Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-22 / 68. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. március 22., kedd Lemondás után, választás előtt Berényi interregnum Senki nem vághatja el magát a gyökereitől Egy magyar-francia karrier története A diósberényi demokrácia négy éves történetéről valószínűleg regényt lehetne írni. Az események, amelyek a polgármesterasszony, Lerch Henrikné lemondásához vezettek, nem az utóbbi néhány hónapban gyökereznek, a jelen helyzetben a kívülállónak meglehetősen kuszának tűnnek, mintha a volt polgármesternő nem egy nyelvet beszélne a falu lakóival. Az alábbiakban csupán az ön- kormányzat és a polgármesternő működése néhány szilánkjának bemutatkozására vállalkoztunk. A diósberényi önkormányzatnál alighanem arányaiban egyedülálló volt a fluktuáció: mindeddig az öttagú testületből négyen mondtak le mandátumukról. Köztük Manhardt Péter, aki így indokolta lemondását: — Az tette fel a pontot az i-re, hogy létrehozták a főállású polgármesteri státuszt. Úgy gondoltam, hogy a községet ez nagyon megterheli, az én lelkiismeretem ezt nem bírja el, és képviselőként nem csinálom tovább. Az ülésen nem tudtam részt venni, előző nap bementem, és jeleztem ezt. Akkor tájékoztattak arról, hogy napirendi pontként felmerült a főállású polgármesteri státusz létrehozása, amit a meghívók nem tartalmaztak. Szerintem luxus volt, hogy létrehozták. A beruházásoknál nagy hibát követett el a képviselőtestület is, mert áldását adta rájuk, nem firtatta. Elkészült egy út, tervbe volt véve a Petőfi utca, és közbe jött a polgármesterasszony ötMárcius 9-én, szerdán egy felsőnyéki kocsmában töltötte unalmas óráit két helybéli: T. Csaba és B. János, fszogatás közben a két férfi szóváltásba keveredett. B. János nem állt meg a szavaknál, hanem sebtiben hazaugrott, és egy harminc centiméteres pengéjű késsel tért vissza. Kihívta az ivó elé a sértettet, és a nézeteltérést rendezendő megszúrta. T. Csabát súlyos életveszélyes sérüléssel a pincehelyi kórházba szállították, B. Jánost pedig még aznap őrizetbe vették, jelenleg letartózlete, hogy jó volna egy új községházát is építeni. Az egyikhez címzett, a másikhoz cél- támogatásként lehetett volna pénzt nyerni. Szerintem óriási hiba volt, hogy a Lerchné a két pályázatot egy borítékba tette, és személy szerint Boross Péter belügyminiszternek küldte el. Természetesen elutasították, mert nem oda kellett volna elküldeni, s mire vissza került, addigra elcsúsztunk a határidővel. Lerchné ellen sokak által hangoztatott érv volt, hogy az érdemi munka helyett a személyeskedés irányába vitte az önkormányzat működését. A volt képviselő erről a következőket mondta: — Nem volt olyan testületi ülés, amely ne csapott volna át személyeskedésbe. Nekem úgy tűnt, mintha előre felkészült volna színházi jelenetekkel: hol sír, hol nevet, hol támad, személyeskedik. Lerch Henrikné a beruházások gazdaságtalanságát természetesen nem ismeri el, mint ahogy a személyeskedést is másnak tulajdonítja, az viszont tény, hogy a jegyzői állást nemcsak a Belügyi Közlönyben, valamint egy napilapban hirdette meg, hanem egy „fejvadász" céget is megbízott azzal, hogy keresse meg a megfelelő szakembert, nem kis összeg ellenében. Ezt nem közölte a képviselőkkel, mint ahogy azt sem, hogy az új községházáról, amelynek megépítése ellen nemcsak a testület, hanem a falugyűlés is tatásban van. T. Csaba állapota egyébként kielégítő, tegnap már el is hagyhatta a kórházat. $ Feltehetően álkulcs segítségével a március 8-át megelőző napokban ismeretlen tettesek behatoltak Nagyszokolyon egy magánházba, ahonnan nagy értékű porcelán tárgyakat, ékszereket és festményeket vittek el. A kár értéke meghaladja a 700 ezer forintot. * Éjszaka betörtek, másnap állást foglalt, terveket készíttetett. A volt polgármesternő kitart amellett is, hogy a négy év során a falu harmadik jegyzője, dr. Ménes László hamis diplomákat mutatott fel, amikor elfoglalta hivatalát. Dr. Ménes ezt diplomái bemutatásával cáfolta. A falu két vezetőjének konfliktusa jelenleg munkaügyi bíróságon van, lévén Lerchné 1993. szeptemberében a jegyző kinevezését mulasztás miatt semmissé nyilvánította. Kettejük történetéről csak annyit: először Lerchné jelentette fel Ménes Lászlót, aztán fordítva. Lerchné a jegyző távollétében egy, Ménes László íróasztali fiókjából elvett ollóval állított be a rendőrségre, és laboratóriumi vizsgálatot kért: nem ezzel az eszközzel követték-e el a múlt sok fel nem derített gyilkosságait. Ménes László ezek után tisztázta magát a „vád" alól, majd megtette többek közt rágalmazásért magánvádas feljelentését. A Köztársasági Megbízott Területi Hivatala nem nyilatkozott arról, hogy valójában ki követett el hibát. A hivatal egyébként érdemi észrevételt e felmondáson kívül nem tett az önkormányzat munkájáról. Így talán lehet Lajtos Ferenc képviselő ama kifogásának némi alapja, hogy a testület törvénysértést követett volna el, Lerch Henrikné ugyanis ezzel az indokkal adta be lemondását a testületnek. Diós- berényiek viszont szép számmal látogatták a szekszárdi hivatalt, mivel köz- igazgatási szakember hiányában helyben nem kaptak felvilágosítást ügyes-bajos dolgaikkal kapcsolatban. Az április 10-i polgármester-választáson Lerchné is indul, ha támogatói összegyűjtik számára a szükséges tizenkettő ajánlószelvényt. tf elfogták őket: három tamási illetőségű fiatalembernek - közülük egy már büntetett előéletű volt - a tamási Dám Étterem diszkófelszerelése tetszett meg. Március 10-re virradó éjszakán behatoltak az épületbe, és elvitték a 300 ezer forint értékű berendezést, amit azonban a rendőrség másnap lefoglalt. $ Március 12-én, éjjel három óra körül történt Tamásiban az év első autólopása. Ismeretlen tettes a Dám Étterem előtti parkolóból tulajdonította el a fehér színű DDA - 061-es forgalmi rendszámú Volkswagen Jettát. A gépkocsi nyomára azóta sem sikerült rábukkanni. (Folytatás az 1. oldalról) — Miután elvégeztem a gimnáziumot, egy évre Budapestre mentem a Testnevelési Főiskola levelező tagozatára, ugyanakkor a Honvédban at- létizáltam válogatott szinten. Azt hiszem, ha maradok, sporttiszt lett volna belőlem. Franciaországban fejeztem be tanulmányaimat a cannes-i egyetemen, és 1959-től már tanítottam egy középiskolában. — Hogyan került sor arra, hogy elhagyja az országot? — Egyszerűen azért, mert az akkori rendszer nem adott elég bizonyítékot, hogy különösebb perspektívám lehetne a sportpályafutásban. Ezenkívül orvos szerettem volna lenni, az egyetemre pedig nem vettek fel, mert voltak szociális szempontból „hátrányaim". Ezért szántam rá magam arra, hogy elmegyek Magyarországról. — Miért Franciaországot választotta? — Elsősorban azért, mert európai országban szerettem volna maradni, hiszen nem akartam szakítani a családommal, szüleimmel, és akkori elgondolásom szerint Franciaország jelentette a számomra azt az országot, ahol tényleg a liberté,fraternité, egalité, a szabadság, egyenlőség és barátság uralkodik. Ebből a szempontból nem csalódtam. A másik, hogy Jugoszlávia felé mentem, és Franciaország volt az, amely jelentkezett, hogy egyetemistákat fogad be. Nekem az első éves ösztöndíjam így biztosítva volt. — Alig húsz évesen került ki. Hogyan szokta meg a francia környezetet? — Én olyan filozófiával inEgy összesítő kimutatás szerint az elmúlt négy esztendőben Gyönk, Iregszemcse és Simontornya kapott Tamási körzetében legnagyobb ösz- szegben állami céltámogatást, valamint különböző alapok támogatását. A mezőnyt Gyönk vezeti, itt harminc millió forint céltámogatással valósultak meg beruházások. Iregszemcsén és Sidultam ennek az útnak, és igyekeztem úgy működni, hogy a francia társadalomban helyet kapjak, tehát be akartam illeszkedni. Ez fontos volt azért, mert célokat tűztem ki, hogy mit szeretnék elérni. Semmiféle felelős állást nem kaphattam volna, ha nem vagyok „nációnál". Erre ösztökélném azokat a fiatalokat is, akik ki akarnak menni, mert másképp nemcsak eredménytelenek lennének, de nem is érzenék jól magukat saját bőrükben. Se franciák nem lennének, sem pedig magyarok. — Hogyan békítette ki e törekvését magyarságérzésével? — Nem tudom elképzelni azt, hogy valaki a gyökereitől el tudja vágni magát. Esetleg lehetnek célkitűzései, amit máshol el tud érni, de ebben az életkorban, amelyben én vagyok, nem tudom elképzelni azt, hogy azért, mert valaki elmegy külföldre, a szülőhazája befejeződött. Van olyan ember, aki igyekszik elfelejteni, de a gyökereitől senki nem vághatja el magát, én nem is akartam. Amikor először lehetőség volt arra, hogy közreműködjem Magyarország és Franciaország közötti sportkapcsolatok alakításában, meg is tettem. 1968-ban már kezdtem a csereakciókat a két ország között, ezek a mai napig megvannak. A másik, hogy természetesen voltak ambícióim. Ez azt t vonta maga után, hogy be kellett fektetni, - nem pénzt -, időt, akaraterőt. Bizonyítani akartam magam felé, de bizonyítanom kellett a francia társadalom felé is, főleg azért, mert én olyan beosztást akartam elnyerni, amelyet csak egy született francia tölthet be normális körülmények között. montornyán ez az összeg 14 illetve 11 millió forint volt. A három község mellett Pincehely volt az, ahol nagyobb közműberuházás indult, ennek állami támogatása meghaladja a 108 millió forintot. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő ön- kormányzatok között Mucsi, Kiszékely, Nagyszékely, Szárazd és Údvari kapta arányaiHa diplomákról beszélünk, nos ez egy pozitív része a pályafutásomnak, mert van negatív része is, amiről az ember nem szívesen beszél. Hét diplomát tudtam szerezni, ebből négy egyetemi diploma, két doktorátus, az egyik magyar- országi, mivel be akartam bizonyítani, hogy én képes vagyok arra, hogy 20 év után meg tudom szerezni itthon is. A Testnevelési Egyetemen én voltam 1980-ban az első külföldi hallgató, aki doktorátust szerzett. Annyi bizonyos, hogy a francia társadalomban elértem egy komoly elismerést, nagyon nehéz volt, mert egy szót nem beszéltem franciául, amikor kikerültem. — A magánélete is ilyen sikeres volt? — Sajnos nem, ez a másik oldala a „karrierista" pályafutásnak. Nem reggel kilenctől este hatig dolgozom, vasárnaponként a sportminisztert helyettesítem rendezvényeken. Ez kihatással volt a családi életemre. Jelenleg még nős vagyok, két fiam van. — Hogy hívják franciául? — László Mezárosz. Ugyanaz a nevem, csak a francia más kiejtéssel mondja. — Tudják Önről, hogy magyar? — Hogyne, tudják. — Milyen érzésekkel jön haza? — Minden évben jövök rendszeresen, lehet hogy csak egy fél napos látogatásra. Édesanyám Regölyben van eltemetve. A Tolnai Napokon első alkalommal vettem részt, de azt hiszem, hogy én bennem sokkal nagyobb nyomot hagytak, mint talán az, amit én a mai tanítványoknak tudtam nyújtani, mint régi diák. Tóth Ferenc ban a nagyobb kormányzati támogatást. A régió települései összesen három millió forinthoz jutottak közművelődési pályázatok útján, ebből egy millió jutott Tamásinak. Több, mint 5 millióhoz a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidő Sportalapból, az Országos Játékalapból pedig egy millió került e településekhez. Rendőrségi hírek Otthon hagyta a kést Mérlegen az állami támogatások Nyugdíjasok ismerkedtek Jó hangulatú rendezvény szolgált a múlt héten Gyünkön a tamási és a gyönki nyugdíjas klub ismerkedésére: a két klub ilyen formában először vette fel egymással a kapcsolatot. A gyönkiek ezelőtt a komlói nyugdíjasokkal „barátkoztak", de talán a távolság miatt is egyre ritkultak a találkozók. A két csoport hamar belemelegedett a mulatságba, amely délután háromtól csaknem tizenegy óráig tartott. Remélhetően jó ismeretségek köttetnek majd, hiszen Gyünkön ültek már lakodalmat is nyugdíjas-partin. Egy szövetkezet végnapjai Föld parlagon nem marad A gyönki termelőszövetkezet azon kevesek között van megyénkben, amely nem alakult gazdasági társaságokká, hanem megszűnt: a felszámolási eljárásnak 1995. január 21-ig be kell fejeződnie. A szövetkezet, bár soha nem sorolták a kedvezőtlen adottságú téeszek közé, hosszú évek óta vegetált. Példája azt mutatja: ahol a mezőgazdasági nagyüzem nem gazdaságos, ott a kistermelőknek még lehet keresnivalója. Az a folyamat, amely a szövetkezetét ide juttatta, lényegében a hetvenes években kezdődött: az addig létező kisebb gyönki, valamint a szá- razdi és az udvari téesz 1974-ben egyesült, majd a nyolcvanas években felszámolt belecskai téesztől a misz- lai határt is hozzácsatolták. A szántóterület így háromtól harminc hektárig terjedő földarabokból állt, s ez nem kedvezett a nagyüzemi növény- termesztésnek. Annak ellenére, hogy a termőföldek jó minőségűek - átlagosan 24 aranykorona értékűek -, a talajerózió szinte lehetetlenné tette a műtrágyázást. Ettől függetlenül az elmúlt húsz évben a szövetkezet működött, hol minimális nyereséget, hol hasonló veszteséget könyvelve el. A négy faluból kétszázharminc tagnak adott munkát, addig, amíg az állami ártámogatások meg nem szűntek. A komoly gondok a nyolcvanas évek második felének aszályos éveitől kezdve jelentkeztek, a növénytermesztés veszteségei miatt más ágazatok, a tejtermelés, a juhászat és a szarvasmarha-tenyésztés sem jövedelmezett, a kukorica termésátlaga például hektáronként három tonna alá esett. A téesz 1991-ben egy éves lefutású, húsz millió forintos termelési hitelt vett fel az Országos Kereskedelmi és Hitelbanktól. 1991-92 után válaszút elé került a szövetkezet: vagy leépítést hajtanak végre, és eladásokból rendezik az adósságot, vagy csődöt jelentenek. A vezetőség a pénzintézettel és a tagsággal egyeztetve úgy döntött, hogy a csődeljárásnak nincs értelme, mert a szövetkezet anyagi helyzete nem tette lehetővé a kilencven napos csődegyeztetés lefolytatását. 1992. szeptember 30-án a közgyűlés úgy döntött, hogy a szövetkezet kezdeményezze saját felszámolását. Ezután a szövetkezet vagyonát árverésre bocsátották. Két hétig a tagságnak elővásárlási joga volt, ezt követően rendezett két árverésen bárki megjelenhetett. Ekkor elkelt a mezőgazdasági géppark és a teljes állatállomány. A nagyobb objektumokra, például a 19 millióra értékelt németpusztai telepre ma sincs vevő. Szükségszerű volt-e a felszámolás, nem lehetett volna-e megkísérelni az átalakulást, a „káeftésítést"? - kérdeztük Huszár Józsefet, aki 1989 óta töltötte be az elnöki tisztet a szövetkezetnél. - Most már talán meg merném lépni, de akkor nem volt egyértelmű - válaszolta. - Ahhoz, hogy a szövetkezetét megmentsük, a vagyon nagy részét el kellett volna adni, azt, ami a további működés feltételeit jelentette volna: a gépeket és az állatállományt. A volt dolgozókat a végkielégítés, a nyugdíjasokkal együtt a négyszáz főt meghaladó tagságot a nevesített vagyon és részaránytulajdonuk sorsa érinti. A szövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy mindenki jogosult végkielégítésre, a felszámoló szervezet azonban nem sorolta az elsődleges fizetési kötelezettségek közé. Kezdetben a dolgozók első harmada megkapta a végkielégítés összegét, második harmadának felmondásában benne foglaltatik, hogy meg kell kapnia, az utóbbi időben elbocsátottaknak már ez a kitétel elmaradt a felmondásukból. A tagság egy része várhatóan bírósági úton próbál érvényt szerezni követelésének. Hogy a nevesített vagyonból mi marad, az csak akkor dől el, amikor a felszámolás befejeződik, értéke a szövetkezet maradék vagyona alapján lesz megállapítva. A részaránytulajdonok ki vannak mérve, s bár nincs olyan nagyüzem, amely bérbe venné a földeket, ma mégis úgy néz ki, hogy egyetlen négyzetméter sem marad parlagon, egyrészt főként az idősebb korosztályban - talán nosztalgiából - nagy érdeklődés van a föld iránt, másrészt vannak olyan vállalkozók, akik bérben megművelik a termőföldeket.
