Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-15 / 62. szám

1994. március 15., kedd MEGYEI KÖRKÉP »ÚJSÁG 3 A magyarországi cigányok magyarnak születtek Beszélgetés Csicsó Ilonával a kisebbségi létről Csányi László Aranytolla A tolnai Csicsó Ilonával, mint egy kisváros cigány la­kosságának szószólójával be­szélgettem. De természetesen érinte­nünk kellett a nagypolitikát is, egyrészt mert a választások közelsége miatt ez elkerülhe­tetlen, másrészt mert néhány hete ő lett az akkor megala­kult Cigányok Szolidaritási Pártja alelnöke. — Ez az egyetlen cigánypárt? — Igen. Érdekvédelmi szervezetünk közel 200 van az országban, de politikai pár­tunk eddig még nem volt. — Miért kellett létrehozni? Több meglévő párt is vállalta az önök parlamenti képviseletét... — Csakhogy becsapottnak érzik magukat a cigányok. A szavazatokért folyt a hajsza, aztán az ígérgetésekből nem lett semmi. — Kikre adták a voksaikat? — Azokra, akik meg tudták őket „nyerni". — És most? — Most jó volna összetar­tani, hogy bejuthassunk a par­lamentbe, vagy legalább az 1 százalékot elérjük, ami ahhoz kell, hogy államilag támoga­tott pártként működhessünk. — Hány cigány él nálunk? — Az országban körülbelül 600 ezer, Tolnán talán 500. — Van képviselőjük az ön- kormányzatban? — Most nincs, de ősszel szeretnénk indulni, sőt létre akarjuk hozni az öt tagú ki­sebbségi önkormányzatot is a városban. — Valamilyen helyi érdekvé­delmi szervezetük azért működik? — Persze, én vezetem a Phralipe tolnai csoportját. — Mit jelent ez a szó? — Testvériség. — Létezik-e ma, ha nem is testvériség, de békesség cigányok és magyarok között errefelé? Mi­lyen a helyzet mondjuk az öt év­vel ezelőttihez képest? — Úgy látom, hogy aki kö­zömbös volt, az most is az. így gondolkodik: semmi bajom velük, a gyereke a gyerekem barátja, stb. De akikben él a gyűlölet, azok most bátrabban kimondják. A bűnözést, az ál­lami gondozottságot hangoz­tatják. Pédig a cigányok az in­tézetekbe nem beadták a gye­rekeiket, hanem bevették tő­lük, miközben a család a put­riban maradt. És lopni se mennének, ha munkájuk volna. — Asszimilálódni kellene a cigányságnak, vagy fontos, hogy megtartsa szokásait? — A beolvasztásra való tö­rekvés nem helyes. Meg kell hagyni a kisebbségi kultúrát, életvitelt. — De mindannyian nem mu­zsikálhatnak! Vagy milyen mun­kát végeznek még szívesen? — Elsősorban kétkezi munkákat, faragást, dísz­tárgykészítést. Olyasmit csi­nálnak nagy kedvvel, amiben gyönyörködni tudnak. — Nincs a cigányok között valamilyen „magyargyűlölet" vagy lenézés, mondjuk, hogy a „többségiek" lekvárok az ágyban, stb.? — Ilyesmiről nem tudok. — Milyennek látják mégis a magyarokat? — Hogy nem szeretik a ci­gányokat, és nem tesznek ér­tük semmit. Hogy ha két egy­forma képességű ember mun­kára jelentkezik, a bőrszín alapján dől el, kit vesznek fel. Pedig a magyarországi cigá­nyok is magyarnak születtek, könny csordul a szemükből a magyar himnusz hallatán. — Ezek szerint nem ábrán­doznak önálló államról... — Szó sincs róla. Itt aka­runk élni, de másként, mint eddig. Wessely Fotó: Ótós R. Néhány esztendeje március 15-én ünnepeljük a magyar sajtó napját. Ekkor adják át a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll-ki- tüntetését is - elismerésekép­pen a több évtizedes újságírói pályafutás alatt végzett érde­mes és elismerésre méltó te­vékenységnek. Az idén tíz kollégánk részesül ebben a ki­tüntetésben. Köztük van Csá­nyi László is, akit szerkesztői, írói munkássága az ötvenes évektől köt megyénkhez, la­punkhoz. A Tolna Megyei Könyvtár 1993-ban megjelen­tette Csányi László műveinek bibliográfiáját, s ez 1991-ig 2.500 tételt tartalmaz: kilenc önálló kötetet, kéziratokat és a folyóiratokban, újságokban megjelent írásokat. Rendsze­resen olvashattuk cikkeit, ta­nulmányait, esszéit a Kortárs­ban, a Jelenkorban, az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, az Új írásban és nem utolsósor­ban a Dunatájban. Évtizede­ken át szerkesztette a Tolna Megyei Népújság mellékletét, amelyről Illyés Gyula mondta, hogy európai színvonalú. Lapunkban állandó rovata van, ő írja a tévéjegyzeteket és az írás közben állandó címmel napvilágot látó esszésoroza­tot. A sajtó, a sajtószabadság napjához közeledvén, az alka­lomhoz illő témáról kérdez­tük.- Magyarországon sose volt sajtószabadság - kezdte a választ Csányi László. Többször deklarálták ugyan, de valóra nem vált. A Horthy-korszakban sem volt ­Mit lát az érdeklődő, aki be­tér a Nemzeti Galériában nyüt Sajtófotó '93 és World Press Photo tárlatra? Képet arról, hogy a sajtó milyen képet közvetít a valóságról. E két, a maga nemében egyedülálló kiállítás segítheti, hogy mer­jünk szembe nézni a tények­kel, és segít talán abban is - az alkotók szándéka legalábbis ez -, hogy egy kicsit jobb le­gyen ez a világ. Olyannak mutatni a világot, amilyen - ez az igazi fotóri­porter hitvallása. A fotóripor­tereké, akiknek nevét ismer­jük, de akik a legtöbbször a háttérben maradnak. Mi kell egy jó fotóriporter­nek? Jó szem, ész és jó szív. Kevesen merték, merik ki­mondani: hitték, hogy a vilá­got jobbá lehet tenni a fotográ­fiával. Most, nehezebb körül­mények között, kevesebb illú­zióval, de képeikkel változat­lanul hatni akarnak. A technika az évek folya­mán tökéletesedett, ennek el­lenére a fotóriporter szeme, értelme és érzelme maradt és a marad a legfontosabb egy-egy felvétel elkészítése­elég, ha Féja Géza és a többi író, újságíró perére gondo­lunk. Azt, hogy mi volt Rákosi és a Kádárék idején, tudjuk. Negyvenötben ott voltam, amikor megfogalmaztuk az újságírók első kollektív szer­ződését, de hát meddig volt érvényben?! Ötvenhat után is megrendezték az írópereket, rettegett minden írástudó em­ber.- Most megint veszély fe­nyegeti a sajtó szabadságát. Össze kell fogni és tenniük kell érte azoknak, akik arra al­kalmasak. Ugyanis a sajtósza­badság nem azt jelenti, hogy mindenki összehord hetet-ha- vat. Legyenek eszméi, gondo­latai - azokat deklarálja, ne os­tobaságokat. Most lenne rá le­hetőség, hogy megvalósuljon a sajtószabadság, de nem tu­dom, lesz-e belőle valami. Ezt kellene kiharcolni, és talán ez az Aranytoll kitüntetés is a szabad gondolatnak szól.-gyuricza­0aO.F.VftL ' »y\ OQTTVÁLD KÁROLY * » ttéfrn fatojamu* Xamnéf* Uut kor. Bármilyen fejlett a tech­nika, egy nélkülözhetetlen: az ember a gép mögött, a fotós, aki gyakran a bőrét is a vá­sárra viszi. Mit láthatnak hát a kiállí­tásra betérők? Láthatnak jót, szépet, furcsát és humorosat. Meghökkentőt, szenvedést és tragédiát: a világot, amilyen az a maga teljességében, való­ságában. Akár tetszik, akár nem, az igazat látják. Tisztelet a fotóriportereknek. Komiss Péter gondolataiból Scholz Erik kiállítása Neves alkotó munkáit te­kinthetik meg azok, akik el­mennek a Simon tornyai Vár­múzeumba. Scholz Erik Mun- kácsy-díjas festőművész tár­lata május 29-ig lesz itt lát­ható. A megnyitóra március 17- én, 16 órakor kerül sor. Be­szédet dr. Szentléleky Tiha­mér régész mond. Klubest a Művészetek Házában A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportja március 16-án (szerdán) este 6-tól tartja klubestjét a Művészetek Há­zában. Műsoron Liszt: B-A-C-H fantázia és Fúga című műve lesz, melynek or­gonaváltozatát Lozsányi Ta­más, zongoraváltozatát Husek Rezső adja elő. / Állatorvos képzőművészek vándorkiállítása Megyei értekezletet tart az állategészségügyi állomás és az állatorvosi kamara március 18- án, Szekszárdon. A rendezvény délelőtt 10-kor kezdődik az állategész­ségügyi állomás előadóter­mében. Szó lesz a házi húse­vők pathalógiájáról, néhány aktuális igazgatási kérdésről, és megismerkedhetnek a résztvevők a CIBA Hungária Kft.-vel is. Ezt követően, 13 órakor ke­rül sor az Illyés Gyula Peda­gógiai Főiskola aulájában, az állatorvos képzőművészek vándorkiállításának megnyi­tására. A tárlat, melyen 13 „diplo­más alkotó" mutatkozik be - dr. Bándy Müller Pál festő­művész (Budapest), dr. Bándy Pál festőművész (Szekszárdi), dr. Bertalan Gábor szobrász (Budapest), dr. Czinkotay Fri­gyes festőművész (Kaposvár), dr. Dóka Pál festőművész (Kaposvár), dr. Ispánovity Já­nos kisplasztika (Kiskőrös), dr. Mészáros László fotómű­vész (Győr), dr. Krucz Árpád gobelin (Villány), dr. Perényi István fotóművész (Székesfe­hérvár), dr. Révész István fes­tőművész (Tatabánya), dr. Simon József festőművész (Békéscsaba), dr. Szappanos Albert grafika (Kecskemét), dr. Szendrőy István fotómű­vész (Dunaújváros) - március 28-áig látogatható. íves szem, esz es jo szív Gottvald Károly kollégánk fotográfiái a Nemzeti Galéria Sajtófotó '94 kiállításán. Lapunk munkatársa Pörböly című képriportjáért második díjat kapott Átalvető Megjelent az Átalvető már­cius 15-ei, ünnepi száma. Az Erdélyi Magyarok Tolna Me­gyei Egyesületének kislapját Kós Károly rajzai illusztrálják. Szó van benne a nemzettudat­ról, a román-magyar viszonyról, a székelyekről és az Erdéllyel kapcsolatos magyarországi rendezvényekről. Folytatódik a fejedelmeket bemutató sorozat; ezúttal Báthori Istvánról tud­hatnak meg érdekességeket az olvasók. A komoly témák mel­lett itt is, ott is felbukkan egy-egy adoma az Átalvetőben. A lap idézi 1848 hangulatát. Címoldalán közli a 12 pontot, mely úgy kezdődik, hogy „Kí­vánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.", és úgy vég­ződik, hogy „Kívánjuk az uniót Erdéllyel.". Milyen furcsa, hogy közel 150 év múltán is hasonló kívánságaink vannak: az éter szabadsága, és a határok átjár­hatósága ... - Wy ­Csapó­napok Az idén a palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskolában március 16-án, 17-én, és 21-én rendezik meg a hagyományos és az is­kolai hagyományokat őrző, évről-évre megújító Csapó-napokat. Az idei prog­ram a következő lesz: Március 16-án - 16 órakor: kutyabemutató, 18-20 óráig: diákigazgató-jelöltek bemu­tatkozása az ebédlőben. Március 17-én - 7.30-kor: megnyitó, 8 órakor: diákigaz- gató-választás, 8.30-kor: szkanderverseny, sakkver­seny, német szépkiejtési ver­seny, 9 órakor: lovasbemutató, 9-11 óráig: fordított órák, 9.30-tól 10.30-ig: termékbemu­tató, 10.30-kor: amőba ver­seny, motoros ügyességi ver­seny, fogatbemutató, 11-től 12.30- ig: tanár-diák mérkőzé­sek. Délután 13 órakor: diáki- gazgató-beiktatás, 14-16-ig: főzőverseny, 15.30-kor: koszo­rúzás a Csapó-sírnál, 16.45- kor: koszorúzás a Csapó-domborműnél, 17.15-kor: ünnepélyes díjki­osztás, Csapó-plakett-átadás, 17.30- kor: táncbemutató, 17.45- től 22 óráig. Csapó-bál. Március 21-én - 9-13 óráig tudományos diákköri konfe­renciára kerül sor, amelyet az intézmény könyvtárában ren­deznek. Zabhegyező 2. Nem írhatjuk azt, hogy régi jó szokásához híven, erről meg erről szól a dombóvári diáklap, a Zab­hegyező legfrissebb száma, mi­velhogy az újság „szokott" tar­talma még nem alakulhatott ki. Az 516. sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézet és Szakközépiskola kiadványának mindössze két száma látott eddig napvilágot. Megtalálható benne az is, amit az ifjú kor követel: szellemesség, pajkosság (pl. Magyarázom a bi­zonyítványom!, A duda, stb.); megtalálható benne az is, amit a mai kor követel: munkalehetősé­gek (Mi lesz végzős asztalostanu­lóinkkal?). Közlik a félévi ered­ménytabellát (az I/É-nek 2,46-ot sikerült elérnie - bravó!), és egy fotó bemutatja a diáklányok által készített báli ruhákat is. A lap friss hangulatát csupán egy szo­morú fekete keret zavarja, mely­nek béltartalma arról tudósít, hogy volt egy fiú, egy iskolatárs, aki már nincs többé... Megrendelőlap Eddig még nem tudtam előfizetni a Tolnai Népújságra, ezért kérem, hogy a kézbesítő keressen fel a következő címen, Név: ................................................................................. Cím: ................................................................................. hogy előfizethessem a Tolnai Népújságot □ egy hónapra 375,- forintért D negyedévre 1125,-forintért D félévre 2250,- forintért D egy évre 4140,-forintért (Kérjük a megfelelő négyzetet megjelölni.) Kérjük, hogy az itt közölt megrendelőlapot borítékban küldjék vissza postafordultával a Tolnai Népújság Kiadója címére: 7101 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom