási központjának volt a munkatársa Pécsett. — Mivel foglakozott korábban a pécsi központban? — Két témakör tartozott feladataim közé. Egyik a térségfejlesztés, másik az idegen- forgalom. Mi úgy gondoltuk, hogy a fejlesztést az szolgálja, ha külső segítséggel erősítjük a belső impulzusokat. Legkézenfekvőbb belső impulzusnak tekintettük az idegenforgalmat. Ezt számtalan oldalról meg lehet közelíteni. A vonzás akkor a maximális, ha minél gazdagabb a programkínálat. — Megszakadt-e a kapcsolata ezzel a múlttal? — Ma is tanítok a pécsi egyetemen a tanárképző és a közgazdasági karokon. Az idegenforgalmi szakemberek képzésében veszek részt ott is. — Tolna megyébe milyen célok vezették? — Lehetőségnek éreztem megmutatni, miként lehet egy megye idegenforgalmi arculatát jó irányba módosítani. Tolna megyében gyönyörű lehetőségek vannak, de nem láttam kiformálódni a kínálatot, ami számtalan vállalkozás együttműködéséből alakulhatna ki. — Tehát elsődlegesnek tartja egy jól reklámozott megyei kínálat kialakítását? — Igen. Ebben a megye idegenforgalmi irodájának nagy szerepe van. — Mit tapasztalt a Tolna megyében eddig eltöltött két hónapja alatt? — Sorra látogattam a tulajdonunkban levő kempingeket, és ezekkel együtt valamennyi önkormányzatot. Kedvezően fogadtak a polgármesteri hivatalokban. Sokat várnak az idegenforgalomtól és ezen belül a Tolna Touristtól. A helyi vállalkozásokba akarnak bevonni, hogy szakmai segítőik legyünk. Lendületet várnak tőlünk. Ezért szeretnénk, hogy a megye fontosabb pontjain legyen irodánk. Dunaföldváron pl. a régi helyéről ä városközpontba kell költöztetni az irodát. Ehhez segítséget ígértek. A Duna-part fogadókörzetét is szeretnénk a várossal közösen kialakítani. A többi településen, amerre jártam, megfogalmazódott az is, hogy támogatnák egy olyan kiadvány megteremtését, ami az előző kérdéséhez kapcsolódva a jól reklámozott megyei kínálatot jelentené. Ebben külön-külön tájegységek is megjelenhetnek, amelyeket jól ismernek Tolnában. Elég ha a Duna vonalára, Fadd-Domborira, Szekszárdra és környékére, Tamási erdőire, Gunarasra, Dombóvárra gondolunk, de akár néprajzi vonatkozású bontásokban is el lehet képzelni a kiadványt. Ezt a megye arculatépítő propagandának szánjuk. — Van-e valami határidő e kiadvány megjelenésével kapcsolatban? Arra gondolok, hogy az Expo befolyásolja-e ezt? — Az Expónak már jövőre lesznek rendezvényei, tehát sürget az idő és az lenne a jó, ha 1995-ben ez a kiadvány már működne. — Mit tart a legfontosabb feladatának a soronkövetkezó teendői közül? — Cégünk belső dolgainak rendezését, a gazdálkodással összefüggő szerződéses kapcsolatokat kell tisztázni. A múltban ezen a téren sok probléma volt, az átalakulás megosztotta a figyelmet, és erre a területre nem fordítottak gondot. — A meglevő személyi, tárgyi feltételeken akar-e változtatni? — A tárgyiakon mindenképpen. Fejleszteni kell, bár a forrásokat még nem látom tisztán, de az ilyen irányú tervek megvannak. A munkatársaim dolgozni akarnak, az esetleges sikertelenség nem rajtuk múlott. Az alapkoncepció az volt és maradt, hogy a Tolna Tourist a megye utazási irodája, tehát a megye lakosait akarjuk kiszolgálni, maximálisan. A másik oldalról nézve mi a megyét kínáljuk a hazai és külföldi idegenforgalom számára. Azt a profilunkat nem akarjuk föladni, hogy a megye idegenforgalmának egyik felelőse legyünk a sokszínű palettán. Ehhez a személyi feltételek adottak. Decsi Kiss János (MTI) POLITIKAI HIRDETÉS 1.CD lg] 3.EXJ 4.U 5.® 6.® 7.QQ 8.® 9.® 10.® 11.® 12.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „Olyan Magyarországot akarunk, ahol férfiak és nók egyenrangú tagjai a társadalomnak. Ennek érdekében az SZDSZ külön figyelmet fordít arra, hogy a nők családi és munkavállalói szerepének ötvözése nem járjon méltatlan hátrányokkal és tartós esélyegyenlőtlenséggel. Csak ily módon élhetnek férfiak és nók különböző, de egymással nem szembenálló életet; csak ily módon tudnak férfiak és nók saját boldogulásukat keresve gyermekeik boldogságáról is gondoskodni.” \ SZDSZ H?
