Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-12 / 60. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. március 12., szombat------------------------------------1_______________________ A terelgetésről Béla gyermekkorában mindenféle komoly tisztségeket betöltött Borjádon. Volt bojtár, kondás, gulyás, minden, amit csak egy magafajta, jószág után haladó ember elérhet. Elmesélte, hogy amikor mentek a gulyával a legelő felé, rendszerint jobbról is meg balról is a jószágokat csábító ku­koricavetés övezte az utat. A gulyás ilyenkor mutathatta meg az igazi tudományát, mármint hogy egyenesen képes elhajtani a jószágokat. Segítségére jobb oldalon és bal olda­lon is csaholt egy-egy kutya. Ha a jobb oldalit kicsit erőtelje­sebben bíztatta, akkor balra mentek a kukoricásba a tehe­nek, ha meg a bal oldalit noszogatta, akkor a jobb félen tet­tek kárt a terelgetettek. Tetszett, nem tetszett, meg kellett tanulni középen tartani, az elfogadható legjobb úton a jó­szágokat. Aki nem volt képes erre a feladatra, azt a verés mellett rögvest elcsapták hivatalából. Újra választhatunk azok közül, akik középen akarnak tar­tani bennünket. De, ha nem sikerül a vállalkozásuk, őket ki csapja el? VA Ünnepi előzetes Március 15-ét ezúttal új­szerűén ünnepli a város. Az eddigi gyakorlat a jó­részt a TOVÁBB Szabad­idős Társaság közremű­ködésére támaszkodott. Idén a város polgármes­tere pályázatot hirdetett a tolnai ifjúságnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc témájában, képzőművészeti alkotá­sok, színpadkép-dekorá­ció, irodalmi alkotások és zenei alkotások kategóriá­jában. Tette ezt azzal a szán­dékkal, hogy minél több fiatalt „érintsen meg" a fi­atalság eme ünnepe. Március 15-én, kedden 17 órakor a tolnai művelő­dési házban ezen pályázat díjainak kiosztására kerül sor, majd a színházterem­ben a gimnázium színját­szó csoportja ad ünnepi műsort. Várják az érdek­lődőket ide és a 48-as em­lékműhöz is („buszpálya­udvar"), ahol este, ének és gitárszó mellett „kötetlen" koszorúzás veszi kezdetét, gyertyafénynél. A pályaműveket bemu­tató kiállítás a rendezvé­nyek ideje alatt megte­kinthető a művelődési központban.-k­Tengelic, Szedres és Medina egy gazdászon „osztozik" Gazdakör alakult, egyelőre 14 taggal Egy kívülálló nem gazdál­kodó bizton azt gondolta, hogy a gazdakör-alakuló tö­megeket vonz a medinai kul- túrházba. Tévedett! A külön­böző összejöveteleken tíz kö­römmel a földért harcoló, ra­gaszkodó gazdákból mind­össze huszonheten érdeklőd­tek a gazdakör megalakulása és a falugazdász bemutatko­zása iránt. A falu polgármestere kö­szöntötte a vendégeket és az érdeklődőket. Az első előadó Kővári László gazdász a falu- gazdászi hálózat létrehozásá­ról szólt. Ez a kezdeményezés az ország keleti feléből indult el, s azért van rá szükség, mert nincs az új gazdákat, az újo- nan földhöz jutottakat irá­nyító szakembergárda. S ezt a komoly bajt még tetézi az is, hogy a gazdákat érdeklő in­formációáramlás is elégetelen. Az volna jó, ha minden köz­ségnek lenne egy a mezőgaz­dasághoz és a kapcsolódó te­rületekhez profi módon értő szakembere. De sajnos az anyagiak ... így született az a döntés, hogy Tengelic, Szed­res és Medina egy gazdászon „osztozik". Dr. Tóth Ferenc az új falu­gazdász így mutatkozott be: 43 éves, három gyermek apja. Véletlenül botlott ebbe a tele­pülésbe, mert a Kápolna-he­gyen van egy gyümölcsöse. Kertészmérnök.. Szeretne segí­teni az állattenyésztéssel, a növénytermesztéssel, a kerté­szettel és az erdészettel kap­csolatos mindenféle teendő­ben. Várja az állami támogatás ügyében hozzá fordulókat, segít a tervek készítésében. A termeltetési szerződések és a piaci információk időbeni el­juttatása is nagyon fontos fel­adata lesz. A legújabb techni­kákat sokan nem ismerik, ezért a szakképzés elindítását égetően fontosnak tartja. Itt helyben indulnának az ezüst­ös aranykalászos gazdatanfo­lyamok, professzionális elő­adókkal. Természetesen az is lényeges, hogy mindenki nap­rakészen tájékozott legyen a legújabb törvényekről és hite­lekről. Gyűjti a kormányzat felé továbbítandó észrevétele­ket, információkat is. Minden héten tart Medinán fogadóna­pot. A bemutatkozást figye­lemmel végighallgatok véle­ménye az volt, hogy dr. Tóth Ferenc személyében a falu egy igazán értő, intelligens falu­gazdászt kapott. A későbbiekben ismét Kő­vári László emelkedett szó­lásra, és egyebek között el­mondta, hogy ma hektáron­ként 4-5 ezer forintra tehető támogatás vehető igénybe. A megyei gazdakörök elnöke Csegér István a gépek vásárlá­sakor igényelhető hitelekről beszélt. Javasolta, hogy a kié­pülő gazdaságok ne akarjanak a kezdet kezdetén mindent megvásárolni, fogjának össze, úgy használják a szezonális gépeket. Majd magáról a gaz­dakörről szólt. A cél az érdek- védelem, amely alulról épí­tendő: helyi kör, megyei szö­vetség, országos szövetség. Végül létrejött a Medinai Gazdakör 14 alapító taggal. A további toborzásra bizottságot hoztak létre. Konrád László Dr. Tóth Ferenc bemutatkozik A hallgatóság Fa(gy)halál A tavasz az elmúlással kezdő­dik. Utat tör magának az ifjú, a vadóc, s elmúlik az idős, a kiszol- gált. Medinán áll egy fűzfa. Nem messze a kövesúttól, a Sió és a Sárvíz között. A rét nyirkos ta­laja kedvezett a létének. Élt hát nyugalomban évtizedeken át. Mikor ágai megerősödtek, emberi kezek kíméletlenül megcsonkítot­ták. De mindig újra sarjadt belőle a vessző, a zöldelló levél. így adott árnyékot a mezót járó nyu­szinak, pihenőhelyet a repülő madaraknak, rejteket a mögé búvá őzikének, s nyugvóhelyet az árnyékában ebédelő pásztornak. Nincs az az élet, melyet ne kezdene ki az elmúlás. Harkály kivéste, tanyája lett a vadméhek- nek, a villám is belevágott, s a be- csorgó eső és hóié segítette korha- dását. Kiégett, megfagyott. Tavaly még ágacskákat nö­vesztett, melyek a nyár végére el­száradtak. Egyik, másik ellenállt a szélnek, de élet már nem volt benne. E tavaszra ezek is lehull­tak. Meghalt egy fűzfa, a medinai réten. Nála már hiába kopogtat a tavasz! Konrád L. I Fadd Nagyközség | Ónkormányzata eladásra meghirdeti a Dombori Üdülőtelep főút melletti közművesített telkeit 1000,- Ft/m2 áron. Érdeklődni Fadd Polgármesteri Hivatal 1 74/430-538 telefonszámán. | Újrakezdés 52 évesen Számos honfitársunk életét változtatta meg a rendszervál­tás. Sokan vesztették el úgy munkahelyeiket, hogy csak nehezen vagy egyáltalán nem­tudtak másikat szerezni. Kü­lönösen azok kerültek súlyos helyzetbe, akik vidékről jártak be dolgozni a megyeszék­helyre. Németh György kö- lesdi lakos is Szekszárdon, a BHG üzemében dolgozott, in­gázott minden nap, már 11 éve. Mígnem egy reggel kö­zölték vele, hogy a továbbiak­ban nem tartanak igényt a munkájára. — Mit érzett ekkor és hogyan képzelte a jövőjét Németh György? — Bizony elsötétült előt­tem a világ. Arra gondoltam, hogy ott van a két kiskorú fiam, a bizonytalan munka­hellyel rendelkező feleségem. Én akkor 52 éves voltam és be kellett látnom, hogy nem kap­kodnak értem a munkaadók. Iszonyúan nehéznek éreztem mindent magam körül. Éjsza­kákat töltöttem el álmatlanul. Ebben az időszakban jött a kárpótlás. Magam is licitáltam 5 hektár szántóterületre. Az FADD NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA MEGHIRDETI alsófokú oktatási intézményei (óvoda, iskola) igazgatói állását. A pályázathoz ■ felsőfokú pedagógiai végzettséget ■ erkölcsi feddhetetlenséget igazoló iratok mellékelendők. Fizetés közalkalmazotti bértáblázat alapján. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. június 1. Állás elfoglalása: 1994. augusztus 1. _________________________________ (46888) új rakezdés nekem ez volt. A licit után kimentem a föl­demre és sírva fakadtam. Bá­natomban? Örömömben? Ma már nem tudom. Úgy döntöt­tem, hogy még további szán­tót bérelek a sajátom mellé. Összesen így 34 hektáron kezdtem meg a gazdálkodást. Hálát adok szüleimnek, akik belém nevelték annak idején a föld szeretetét és megtanítot­tak az elemi fogásokra. Föl­dem már volt, csak éppen megfelelő, modern eszközök­kel nem rendelkeztem a gaz­dálkodáshoz. — Miért, milyen eszközök voltak a birtokában? — Egy K-25-ös, amit a fa­luban „tüzesnek" ismernek, egy saxónia vetőgép, egy permetezőgép és egy fogas­garnitúra. — Ilyen technikai háttér mel­lett milyen növények termelésére vállalkozott? > — Tavaszi árpát és kukori­cát vetettem. A kukorica elég jól sikerült, de sajnos az árpa nem annyira. Sokan megmo­solyogtak érte, de hát pénz és eszköz nélkül nagyon nehéz eredényt felmutatni. Az idei Padlások kincsei A söprű A medinai falusi gazdák legtöbbje maga készítette söp­rűt használt. A kukorica vagy a szotyolaföld szélében meg­termett a cirok, s azt kifésülés évet már jobban indítottam, mert az ősszel 10 hektár búzát elvetettem. Mellette ismét ku­korica lesz. — A többféle támogatásból vesz-e valamit igénybe? — Igen, én is pályáztam több gép vásárlására. Szeret­nék venni egy MTZ 82-est, egy SPC-6-os vetőgépet, permete­zőgépet, szárzúzót, ekét és műtrágyaszórót. Bízom benne, hogy hamarosan meg­kapom a támogatást. Jó lenne, ha minél előbb elbírálnák a kérelmeket és nem tartanák az embereket bizonytalanság­ban. — Hogyan tovább? — Nehezedett a helyze­tünk, mert a feleségem is munkanélküli lett. Az viszont nagy örömömre szolgál, hogy a fiaim minden munkából ki­veszik a részüket és úgy lá­tom, hogy van kedvük a gaz­dálkodáshoz. Időközben még sikerült 8 hektár területet bé­relni, így már 42 hektárt mű­velek. Úgy érzem, ha sikerül az óhajtott gépeket megsze­rezni, akkor a megélhetésünk biztosítva lehet. Varga András után vékony nyúlvesszővel ügyesen összekötözték. A benti földes konyha, vagy a használatos szoba takarítására nagyon is megfelelt. Az udvar, az istálló, a trá­gyadomb rendbe tartásához az erősebb vesszősöprű volt jobb. Legtöbbször orgonaága­kat dugdostak egy kb. 10-12 centiméter átmérőjű vas­pántba, majd kihegyezett fa­nyelet ütöttek bele. Telente a havas utat is ezzel takarítot­ták. Szőlővégeken, a vágók el­választó vonalain gyakran le­hetett látni kórót. Ahogy az első dér megcsípte, apró, zöld levélkéi lehullottak. Ékkor felnyűtték, erős, gyökeres szá­rától megszabadítva máris söpörhettek vele. A tyúkud­varoknak ez volt a söprűje. A faluban szombat esténként, amikor a birkák kavarta por elült, elsöpörték a házelejit, az akkoriban még járda nélküli kerítések mellékét. így várva a vasárnapot. K. L. Rendelkezésre álLÓ a gimiben Ha nem is annyira elké­pesztő, mint ha mondjuk egy „kéklő kékló" nyerít egy eme­leti lakásban, azért az iskola­udvar gyepén békésen legelé­sző barna színű paripa sem mindennapi látvány. (Kivéve persze, ha lovasiskoláról van szó). A tolnai gimnáziumban viszont immáron csak a beté­vedő látogatók kapják fel a fe­jüket egy eféle látványra, az iskola mostanra tudomásul vette, hogy minden héten kedden és pénteken, 8-tól dél­után kettőig a szünetekben és a testnevelés órákon lóhátra pattanhatnak a gyerekek. Na, a pattanás azért egy ki­csit erős kifejezés, de akik éle­tükben először kerülnek lókö­zeibe - akadnak néhányan a gimisek közül - azoktól az is derék teljesítmény, ha egyálta­lán fel tudnak kecmeregni va­lahogy a nyeregbe. Akadnak azonban, akik itt kóstoltak bele a lovaglás rejtelmeibe, és ha még nem is ördöglovas­ként, de már egészen ügyesen mozognak. Tavaly novemberben kez­dődött ugyanis a „lovazás". Székely László olykor mégis megbotló négylábúi hordják a nyerget, viselik türelmesen az olykor előforduló „aritmiát", döcögést, a futószáron történő körbeforgást. A rossz idő miatt télen szü­netelt, a tavaszodással azon­ban újraindult a lovaglás, ami az iskola testnevelő tanárai­nak tevékeny részvételével honosodik meg (remélhető­leg) a gimiben. Az „ütközős órák" torlódásai (amikor két osztálynak egyszerre van testnevelés órája) ugyanis re­mekül kivédhetőek a lovaglás „fakultáció" beiktatásával. Nem kötelező tehát, mégis osztályonként 8-10 gyerek vá­lasztja ezt a fajta, - remek él­ményt nyújtó - testmozgást. Székely László, a pacik gazdája, jelenleg munkanél­küli, de hamarosan szeretne mezőgazdasági vállalkozást indítani. Nemcsak a gimnazis­ták részére, hanem az I.sz. is­kolások számára is rendelke­zésre bocsájtja paripáit, és ezen felül biztosítja a szakértő, segítő, tanító felügyeletet. Azt mondja, elsősorban az a célja, hogy a gyerekek megszeres­sék a jószágot, a megélhetését jelenleg ebből a tevékenység­ből nem tudja biztosítani. — Inkább lovagolni járja­nak a gyerekek, mint a disz­kóba, kocsmába, játékterembe - mondja. Tervezi, hogy vesz még lovakat, és immár vállal­kozóként lovastáborokat szervez majd nyaranként, és folyamatos lovaglási lehető­séget biztosít — elsősorban a fiataloknak. Látogatásunk közben Ra­kéta, a férfiló rótta a köröket 5-10 percenként cserélődő ifjú lovasaival. Nevével ellentét­ben nem tűnt valami vihánco- lós fajtának. Hja, a kor, a 17 hosszú év megfontolttá, kö­rültekintővé tette, ő is vigyáz a gyerekekre. sk Fotó: Degré

Next

/
Oldalképek
Tartalom