Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-01 / 50. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. március 1., kedd tenni az előre meghatározott elvárásoknak. Az év során az önkormányzati bevételek kedvező alakulásával sikerült áthidalni az intézmények mű­ködésében jelentkező hiányo­kat és jónéhány, költségvetés­ben elfogadott, de bevételi elő­irányzatokkal le nem fedezett beruházási és fejlesztési fel­adatot. A tervezett bevételhez képest 100,4 milliós emelke­désből 77,9 millió a saját bevé­tel, amely szabadon kerülhe­tett felhasználásra. Ebből több mint 33 millió ment fejlesz^ tésre, a fennmaradó összeget pedig az egyéb feladatokra, például intézmények műkö­désére fordították. Módosította a testület a szemétszállítási díj méltá­nyosságból történő mérséklé­sének rendszerét. Minden év február 28-ig - az idén kivéte­lesen március 15-ig - a jegy­zőnél lehet ilyen irányú ké­relmet benyújtani. A döntést április 15-ig meghozza az ille­tékes bizottság. Információnk szerint nem kell díjat fizetni annak az egyedülálló 70. éle­tévét betöltött személynek, akinek a jövedelme a minden­kori öregségi nyugdíjat 30 százalékkal nem haladja meg. Úgy hallottuk, megállapí­tották a március 1-jétől alkal­mazandó vízdíjat. A közis­mert szervezeti változások - a Tolna Megyei Víz-és Csator­namű Vállalat kft-kre bomlott - és az állami támogatás rend­szerének módosulása miatt a termelői díj jelentősen emel­kedett: a víz, 80 forint plusz áfa, a csatorna 85 forint plusz áfa köbméterenként. Lakos­sági fogyasztó esetében ez 60, illetve 40 forint plusz áfa köbméterenként. Mai jövede­lemviszonyok között ez nem csekély összeg. A testület a közoktatásról szóló törvényben előírtaknak megfelelően, figyelemmel az oktatási és közművelődési bi­zottság javaslatára, megbízta a két általános, illetve a két kö­zépiskolában az önkormány­zatot képviselő tagokat. Az említett intézmények iskola­székeibe három-három sze­mélyt delegált. Mellényes kutya Mivel nem ette meg az eb a te­let, érezhettünk még a múlt héten is kutyahideget. Ellene az ember a már megszokott módon védeke­zett, de ha kedvenc négylábújáról volt szó, mint ahogy az az Ozo- rán, Nagy Jánoséknál készült fel­vételünkön látszik, más mód is eszébe jutott. Lindára, a három­hónapos, törzskönyvezett német dogra piros gyapjúmellényt gom­boltak, hogy ne fázzon meg, s emiatt ne maradjon ki a kutyais­kolából. Az eb szeméből látszott, kellemesen érezte magát a piros­ban. -él-gk­Ennyi Eszünk ágában sincs vitat­kozni az országosan fölkent nyilatkozókkal, akik azt állít­ják, soha ennyi pénz nem volt az önkormányzatoknál, mint amennyi mostanság dagasztja a községi bugyellárisokat - bár megtehetnénk -, helyette inkább hozzunk egy példát. Koppányszántón saját erő­ből megoldották a közalkal­mazotti bérek emelését, ami csak azért volt lehetséges, mert hetvennyolcezer forint­ról van szó csupán. Ebből az következhet, hogy ezek sze­rint akkor jut a fejlesztésre is. Jut ám! Kereken egymil­lió-hatszázezer forintot költ­hetnek a község komforto­sabbá tételére. Mielőtt azon­ban akárki is messzemenő kö­vetkeztetést levonna e tény­ből, elmondjuk, ez arra elég, hogy folytassák a Kossuth ut­cai útépítést - végig lekövezik és egy réteg bitumenes burko­latot kap, aztán majd jövőre, ha lesz pénz, befejezik -, a Szabadság, illetve a Fő utcá­ban pedig - elnyerendő pá­lyázati támogatással - járdát szeretnének építeni. Minder­ről röviden azt mondhatjuk: ennyi. És még valamit: igazán nem nagy az igény, és örül­nek, ha ez a két terv megvaló­sul. A fentiekből lehet - bár nem szabad - részleteket kira­gadni, ám egy biztos: a hang­zatos politikusi nyilatkozatok nem a koppányszántóiakra vonatkoznak . . . A városházán hallottuk — A városházán hallott leg­első információ azt tudatta, el­fogadta a képviselő-testület az önkormányzat 1993. évi mun­kájáról szóló tájékoztatót. A romló feltételek ellenére - úgy értesültünk - nem nevezhető sikertelennek a tavalyi év, hi­szen feladatcsökkenés és hitel- felvétel nélkül sikerült eleget Érződik a tenniakarás Nemrégiben arról adtunk hírt, hogy Simontornyán járt a Belügyminisztériumból Kri- zsán Mária, akivel hasznos eszmecserét folytattak a köz­ség vezetői arról, mit kell ten­niük ahhoz, hogy a nagyköz­ségből város lehessen. A lá­togatás után gyorsan léptek a Sió-parti településen. Megala­kították az ad hoc bizottságot - érződik a tenniakarás - és elosztották a feladatokat. Az egyik szekció a település múltjával foglalkozik és az is­kolai történelmi munkaközös­ség vállalta fel a munka zö­mét, de a lakosság köréből is dolgoznak benne. Gárdonyi György például a vallástörté­nettel foglalkozik, s jó hasznát veszik Odor János Gábor 3. éves régészhallgató tevékeny­ségének is. Úgy tervezik, a múltból indulnak el a jelen felé és ez a téma lesz a pályá­zatuk bevezetője. Egy másik szekcióban, Várni László al­polgármester vezetésével az ipar és a gazdaság helyzetével foglalkoznak, s reflektor­fénybe helyezik a vállalkozá­sokat, mint a jövő gazdasági alapját. Az infrastruktúra szekcióban a hírközlés, a közművek, a közvilágítás és a település mindennapi életét veszik górcső alá. Itt a pol­gármesteri hivatal, név szerint Gondos Jánosné összefogó szerepét helyezik előtérbe. Szükséges ugyanis a jövőké­pet befolyásoló adatszolgálta­tás a telefon- és a vezetékes gáz fejlesztésekről, a szenny­vízhálózat bővítéséről és mint távlati programról, a regioná­lis szennyvíztisztítóról. A közoktatás, közművelődés, sport szekcióban Várni István, Lacza Attila művelődési ház vezető, valamint Horváth Kálmán - az irodalmi múlttal foglalkozik - és Csepregi György tevékenykedik. A ke­reskedelmet, a vendéglátást Borbás József áfész-elnök te­kinti át, míg az idegenforga­lommal, a városias környezet kialakításával kapcsolatos té­mában Takács Mária a vár igazgatója, Könyv István Já­nos grafikus és az eddig is szívjóságból segítő Enesei. Jó- zsefné virágkereskedő dolgo­zik. Jelentős szerepet szántak Bárdos László jegyzőnek is, hisz olyan megoldandó fel­adatok vannak - a hétvégi or­vosi ügyelet megszervezése, a községközpont kialakítás -, amelyek költségvetési „té­mák" és az ütemtervnek sze­repelnie kell majd a pályázati anyagban. Simontornyán azt tervezik - hallottuk dr. Dési Ivánné pol­gármestertől -, hogy júniusig összegyűjtik az anyagot és őszre készre dolgozzák. Erre az időpontra várják azt a bi­zottságot is, amelynek tagjai Krizsán Mária ígérete szerint megnézik majd a szekciókban végzett kutatómunka ered­ményét és segítenek a pályá­zat elkészítésében. Szó van ar­ról - ez a polgámester feladata lesz -, hogy létrehozzák a Si- montomyáért Alapítványt. A munkát megkezdték, de számítanak a lakosság segít­ségére is. Újabb sérelem nélkül Koppánné dr. Kertész Margit Aki valamilyen formában figyelemmel kíséri a hazai eseményeket, az bizony el­mondhatja, nem irigyli a föld­hivatal munkatársait, hiszen türelemmel, megértéssel kell végezniük munkájukat a hoz­zájuk bizalommal forduló emberek érdekében. A meg­aláztatást és sok-sok sérelmet elszenvedettek ügyében dol­gozók tevékenységéről az alábbiakban Koppánné dr. Kertész Margitot, a Tamási Körzeti Földhivatal vezetőjét kérdezzük. — Bizonyára mindenki előtt ismeretes, hogy az 1991. évi XXV. tv., az úgynevezett kárpótlási törvény rendelke­zett a részleges kárpótlásról, az 1994. évi II. tv. pedig újabb lehetőséget ad 1994. II. 15—III. 15-ig mindazoknak, akik saj­nálatos módon nem hittek vagy nem bíztak a kárpótlás­ban, első alkalommal elmu­lasztották benyújtani igényü­ket - mondja a hivatalvezető, aztán kérésünkre röviden azt is „elárulja", hogy 1992. május 1-jétől tölti be ezt a pozíciót és büszke is rá, mert pályázat út­ján nyerte el - hét pályázó kö­zül. Magáról még annyit be­szél el, hogy 1992-ben végzett a Pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Állam és Jogtudományi Karán és szer­zett doktorátust. Férje Koppán Endre a tamási Massive-Hun- gária Kft-nél dolgozik. Házas­ságukból három szép gyer­mek született, közülük Endre idén érettségizik, Barnabás ál­talános iskolai tanuló, Barbara pedig óvodás. Térjünk vissza a földhivatali munkához! — Vezetőként a munka - mely nemes és egyben igen sokrétű is - kellős közepébe kerültem, de olyan kolléga­nőkkel és kollégákkal sikerült együttdolgozni, akik szeretik és hivatásnak tekintik a mun­kájukat, igyekeznek becsület­tel helytállni és így rövid idő alatt sikerült megtalálni azt a kapcsolatot, amellyel nagy dolgokat lehet véghezvinni. — Adottak-e ehhez a tech­nikai feltételek? — Az állami költségvetés­ből - a Földművelődésügyi Minisztériumon keresztül - a földmérők kapták meg elő­ször azokat a technikai eszkö­zöket - számítógépeket, mű­szereket stb -, amelyek nélkül a kárpótlást meg sem lehetett volna kezdeni. A földmérési részleg ugyanis a Kárrende­zési Hivatalnak már számító­gép lemezen (floppin) adta át az adatokat további haszná­latra. Itt szeretném kihangsú­lyozni, hogy az előkészítő és minden egyéb munkában sok segítséget kaptunk a Tolna Megyei Földhivataltól, jó a megyén belüli koordináció, enélícül képtelenség lett volna megfelelni az elvárásoknak. — Mennyiben változtak a feladataik és vannak-e új munkák, amelyek azt a hírt erősítik, hogy még kemény négy év vár önökre? — Négy év igen hosszú idő, nehéz megjósolni, hogy mit hoz nekünk. Mindig is voltak kihívások, amelyeket jogszabályok írtak elő, jelen­leg azonban minden energi­ánkat a kárpótlásba fektetjük. Feltétlenül beszélni kell arról, hogy a kárpótlások ingatla- nyilvántartási bejegyzése még nagyon sok munkát ad. A ko­rábbi hatósági munkák mellett új elemként az ingatlannyil­vántartás számítógépes fel­dolgozása is elkezdődik, ami több mint ötvenegyezer föl­drészlet adatbevitelét jelenti. Ez a munka PHARE-program keretében valósul meg. A pri­vatizációval összefüggésben a termelőszövetkezetek föl­dhasználati joga megszűnik és a földkiadó bizottság rendel­kezik az ingatlanok tulaj­donba adásáról, ami kb. ti­zenöt-húszezer embert érint illetékességi területünkön. Talán itt szabad még el­mondani, hogy ügyiratfor­galmunk már 1993. decembe­rében jelentősen megnőtt, te­kintettel az 1994. január 1-jén hatályba lépő új illetéktör­vényre. Ez a folyamat nem állt meg, mivel a kárpótlási bead­ványok száma az újbóli határ­idő megnyitása miatt ezidáig már meghaladta az 1993. év egészét. Az 1994. évi V. tv. ha­tálybalépését megelőzően - amely szigorításokat hozott atekintetben, hogy a földhiva­talok csak ügyvéd által ellen- jegyzett, illetve közjegyző ál­tal hitelesített okiratot fogad­hatnak el - az ingatlannyil­vántartási beadványok száma az előző évek hasonló idősza­kához képest a duplájára nőtt. — Áldozatos munkájukat kíséri-e köszönet? — Elismerésként kaptunk köszönetét mind telefonon, mind pedig levélben. Beval­lom, ez mindannyiunknak jólesik. — Mi a véleménye arról, hogy a kárpótlási igény be­nyújtására újabb lehetőség van? — Csak ismételni tudom azt, amit már bevezetőben is elmondtam: örülök annak, hogy ez a lehetőség újból adott, egyben sajnálom azo­kat, akik az első alkalmat el­mulasztották, mert a földek java már elkelt. Rendkívül fontos azonban, hogy 1994. március 15-ig ezt a lehetőséget kihasználják. Mindenkit arra bíztatok személyes találkozás alkalmával és telefonbeszélge­tésekkor is, hogy a kárpótlási igényét feltétlemül adja be. Amennyiben az elvételről szóló okiratokat kellő időben nem tudjuk részükre átadni, úgy igazolásokat adunk ki az­zal, hogy ezt az igazolást is csatolják a Kárendezési Hiva­talhoz küldendő boríték tar­talmához. Ezeket az igazolá­sokat még az utolsó munka­napon is kiadjuk azért, hogy ne legyen újabb sérelem. Jöjje­nek! Csak két gondolattal told­juk meg az előzőeket. Egy: hallgassanak Koppánné dr. Kertész Margitra, adják be a kárpótlási kérelmeket, keres­sék meg a földhivatalt. Kettő: a hivatalhoz tartozó harminc­egy település érintett polgárai nevében is köszönjük az eddig végzett lelkiismeretes mun­kát. (Ugye, nem baj, hogy az Önök nevében is beszéltünk, kedves Olvasóink?)- ékes - Fotó: Gottvald Károly Nap mint nap sokan keresik fel a Tamási Körzeti Földhivatalt Emelt vízdíi

Next

/
Oldalképek
Tartalom